Felépítés
A japán Sigma már tavaly óta kínál profi fotóriportereknek 24-70 mm-es átfogással bíró, f/2,8 fényerejű objektívet Sony E és Leica L bajonettel, így a legsűrűbben használt riporterzoommal már ellátja a piacot. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni azt, hogy nem mindenki tudja könnyen kifizetni a Sigma 24-70mm f/2,8 DG DN | Art 400e Ft-os árát, ráadásul a közel 900 grammos tömege sem éppen karcsú. Igaz, a Sony hasonló képességű modellje is ilyen nehéz, árban pedig még előrébb rugaszkodik.
Vannak azonban hobbiból fotózók is, nekik nem feltétlenül kell az Art széria magasabb minősége, illetve biztos vagyok benne, hogy akadnak olyan idősebb hivatásos fotósok, akiknek már elegük van a nagy és nehéz felszerelésből, de hiába a tükör nélküli váz, ha az objektív ugyanolyan nehéz hozzá.
A Tamron erre már 2019 óta kínál megoldást, a Tamron 28-75mm f/2,8 Di III RXD képében, amely ugyan nem ad akkora nagylátószöget, mint egy 24-70mm-es, cserébe viszont csupán 550 grammot nyom.
A Sigma minden bizonnyal ennek alternatívájaként fejlesztette ki a saját 28-70mm f/2,8 DG DN | Contemporary objektívét, amely visszafogott tömegével még jobban kíméli a csuklónkat, nyakunkat és a fotós táskánkat, hiszen mindössze 470 grammos, ami 40%-kal könnyebb, mint a 24-70mm f/2,8 Art változat.
Oké, itt most nem csak a nagylátószögből kell egy kicsit engednünk, hanem a Tamronhoz képest a tele végből is, hiszen 70 mm-ig nyújtózkodhatunk csak. De az az 5 mm-nyi gyújtótáv eltérés nem a világ vége (sokkal nagyobb eltérés a nagylátószögű végnél a 24 vs. 28 mm, ami 84 fokos látószög helyett 75,4 fokos látószöget ad csak).
A csupán 10 cm hosszú (kupakokkal együtt 12 cm-es) 28-70 mm-es objektív tehát 75,4-34,3 fokos látószög tartományban használható (szemben a 24-70mm-es változat 84-34 fokos tartományával), fényereje a teljes zoomtartományban f/2,8.
Az objektív 16 lencsetagból áll, ezek közül kettő „F”-típusú alacsony szórású (FLD), kettő pedig speciálisan alacsony szórású (SLD), aszférikus lencséből pedig három van az objektívben (a 19 lencsés 24-70mm f/2,8 Art szériás modellnél néggyel több az FLD tag).
A frontlencse olaj- és vízlepergető hatású Nano Porous bevonatot kapott, míg a belső lencsetagok többrétegű Super Multi-Layer bevonata a tükröződést csökkentik.
A kis tömeget az optikai felépítés optimalizálásával érték el, amelynél úgy alakították ki a „fókuszcsoportot”, hogy azt mindössze egyetlen, könnyű lencsetag lássa el, így pedig kis méretű és kis tömegű léptetőmotort alkalmazhattak. A külső esetében természetesen továbbra is a hőstabil polikarbonát tubust választották, amely már az Art szériában is bizonyította strapabíróságát és tartósságát.
Az élességállítást léptetőmotor végzi, amely a tükör nélküli fényképezőgépekhez remek választás az alkalmazott kontraszt alapú élességállítás miatt (még ha van is fázis-különbség érzékeléses AF támogatás). A fókuszálás viszonylag jó sebességgel történik és teljesen csendben megy végbe, bár láttunk már ennél gyorsabb AF-ű Sigma DG DN objektívet is.
