Sigma 50-100mm f/1,8 DC HSM Art – teszt

0
1 148

Felépítés

Az APS-C DSLR-t használóknak bizonyára feltűnt, hogy az utóbbi fél évben csak full-frame gépekhez tervezett objektíveket teszteltünk. Jóllehet, ezeket is felcsavarhatjuk az APS-C szenzoros gépekre, kicsi az esélye, hogy egy haladó amatőr az APS-C szenzoros gépén 24-70mm-es f/2,8-as, vagy 12-24mm-es nagylátószögű zoomot használjon.

Így aztán, hogy ne érezzék magukat ők sem elhanyagoltnak, elkértük a Sigma tavaly bemutatott, világszinten élvonalbeli fényerővel rendelkező telezoomját, amelyet kifejezetten APS-C szenzoros DSLR-ekhez fejlesztettek.

A Sigma 50-100mm f/1,8 DC HSM is a prémium minőségű objektíveket magába foglaló Art széria tagjaként jelent meg. Zoomátfogása ugyan elég kicsi, hiszen mindössze 2×-es, cserébe viszont olyan fényerőt kínál, amely APS-C szenzorral is remek mélységélességet kínál.

A full-frame rendszerű gépekhez tervezett Sigma 24-35mm f/2 DG Art tesztjénél már ellőttük azt a viccet, hogy a zoomobjektív valójában tripla fix. Tripla fix, mivel a fix gyújtótávolságú objektívek közül három népszerű értéket fog át, azokéhoz hasonló fényerővel.

Ha a fenti a full-frame tripafixje, akkor a Sigma 50-100mm f/1,8 DC HSM Art az APS-C triplafixje lehet (bár erre a címre a Sigma 18-35mm f/1,8 DC HSM is esélyes), ugyanis egyben kínálja az 50 mm-es, a 85 mm-es és a 100 mm-es fix gyújtótávolságú objektívek látószögét (vagy kisfilmes ekvivalens látószöggel számolva a 85 mm-es, a 105 mm-es és a 135 mm-est), mindezt pedig a kiváló f/1,8 fényerővel.

Persze nyilvánvaló, hogy zoomobjektívből nem készíthető ugyanolyan minőségű darab, mint egy prémium kategóriás fixből, de egy prémium kategóriás zoom simán lehet olyan jó, mint egy középkategóriás fix. Ez pedig sokszor bőven elég is.

Aki zoomot választ, az eleve kompromisszumot köt, hiszen tudja a fenti „törvényt”, illetve azt is, hogy fényerőben is szükség lesz valamennyi kompromisszumra. Legalábbis általában. Itt azonban nem igazán, hiszen csak az 50 és 85 mm az a gyújtótávolság, ahol fix objektívnél elérhető f/1,8-nál jobb fényerejű darab is, más kérdés, hogy 50 mm felett azok önmagukban is drágábbak, mint ez az objektív.

A gyújtótávolság tehát 50-100 mm közé állítható, amely a Nikon DX szenzoros DSLR-jeinél 75-150 mm-es, míg Canon APS-C DSLR-nél 80-160 mm-es kisfilmes objektív látószögének felel meg. A portrézásnál elterjedt gyújtótávolság tartományban végig f/1,8 fényerőt kínál az objektív.

Persze azt senki ne gondolja, hogy egy olyasmi méretű objektívet kapunk, mint egy 85 mm-es fix vagy akár egy 100 mm-es átlagos makró objektív. Ez az 50-100mm-es modell bőven körözi mindet, de a nagy fényerőért és a zoomért ezt a békát mindenképpen le kell nyelnünk. A másik elfogadandó dolog majd a táskánk tömege lesz, ami ezzel az objektívvel kb. 1,5 kg-mal fog megnőni.

Az élességállítást itt is gyűrűs ultrahangos motor végzi, amely a gyártó által közölt információk szerint 30%-kal kisebb, bár ez talán a felhasználás során komolyabb előnyt nem kínál. Az élességállítás sebességére azt nem mondhatjuk, hogy nagyon gyors lenne, de az sem süthető rá, hogy lassú volna. Inkább azt mondanám, hogy nem kapkodós, viszont határozott és nem hezitál, még LiveView módban sem (Canon Dual Pixel AF).

A bejelentéskor a gyártó hangsúlyozta, hogy a 9 lekerekített polikarbonát rekeszlamellát különleges filmréteggel vonta be, amely sorozatfényképezésnél is nagyon finom és precíz blendevezérlést eredményez.

