DSLR fényképezőgépek
A Canon idén két érdekesebb géppel is frissítette DSLR palettáját, a kevésbé számottevő EOS 700D mellett. A március végén megjelent Canon EOS 100D már érdekesebb gép, abból a szempontból, hogy méretei alapján a legkisebb ma kapható DSLR gép. Aki nem hiszi, nyugodtan nézze meg részletes tesztünket a fenti linken, termékfotóinkon jól látható, hogy a gép valóban aprócska. Képességei nagyjából megegyeznek a Canon EOS-700D-ével, leszámítva azt, hogy a 100D fókuszrendszerében csak a középső pont keresztszenzoros, illetve hogy az LCD-je nem kihajtható.
Az aprócska EOS-100D-nél még érdekesebb a nyár közepén, júliusban bejelentett Canon EOS 70D, amelyre bizony már régóta vártunk. Igazán örülhettek a Canon APS-C szenzoros DSLR-jeinek rajongói, hiszen az EOS 70D komoly fejlesztéseket kapott. Egyrészt megörökölte az EOS 7D 19 pontos AF rendszerét, másrészt a szenzorra integrált fázis különbség alapú AF pontok végre valóban gyors élességállítást hoztak az élőképes módban, vagy videófelvétel közben.
A WiFi vezérlőt is tartalmazó, okostelefonról vezérelhető gép ára ráadásul egész kedvező lett, így minden bizonnyal nagy népszerűségre tesz majd szert a Canonosok körében.
Elég sokat váratott magára a Nikon, hogy DX szenzoros felső kategóriás szegmensét végre frissítse. A D300s után megjelent D7000 még 2010-ben debütált, e modell frissítése érkezett idén februárban. A Nikon D7100 megkapta a D300s 51 pontos autofókusz rendszerét, emellett a szenzor a Nikon összes DSLR-jénél alkalmazott módon 24 Mpixeles felbontásúra hízott, e gépben ráadásul aluláteresztő szűrő sem került a szenzor elé. Megújult a fénymérő rendszer is, a 2016 pixeles RGB szenzort már a fullframe szenzoros D600-ból megismerhettük. Kicsit nőtt a sorozat sebesség és az LCD mérete/felbontása is, a zárszerkezetet 150.000 expozícióval tesztelték. Ideje volt már e kategória frissítésének a Nikonnál, de igazság szerint azt kell mondjuk, hogy e téren forradalmi előrelépés/fejlesztés nem történt, csupán a már létező, modernebb elemekből építettek egy igazán remek fényképezőgépet.
A fenti megállapítás vonatkozik az októberben megjelent Nikon D5300-ra is, amelybe aluláteresztő szűrő nélkül került bele a korábbi 24 Mpixeles szenzor. Újdonság még a kicsivel jobb nagyítású kereső, a kicsivel jobb felbontású LCD és a beépített WiFi és GPS adapter.
Azért a Nikon is kitett magáért, a novemberben megjelent Nikon Df igencsak jó gép lett. Igaz, komoly fejlesztést erre sem foghatunk rá, hiszen a D600 és a D4 közös gyermekének tekinthetjük, de különlegesen szép kialakítása miatt mindenképpen prémium modellnek számít, s a Nikon F előtti tisztelgés miatt bőven kiérdemli a mérföldkő címet. A 16 Mpixeles Nikon D4 szenzorával szerelt gépről természetesen részletes tesztet is készítettünk.
A Pentax év közepén hozta ki Pentax K-50 DSLR vázát, amelybe 16 Mpixeles APS-C méretű CMOS szenzor került. A K-50 igazság szerint nem sok újdonságot tudott felmutatni a K-30-hoz képest, érzékenység tartománya ISO51200-ig emelhető, ezenkívül azonban a főbb képességekben megegyezik a 2012-es K-30-cal.
Ennél sokkal érdekesebb az októberben megjelent Pentax K-3, amely felső-közép kategóriás időjárásálló váz elég szép képességekkel. 24 Mpixeles szenzorának érdekessége a világelső, szimulált optikai aluláteresztő szűrő, amely apró mikrorezgésekkel kerüli el a nem kívánt moiré effektust, részletvisszaadása azonban tökéletes marad. Az új modell gyors követő fókusszal ellátott, 27 pontos AF rendszert kapott, mely már -3 fényértéktől is üzemkész, és 25 keresztszenzort tartalmaz. Most fejlesztett Real-Time Scene Analysis rendszere a 86 ezer pontos fénymérő szenzort segíti, mely szintén működőképes a fenti fényviszonyok mellett. A Pentax K-3 8,3 kép/mp-es sorozatra képes 23 RAW, vagy 60 JPEG erejéig. Videóban Full HD felbontás a csúcs, H.264 tömörítéssel és 60i/30p képfrissítési sebességgel, de időeltolásos sorozatot választva 4K ( 3840 x 2160) felbontásban is dolgozhatunk. A nagy múltú K-bajonettes sorozat új csúcsmodelljét komoly igénybevételre teremtették, zárszerkezete 200 000 expozícióval tesztelt.
Kicsit kilógnak a sorból a Sony cserélhető objektíves, de nem MILC fényképezőgépei, ezek ugyanis nem felcsapódó tükröt, hanem működés során fix pozícióban maradó féligáteresztő tükröt alkalmaznak. E mód következménye, hogy TTL optikai kereső helyett csak TTL elektronikus kereső alkalmazható, amely nem feltétlenül jelent mindenkinek hátrányt. Óriási előnye viszont az SLT gépeknek, hogy sorozatfelvétel közben és videófelvétel során is rendelkezésre áll a gyors, fáziskülönbségen alapuló fókuszrendszer.
Idén év elején e kategória egy új középkategóriás modellel, a 20 Mpixeles Sony SLT-A58-cal frissült, amely többek között RAW formátumban is 5 kép/mp-es sorozatot, 800×600 pixeles, 1,44 millió képpontos OLED elektronikus keresőt és 15 fókuszpontot kínál.
