Tükör nélküli (MILC) fényképezőgépek
Kezdjük talán egy nem annyira neves gyártó termékével, a Polaroid iM1836-tal, amely nem keverendő össze a korábban fotópapírra dolgozó instant fényképezőgép gyártójával, itt csupán csak a név tulajdonlásáról van szó. A Kínában tervezett és ott gyártott gép egyik érdekessége, hogy az okostelefonok körében igen elterjedt Android operációs rendszert futtat. Ennél talán még meglepőbb, hogy a Nikon 1 rendszerrel igen komoly rokonságot mutat. Később aztán kiderült, hogy a nagy hasonlóság a Nikonnak is feltűnt, s egy per folytán ki is vonták ezt a terméket a piacról. Hosszú élete nem volt tehát az első olyan MILC-nek, melyet nem bejáratott nevű gyártó készített.
A Fujifilm idén tovább bővítette X-szériás cserélhető objektíves tükör nélküli fényképezőgépeinek családját, s év közepén jelentette be Fujifilm FinePix X-M1 gépét, amely a korábbiaknál kisebb méretben kínál X-Trans X-Trans CMOS szenzor köré épített retró külsejű fényképezőgépet. A kisebb méret miatt le kell ugyan mondanunk a hibrid átnézeti/elektronikus keresőről, de egyéb szolgáltatásokban szinte ugyanazt tudja e gép, mint a nagyobb és drágább X-E1, ráadásul az X-M1 dönthető LCD-vel és WiFi-vel is rendelkezik.
Ezen kívül szeptemberben jött el a Fujifilm legolcsóbb MILC gépe, a Fujifilm FinePix X-A1, amely kifejezetten jó áron kapható: 16-50mm-es kitobjektívvel 160e Ft-ért (az X-M1 ezzel az objektívvel 240e Ft). Persze a kedvezőbb ár miatt le kell mondanunk az X-Trans CMOS-ról, az X-A1-be hagyományos színszűrős CMOS szenzor került. Ez így önmagában keveset mond, de a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy hajszálnyival gyengébb minőség érhető el az X-A1-gyel, mint az X-M1-gyel (lásd fenti linken elérhető összehasonlításunk). Ez azonban annyira minimális, hogy aki nem maximalista, az nyugodtan bevállalhatja ezt a 80e Ft-ért cserébe.
A Nikon nem vitte túlzásba 2013-ban az új MILC modellek fejlesztését, januárban a Nikon 1 J3 és Nikon 1 S1 gépekkel jelentkezett, amelyek közül utóbbi nagyjából ugyanazt tudja, mint a korábbi J2-es modell, csak jóval kisebb méretben, míg az 1 J3 a korábbi 10 Mpixel helyett 14 Mpixeles szenzort kapott. Nem túl érdekfeszítő fejlesztések
Szeptemberben aztán jött a Nikon 1 AW1, amely a világ első víz-, por- és ütésálló cserélhető objektíves fényképezőgépe. A 15 méteres vízmélységig levihető fényképezőgéphez rögtön két vízálló objektív is megjelent, a standard 11-27,5 mm-es kitobjektív és a fix 10 mm-es nagylátószögű objektív vízálló változatai. A Nikon 1 AW1 képességeit tekintve egyébként a Nikon 1 J3-mal egyezik meg, leszámítva persze a víz- és ütésállóságot. Vajon ez lesz a jövő? Vagy csak a Nikon egy új próbálkozása, amit nem követ majd más gyártó? Jövőre erre is fény derülhet.
Az Olympus május elején jelent meg idei első új MILC-ével, a kicsit retrós hangulatú Olympus PEN E-P5-tel, ami elődjéhez képest jópár újdonságot hozott. Ilyen pl. az OM-D E-M5-ből örökölt kiváló CMOS szenzor, az akár 1/8000 mp-es zársebesség, a dönthető LCD, a gyors, 9 kép/mp sebességű sorozat, a LiveTime/LiveBulb hosszú expozíciós fotózást segítő funkció és az okostelefonról való vezérelhetőséget lehetővé tevő WiFi vezérlő. A kiváló képességekkel rendelkező gépet azonban egy kicsit magas áron dobták piacra, így elterjedésének egyelőre ára szab gátat. De lesz az még olcsóbb is…
Szeptemberben érkezett az új MILC király, az OM-D széria új tagja, az Olympus OM-D E-M1. A gép egyik legérdekesebb fejlesztése a Canon EOS 70D-hez hasonlatos, Dual Fast AF-nek nevezett, szenzorra integrált fázis-különbség érzékelő fókuszpont rendszer, amely végre igen gyors élességállítást kínál Zuiko Digital objektívekkel (de csak azoknál használja a gép). Szép előrelépés történt az elektronikus kereső terén is, hiszen az E-M5 1,44 millió képpontos EVF-je helyett az E-M1-be 2,36 millió szubpixeles változat került. Jóllehet, egy elektronikus keresőnél megjelenített kép minősége csak az egyik dolog, a másik, ami még fontos, a késleltetés. Az Olympus ezen a fronton is fejlesztett, a cég saját mérése szerint mindössze 29 ms-nyi a késés a valós események és az EVF-ben látható kép között. Tovább javult a sorozat sebesség 10 kép/mp-re, s a zársebesség is lehet akár 1/8000 mp. A 2013-ban megjelent komolyabb fényképezőgépekhez hasonlóan az E-M1 is rendelkezik beépített WiFi adapterrel, amely lehetővé teszi az okostelefonról vagy tabletről való vezérlést.
