pre-Sinar
A Sinar gyökerei még az 1800-as évek második felére nyúlnak vissza. Az észak svájci Schaffhausen városkában, 1879-ben nyitotta meg első fotóműtermét Carl August Koch portréfotós, aki szabadidejét szívesen szentelte a hegyekkel tarkított táj megörökítésének. Az üzlet jól ment és három éven belül megnyílhatott a városban a második műterem.
Carl August Koch 1845-ben született, egy zürichi selyemfestő másodszülött fiaként. Iskolái elvégzése után, húsz évesen Franciaország a fotózás akkori fellegvára felé veszi az irányt, ahol megismerkedik az újdonságnak számító nedves kollódiumos eljárással. Hazájába visszatérve nyitotta meg első portréműtermét.
A fotózás szeretete és a kis családi vállalkozás apáról fiúra, sőt unokára szállt. 1911-ben Hans-Carl Koch örökli az üzletet, majd korai halála után felesége és fia veszi át az irányítást. A fiút Carl Hansnak hívták. Apjának köszönhetően a cég már nem csak fotózással, de fényképészeti termékek kereskedelmével is foglalkozik. Nyitottak az amatőrök felé is, így filmeket és kiegészítőket is árultak. Carl Hans a neves bécsi Graphischen Lehr- und Versuchsanstaltban tanulta a fényképezés mesterségét. A második világháborúban rádiósként szolgált a svájci hadseregben, majd visszatért választott hivatásához és a családi vállalkozáshoz. Gyakorló portré, reklám és tájkép fotósként mindig is zavarták a nagy és esetlen profi gépek, ezért egy saját, modulokból építhető fényképezőgép(rendszer) kifejlesztésébe kezdett. Célja egy olyan nagy formátumú készülék kifejlesztése volt, amely nagyfokú variálhatóságot, beállíthatóságot, de emellett könnyű kezelhetőséget is biztosít. Ötleteinek köszönhetően 1947-ben megszületett a Sinar rendszer, és itt kezdődik a cég valódi története is.
Ahogy tetszik
A Sinar gépek titka a variálhatóság. Rengeteg alkatrészt, elemet kínált hozzá a gyártó már kezdetektől fogva, a gép részegységei pedig cserélhetők, más modulokkal kombinálhatók voltak. Az első modellt Sinar Norma névre keresztelték. A Sinar egy mozaikszó, az angol Studio, Industry, Nature, Architecture és Reproduction szavakból, melyek a gép főbb felhasználási területeire utalnak.
A Sinar Norma a nagy formátumú, modern fényképezés egyik ikonja, sőt modern műalkotás, hiszen az egyik korai példány megtalálható a new yorki Modern Művészetek Múzeuma (MoMA) kiállítási tárgyai között is.
Az első modellt (Sinar Norma) 22 éven keresztül, 1947-től 1970-ig gyártották. Bejelentése után megalakult a Sinar AG. A gép többféle formátumban volt használható, így például 9×12, vagy akár 20x25cm-es filmmérettel is. Lényegében bármely egység bármivel kombinálható volt, ha a végeredmény egy működőképes fényképezőgép. A többféle hátfal mellé egyedi vezetősínek, lencsetartó előlapok, vagy harmonikakihuzatok voltak választhatók.
1968-ban egy újdonsággal jelentkeznek, a filmsíkban történő szelektív fényméréssel. Ez Ansel Adams zónarendszerén alapult, és az eddiginél sokkal pontosabb kontrasztszabályozást, árnyalatokat és egyben expozíciót jelentett. Ugyanebben az évben a cég részvénytársasággá alakul, vezetését pedig ismét egy Koch fiú veszi át, akit a változatosság kedvéért Hans Carlnak hívnak. A Sinar Rt. egy új gyáregységet is avat, a Schaffhausen melletti Feuerthalenben.
