Kipróbáltuk: Nikon D5200 teszt

Bevezetés

Bevezetés

A Nikon DSLR fényképezőgépeinek számozását elég könnyű megérteni. A legkomolyabb modellek a D betű után egy számot tartalmaznak, a kicsit kevesebbet ígérők három számjegyet, az alacsonyabb kategóriások négy számjegyet, ezen belül egyre csökkenő értékeket mutatnak. Ebből könnyen kiderül, hogy a belépőszinten a legegyszerűbb gép a D3200, melyet a D5200 követ, e felett a D7000, majd D300s modell szerepel. Utóbbi kettő egyébként már éppen megérett a cserére, talán idén be is következik az elkerülhetetlen: megérkezik ezeknek is az utódmodellje.

De térjünk vissza a D5200-ra. Már az előd is komoly kihívást adott a konkurenciának, s nincs ez másként most sem. A hasonló kategóriájú/képességű fényképezőgépekhez hasonlítva kiemelkedő tulajdonságokkal is bükszélkedhet a D5200, mint a felbontása, a fókuszrendszere és a fénymérés precizitása.

De mit is tud pontosan a Nikon D5200? Nézzük a főbb tulajdonságokat (gyári adatok):

• 24,1 megapixeles APS-C (DX) CMOS érzékelő
• ISO100-6400 érzékenység 1/3 Fé lépésekben (kiterjeszthető +1/3, +2/3, +1 és + 2 Fé-kkel ISO25600-ig)
• EXPEED 3 képfeldolgozó rendszer
• 39 AF-pont, 9 keresztszenzorral
• 2016 szegmenses fénymérés
• 95%-os lefedettségű, 0,78×-es nagyítású kereső
• Full HD videó, 60 (NTSC), 50 (PAL), 25 és 24 kocka/mp frissítéssel
• HDMI kimenet
• 5 kép/mp sorozat
• 3″-os kihajtható, elforgatható LCD, 921 000 képponttal
• Időeltolásos expozíció (time-lapse videó készíthető külső szoftverrel)
• EN-EL14 lítium-ion akkumulátor 7,6 Wh energiatárolás

Előbb hasonlítsük össze az elődmodellel, majd pedig azt nézzük meg, mik a főbb irányszámok a legfőbb konkurenssel.

balra: D5100; jobbra: D5200

Most pedig hasonlítsuk össze a Niokon D5200-at a Canon EOS 650D-vel, mint közvetlen vetélytárssal.