Képminőség
Az objektívet – hogy kihasználjuk az általa nyújtott minél nagyobb képmezőt – fullframe szenzoros Canon fényképezőgéppel próbáltuk ki. A kép sarkaira írt megjegyzéseink APS-C érzékelővel szerelt gépek esetén kicsit optimistábbnak vehetők.
Színhiba
A kép sarkaiban feltűnő kromatikus aberráció 50mm-es gyújtótávolságnál elég jelentős, és sajnos a szokásos orvosság, a rekeszérték növelése sem igazán segít rajta. F11-es blendénél közel ugyanazt kapjuk mint teljesen nyitva.
200mm-nél már sokkal jobb a helyzet, sőt inkább tökéletes. A színhiba még nyitva sem szembetűnő. Ezzel szemben 300mm fölött ismét megjelenik bíbor és zöldes elszíneződés formájában a kontrasztos élek mentén. Mértéke nem zavaró. Ez a bíbor-zöld színi aberráció 500mm-en jelentősen felerősödik, és mint a 50mm-es nyitóállásban itt sem tudjuk csökkenteni a rekesz szűkítésével. F11-es értéknél is ugyanúgy jelen van.
Geometriai torzítás
A torzítás a gyújtótávolság induló állásában 0,6% körüli, ami egy 50mm-es fix objektívtől nem lenne valami szép teljesítmény, egy 50-500mm-es zoomtól viszont az. Nem láthatatlan ez a hordótorzítás, különösen szabályos geometriai formákat (pl. épület) fotózva, de nem is futunk ki tőle a világból. Persze zoomról lévén szó itt is akkor járunk a legjobban ha egy kicsit növeljük a gyújtótávolságot. 100mm környékén szépen eltűnik az öblös hordó alak, hogy átadja helyét egy enyhe párnatorzításnak. Ennek mértéke 200mm környékén már 0,7%-os, és a zoomot növelve is szépen kitart ezen érték körül egészen a zoomgyűrű koppanásáig. 350mm körül 0,74%, 500mm-nél 0,78%-ot mértünk.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
Fullframe gépen nem túl fényesen indít az 50-500mm, de ez ekkora átfogás és nagy szenzor mellett nem is csoda. 50mm-en, nyitott rekesszel több mint 30%-os peremsötétedést produkál, ami elég zavaró lehet, szerencsére egy két blende fokozattal szűkítve szinte teljesen eltüntethető.
Hasonló, bár egy hajszálnyival jobb a helyzet 200mm környékén, ahol APS-C szenzorral, egy rekeszt szűkítve már eltűnik a probléma.
A jól látható vignettáció 350 mm-nél sem tágít, a fentiekhez hasonló erősséggel indít, és két rekesszel arrébb is picit szembetűnőbb (fullframe képeken) a korábbi beállításokhoz képest. Ezzel együtt egész szépen visszafogható.
Sajnos nehezebb dolgunk van a tele végen (500mm), ahol szintén hasonló a sarkok sötétedésének átlaga, de mivel a sötétedés átmenete beljebb kezdődik és egyenletesebb, APS-C szenzoros gépeken ebben az állásban érzékeljük legnagyobbnak. A rekesz szűkítése itt is segít, de kevésbé, mint a korábbi gyújtótávolságoknál.
Peremsötétedés
Makró, közelfényképezés
Papíron sokkal jobb makró téren az új 50-500mm mint a korábbi változatok. Ott 1 méter körüli közelpont volt a maximum, mely legfeljebb 1:5,2 leképezési arányra volt elegendő. Az újjal fele olyan távolságból is fotózhatunk 50mm környékén, de még 200mm felé is mindössze 60 cm közelpontot kíván meg. Az objektív nagy mérete miatt mindez a frontlencsétől számítva kb. 35 cm-es munkatávolságot jelent. Ebben a tartományban (~200mm) nyújtja legjobb nagyítását az optika, ami a korábbinál sokkal jobb, 1:3,1 leképezést jelent. Példánkban 103mm széles területet volt képes befogni, ami figyelembe véve a gyújtótávolság tartományát elég jó makró képességet ígér.
A képminőség persze már más kérdés. A kép közepén elfogadható élességet kapunk, a sarkok felé haladva azonban nagyon gyorsan romlik a részletesség. Sík témát fotózva meglehetősen elmosott sarkokat kapunk, de középre komponált kisebb témáknál megfelelő lehet ez az objektív is. A geometriai torzítás és képsarki sötétedés nem jelentős.
Képminőség
Ami az objektív rajzát illeti, 10x-es zoomtól nem várunk csodát, és természetesen ettől az objektívtől sem. Ha egy kétbetűs szóval akarnám jellemezni a képminőségét, azt mondanám: jó. A legjobb részletvisszaadást 50-200mm között nyújtja, de kissé lerekeszelve 300mm-en is jó rajzolatot kínál. Oroszlánkörmeit F8,0 környékén mutatja meg a fenti gyújtótávolságokon.
Persze egy 500mm-es objektívet azért vesz meg azt ember, hogy a tele végén is használja. Itt már láthatóan gyengébb képet kapunk a korábbi gyújtótávolságokhoz képest, de F8,0-ra szűkítve a blendét egész elfogadható minőség érhető el.
A fent mért színhibát, vignettálást és torzítást is beleszámítva az objektív legjobban 100-200mm környékén teljesít képminőségileg, egy-két rekesz fokozattal leblendézve.
Értékelés
E tesztnek van egy igazán naprakész és pozitív aktualitása is, ugyanis a hazai forgalmazó a napokban 20%-kal csökkentette az objektív fogyasztói árát. A kissé barátságtalan 500 ezer forintos bruttó ár 400 ezerre mérséklődött, ami azért mégis csak egy százas mínusz. Elég sok dolgot lehet annyiért kapni, még fotós felszerelés terén is.
Mindenesetre ezért az összegért egy sok téren használható, jó minőségű nagytele zoomobjektívet kap az, aki nem akar milliókat, vagy még többet áldozni egy fix, jobb fényerejű teleoptikára, illetve aki nem szeretne elszakadni a zoom adta kényelemtől. Nyilván „valamit valamiért” alapon a Sigma 50-500mm-nél felesleges pengeéles rajzot és a nagyokhoz méretű optikai minőséget várnunk, de amit hosszú évek munkájával mára kihoztak belőle, az jóval több mint tisztességes. Tökéletes dobbantó ez a 300mm F2,8, vagy 500mm F4,0 felé vezető úton.
A Sigma 50-500mm F4,5-6,3 APO DG OS HSM objektívet a Sigma objektívek hazai forgalmazójától, a Hama Kft-től kaptuk a teszt idejére. Köszönjük!
