Képminőség
Színhiba
Az objektívben három alacsony szórású tag dolgozik azon, hogy a lehető legkisebb kromatikus aberrációt kapjuk. Tesztünk során a nagy látószög miatt nem volt egyszerű dolgunk, a kis méretű tesztábránkkal esélyünk nem volt arra, hogy a teljes képmezőt kitöltsük vele. Így inkább úgy döntöttünk, hogy csak az egyik képsarkot vizsgáljuk, s feltételezzük, hogy nem lehet nagy eltérés a többi sarokban sem. A kis átfogás miatt most csak három gyújtótávolság értéken készítettünk tesztképeket.
Az alacsony szórású lencsetagok jól teszik a dolgukat, laterális (transzverzális) kromatikus aberráció alig jelentkezik, gyakorlatilag csak nyitott blendén fedezhető fel „nagyítóval” lilás elszíneződés a képek sarkaiban.
Megvizsgáltuk az axiális (longitudinális) színhibát is, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő gyújtótávolságából adódik és emiatt képközépen is jelentkezik. Hatását leginkább a fókusz előtti és mögötti területeken érhetjük tetten piros vagy zöldes elszíneződésként. Pontosabban érhetnénk, hiszen itt ilyet egyáltalán nem látunk, azaz e téren tökéletesen teljesít az objektív!
Még egy optikai hibára deríthet fényt ez a típusú teszt, ez pedig a szférikus aberráció, azaz a gömbi hiba, amely a nagy méretű lencsék széleiről megtört fénysugarak nem tökéletes fókuszálása miatt történik. Ennek hatására egyrészt a nyitott blendés kép lágyabb lesz (bár ez minden objektívnél így van), másrészt előjön a fókusz eltolás hiba (focus shift), azaz nyitott blendén fotózva máshová esik a fókusz, mint ugyanazon tárgytávolságon rögzítve az objektívet szűk blendénél.
Ilyet itt is látunk, F2,8-nál érezhetően közelebb van az éles terület hozzávetőleges középpontja, mint F8-on. Ez a fázis-különbség érzékelésen alapuló fókuszrendszereknél, azaz tipikusan a DSLR-eknél (és a Canon full-frame szenzoros MILC-einél is) okozhat problémát, hiszen a fókuszálás mindig nyitott blendén történik, a rekesz szűkítve viszont enyhén hátra fog csúszni az élesség közepe. Mindez nem azt jelenti, hogy nem kapunk éles képet, csupán azt, hogy a mélységélesség elülső/hátsó aránya nem a megszokott lesz.
Bokeh
Nagylátószögű objektívről lévén szó, a bokeh kevésbé sarkos kérdés, mint például egy portréobjektívnél. A remek közelpont azonban lehetőséget biztosít közeli képek készítéséhez, amelynél a mélységélesség már kellően kicsi lehet ahhoz, hogy a fókuszon kívül eső területek fényfoltjai szép korongokat rajzoljanak a szenzorra.
Így hát mi is megnéztük, mi a helyzet a háttér fényfoltjaival.
A szokásos módon 1 blendényi rekeszeléssel a kör forma megmarad, de két blendével szűkebb rekeszt választva 1:1 nézetben már felismerhető a poligon forma, míg F8-nál már a vájtszeműek teljes képen is észrevehetik a sokszög formát.
Kontrasztvesztés, becsillanás
Az objektív egészen jól dolgozik direkt ellenfényben is, amire nagy szükség is van egy nagylátószögű objektívnél, ahol sűrűbben fordul elő nappal szemben történő fotózás, mint pl. egy nagy teleobjektívnél. Az ellenfényben két optikai hiba jelentkezhet, egyrészt a lencsetagokról visszaverődő fénysugarak becsillanást okozhatnak, másrészt a nem tökéletesen simára polírozott lencsefelület szórja is a fényt, amely a kontrasztot csökkenti.
Érdekes probléma ez, hiszen a becsillanás ellen alkalmazott nanobevonatok leginkább a direkt visszaverődést csökkentik, de úgy, hogy a visszavert fény nem egy pontba irányul, hanem szétszóródik. Ez azonban kontrasztvesztést okoz.
A legnehezebb dolog olyan objektívet tervezni, ahol sem kontrasztvesztés, sem becsillanás nem történik. Ez szinte lehetetlen.
A gyártók tehát leginkább csak az arány eltolásával játszhatnak, mennyire maradjon erős a becsillanás és mennyire engedjék meg a kontrasztvesztést.
A Tamron 15-30mm f/2,8 Di VC USD G2-nél inkább a jó kontrasztra mentek, a becsillanással kevésbé foglalkoztak, így nyitott blendén és szűk blendén is jól látható a reflexió nem annyira kellemes hatása. Mindez persze akár kellemes képi elem is lehet egy-egy napfényes tájképen, de akadhat olyan helyzet, amikor inkább probléma, mint áldás. Ez azonban helyzetfüggő, de mindenképpen érdemes tisztában lenni az általunk használt objektív képességeivel.
A lenti tesztképeket ellenfényben készítettük, majd a nyitott blendés zársebességgel megegyező értékkel árnyékban is készítettünk egy referencia képet.
