Felépítés
Ergonómia
Ez a retro külső nem hinném, hogy mindenki szíve csücske, de kétségtelen bájt kölcsönöz a gépeknek, Már a X100 is ezen a vonalon indult el, de ahogy ott az 50-es 60-as évek távmérős gépeinek hangulata, itt inkább a 70-es évek hasonló készülékeié köszön vissza. Egy fokkal szögletesebb, letisztultabb, és egyben elnagyoltabb lett az X-Pro1, a szó pozitív és negatív értelmében is. Az X100 külsőre számomra szerethetőbb volt (bár ahogy írtam, ízlés dolga), az új modell viszont masszívabb, strapabíróbb benyomást kelt.
Az építési minőség ezúttal is első osztályú. A gépváz ezúttal feketére festett fém ötvözet, néhány helyen műanyag betétekkel. Alsó felét teljes egészében műbőr borítás öleli körbe, mely tovább erősíti a régies hangulatot.
A markolat szinte csak jelzésszerűen van jelen. Egy kis gumiborítású dudor a gép elején, de a méretesebb váz miatt egy fokkal jobban markolható mint az X100. A hátul kialakított dudor még inkább segít ebben, ráadásul még két gomb is került rá. Ehhez a modellhez az állványmenetre felcsavarozható pótmarkolatot is gyártanak, mely még biztosabb fogást ad, bár a gép alsó részét egy plusz centivel megemeli, és egy picit ormótlanná teszi az összhatást.
A kezelés nagyon hasonlít az elődhöz, de az ottani törékenyebb kezelőszervek helyett itt jobban kézre álló, nagyobb gombokat kapunk. Megszűnt a körbeforgatható iránygomb, mely helyett négy különálló navigációs gombot kapunk, és az AF váltókapcsoló is más kialakítású lett.
A fém állványmenet köré nem ártott volna egy gumibetét, hogy az állványtalp ne csúszkáljon, de hát a retro külső nem enged ilyen hívságokat.
Összességében, akinek bejött az X100 kezelése, most sem fog csalódni. Nekem nem ártott volna egy-két plusz funkciógomb (ha már csúcsmodell), hogy minél több funkciót minél gyorsabban elérhessünk, bár az újonnan bevezetett gyorsmenü (Q-menu) azért javít valamit a helyzeten.
Objektív
Az X-Pro1 saját termékcsaládján belül is egyfajta különc, hiszen a négy eddig megjelent gépből ez az egyetlen cserélhető objektíves. A Fujifilm egy teljesen új csatlakozó szabványt készített a géphez, melyet X-bajonettnek nevez. Kb. 53 mm átmérőjű, és mindössze 2,5 mm vastag bajonettgyűrűt használ, mely 10 elektronikus érintkezőjén keresztül kommunikál a csatlakoztatott objektívvel.
Az optika hátsó lencsetagja átlagosan 17,7 mm-re került a szenzortól, de némely optikáé közel egy centire is belóghat a vázba. A gyártó szerint ennek köszönhetően kiváló részletességet kapunk nem csak a kép közepén, de a sarkaiban is.
Az elit kialakítású gépre elit objektíveket kínál a Fujifilm. Eddig három, saját gyártású optikát jelentett be hozzá, melyek mindegyike kiváló építési minőségű, fémházas darab. Aszférikus lencsékkel, és Super EBC bevonattal, valamint minden esetben beépített, csendes AF meghajtással látták el őket. Az összes objektíven fém rekeszállító gyűrűt kapunk, mellyel 1/3 lépésközönként állítható a blende.
A szenzor mérete miatt minden felhelyezett objektívnél kb. 1,5x-ös szorzóval kell számolnunk, így például egy 18 mm-es objektív, kisfilmes értéken 27 mm-nek megfelelő nagylátószöget ad.
A gyártó által első körben kínált optikák mindegyike fix gyújtótávolságú és kiváló fényereje mellett igen kis méretű. A sort egy 18mm (27mm ekv.) F2,0-es nagylátószög nyitja, ami egy mindössze 3 cm (napellenzővel 5,3 cm) vastag objektív. Ezt követi egy 35mm-es (52,5mm ekv.) F1,4 normálobjektív, majd egy 60mm-es (91mm ekv.) F2,4 kistele, mely 1:2 arányú makró leképezésre képes. Mindhárom objektívhez fém napellenzőt mellékelnek.
Képérzékelő
Közel ugyanazt a méretű (APS-C) CMOS képérzékelőt kapta a gép, mint a korábbi csúcsmodell. A méret egész pontosan 23,6 x 15,6 mm. Ahogy már a gépről készült előzetes bemutatónkban írtam, a Fujifilm ismét egy teljesen új koncepciót követett az X-Pro1 képérzékelőjénél. A hagyományos 2×2 elrendezésű (GRGB) színszűrő mintázat helyett, 6×6-os csoportokban nagyjából kevert mintázatot alakítottak ki. A túl szabályos mintázat egyik hátránya a hibás színminta, vagy moiré kialakulása, főleg a finomabb részletességű képterületeken. Ez ellen többnyire a szenzor előtti aluláteresztő szűrőkkel védekeznek, melyek viszont valamelyest csökkentik ezen apróbb részletek pontos visszaadását.