A Sinar Norma gyártásának befejeztével, 1970-től egy új modell veszi át a gyeplőt, mely a Sinar p nevet kapja. A ‘p’ rövidítés „szerényen” a tökéletességre (angolul perfection) utal. A Sinar p több újdonságot is hozott, mint az aszimmetrikus dönthetőség és elforgatás, mely még pontosabb beállítást tett lehetővé, az élességi sík elvesztése nélkül. A géppel könnyebé vált a döntés és forgatás hatásának, valamint a mélységélesség kiszámítása, és a fotós sokkal egyszerűbben válthatott különböző formátumok között is. Az újabb modellekre nem kellett egy fél emberöltőt várni, hamarosan megjelent a ‘c’ (Combination) és ‘f’ (Field) modell, mindkettő a ‘p’ típusok olcsóbb alternatívájaként.
Digitális?
A sok tekintetben újító Sinar már 1978-ban megismertette vásárlóit a digitális fényképezéssel. Igaz, még nem abban a formában, ahogy ma ismerjük. Ekkor vezették be a világ első mikroprocesszor vezérelt digitális zárszerkezetét és expozíciós modulját.
A nyolcvanas évek elején tovább finomodott az addig is precíz gyártástechnológia, amikor bevezették a CNC számítógép vezérelt szerszámgép rendszert. Ennek köszönhetően 1984-ben egy még finomabb kialakítású p2-es modellel állhattak elő a profi fotósok számára. Az új gép elegánsabb és sokoldalúbb lett elődeinél. Két év múlva az olcsóbb termékvonalak is újabb tagokkal gazdagodtak az f1 és f2, valamint c2 modellek révén, és friss elemként saját objektívek gyártásába is belekezdtek, a Rodenstock céggel közreműködve. Ez volt a Sinaron objektívcsalád.
1988-ban, a cég fennállásának 40. évfordulóján ismét egy új modellt mutattak be. Ez azonban még csak egy koncept modell volt, a végleges változat Sinar e néven, 1990-ben került forgalomba. A gyártó a „precíz működés, a mikroelektronika és a szoftverek átgondolt keverékeként” jellemzi saját termékét.
A ’78-ban bevezetett digitális zár 1992-ben ment nyugdíjba a Sinar Expolux rendszerének megjelenésével. Ennél a különböző beállításokat egy kézi konzolon ejthette meg a fotós, a cserélhető programkártyáknak köszönhetően pedig új funkciókkal is bővíthető volt a rendszer. Ez a megoldás már vastagon előrevetítette a digitális fényképezés nyújtotta szabadságot is.
1996-ban azonban már egyetlen Sinar vevőnek sem kellett megelégednie a digifényképezés előfutáraival. A Sinarcam maga volt a kőkemény digitális valóság. Egy Sinar p2-re integrált, középformátumú Leaf DCB II hátfal, mely 2048 x 2048 képpontos felbontást kínált. A gép és a hátfal ára 40 ezer dollár volt.
Az amerikai Leaf 1984-ben kezdte meg működését. Első professzionális digitális hátfalát 1992-ben jelentette meg DCB néven. A cég később Kodak, tulajdonába került. 2009 júniusától a Phase One leányvállalata.
Két év múlva jelent meg az utód, a Sinarcam 2, mely már egy saját gyártású szenzort és hátfalat (Sinarback) kapott. Ez már élőképet is közvetített, így a gépre egy LCD kijelző került. Az ezredfordulón kiadták a továbbfejlesztett változatát, 6 megapixeles felbontással.
A középformátumú rendszer azonban egy kissé idegen volt a Sinar nagyobb formátumhoz szokott igényének, így még ebben az évben kihozták a Macroscan rendszert. Ez egy nagyformátumú, szkenner hátfalat tartalmazott, akkoriban hihetetlen 19 megapixeles felbontással. A cég digitális rendszerei 2000-ben és 2001-ben TIPA, valamint Intertech Technology díjat nyertek.
A 2000-ben megjelent Sinar Cyberkit mobilabbá tette a méretes digitális fényképezőgépek és hátfalak használatát. A gépek külső helyszínen is használhatók voltak, a Sinarback hátfalhoz csatlakoztatva. Lényegében egy kis számítógépről beszélhetünk, integrált megjelenítő szoftverrel, LCD-vel, beépített memóriával, melyre akár 2000 nagy felbontású fénykép is menthető.
