Képminőség
Színhiba
Az optika nem tartalmaz alacsony szórású lencsetagot, emiatt aztán nem meglepő, hogy erős kromatikus aberrációval találkozunk a képsarkokban. A teljesen nyitott blendés használatnál nem kell különösebb pixelpeeperkedés, nagyított nézetben való keresgélés ahhoz, hogy kiszúrjuk a kékes elszíneződést a világos és sötét területek képsarok közeli részen helyet foglaló határvonalai mentén.
Érdemes azonban megemlíteni, hogy ennyire erős (transzverzális) színhibát szinte csak ezen a tesztképen látni, a további tesztfotókon kevésbé jelentkezik ez a hiba, így vélhetően csak az igen erős dinamikájú képeknél okoz majd gondot.
Természetesen a kromatikus aberráció rekeszeléssel csökkenthető, ennél az objektívnél F4-től nincs jelentős transzverzális színi hiba.
Megvizsgáltuk az axiális (longitudinális) színhibát is, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy jelentkezik, s főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten. Kevésbé tud zavaró lenni, mint egy lilás-kékes elszíneződés, de ha ez a színeződés a bokeh fényfoltok körül jelennek meg, az nem annyira jó. Márpedig az axiális színhiba bizony a fókuszon túl lévő témák kontúrja mellett előszeretettel rosszalkodik.
Ennél az objektívnél a fókusz előtt lila, mögötte zöld elszíneződés tapasztalható, mértéke és mérete rekeszeléssel csökkenthető.
Bokeh
Mivel portrézásra is jól használható objektívről van szó, a fókuszon kívüli fényfoltok, azaz a bokeh formája sem mellékes.
A mikro NégyHarmados fényképezőgépnél nyitott blendén használva az objektívet sem nagyon látunk lencse szerű formát a képsarkokban sem, bár aki elég figyelmes, az felfedezheti a kör forma enyhe torzulását. Ebből arra következtethetünk, hogy APS-C szenzor esetében már jól látható lencse forma lesz megfigyelhető a képsarkokban, amely nem feltétlenül hiba, hiszen különleges képi hatást kölcsönöz.
A rekesz 9 lekerekített lamellából épül fel, ami szűk blendéknél okoz kilenc szögű formát a bokeh-n. Ez pedig már F4-től jól látható.
Geometriai torzítás
Kevésbé érdekes kérdés lehet itt a geometriai torzítás, ráadásul az objektív gyújtótávolsága is abba a tartományba esik, ahol a legkönnyebb jól korrigált objektívet készíteni.
Mi persze mégis megnéztük, hogy mit tud az objektív, sőt, nem csak a Lightroomban, hanem Capture One-ban is készítettünk egy-egy RAW konverziót, hiszen az Olympus M.Zuiko Digital 16mm f/1,2 Pro tesztje óta tudjuk, hogy az objektívek között akadnak beágyazott torzítás profilt tartalmazó modellek is, amelyek pl. Lightroom esetében automatikusan alkalmazásra kerülnek, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
Így hát most sem csak Lightroom-mal konvertáltuk a képeket, hanem a beágyazott profilok felülbírálását lehetővé tevő Capture One 10-zel is.
Bár az objektív valóban rendelkezik beágyazott torzítás korrekciós profillal, szoftveres javítás nélkül sem eget rengető a hordótorzítás mértéke, legalábbis NégyHarmados szenzoron. APS-C-n erősebb torzítás várható.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
Mikro NégyHarmados gépen vizsgálva nem meglepő módon a peremsötétedés sem erős, gyakorlatilag teljesen nyitott blendén sem haladja meg nagyon a 10%-ot a sarkok fényerőcsökkenése. Rekeszeléssel pedig ez is jelentősen csökken.
APS-C szenzornál ennél erőteljesebb lehet a képsarkok besötétedése.
Makró, közelfényképezés
A kisfilmre készülő portré- illetve standard látószöget adó objektívek általában nem kecsegtetnek jó közelponttal és ebből adódóan nagy leképezési aránnyal. Ha egy fél arccal kitölthető a teljes képmező, akkor már örülhetünk, mert nagyon közel enged az objektívünk.
A Sigma 30mm f/1,4 DC DN közelpontja 30 cm, amely a gyakorlatban 17,5 cm-es munkatávolságot jelent, azaz ilyen közel lehet a fókuszban lévő témánk a frontlencséhez. Ez gyári adatok szerint 1:7, azaz elviekben az APS-C szenzoron 16,4 cm széles, NégyHarmados szenzoron 12 cm széles témával tölthető ki a képmező.
Nekünk ezzel szemben közelponton kb. 10 cm szélességű témával sikerült kitölteni a fotót, amely inkább 1:5,8 leképezési arányt jelent.
Vagyis portrézásnál gond nélkül még az arc részlete is befogható, illetve e nagyításból adódóan nem csak portrézásra, de közeli képek készítésére is jól használható az objektív.
Érdekes viszont, hogy míg távolabbi témákra elérhető a hatékony, torzítást csökkentő beágyazott korrekciós profil, közelponton már ilyet nem ment el a gép. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy itt már nincs erre szükség, szoftveres korrekció nélkül is szinte teljesen torzításmentes képet kapunk (egy paraszthajszálnyi párnatorzítás azért felfedezhető). Magyarul itt is előjött az, amelyet a torzítást taglaló résznél linkelt cikkünkben már boncolgattunk, hogy a torzítás nem csak gyújtótávolság függő (természetesen csak zoom objektíveknél), hanem a tárgytávolságtól is függhet a mértéke (bármilyen objektívnél).