Tavaszig kellett várni az első komolyabb új MILC megjelenésére, amelyet a Panasonic jelentett be. A Panasonic Lumix DMC-GF6 a kis méretre hajtó GF széria legfrissebb tagja lett, s akkor még azt gondolhattuk, hogy a Panasonic azt szánja majd az apró MILC-ek királyának. A frissített gép könnyebb kezelhetőséget kínál, hiszen négy programozható gombbal és módválasztó tárcsával is rendelkezik, nem úgy, mint elődje. Új, 16 Mpixeles szenzor került a gépbe, s a képfeldolgozó processzoron is faraghattak, hiszen sorozatfelvételt akár 20 kép/mp sebességgel is készíthetünk. A WiFi-vel és NFC-vel is felvértezett fényképezőgépet akár okostelefonról is vezérelhetjük.
Április végén érkezett meg a videófelvételre kihegyezett, DSLR szerű megjelenésű Panasonic Lumix DMC-G6. A 16 Mpixeles gép gyorsabb sorozatot, jobban paraméterezhető videófelvételt, az értintésérzékeny LCD-n eltolás alapú fókuszpont választást, WiFi-t és NFC-t és time-lapse videóösszefűzést valamint panoráma készítést is kínál.
Augusztusban ismét új géppel frissített a japán gyártó, ekkor a Panasonic Lumix DMC-GX7 látott napvilágot. Az előd GX1-hez képest szélesebb érzékenységtartományban használható gép sokkal érzékenyebb, -4 Fé-nél is működő autofókuszt is kínál, valamint igen gyors, 1/8000 mp-es zársebesség is használható. A dönthető elektronikus keresővel is rendelkező GX7 videófelvételi képessége is bővült, az új AVCHD 2.0 mód mellett az 50 képkocka/mp képfrissítés is újdonságnak számít.
Ezzel azonban még mindig nem volt vége a Panasonic MILC frissítésének. Sőt, október közepén egy vadonatúj fényképezőgépet hozott ki a gyártó, a Panasonic Lumix DMC-GM1-et, amely az eddigi legkisebb mikro NégyHarmados gép. Valóban nagyon kicsike, de ennek ellenére kezelése mégis könnyű, köszönhetően a módválasztó tárcsának és a sok programozható gombnak. A 16 Mpixeles gép főbb képességeiben a Lumix DMC-GF6-tal hozható párhuzamba, de azért akad eltérés. Erre fenti linken elérhető tesztünkben részletesen kitértünk.
A Sony mindkét végén égeti a gyertyát, a belépőszinten és a legfelső szegmensben is újdonságokat hozott idén. Az alsóházban a Sony NEX-F3 alapjaira építve megalkotta a Sony NEX-3N gépet, amely a szintén idén megjelent zoommotoros objektív kezeléséhez a zoomkarral is rendelkezik. Egyebekben annyira nem különleges ez a gép, beépített vakuján kívül más vakut nem használhatunk, s LCD-je is csak 460e képpontos. De hát belépőszinten vagyunk, nem is kell ezen csodálkozni.
Egy kicsit furcsa és öszvér megoldásnak tűnhet a Sony Alpha 3000 MILC fényképezőgép, amely külsőre akár SLT gépnek is nézhető. A belépőszintű fényképezőgép létjogosultsága akár meg is kérdőjelezhető, hiszen aki DSLR-hez hasonló felépítést szeretne, de nem igényli az optikai keresőt, annak ott vannak a Sony SLT gépei, aki viszont MILC-ekben gondolkodik, annak a NEX sorozat kisebb méretet kínál.
A legfelső szegmensben viszont világelső újdonsággal sikerült előrukkolnia a Sony-nak. A Sony Alpha 7 és 7R modellek 36×24 mm méretű, azaz fullframe képérzékelő szenzorral készülnek, bajonettjükre a „hagyományos” E bajonettes objektívek is feltekerhetők, de készült hozzájuk fullframe érzékelőt is kirajzoló, FE jelölésű objektív is, 28-70 mm-es gyújtótávolsággal és f/3,5-5,6 fényerővel. A kiváló gépek 2,36 millió képpontos, 0,76×-es nagyítású elektronikus keresőt, 1/8000 mp-es zársebességet, vakupapucsot, dönthető LCD-t, RAW formátumot kínálnak, valamint és az A7 esetében fázis-különbség alapú fókuszrendszer is használható.
