Felépítés
Nem kérdéses, hogy a fotóriporterek körében az egyik legelterjedtebb zoomobjektívek a 24-70 mm-es átfogással bíró, f/2,8 fényerejű modellek közül kerülnek ki. Nem véletlen ez, hiszen ez a tartomány kellemes nagylátószöget és nem túl távoli témák esetében elégséges minimális telét kínál, ugyanakkor a remek fényerő biztonságos élességállítást és adott esetben egész jó mélységélességet jelent.
A fényképezőgép gyártók között nem is igen van olyan, amely ne kínálna ilyen átfogást, akkor is, ha nem full-frame szenzort használ (lásd pl. a Panasonic 12-35mm f/2,8 és az Olympus 12-40mm f/2,8 Pro objektívjeit a mikro NégyHarmad rendszerre, amelyek 24-70 mm illetve 24-80mm átfogásúak kisfilmes rendszerbe átváltva).
Teljes Leica képkocka méretű szenzort használó tükör nélküli fényképezőgépekhez azonban leginkább a fényképezőgép gyártója kínál 24-70mm f/2,8 objektívet.
A Sigmának köszönhetően kivétel ez alól az L bajonettes (Leica, Panasonic, Sigma) és az E bajonettes (Sony) fényképezőgépek, amelyekhez a Sigmának is van ilyen objektíve, a tesztünkben kipróbált 24-70mm f/2,8 DG DN | Art modell.
A tükörreflexes fényképezőgépekhez már régebb óta létezik a 24-70mm f/2,8 DG OS HSM | Art, amely alapján könnyen azt gondolhatnánk, hogy a 24-70mm f/2,8 DG DN | Art gyakorlatilag megegyezik azzal. Ez azonban több okból sem igaz. Egyrészt a tükörreflexesekhez készült modell optikai stabilizátort is tartalmaz, amelyet a MILC-ekhez fejlesztett változatok nem kínálnak (a szenzorstabilizáció sok vázban már megtalálható), másrészt viszont külső és optikai felépítését tekintve is vannak eltérések, főként az alacsony szórású és az aszférikus tagok számában.
Az objektívet itt is 19 lencsetag alkotja, viszont ezek között nem kevesebb, mint hat F-típusú alacsony szórású (FLD – „F” Low Dispersion), további két speciális alacsony szórású (SLD – Special Low Dispersion) – ebből egy aszférikus, de ezen felül még két aszférikus tag is megtalálható. Így tehát vélhetően a DSLR-hez készült változatnál még kisebb színhibával találkozunk majd.
A teljes zoomtartományban fix f/2,8 fényerőt kínáló objektív frontlencséje 69 mm átmérőjű, elé 82 mm menetátmérőjű szűrő tekerhető fel.
A gyújtótávolság tehát 24-70 mm közé állítható, amely az átlagos 84 fokos átlós nagylátószögtől a 34 fokos látószögű kisteléig enged.
Az élességállítást léptetőmotor végzi, amely a tükör nélküli fényképezőgépekhez remek választás az alkalmazott kontraszt alapú élességállítás miatt (még ha van is fázis-különbség érzékeléses AF támogatás). A fókuszálás jó sebességgel történik és teljesen csendben megy végbe.
Az objektív belső élességállítású, így a frontlencse nem fordul el és nem is mozog előre-hátra élességállítás során. A zoom használatakor azonban az objektív tubusa kitolódik, így a nagylátószögnél még (a bajonett csatlakozótól mérve) 12,5 cm hosszú objektív a 70 mm-es végállásban 16 cm-ig nyújtózkodik.
Az objektívhez egy gyöngyvászon tokot, egy rögzítő nyomógombbal ellátott szirom formájú napellenzőt, valamint egy 82 mm átmérőjű védő kupakot kapunk, no és persze a hátsó kupak sem marad el.
