Felépítés
Bemutatás
A Tamron imádja a zoomokat. Néhány jól sikerült makró objektívet leszámítva kínálatában nem is találunk fix gyújtótávolságú optikákat. Ha pedig már zoom, legyen minél nagyobb, így nem is csoda, hogy egyike azon gyártóknak, aki 18-270mm-es, sőt újabban 16-300mm-es ultrazoomot ad ki az elterjedtebb digitális tükörreflexes gépekhez.
A viszonylag olcsó, de nagy gyújtótávolságot adó, viszont emellett kényelmes tele zoom optikák iránt az olcsóbb DSLR fényképezőgépek elterjedésével igencsak megnőtt a kereslet. A vásárlók többségének még a nálunk szerencsésebb fekvésű országokban sincsenek milliói egy kiváló fényerejű, fix teleobjektívre – ez a mai napig a profik kiváltsága – de sokan szeretnének a megszokott alap zoomoknál jóval nagyobb, esetleg vadfotózásra is alkalmas optikát. Erre nyújtanak megoldást a 100-400mm, vagy 150-500mm körüli objektívek, melyek közül az utóbbiakat kissé túllicitálva 150-600mm-es gyújtótávolsággal hozta ki a Tamron egyik legújabb tele zoomját.
A teljes nevén Tamron SP 150-600mm F/5-6,3 Di VC USD-nek hívott objektívet tavaly év végén jelentette be a cég, és 2014 elején került a hazai boltokba. Jelenlegi termékkínálatában nem csak ez a legnagyobb gyújtótávolságot adó Tamron, de tömegében és méretében is legnagyobb a japán cégtől. Hossza a legkisebb gyújtótávolságnál is közel 26 cm, napellenzővel pedig eléri a 2 kilós tömeget. 10,5 cm-es vastagsága a frontlencse előtt 95 mm-es szűrőmenetet jelent. Komoly méretű táska és szűrők illenek tehát hozzá.
Az objektív Di jelölést kapott, mely a digitális fényképezőgépre optimalizált „lencsék” sajátossága. Ez egyben azt is jelenti, hogy az optika APS-C és fullframe szenzoros gépeken egyaránt használható. A csak APS érzékelőre tervezett objektíveket Di-II jelöléssel hozzák fogalomba. A Tamron 150-600mnm Canon EF, Nikon F és Sony A bajonettes változatban került forgalomba. Mindhárom rendszer kínál kisebb és teljes „kisfilmes kocka” méretű szenzorral szerelt modelleket is. APS-C szenzorméret esetén a 150-600mm-es gyújtótávolság 225-900mm-nek (Canon gépeken 240-960mm ekv.) megfelelőre növekszik.
Fényereje átlagos, megfelel a hasonló, olcsóbb tele zoom optikáknak. Nagylátószögnél F5,0, tele végállásban F6,3-ra csökken. A rekeszérték az előbbi állásban F32-ig, utóbbiban F40-ig növelhető.
Belsejében 13 csoportba rendezve 20 lencsetag található. A kék SP (Super Performance) jelzést a Tamron jobb minőségű optikái kaphatják meg, és a 150-600mm is közéjük tartozik, bár hozzá kell tennünk, hogy legfrissebb kínálatuk 70%-án ott van az SP betűjel. Mindenesetre a gyártó különleges lencséket is felhasznált a képminőség javításához, például XLD (extra alacsony szórású) és LD (alacsony szórású) elemeket. A szellemkép és becsillanások ellen nano-lencsebevonat veszi fel a harcot, melyet a Tamronnál eBAND coatingnak hívnak.
Teleobjektíveknél nem elhanyagolható szempont a háttér minél esztétikusabb elmosása, melyhez 9 rekeszlamellát vetett be a Tamron. Ekkora gyújtótávolságnál szintén fontos szempont lehet a stabilizátor, mely lencsemozgatáson alapul és az objektív oldalán lévő gombbal bekapcsolva mindkét irányban stabilizál (nincs svenkeléshez optimalizált mód).