A rákövetkezendő évben még tovább tágították a digitális fényképezés határait. Megjelent a Sinarback 44 hátfal, mely teljesen új, 16 megapixeles szenzort kapott, és 1 vagy 4 képes üzemmódban dolgozott. Ugyanekkor mutatták be a világújdonságnak számító Microscanning technológiát, mely az újabb hátfalakon fél-pixel pontosságú letapogatást tett lehetővé, így például a Macroscan nagy formátumú hátfallal 78 megapixeles felbontást értek el.
A Sinar zászlóshajónak számító p2 már 18 éve szolgált, így 2002-ben esedékes volt az utód megjelenése. A Sinar p3-at nem csak filmes, de digitális használathoz is optimalizálták és jóval kisebb méretű lett mint elődei.
A 2003-as év két új hátfalat hoz a Sinarback 44-et és 54-et, melyek az integrált Firewire portnak köszönhetően, már számítógéppel összekötve is vezérelhetőek. Szintén ekkor jelenik meg a Sinar m, amely egyrészt a profi ‘p’ rendszerhez kínált modul, másrészt egy önálló, elődeihez hasonlóan összeállítható rendszer. Csatlakoztatható hozzá SLR-eket idéző markolat, középformátumú hátfal, vagy akár kisfilmes objektívet fogadó bajonett modul is. A Sinarback 54 utódja a következő évben lát napvilágot továbbfejlesztett szenzorral és Peltier hűtéssel.
2005 szeptemberében a „svájci függetlenséget” időlegesen fel kell adniuk, ugyanis a Carl Zeiss, majd Pentacon cégből alakult német Jenoptik vásárolja fel a Sinar részvények többségét. A Sinarnak szüksége van a tőkeerős külső segítségre, ugyanis ekkorra már nyilvánvaló a kisfilmes DSLR gépek hegemóniája, mely alaposan megrengeti a nagyobb formátumú gyártók pozícióját, és több cég le is húzza a redőnyt. A Leica is kísérletet tesz, hogy a felvásárolja a Sinart, de a tárgyalások végül megszakadnak.
A következő évben a Sinar megszerzi a profi Rolleiflex termékek nemzetközi forgalmazásának jogát. Kihoznak egy új gépet Rolleiflex Hy6 néven, melynek költségeit a Jenoptik fedezi, a hátfalat pedig a Sinar gyártja. Ugyanakkor megegyeznek a Leaffel, az AFi hátfalak integrálásáról. A végeredmény egy hibrid rendszer, több Sinar, Leaf , és Rolleiflex összetevővel és egységesített csatlakozófelülettel. A hibrid rendszer támogatja a Rolleiflex 6000 objektíveket, de a Schneider és a Zeiss is készít hozzá optikákat. A Sinar Hy6, a svájci gyártó első saját középformátumú rendszere.
Ebben az évben, vagyis 2005-ben jelenik meg a Sinarback eMotion 22 hátfal, mely nevéből ítélve a jobb hordozhatóságra helyezi a hangsúlyt. Mindössze 2 mp-alatt üzemkész és egy kis beépített LCD segíti a komponálást. A jobb adatbiztonság érdekében a készülék belső memóriába és külön CF kártyára is képes rögzíteni ugyanazt a felvételt. Utódja a 33 megapixeles, 6 GB belső memóriát tartalmazó eMotion 75LV a következő évben, az OLED kijelzős eMotion 54LV pedig 2007-ben kerül forgalomba.
A 2008-as Photokinán debütál a Sinar arTec, melynek neve szintén utal célterületére, az építészeti fotózásra. Különleges, beépített, elhúzható hátfala, biztonságos, pormentes fotózást tesz lehetővé. Forgatható adapterének köszönhetően a portré és tájkép állások is könnyedén , a gép elfordítása, vagy a hátfal levétele nélkül válthatók.
A Jenoptic 2009 októberében eladja üzletrészét.
A Sinar 2010 nyarán egy gyorscsatlakozó adapterrel jelentkezik, mely Nikon és Canon kisfilmes DSLR fényképezőgépek p-rendszerhez való csatlakozását teszi lehetővé. Így a Sinar gépek variálhatósága, precizitása és beállíthatósága a kisfilmes digitális SLR tulajdonosok számára is valósággá válik.