Közelfényképezés – makró
Ellenfény, becsillanás
Portrénál sokszor előfordulhat, hogy szánt szándékkal komponáljuk a képre, annak szélére, vagy egy kicsit még kintebb a Napot, hogy becsillanást kapjunk, az ugyanis hangulati elem is lehet. Nem mindegy azonban, hogy milyen formájú, színű és erősségű ez az optikai jelenség.
Mivel sikerült jó időt kifognunk, így természetes környezetben tudtuk kipróbálni a becsillanást, amely akkor fordul elő, amikor a Nap direktbe betűz az objektívbe. Ilyenkor a lencsék felületén kisebb-nagyobb mértékben vissza is verődhet az erős fény, a többszörös visszaverődés pedig fotón is jól látható becsillanásként jelentkezik.
Jelen tesztünk tehát azt hivatott bemutatni, hogy milyen mértékben látható a képen a Nap szellemképe a fotó átellenes oldalán (középpontosan szimmetrikusan) mind nyitott, mind F8 rekesz esetében.
A Sigma 30mm f/1,4 DC DN Contemporary modell erősen hajlamos a becsillanásra és ezzel együtt a kontrasztvesztésre is. Sajnos a becsillanás során nyitott blendénél nem csak zöldes, hanem erős piros folt is látható, bár akadhat olyan, akinek ez még tetszhet is. F8-nál a pirosas színű folt már nem jelentkezik.
Képminőség
Már csak annyi van hátra tesztünkből, hogy kicsit elemezzük a rajzolatot, feloldó képességet, a képközéphez képest a sarkok homogenitását, vagy esetleg kóma (asztigmatizmus) jelenség után kutassunk.
Nos, ami a homogenitást illeti, a mikro NégyHarmados váz szenzora ez esetben is előnyös helyzetben van, hiszen az objektív által vetített képkörnek csak egy közbenső, kb. 1,3×-es képkivágású részét rögzíti. Ennek is köszönhető, hogy a képsarkokban nincs jól láthatóan gyengébb képélesség.
Nyitott blendénél is szép, részletgazdag fotókat kapunk, a rekeszt szűkítve csak minimálisan nő a felbontás. A „sweet spot”, azaz a legnagyobb felbontás F4-F5,6 környékén érhető el, F5,6-tól kezdődően a rekesz diffrakciója már rontja a rajzolatot.
A közeli képeknél viszont azt tapasztaltuk, hogy nyitott blendén elég erőteljes az asztigmatizmus, ráadásul nem csak az extrém külső képsarkoknál. Ez pedig jelentősen rontja a képátlóra merőleges felbontást (jól látható ez a nyomtatott áramköri lap makrójánál illetve a kövirózsás téma bal alsó sarkában is).
Értékelés
A Sigma 30mm f/1,4 DC DN C összességében jól szerepelt tesztünkben, aki mikro NégyHarmados MILC-cel rendelkezik, remek kis portré objektívhez jut, ha ezt választja. Az APS-C szenzoros Sony MILC tulajdonosok pedig a standard látószöget hozó, átlagos perspektívát igénylő helyzetekben vehetik jó hasznát a fényerős Sigma modellnek.
Tekintve, hogy nem a felső kategóriás Art sorozat tagjaként mutatták be ezt az objektívet, azon a néhány apróbb „hibán”, kevésbé korrigált optikai tulajdonságon nem kell meglepődnünk, cserébe viszont igen kedvező szám került az árcédulára, így ezt az objektívet még a hobbifotósok is megengedhetik maguknak.
A Sigma 30mm f/1,4 DC DN C ára bruttó 120 ezer Ft.
Közvetlen konkurense (gyújtótávolság alapján) mikro NégyHarmadon csak kifejezetten makró objektívként létezik, amelyek fényereje csak f/2,8, vagy gyengébb. A Panasonic Lumix G 30mm f/2,8 Macro MEGA O.I.S. bruttó 100 ezer Ft-ért kapható, ahogy az általunk is tesztelt Olympus M.Zuiko Digital ED 30mm f/3,5 Macro is. Kifejezetten portréra való objetívből a Panasonic 42,5 mm-en kínál alternatívát, a fényerőben tesztünk alanyánál már jobb, profiknak szánt Leica DG Nocticron 42,5mm f/1,2 ASPH Power O.I.S.-t 440 ezer Ft-ért és a fényerőben viszont gyengébb, hobbi és amatőr fotósoknak készült Panasonic Lumix G 42,5mm f/1,7 Asph POWER O.I.S. változatot bruttó 120 ezerért.
Az APS-C vonalon a Sony a Sony E 30mm f/3,5 Macro-t kínálja bruttó 80 ezer Ft-ért, illetve ott van még a teljes képkockát is kirajzoló Sony FE 28mm f/2 150 ezer Ft-ért. Fényerőben viszont itt is mindkettő bőven a Sigma 30mm f/1,4 DC DN alatt van. Ami a közelébe ér az a Zeiss Touit T* 32mm f/1,8 bruttó 200 ezer Ft-ért.
Más bajonettel a Sigma 30mm f/1,4 DC DN C egyelőre nem érhető el (így Canon EF-M és Fujifilm X még nincs).