A gyakorlatilag kevert színszűrő mintázattal rendelkező X-Pro1-nél nincs szükség plusz szűrőrétegekre, így a képek részletessége kiváló maradhat. Az X-Trans néven futó új szenzor koncepcióhoz az analóg filmek véletlenszerű szemcséi adták az ötletet.
A szenzor valódi képfelbontása 16,3 megapixel, ami maximálisan 4896 x 3264 pixeles képméretet (és 3:2 oldalarányt) jelent. Ezen kívül 16:9, és újdonságként 1:1-es oldalarány is rendelkezésünkre áll, mindben 3-3 felbontással (L, M, és S).
A képek JPEG és RAW formátumban készülhetnek. A JPEG-et kétféle tömörítésre állíthatjuk, míg RAW esetén csak egyféle beállításuk, és a maximális felbontás használható. Elérhető a kombinált RAW+JPEG mód is, melynél szintén kétféle tömörítésű JPEG készülhet.
RAW formátumot állítva nem használhatjuk az érzékenység kiterjesztett tartományait. Az alap tartományunk ISO200-6400, melyet JPEG-nél ISO100, vagy felfelé ISO12800 és ISO25600 értékekre kiterjeszthetünk. A natív tartományon belül akár 1/3 Fé lépésközöket is beállíthatunk. A képfeldolgozás feladata a továbbfejlesztett, gyorsabb EXR Pro rendszerre hárul.
A cserélhető objektívek miatt szükség van a szenzor gyakori tisztítására is. Ráadásul a szenzor többnyire szabadon van, a zárszerkezet, csak expozíciókor fut le. A tisztítást a más gyártóknál is bevált módon, a szenzor előtti védőréteg vibrációjával oldották meg, mely másodpercenként 80 000 rezgéssel tünteti el a rátapadt porszemeket.
LCD és kereső
A Fujifilm az úgynevezett hibrid keresőrendszert alkalmazta ebben a gépben is, mely az elektronikus (EVF) és optikai/átnézeti kereső (OVF) kombinációjából áll. Ha valaki az átnézeti kereső hallatán most az olcsó filmes kompaktok „kulcslyukára” asszociál, csak részben jár közel az igazsághoz. Ez a kereső ugyanis legalább olyan világos és nagy képet mutató, mint egy fullframe DSLR keresője és ugyanazok az információk jeleníthetők meg benne, mint egy digitális kompakt gép EVF-jében.
Az érem másik oldala viszont, hogy nem azt a képet látjuk, amit az objektív, így a mutatott képkivágásnak csak egy része kerül a képre. Az objektív melletti keresőt ráadásul az úgynevezett parallaxis eltérés is sújtja, így a képkivágás mindig az objektívnek és a fókusztávolságnak megfelelően máshol lesz. Szerencsére nem kell fejben kalkulálnunk, vagy kitalálnunk, hiszen a gép egy okos optikai rendszer segítségével minden fontos felvételi infót, így a az aktuális képkivágást is az optikai képre vetít. A pontossága azonban nem a legjobb, kb. 90%-os, és csak azután látjuk a nagyjából helyes kivágást, miután a gép fókuszált.
A képkomponálás tehát valahogy úgy zajlik az X-Pro1 esetében, hogy az optikai keresőbe tekintve először egy hozzávetőleges keretet látunk, mely csak a képkivágás méretét mutatja, pontos helyét nem. Az exponáló gomb félig lenyomásakor, miután a fókusz beállt, keret és a fókuszpont a valódi kivágásnak megfelelő pozícióba ugrik. Ezután még szabadon átkomponálhatjuk a képet.
Az X-Pro1 tervezőinek ráadásul komoly kihívást jelentett a cserélhető objektívek „problémája” is. Az X100 fix optikájánál az optikai kereső nagyítása tervezhető volt, itt viszont egy teleobjektív a képmezőnek csak egy kis részét használja ki, míg egy nagylátószög csaknem a teljes területét. Az X-Pro1 ezért automatikusan változtatható keresőkép nagyítást használ. 35mm-nél nagyobb gyújtótávolságú objektívvel 0,37x-es nagyítást kapunk, míg ennél nagyobbnál 0,6x-ot. Az optikai keresőbe ilyenkor egy plusz nagyítólencse csúszik be.
Az OVF keresőben nem csak az alap adatok, de kompozíciós segédrács, élő hisztogram, sőt vízszintjelző is megjeleníthető. A gép menüjében nagyon részletesen beállítható, hogy pontosan milyen infókat szeretnénk látni a képen. A rávetített adatok világossága a környezeti fényviszonyoknak megfelelően változik.