Az objektív belső élességállítású, így a frontlencse nem fordul el és nem is mozog előre-hátra élességállítás során. A gyújtótávolság növelésekor viszont az objektív tubusa kitolódik (a nagylátószögű és tele vég között kb. 2 cm hosszeltérés tapasztalható), azaz nem belső zoomos ez az objektív (ahogy a 24-70mm f/2,8 Art sem).
Az objektívhez tokot nem mellékel a gyártó, de szirom formájú, egy mozdulattal letekerhető napellenzőt ad, valamint egy 67 mm átmérőjű védőkupak is a csomag része.
A specifikáció a Sigma 28-70mm f/2,8 DG DN | Contemporary adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
Ahogy már írtuk, a Sigma 28-70mm f/2,8 DG DN | Contemporary elég könnyű darab, s valóban, első kézbevételkor meglepő, hogy milyen kis súlyú: kb. fél kilót nyom. A külső kialakítása a szokásos Sigma minőséget hozza: a hőstabil polikarbonát tubusba épített optika könnyen járó, de nem kicsúszó és nem akadozó zoomgyűrűvel rendelkezik, legelöl pedig a fókuszgyűrű kapott helyet.
Az objektív teljes cseppállóságot adó szigetelésekkel nem, csak a bajonett csatlakozás körül körbefutó gumicsíkkal rendelkezik.
Mind a vázhoz közelebb eső fókuszgyűrű, mind az előrébb található zoomgyűrű bordázott kialakítású, de a fókuszgyűrűn vastagabbak és mélyebbek a bordák.
A teljes zoomtartomány bejárásához 65 fokkal kell elforgatnunk a zoomgyűrűt, azaz gyorsan átjárható a nagylátószög és a kis tele vég közötti rész.
A léptetőmotoros élességállítás a kézi fókuszálásra is kihat, hiszen itt nincs fizikai kapcsolat a fókuszgyűrű és a fókuszcsoport között, azaz kézi fókuszálás során a gyűrűvel csupán a fókuszmeghajtást vezéreljük elektronikusan. A közelpont és a végtelen között a gyűrű 180 fokos elfordításával érhetünk át, ha gyorsan forgatjuk (ez fotózáskor értendő). Ha lassan forgatjuk, akkor más az áttétel, ez esetben precíz kézi fókuszálás érhető el, hiszen ilyenkor 320 foknyi elforgatással jutunk a végtelentől közelpontig. Persze ez nem akkora eltérés, mint pl. a 90mm f/2,8 DG DN esetében, ahol 3×-os az áttétel különbség (itt nem egészen 2×-es).
Meglepő, de az objektív parfokális működésű, azaz a 70 mm-es gyújtótávolságon beállított fókusz jó a teljes zoomtartományban (tehát rögzített fókusszal változtatható a gyújtótávolság a fókusz helyzetének elcsúszása nélkül). Optikailag nem parfokális, de a használat során az objektív zomolás során tartja a beállított tárgytávolságot. Ez jól jöhet akár videózáskor, akár olyan helyzetben, amikor nincs lehetőség minden képnél újrafókuszálni, de szeretnénk közeli (tele) és távoli (nagylátószögű) képeket is készíteni.
Távolságskálát ez a modell sem kínál, hozzávetőleges skálát a váz kijelzőjén láthatunk (Sony).
Kapcsolóból egy darab került az objektívre, ez a szokásos AF/MF fókuszmód kapcsoló.
Az objektív L bajonettes változatához használható a Sigma USB dokkolója, a Sony E bajonettesnél a firmware frissítése a vázon keresztül, USB kábellel lehetséges számítógép segítségével.
Videózásnál lehet fontos kérdés a fókuszlégzés jelenség, amely ennél az objektívnél 70 mm-es tele végnél egyáltalán nem, 28 mm-es nagylátószögnél pedig csak visszafogottan jelentkezik. Nagylátószögnél távolra fókuszálás során kicsit nagyobb a látószögünk, mint közeli témákra élességet állítva. Az eltérés azonban kevesebb, mint 5%.
