Sigma 500mm f/4 DG OS HSM S – teszt

0
2 002

A fotózás


A teljes részletességű beszámoló terjedelme és a fő témánktól (azaz a Sigma objektívtől) való viszonylagos távolsága miatt itt nem jelentetjük meg, csak kifejezetten a tesztképekről és az objektívvel való fotózás tapasztalatairól szóló részleteket közöljük.
A teljes útibeszámoló a kalandos fotózásunkról IDE KATTINTVA olvasható.

Mondhatnám, hogy sosem fotóztam még 500 mm-es objektívvel, de ez csak részben igaz. Abból a szempontból igaz, hogy 500 mm-es fixszel még nem, abból a szempontból viszont nem, hogy a 150-600mm-es már járt nálam, ami ugye még több is, mint 500 mm. A két objektív tömegében hasonló ugyan, de minőségi eltérés egyértelmű a fix javára szól.
A zoomoknál ismertem a nagy gyújtótávolságnál előforduló nyitott blendés lágyságot, az erősebbnek mondható színhibát és a „csűrd fel az érzékenységet, vagy berázod” típusú fotózást, ezért nagyon kíváncsi voltam, mit is lehet elérni egy ilyen kőprofi objektívvel.

Az nem kérdéses, hogy kézből fotózni igazán nagy kihívás, nyilván kevesen is lesznek, akik így fogják használni. Az elképesztő nagy gyújtótávolság miatt rövid záridőre van szükségünk, a reciprok szabály szerint elviekben 1/500 mp, de a mai nagy felbontású szenzorok miatt a mikroberázások elkerülése érdekében érdemes 1 Fé-et ráhagyni, így 1/1000 mp lehet a minimum, ami biztonságot ad. Noha van képstabilizátor az objektívben, viszonylag kicsi az esélyünk rá, hogy 1/200 mp-cel berázásmentes képet készítsünk, pláne akkor, ha a témánk nem egy helyben áll, azaz követni is kell, vagyis fordítani is kell az objektívet, miközben igyekszünk valami épkézláb kompozíciót megtartani. Mindettől függetlenül maga a stabilizátor jó hatékonyságú, de mozdulatlan témánál is előfordul, hogy az 1/200 mp záridővel berázzuk a gépet.

Az objektívvel való komolyabb ismerkedést első körben állványról történő fotózással igyekeztem megtenni, jobb híján a Budapestre érkező, de a reptértől 50 km-re a pályára forduló repülőket fotózva. Az első tapasztalatok azt mutatták, hogy esti fényviszonyok között, nyitott blendén is remek élességű képek készíthetők. Ha ügyesen a témán tartjuk a fókuszmezőt, akkor az élességállítás kiváló sebességgel, nagyon rövid idő alatt megtörténik.

Ezt követték a statikus témák, többek között 5-6 méterre lévő nőszirmok, közelpontról fotózott díszhagyma, templomban oltár, illetve a szokásos dísztermi képet is elkészítettem, amelyből a képsarkok élessége is ellenőrizhető.

A valódi felhasználáshoz kicsit közelebb állt az, amikor egy fociedzésre vittem ki az objektívet. Itt a pálya széléről fotóztam a srácokat, de sokszor éreztem úgy, hogy ilyen helyre az 500 mm már sok. Félpályán vagy azon túl jó, de közelebbre már túl hosszú. Nyilván egy autóversenynél is hasonló lehet a szituáció: a kanyarban beforduló járgányok még jól fotózhatók, de a közvetlen előttünk elsuhanó autókhoz már túl kicsi lenne a látószög.

De szerettem volna még inkább a fő felhasználáshoz közelebb jutni. Noha a Sports széria tagja az 500mm f/4 DG OS HSM, tagadhatatlan, hogy a természetfotósok lehetnek a legfőbb célközönség.
Először egy svenkelt képet akartam előttem elhaladó lovasokról, ez azonban a túl hosszú záridő miatt nem sikerült (az 1/200 mp a svenkelős módra állított stabilizátorral is mikroberázott képet sikerült csak lőni, amit így nem lett volna korrekt feltenni a tesztfotók közé). Nem mondtam még le a lovas svenkelésről, ezt később pótoltam be.

Amíg a lovasok a terepen lovagoltak, addig én szép tollazatú, legelésző (?) ludakat fotóztam, meg ha már ott voltam, akkor átsétáltam a közeli rétre is, ahol egy őzet sikerült lencsevégre kapnom.

A lovaglás végén a visszatérő lovakat elengedték legelni, még ez is pont kapóra jött, róluk is készítettem fotókat.

Ráadásul egy éppen arra járó katonai helikopter is modellt “repült” nekem.

Ennyivel azonban nem értem be, és az őzektől is vérszemet kaptam. Bár egyébként is terveztem, hogy valami madárfotózásra alkalmas helyet felkeresek, most már biztos voltam benne, hogy ezzel az objektívvel ezt nem lehet kihagyni!
Két helyszínre is kimentünk, ahol szitakötőt, távolabb elrepülő madarakat és a fészek előtt pihenő gyurgyalagokat is sikerült fotózni.

Összességében igen pozitív benyomásom lett a Sigma 500mm f/4 DG OS HSM Sports objektívről. Gyors fókusz, nyitott blendén is remek kép jellemzi. Persze arra azért ügyelni kell, hogy igazán éles képet a mikroberázások kiküszöbölésével kapunk, így a záridőt érdemes állványon is 1/800 mp alatt tartani (tipikusan az 1/1250 mp volt az, ahol már nem nagyon találkoztam a tesztképek között mikroberázott képpel).

A folytatásban nézzük a szokásos objektív vizsgálatokat, amelyből kiderül majd a színhibára való hajlam, a peremsötétedés és még sok más.
Lapozz!