A Canon Hungária Kft. folytatva a tavaly megkezdett sorozatát, ismét elhívta a sajtósokat egy közös fotózásra, ahol most az EOS 80D és az EOS 1Dx Mark II voltak a sztárok.
A találkozó első órájában a Canon fotó-videó termékspecialistája ismertette az új modellek főbb képességeit. A 80D és 1D X Mark II főbb képességein túl olyan érdekes dolgokat is feszegettünk, mint hogy az EOS 1D X Mark II fejlesztésekor figyelembe vették a felhasználói visszajelzéseket is. S noha voltak olyan kérések, hogy a fókuszmezők töltsék ki a teljes felületet, a Canon ezt egyelőre nem alkalmazta, bár tény, hogy az új modell 8,6%-kal nagyobb lefedést kínál függőleges irányban (vízszintes irányban kicsivel több, mint 1%-kal). Ez azért még mindig messze van a 36×24 mm-es képkocka teljes lefedésétől. Az indoklás szerint túl lassú volna a képmező egyik széléből a másik szélébe átjutni, ami lassítaná a sportfotósok munkáját. Bár a magyarázat logikusnak tűnik, a saját véleményem az, hogy nem erről van szó. A fókuszpontok közötti váltás során ha a képmező egyik szélén állunk, nem lenne kötelező a másik széle felé egyenes vonalban elindulni, elég volna kifelé menni, mint amikor a kurzorral a képernyőn a sor elejéről egyet visszalépve az előző sor végére jutunk. Ez nem különleges dolog, alkalmazzák már a fényképezőgépekben is. A másik lehetőség az érintőképernyő volna. Hiszen az EOS 1D X Mark II is már érintőképernyővel rendelkezik, így technikailag nem ütközhet akadályba, hogy a fókuszpontot közvetlenül az LCD érintőképernyője segítségével válasszuk ki, akár abszolút, akár relatív módon, mint a Panasonic tükör nélküli fényképezőgépeinek java részénél. Más kérdés persze, hogy ha a Panasonic ezt ügyesen szabadalmaztatta, akkor ez okozhat nehézséget.
A másik érdekes dolog a sorozat sebesség volt. Elhangzott, hogy a gép (EOS 1D X Mark II) 14 kép/mp sorozat sebességre képes az optikai keresőjének élőképe mellett, de felcsapott tükörrel 16 kép/mp-re is van lehetőség. A kérdés az, hogy felcsapott tükörnél miért nem látunk élőképet? Pontosabban nem ez a kérdés, mert egyértelmű, hogy a felcsapott tükör mellett a TTL optikai kereső nem adhat élőképet, a kérdés inkább az, hogy miért nem fejlesztett már a Canon egy hibrid keresőt, amelynél a keresőben 45 fokban elhelyezett félig áteresztő tükör (bár talán egy üveglap is elég lenne) segítségével a fent lévő elektronikus kereső képét láthatná a fotós. Ráadásul ilyen szabadalma már van is a Canononak. Az esemény egy későbbi pontján az is felmerült, hogy miért nem oldják meg a gyártók, hogy az automatikus élességállítás min. tárgytávolsága beállítható legyen. Hiszen a nagy teléknél és makró objektíveknél megadhatunk 2 tartományt, de néha ez kevés. Pl. egy háló mögül fotózva elég kellemetlen tud lenni, amikor a gép minden harmadik képnél a hálóra állít élességet, holott ha 5 métertől végtelenig engednénk csak az objektív fókuszát, akkor ilyen eset nem keserítené meg a fotós életét. Ez is olyan funkció, amely különösebb technikai bravúrt ma már nem igényelne, csupán vélhetően firmware frissítést az objektívek esetében (no meg új vezérlést a gépváztól).