Geometriai torzítás
Leginkább épületfotóknál, vagy olyan képeknél jelentkezik problémaként a geometriai torzítás, ahol sok vízszintes, vagy függőleges vonal/él szerepel a képen. A geometriai hibával itt leginkább teljes nagylátószögnél találkozunk, ahol jól látható a hordótorzítás.
Növelve a gyújtótávolságot, 18 mm-nél már jelentősen kisebb ez a fajta optikai hiba, majd 24 mm-től át is fordul párnatorzításba, ami 30 mm-nél is megmarad.
Összességében úgy vélem, hogy a geometriai torzítás mértéke nem vészes, bár tény, hogy láttunk már kisebb torzítású nagylátószögű objektívet, ami 14 mm-nél is alig torzított (Sigma 14-24mm f/2,8 DG HSM Art).
Érdemes azért tudni róla, hogy RAW formátumból számítógépen konvertálva a képeket, a legtöbb komoly RAW konverter (Lightroom, Capture One) lehetőséget kínál akár profil alapuló, tehát egyetlen kattintással elérhető tökéletes utókorrekciót is.
Peremsötétedés
Az ember azt gondolná, hogy egy f/2,8 fényerejű objektívnél – ha azt ahhoz a szenzormérethez készítették, amin használjuk, akkor – mindenképpen erős peremsötétedésre kell számítani. A Tamron 15-30mm f/2,8 Di VC USD G2 azonban rácáfol erre, hiszen teljes nagylátószögnél, nyitott blendén is minimális a sarkok sötétedése.
Itt is el kell mondani, hogy egyébként a vignettálás az az optikai hiba, amit a legkönnyebb korrigálni: a legtöbb modern RAW konverter is képes ezt automatikusan, akár profil alapon javítani.
Makró, közelfényképezés
Az objektív mindössze 28 cm-es közelpontú, így akár igen közeli képek készítésére is van lehetőség. 30 mm-es gyújtótávolságnál ez 10 cm-es munkatávolságot ad (téma-frontlencse távolsága), amely 163 mm szélességű terület leképezését teszi lehetővé (1:4,5 leképezési arány). Jó hír, hogy ilyenkor szinte egyáltalán nem jelentkezik és a képsarkok élessége is jó, még sík témánál is.
Képminőség
Az egy-egy optikai tulajdonságot vizsgáló tesztjeinken vegyesen szerepelt a Tamron 15-30mm f/2,8 Di VC USD G2, voltak igazán kiváló részek (színhiba), de voltak átlagos teljesítményt nyújtó pontok is (torzítás). Ezek azonban eltörpülnek a legfontosabb terület, azaz a rajzolat mellett. Hiába volna jó egy objektívnek az enyhe torzítása, az alacsony színhibája vagy a minimális peremsötétedése, ha a képélesség gyenge, ha a képsarkokat asztigmatizmus (kóma) rontja, ha nyitott blendén használhatatlanul lágy képet kapunk.
A Tamron 15-30mm f/2,8 Di VC USD G2 azonban nem ilyen. Kiváló részletezettséget ad már teljesen nyitott blendén is, lágyság szinte alig látható. A képsarkok is szép leképezést kapnak, erős kómának nincs jele, így a homogenitás is kiváló (a képsarkok nyitott blendén enyhe lágyságot mutatnak, tehát azért van egy minimális asztigmatizmus, de ilyen látószögnél és fényerőnél, ahol nagy aszférikus tagok kellenek, nem is lehet ezt megúszni).
Jó lett volna kipróbálni az objektívet asztotájkép(szerű) témán is, de sajnos ezt nem sikerült összehoznunk. Tesztünk elején telehold rontotta volna az esélyeinket, hogy elcsípjük a fényes csillagokat, míg a második héten a felhők okoztak kiábrándultságot. Utolsó éjjel aztán tiszta égbolt várt, így este 8 órakor elindultunk a városon kívülre, de mire kiértünk, sajnos megérkeztek a felhők.
Értékelés
A Tamron 15-30mm f/2,8 Di VC USD G2 igazán jól sikerült darab, bátran ajánljuk tájkép fotósoknak és mindazoknak, akik egy remek fényerejű, nyitott blendén is jól dolgozó, beépített stabilizátoros objektívet szeretnének DSLR-jükre. Akik épületeket szeretnének megörökíteni, azoknak fel kell készülni egy kis utómunkára is, ha 15 mm-en torzításmentes képre vágynak, de korrekció nélkül sem elviselhetetlenül hordós a kép.
Közvetlen konkurensei a Canonnál az EF 16-35mm f/2,8 L III USM 650 ezer Ft-ért, a Nikonnál a Nikkor 14-24mm f/2,8G ED AF-S 645 ezer Ft-ért. A Sigma a cikkben már többször említett Sigma 14-24mm f/2,8 DG HSM Art modellt kínálja ebben a tartományban, f/2,8 fényerővel, amelyért 460 ezer Ft-ot kérnek.
A Tamron 15-30mm f/2,8 Di VC USD G2 a gyártók közül egyedüliként kínál e tartományban optikai stabilizátort, ára ennek ellenére nem túlzóan magas, hiszen bruttó 470 ezer Ft-ért már megvásárolható Canon EF és Nikon F bajonettel.
