Képminőség
Színhiba
Az ember azt gondolná, hogy ilyen nagy gyújtótávolságnál elkerülhetetlen az erős kromatikus aberráció. Jó, oké, ez itt nem zoom, hanem fix gyújtótávolság, így elvileg kicsivel könnyebb a korrekció, de személy szerint engem ennek ellenére meglepett, hogy a Sigma 500mm f/4 DG OS HSM Sports objektívnek gyakorlatilag nincs laterális színhibája.
Persze az árcédulán lévő számokat ismerve mondhatjuk azt is, hogy ezt el is várjuk.
Nem maradt el a nagy gyújtótávolság ellenére az optikai tengely irányában ható axiális (longitudinális) színhiba vizsgálata sem, ami kis mélységélességet nyújtó objektíveknél azért is érdekes kérdés, mert az axiális kromatikus aberráció a bokeh fényköreinél is érzékelhető lehet. Ez a színhiba egyébként abból adódik (adódhat), hogy az optikai rendszer a különböző hullámhosszúságú fényeket különböző pontba fókuszálja. Ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelennek ezek az elszíneződések.
Ez a jelenség itt minimálisan érhető tetten, amely a rekesz szűkítésével is csak részlegesen csökkenthető. Ebből eleve következtethetünk arra, hogy a bokeh fényfoltjai körül majd enyhén zöldes kontúrt láthatunk majd.
Bokeh
Természetesen a teleobjektíveknél fontos szempont, hogy szép háttérelmosást adjon és a fényfoltok is mutatósak legyenek.
Nyitott blendén a képszélek, illetve képsarkok környékén enyhén körkörös torzulás jelentkezik, ami lencse szerű formát ad a bokeh fényfoltjainak.
A rekesz szűkítésével ez a jelenség csökken.
Szűkebb blendénél már nem az kérdéses, hogy lesz-e lencse forma, inkább az, hogy a fókuszon kívül eső pontszerű fényekből kapunk-e körkörös bokeh-t, vagy megjelenik-e a lamellák okozta sokszögesedés.
F5,6-nál még nincs gond a körkörösséggel, F8-tól kezdődően viszont már érezhető a bokeh poligon jellege. A kilenc rekeszlamella miatt azonban még F11-nél sincs nagyon szögletesedés.
Geometriai torzítás
Kevésbé tűnik izgalmas kérdésnek a geometriai torzítás mértéke. Egyrészt ritkán kell ilyen gyutávval képszélen sok függőleges és vízszintes vonalat tartalmazó fotót lőni, másrészt várható, hogy enyhe párnatorzítás jelentkezik majd, így ha mégis látszana valahol a torzítás, akkor sem lenne erős.
A tesztképet ettől függetlenül elkészítettük, amelyen még annyi párnatorzítás sem érezhető, hogy érdemes lenne ennek számszerű kifejezésével foglalkozni.
Peremsötétedés
Bár nem kifejezetten extrém nagy az objektív fényereje, az 500 mm-es gyújtótávolságot figyelembe véve mégis azt kell mondjuk, hogy jó fényerőt kínál ez az objektív. Sőt, gyakorlatilag nem is igen van ennél jobb fényerő ezen a gyújtótávolságon, leszámítva persze a brutális méretű, elképesztően nehéz és nyilván megfizethetetlenül drága (közel 6 M Ft-os) Sigma 200-500mm f/2,8-at. Más gyártónak azonban nincs f/4-nél jobb fényerejű 500-asa.
A jó fényerő miatt érdekes kérdés lehet, hogy milyen peremsötétedéssel kell számolnunk.
Az elkészített tesztképek alapján jól látható, hogy igen komoly vignettálást kell elfogadjunk, ami nem csak nyitott blendén, de még F5,6-nál is jól látható, de F8-nál már alig észrevehető.
Persze ki akar egy 500/4-gyel F8-on fotózni?
Hozzá kell tennünk, hogy a peremsötétedés az az optikai hiba, amit a legkönnyebben és legfájdalommentesebben lehet korrigálni és ehhez a Lightroom is kínál már használható profilt, amellyel teljes mértékben javítható a sarkok sötétedése (a tesztfotóinkon mi nem végeztünk ilyen korrekciót sem).
Makró, közelfényképezés
Az objektív közelpontja 3,5 méter, itt gyári adatok szerint 0,15×-es leképezési arány érhető el.
A tesztképünk alapján nálunk 0,16×-es nagyítást produkált az objektív.
Jó hír, hogy sík témák esetében sem kell a sarkokban komolyabb életlenedésre számítani.
Képminőség
A Sigma 500mm f/4 DG OS HSM Sports nyitott blendén is szép rajzolatot, jó felbontást kínál. Mivel most APS-C szenzoros géppel is készültek tesztfotók, így azt is láthatjuk, miként dolgozna egy 50 Mpixel körüli felbontású full-frame gépen (a 18 Mpixeles EOS 60D pixelméretével full-frame-en 46,7 millió pixelünk lenne). Kifejezetten öröm volt látni, hogy ennek a felbontásnak a kirajzolása meg sem kottyan az objektívnek.
A rekesz szűkítésével nagyon minimálisan javul csak az objektív által vetített kép keménysége, így nem érdemes azért rekeszelnünk, hogy „élesebb” képet kapjunk.
A homogenitással sincs gond, a képsarkok nem gyengébbek érezhetően a képközépnél.
Értékelés
A Sigma 500mm f/4 DG OS HSM S objektívvel igazán elégedettek voltunk. A készített képek remek részletezettségűek, fókusz probléma ha elő is fordult, az a téma mozgásából adódott. A fókusz sebessége remek volt, a stabilizátor sokszor könnyített már a kompozíció beállításánál is.
Jó hasznát vettük a madarak fotózásánál a fókusz határolónak is.
Ami kevésbé tetszett az az objektív komoly tömege, de persze ez az ára annak, hogy jó fényerejű szupertelével fotózzunk. S ahogy említettünk cikkünk elején, más gyártónál sem találni ebben a kategóriában jelentősen könnyebb objektívet (viszont nehezebbet igen).
Aki tehát egy távolról is jól használható sport objektívet, vagy remek természetfotós objektívet szeretne és nem riad vissza a 2 millió Ft-os ártól, annak meleg szívvel ajánljuk a Sigma igen jól sikerült 500-asát.
A konkurens gyártók közül a Canon az Canon EF 500mm f/4.0L IS II USM modelljét 50%-kal drágábban, 3 millió Ft-ért kínálja, míg a Nikon a Nikkor 500mm f/4E FL ED VR AF-S objektívért még többet, bruttó 3,7 millió Ft-ot kér. Sony A bajonettre a Sony is kínál 500mm f/4-es objektívet, azért pedig 5 millió Ft-ot kell kicsengetni.
A Sigma 500mm f/4 DG OS HSM Sports elérhető Canon EF, Nikon F és Sigma SA bajonettekkel.