A hibrid megoldású kereső normál elektronikus módba is átkapcsolható, mely egy 0,47”-os LCD-t használ kiváló, 1,44 millió képpontos felbontással. Itt már a pontos képkivágás is nyomon követhető, bár sokkal szerényebb kontrasztátfogású, sötétben kicsit belassuló elektronikus képen. Az EVF lefedettsége 100%-os. Az elektronikus és optika kereső között az objektív és a markolat közötti kis kapcsolóval válthatunk.
A kereső és az LCD között viszont akár automatikus is lehet a váltás ha a View Mode gombbal szemérzékelő módra váltunk. Ekkor a keresőbe tekintve az ottani adatkijelzés (vagy EVF kép), szemünket elvéve pedig a hátsó LCD lesz aktív. A hátsó kijelző képe, és a rajta megjelenő információk megegyeznek az EVF-fel. Mérete 3”-ra nőtt, felbontása pedig a korábbi modell háromszorosa, vagyis 1,23 millió képpont. Az LCD sötétben is alig lassul be, képminősége kiváló. Új antireflexiós műanyag bevonata 0,2% alá csökkenti a nem kívánt tükröződéseket. Képvilágosságát +/-5 fokozatban állíthatjuk.
A DISP gombbal válthatunk az LCD/EVF adatkijelzései között. Itt is megjelenhetnek az alap felvételi információk, illetve a segédrács, vízszintjelző és hisztogram is. A harmadik állás egy élőkép nélküli státuszképernyő, ahol a fontosabb beállítások mellett a fókuszpont helyzete és egy expozíció korrekciós skála is megjelenik.
Visszajátszáskor a fel és le gombokkal kérhetünk plusz felvételi adatokat a képre, a DISP gomb pedig a normál, illetve a hisztogrammal fűszerezett képernyőt jeleníti meg. Ugyanitt, egy különálló oldalon egyenként osztályozhatjuk is fotóinkat 1-5 csillagig.
A lejátszott képek 20 lépésben nagyíthatók. Nagyított nézetben a hátsó vezérlőtárcsával a nagyítás megtartásával lapozhatunk a képek között. A kicsinyítés gombbal 4, 5, 9 és 100 nézőképes oldalak között lapozhatunk.
Vaku
Beépített vaku nincs a gépben, külön megvásárolt külső vakut viszont többféleképpen is csatlakoztathatunk hozzá. Például a kábelesen az oldalán lévő szinkronaljzatot használva.
Ha Fujifilm rendszervakut, esetleg sima középpontos érintkezős villanót használunk a felső vakupapucs ajánlott. A gyártó saját kínálatából a nagy teljesítményű, dönthető fejű EF-42, a kompakt kivitelű EF-20, valamint a strapabíró retro dizájnhoz tökéletesen illeszkedő EF-X20 vakukat ajánlja a géphez.
A fényképezőgépen belül kétféle beállításra van lehetőség. Egyrészt kiválasztható a vakumód, másrészt +/- 2/3 fényérték tartományban (1/3 Fé lépésekben) korrigálhatjuk a villanási teljesítményt. Minden mást a külső vakun kell beállítanunk.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A készülék mindkét oldalán találunk csatlakozókat. Hátulról nézve a bal oldal szinte teljesen üres, mindössze alul fedezhetünk fel egy kis, kerek műanyag kupakot. Ezt a megoldást a Fujifilm régebbi gépein is alkalmazták, de nem túl szerencsés az aprócska, könnyen elveszthető műanyag sapka. Levéve a külső vakuknak szánt szinkronbemenet tűnik elő, mely újdonság az X100-hoz képest. Segítségével bármilyen műtermi vakut csatlakoztathatunk a géphez egy megfelelő kábellel.
A további csatlakozók a másik oldalra, a markolati részre kerültek, egy kihajtható műanyag ajtó alá. Mindössze két aljzatot találunk itt. Felül egy HDMI kimenetet, hang és nagy felbontású videojel továbbításához, alatta pedig egy USB (2.0 Hi-speed) kimenetet, PictBridge nyomtatáshoz és számítógépes kapcsolathoz. A géphez egy USB kábelt mellékelnek.
1700 helyett 1260 mAh-ás lítium-ion akkumulátort kapunk a géphez, mely a szintén alaptartozékként járó hálózati töltővel rövidebb idő alatt (kb. 2,5 óra) feltölthető mint a korábbi modellhez mellékelt. Alapesetben ezzel is kb. 300 felvétel készíthető, de a fényképezőgép rendelkezik egy Energiatakarékos móddal is, melynek bekapcsolásával ~350 képig, csak optikai keresőt használva pedig akár 1000 felvételig tornázható fel ez az érték.
Az akkumulátort a markolat alján nyíló foglalatba helyezhetjük és ugyanitt kapott helyet a memóriakártya is. Sajnos eléggé a foglalat műanyag ajtajának zsanérjához szorították, így meglehetősen kényelmetlen a kártyacsere. Arról nem is beszélve, hogy az állványmenet is az ajtó mellett található, tehát ha állványtalpat erősítünk a gépre nem nyitható az ajtó.
Az X-Pro1-ben SD, SDHC és SDXC memóriakártyák használhatók. Belső memóriát ezúttal nem kapott a készülék.