Az optika 3 FLD (F típusú alacsony szórású) és 4 SLD (szuper alacsony szórású) lencsetagot is tartalmaz, így csökkentették a kromatikus aberráció mértékét. Az objektív hosszának kordában tartására egy magas törési mutatójú lencsetagot is felhasználtak.

Az objektív belső élességállítású és belső zoomos, így a frontlencse se nem fordul el, se nem mozog előre-hátra élességállítás során, valamint a zoom használatakor sem változik meg az objektív hossza.

A tubusra szerelt állványgyűrűt 360 fokban körbeforgathatjuk, 90 fokonként pedig egy-egy kattanás segít a pontosabb pozíció megtalálásában. A gyűrűt leszerelni azonban nem lehet.

Az objektívhez a Sigma Art szériájánál megszokott módon egy gyöngyvászon tokot, egy (szirom formájú) napellenzőt, valamint első és hátsó védő kupakot kapunk.
A 66 mm átmérőjű frontlencse elé 82 mm-es szűrőket tekerhetünk fel.

A specifikáció a Sigma 50-100mm f/1.8 DC HSM A adatlapján tekinthető meg.

Használati tapasztalatok

Mint írtam, nem egy könnyű és nem is kis méretű objektívről van szó. Amikor az ember egy ilyen gyújtótávolságú, kis zoomátfogású modellre gondol, akkor nem egy drabális, legvastagabb pontján közel 9 cm átmérőjű, 17 centi hosszú objektívre gondol és pláne nem 1,5 kg tömegre. Így az első élmény az lesz, amikor az ember a dobozt megfogja („miért téglákkal tömték ezt ki?” felkiáltással), a második pedig az, amikor már a méreteit is saját szemünkkel látjuk.

A nagy tömegnek persze megvan az oka: nagy átmérőjű és nehéz üveglencsékből áll az objektív, méghozzá 21 darabból.

A bajonett körül gumi szigetelés nem látható, így időjárásállóságról ez esetben nem beszélhetünk.

Mind a vázhoz közelebb eső zoomgyűrű, mind az elől található fókuszgyűrű kb. hasonlóan bordázott. A zoomgyűrű 2 cm, míg a fókuszgyűrű 4 cm szélességű.

A teljes zoomtartomány bejárásához 80 fokkal kell elforgatnunk a zoomgyűrűt, míg az élességállítás teljes tartománya a fókuszgyűrű 135 fokos elfordításával járható be, azaz precíz kézi élességállítás végezhető. Talán a kézi fókusznál annyi probléma lehet, hogy a tapadási súrlódás viszonylag erős, így apró kicsi elmozdítás nem mindig jön össze, ha sikerül megmozdítani a fókuszgyűrűt, akkor már nagyobbat ugrik. Kis gyakorlással és állványra helyezett géppel viszont a kézi élességállítás is kivitelezhető.

Az objektív erőteljesen varifokális, azaz a beállított és rögzített fókusz a gyújtótávolság változtatásával más tárgytávolságra áll át (itt a gyújtótávolság növelése növeli a tárgytávolságot is). Egy parfokális objektívnél a zoomot használva nem veszne el az élesség, ami videózásnál és kézi fókusz rögzítésnél történő fotózásnál is hasznos lehetne.

Szintén videózásnál lehet fontos kérdés a focus breathing jelenség, amely ennél az objektívnél is tetten érhető, méghozzá szintén elég jelentős mértékben, itt közelpontra állított élességnél jóval kisebb látószöget kapunk, mint végtelen tárgytávolságnál.

Az élességállító gyűrűt HSM objektívről lévén szó, bármikor elfordíthatjuk, akár automatikus élességállítást követően is van lehetőség kézi finomhangolásra. Igaz, mivel nincs külön kézi felülbírálás (MO – Manual Override) állás, így folyamatos/követő fókusznál a kézi finomállítással már nem élhetünk.

Távolságskálát a zoom és fókuszgyűrű között találunk, ezen méterben és lábban tüntették fel a fontosabb tárgytávolságokat, mint a 95 cm-es közelpont, az 1,25, az 1,5, a 2, a 3, a 4, a 7 méter, valamint a végtelen.

Kapcsolóból mindössze egy található az objektíven, ez pedig az automatikus vagy manuális fókuszt állító AF/MF kapcsoló.

Az objektív kompatibilis a Sigma USB dokkolójával, amelyben a fókuszrendszer finomhangolása, valamint a firmware frissítése végezhető el.

Hozzászólások

hozzászólás