Ilyenkor mindig a kisördög szórakozik a fejemben, mert óhatatlanul arra gondolok, hogy nem a mérnökök felkészületlensége, vagy nem a fejlesztők ötlettelensége okozza azt, hogy sem a Canon, sem a Nikon nem rendelkezik a fentiekkel, hanem az, hogy ez a két gyártó, akik a sportfotós és riportfotós ligában szinte egyeduralkodók, nincsenek rákényszerítve, hogy egyszerre túl nagy lépésekben fejlesszenek. Nincs nagy előnye egyiknek sem a másikkal szemben, látható, hogy fej-fej mellett haladnak. Az egyik gyártó csúcsmodelljében az egyik funkció, a másikéban a másik funkció van egy hajszállal jobbra kihegyezve. De olyan különleges újdonságok, amik a másiknak nincsenek és nagy előrelépést hozna – nincsenek (lásd hibrid kereső, vagy az LCD érintésérzékeny felületének fókuszpont állítása nem csupán LiveView üzemmódban). A technikai bemutatót követően Mudra László sportfotóstól kaptunk gyorstalpalót a sportfotózásból, illetve a jéghoki fotózás apró trükkjeiről is hallhattunk. Lacival 2014 végén már találkoztam, amikor a nagy sebességű szinkronnal rendelkező vakus világítást próbálgatta a jéghoki stadionokban. Akkor még a Dunaújvárosi csapat hivatásos fotósa volt, tavaly viszont a magyar férfi jégkorong-válogatott hivatásos fotósává lépett elő. Ha már összefutottunk, rákérdeztem hogy áll a vakus projektjével. Elmondta, hogy bár ígéretesnek tűnt az ötlet és a rendszer is megvalósítható lett volna a cikkünkben is említett nagyobb teljesítményű vakukkal, sajnos a ráfordítandó pénz és főképp idő nem térülne meg a képeken, azaz nem hoz annyi pluszt, mint amennyi macerával jár (minden esemény előtt egy nap a felépítés és egy nap a bontás). Csak úgy működhetne a dolog, mint az USA-ban, ahol fixen elhelyezett vakuk használati jogát kaphatják meg egyes fotósok. A kicsit hosszúra nyúlt termék- és sportfotós bemutató után nagyjából 45 percünk maradt arra, hogy kipróbáljuk a gépeket, illetve fotózzunk az edzésen. Itt az első tapasztalatom az volt, hogy a jéghoki meccshez képest egy edzés eleve kevésbé akciódús, ráadásul sok a megbeszélés a csapatvezető és a játékosok között, így effektív kevés az az idő, amiben akció fotózható. Ettől függetlenül mind az EOS 80D-t, mind az EOS 1D X Mark II-t sikerült kipróbálni, pedig egyelőre csak 1-1 példányt tudott hozni a Canon ilyen célból. Szerencsére a csarnok nem volt túl nagy, így sűrűn futottunk össze kollégákkal, akiktől el lehetett kérni más gépeket is. Jómagam az EOS 80D-t próbáltam ki az új, nano USM fókuszmeghajtású EF-S 18-135mm-es objektívvel, amely valóban nagyon gyorsan és finoman fókuszált, valamint az EOS 1D X Mark II-t egy 16-35m f/2,8-cal és egy 11-24mm f/4 ultranagy látószögű objektívvel. Az EOS 80D-nél leginkább a vadonatúj fókuszrendszer érdekelt, hiszen noha szinte mindenben megváltozott az elődhöz képest (új 24 Mpixeles képérzékelő szenzor, új fénymérés, gyorsabb sorozat, új fókuszrendszer), a legsűrűbben ezzel a funkcióval fogunk dolgozni és ezt fogjuk minden fotózásnál látni és használni. Az új, 45 keresztszenzoros fókuszrendszer nem csupán több fókuszpontot, de szélesebb lefedést is kínál, mint a 70D-é, ráadásul több mezős fókuszcsoport is kiválasztható. Nekem igazából itt is inkább a gyors fókuszpont választás hiányzott, kevésbé tartom fontosnak, hogy ennél szélesebb lefedést kapjunk. Az összehasonlíthatóság kedvéért álljon itt a 70D, majd a 80D fókuszpontjait bemutató két kép: 
A gép használata igazán nagy élmény volt, a legjobb persze egy 70-200/2,8-cal lett volna, de az egy másik kollégánál volt egy I-es szériájú 1D X-en. Sebaj, majd ha részletes tesztre kapunk egy példányt, akkor egy jó telével is kipróbáljuk majd. A jéghoki fotózás remek terep volt a gépek kipróbálásának, hiszen a viszonylag visszafogott fények és a gyors mozgások miatt nagy érzékenységre volt szükség. Nyilvánvaló, hogy kisebb érzékenységen szebb képeket is készíthetünk, amelyek kevésbé zajosak, de a sportfotózásnál nem a zaj a lényeg, hanem a pillanat elcsípése és lehetőleg bemozdulás nélküli megörökítése. Márpedig egy ilyen eseményen gyújtótávolságtól függően 500-1/1600 mp zársebességek kellenek! A Canon EOS 80D-vel készült fotók a gép adatlapján tekinthetők meg a tesztfotók között. A Canon EOS 1D X Mark II-vel készült fotók szintén a gép adatlapján tekinthetők meg a tesztfotók között.
