Sigma 60mm f/2,8 DN Art – teszt

2
2 577

Képminőség

Színhiba

Az objektívbe egy szuper alacsony szórású lencsetag is került, így arra számíthatunk, hogy a színhiba minimális lesz.

A tesztünk igazolta is feltevésünket, amely alapján elmondható, hogy még teljesen nyitott rekesznél sincs jelentős laterális (transzverzális) kromatikus aberráció, extrém képsarokban sem. Csupán enyhe fényszórás látható, ez azonban rekeszeléssel csökkenthető.

Színhiba (laterális)

Most sem maradt el az axiális (longitudinális) színhiba tesztje, amely jelenség a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és képközépen is jelentkezik. Ez főként a fókusz előtti és mögötti világos területek határvonalainál érhető tetten zöld és bíbor színű elszíneződésként.

A jelenség itt minimális mértékű, F4 blendénél pedig gyakorlatilag alig látható.

Színhiba (axiális)

Bokeh

Portrézásnál és közeli témák fotózásánál sem mindegy, hogy milyen a háttérelmosás, milyen formájúak a fényfoltok. Ezt hivatott bemutatni bokeh tesztünk, amelynél a fókuszon túl lévő fények foltosodását vizsgáljuk.

Bár nem extrém nagy a fényerő és a lencsetagok száma sem igazán alacsony, a képsarkokban mégis körkörösen lencse formájúak a fényfoltok nyitott rekesznél. Ez portréknál hangulatos fotókat eredményez.

A rekeszt szűkítve F4-nél ez a lencse forma már eltűnik, marad a kör forma, majd F5,6-nál megjelenik az a hétszög, amelyet a hét blende okoz. Ennél szűkebb rekesznél már erős a sokszögesedés és nem túl szép a bokeh. Aki tehát szép háttérelmosást szeretne, ezzel az objektívvel max. F4-ig menjen!

Geometriai torzítás

Fix gyújtótávolságú objektíveknél a geometriai torzítás nem szokott jelentős lenni, de azért megnéztük, hogy a Sigma 60mm g/2,8 DN Art mit mutat.

Az eredmény a várakozásunknak megfelelő: mindössze 0,15%-os párnatorzítást kaptunk.

Geometriai torzítás



0,15% párnatorzítás

Peremsötétedés

Szintén nem számítunk erős képsarki sötétedésre, hiszen az objektívünk nem extrém nagy fényerejű és nem is nagy zoomátfogású.
Ráadásul a vetített képkör APS-C szenzort is kiszolgál, mi viszont NégyHarmados szenzorral dolgozó géppel használtuk az objektívet, így még enyhébb a peremsötétedés, amely az eredményekből is látszik (APS-C szenzoros gépnél nyilván ennél erősebb a képsarki sötétedés).

Peremsötétedés


9%

2%

2%

2%

2%

Makró, közelfényképezés


Az 50 cm-es közelpontnak (és a mikro NégyHarmad szenzornak) köszönhetően viszonylag jó leképezési arány érhető el, így ennél a gépnél 115 mm (APS-C szenzornál 155 mm széles) széles témával kitölthető a teljes képmező. A közeli témák fényképezésénél sincs jelentős torzítás és a részletgazdagsággal sincs baj.

További közelképeink a tesztfotók között találhatók.

Képminőség

Az objektív felbontása remek, ráadásul nem csak képközépen, de sarkokban is szépen muzsikál (persze a vetített képkörnél kisebb szenzor is sokat segít), vagyis a homogenitás remek (leszámítva a minimális vignettálást). Nyitott blendénél jelentősebb lágyulás nem tapasztalható, vagyis ez az objektív már fényerőn is jó felbontást ad. A legjobb rajzolatot kb. F4 környékén hoz, F5,6-tól már a szűkebb blende okozta diffrakció rontja a képélességet.

Színi hiba mint láthattuk nem igazán rontja a képünket, torzítás igazán minimális, nyitott blendén pedig a bokeh is pofás, így portrézáshoz is jól használható.

Összességében tehát jó minőséget nyújt a kisteleként használható Sigma 60mm f/2,8 DN Art.

Értékelés

A Sigma 60mm f/2,8 DN Art talán nem lesz annyira népszerű, mint egy 85 mm ekv. portréobjektív, hiszen gyújtótávolsága kicsit különlegesebb, ritkábban használt (APS-C-n 90 mm, mFT rendszerben 120 mm ekvivalens), fényereje pedig nem túl kirívóan nagy. Portrézni lehet vele, de az igazán kis mélységélességet kedvelők számára nem ez lesz az ideális választás.

A tárgyfotóban gondolkozók számára viszont igazán jó képességekkel bír a 60mm f/2,8 DN Art, hiszen torzítása alacsony, színhibája nincs és közelpontja is egész kellemes, ráadásul közelre fókuszálva sem romlik a képélesség.

Ha természetfotózásnál szeretnénk használni az objektívet, akkor is jó társunk lehet, ilyen esetben az F2,8 legtágabb blende is elég. Bár próbálkoztunk ilyen fotót is készíteni, sajnos a kevésbé ideális időjárás miatt nem maradt sok próbálkozás, a cinkék pedig ezt megérezve folyton megtréfáltak, hiába állt egy egész délelőtt az etető előtt a gép, ezzel az objektívvel ezúttal ez nem jött össze.

A Sigma 60mm f/2,8 DN Art vetélytársának tekinthetnénk az Olympus M.Zuiko Digital ED 60mm f/2,8 Macro, bár ez utóbbi kifejezetten makró objektív, szemben a Sigma modellel, amelynek nem ez a célja. Gyújtótávolságban ehhez közel van még az M.Zuiko Digital ED 75mm f/1,8 portréobjektív, vagy a profi szériás M.Zuiko Digital ED 45mm f/1,2 PRO. Mindkettő jóval nagyobb fényerőt kínál, mint a Sigma 60mm f/2,8 DN Art, viszont árban is jóval efelett találhatók. Megemlíthető még a Samyang 50mm f/1,2 ED AS UMC CS is, de ez csak kézi élességállításra alkalmas, így szintén csak egy szűk réteg tudja jól használni.
Az APS-C szenzoros Sony MILC-ekhez a legközelebbi alternatíva a Sony E 35mm f/1,8 OSS, ezen túl natív támogatással csak a full-frame rendszerhez fejlesztett, ezáltal jóval drágább Sony FE 50mm f/2,8 Macro, Sony FE Planar T* 55mm f/1,8 érhető el (adapterrel természetesen bővül a lehetőségek köré).
Emiatt aztán ha valakinek pont egy könnyű kistelére van szüksége, s nem akar igen közeli makrókat készíteni, de megelégszik az F2,8 fényerővel (vagy nem akar 100 ezer Ft-nál is többet költeni), akkor a Sigma 60mm f/2,8 DN Art kiváló választás lesz, a maga 60-65 ezer Ft körüli árával.
Tesztünkhöz az objektívet a Sigma objektívek importőrétől, az Olympus E-M1 Mark II vázat az Olympus Mintabolt-tól kaptuk kölcsön. Köszönjük!

Ha a bemutatóink segítettek a termék kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja a Pixinfo.com működését. Köszönjük!