Alaptartozékként elülső és hátsó lencsevédő, valamint egy hatalmas, kerek napellenző jár az objektívhez. Sajnos tokot nem adnak hozzá, de persze a nagyobb telékhez elmaradhatatlan állványtalpat azért itt is mellékelik.
Használati tapasztalatok
A Tamron optika méretben és vastagságban a hamarosan itt a Pixinfo.com-on is bemutatásra kerülő Sigma 150-500mm-es objektívet idézi. Bár személy szerint egy hajszálnyival masszívabbnak, jobb kivitelűnek találtam a Sigmát, a Tamron is jó építési minőségű. Főbb részei ugyanúgy fémből készültek, mint japán konkurenseié, melyeket a súly csökkentése miatt több helyen műanyag alkatrészekkel könnyítettek.
A Sigmák után feltűnő volt a hasonlóan jól illeszkedő, de kisebb alsó résszel rendelkező állványtalp, melyre egy kisebb és emiatt kényelmetlenebb szorítógomb került. Ezt kioldva és a gyűrűt a tubus nem épp egyértelmű jelöléséig forgatva a talp hátrafelé lehúzható a tubusról. A talprész alján fém állványmenetet találunk, felső részén pedig a kéz ujjainak kiképzett bevágásokat, a könnyebb szállíthatóság érdekében.
A bajonett és az objektív hátsó szekciója fémből készült, így stabilan és biztosan fekszik rajta az említett gyűrű. Ezt követi egy kisebb ablakos távolságskála, a fókusz beállított távolságának méterben és lábban való jelöléséig, majd a fókuszgyűrű következik. Szélessége 2,5 cm, és csaknem végig sűrűn rovátkolt gumiborítással fedett.
A Tamron 150-600mm USD (Ultrasonic Silent Drive) fókuszmotort kapott, melynek köszönhetően a gyűrű szabadon körbeforgatható bármely irányban, és csak egy-egy apró megakadás jelzi a két végé az élességállítás határait. Bátran elforgathatjuk AF módban is, melynek révén kézzel is finomítható az automatikusan beállított élesség. A gyűrűt kézzel állítva kb. 130 fokos tartományon belül járható be a teljes fókusztartomány, mely ennél az optikánál 2,7 méterről indul.
A fókuszmotor valóban csendes, de a Sigma 150-500mm-ben lévő érezhetően halkabb. Sebességben viszont a Tamron viszi a pálmát, melynek autofókusz állítása oda-vissza legfeljebb 1,2 mp alatt teszi meg a távot, míg a Sigma optikájánál ez 1,8 mp.
A Tamron 150-600mm oldalán nem csak AF/MF kapcsolót, de a fókusztartományt szűkítő kapcsolót is találunk, mely bizonyos esetekben tovább gyorsíthat a beállításon. Engedélyezhetjük vele a teljes AF tartományt, illetve csak a 15 métertől végtelenig terjedőt, ha nem akarunk közelebbi témára élességet állítani.
A fókuszgyűrű előtt egy hatalmas, 6,5 cm széles, szintén gumiborítással fedett zoomgyűrűt találunk, mely mérete miatt kényelmesen megtalálható és használható. Ez is 130 fokban fordul, de az AF gyűrűtől eltérően jobb irányba. Zoomolás közben az objektív belső tubusa közel 8 centivel nyúlik előre, ami a hosszát 33 cm-re növeli. Feltett napellenzővel az optika teljes hossza tele végállásban 44 cm körüli.
Bár az optika elülső része műanyagból készült, így nem különösebben „orrnehéz”, a tekintélyes tömeg mégis hajlamos magától kitekerni a zoomot. Ennek elkerüléséhez egy Lock kapcsolót kapunk az elején, mely 150mm-es állásban lezárja a zoomgyűrűt. Zárt állapotban a gomb mögötti piros festés látható, így messzebbről rápillantva is nyilvánvaló, hogy melyik állásban hagytuk.