A specifikáció a Sigma 24-70mm f/2.8 DG DN Art adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
A tükörreflexesekhez fejlesztett Sigma 24-70mm f/2,8 DG OS HSM | Art-ról még azt írtuk, hogy nem egy könnyű darab, hiszen kicsivel több, mint 1 kg-ot nyom. Ezzel szemben a tükör nélküli gépekhez készült, átdolgozott optikai rendszerrel rendelkező Sigma 24-70mm f/2,8 DG DN | Art bőven 1 kg alatti tömeggel rendelkezik: kupakok nélkül 825 gramm, első és hátsó kupakokkal, valamint napellenzővel együtt pedig 910 grammot.
Persze így sem mondhatjuk, hogy pillekönnyű darabról van szó, de mindenesetre könnyebb, mint a Sony FE 24-70mm f/2,8 GM.
Az objektív összeszereltségére ezúttal sem lehet panasz, a fém bajonettet és fém tubust fentebb hőstabil polikarbonát borítja, de a zoomgyűrű is fém. A zoomobjektív függőlegesen lefelé tartva sem csúszik ki egyik zoomállásából sem és függőben felfelé sem húzza össze magát saját tömege alatt. A zoomgyűrű forgatása nem nehézkes és nincs felkeményedő pontja sem, nagyjából azonos nyomatékkal végigtekerhető. Mindezek ellenére mégis került az objektívre egy zoom rögzítő kapcsoló, amely a DSLR-ekhez kínált modellen nincs.
Nem kérdéses, hogy a cseppállóság sem maradt ki az objektív jó tulajdonságai közül, több ponton kapott időjárásállóságot adó szigetelést, amelyre a bajonett körül körbefutó gumi perem is utal.
Mind a vázhoz közelebb eső fókuszgyűrű, mind az előrébb található zoomgyűrű bordázott kialakítású, a fókuszgyűrű kb. 2 cm szélességű, a zoomgyűrű pedig 2,5 cm széles.
A teljes zoomtartomány bejárásához 60 fokkal kell elforgatnunk a zoomgyűrűt, azaz gyorsan átjárható a nagylátószög és a kis tele vég közötti rész.
A léptetőmotoros élességállítás a kézi fókuszálásra is kihat, hiszen itt nincs fizikai kapcsolat a fókuszgyűrű és a fókuszcsoport között, azaz kézi fókuszálás során a gyűrűvel csupán a fókuszmeghajtást vezéreljük elektronikusan. A közelpont és a végtelen között a gyűrű 270 fokos elfordításával érünk át, szinte függetlenül attól, hogy lassan, vagy gyorsan forgatjuk azt. De ez is elegendő ahhoz, hogy precíz élességállítást végezzünk.
Parfokális működésről itt nincs szó, a 70 mm-es gyújtótávolságon beállított fókusz nagyjából 50 mm-ig jó, de 35 mm-nél már biztosan más fókusz kell, azaz nem tudunk videózásnál rögzített fókusszal átzoomolni úgy, hogy a távoli témán maradjon az élesség.
Távolságskálát ez a modell nem kínál, hozzávetőleges skálát a váz kijelzőjén láthatunk (Sony).
Kapcsolóból viszont kettő is került az objektívre, az egyik az AF/MF kapcsoló (amely a tükrösökhöz készült DG HSM modellel szemben MO, vagyis Manual Override állást nem kínál), a másik pedig az objektívet 24 mm-en rögzítő zoom retesz.
Ezen felül egy programozható funkciójú AFL gomb is elérhető az objektív bal oldalán.
A Sigma DN szériás objektívjei egyelőre nem kompatibilisek a Sigma USB dokkolójával, így a firmware frissítése a vázon keresztül, USB kábellel lehetséges számítógép segítségével.
Szintén videózásnál lehet fontos kérdés a focus breathing jelenség, amely ennél az objektívnél részben tapasztalható. Tele végállásban egyáltalán nem jelentkezik, de nagylátószögnél itt is tetten érhető: közelre fókuszálva egy kicsit kisebb látószöget kapunk, mint végtelen tárgytávolságnál.
A fotókon kívül most tesztvideóban is bemutatjuk a fókuszlégzés megjelenését (lásd a doboz alatt!).
