Képminőség
Színhiba
A kromatikus aberráció mértéke nem túl erős, a teljesen nyitott rekesszel készült képeknél inkább az asztigmatizmus okozta szóródás a feltűnőbb. F2,8-tól az asztigmatizmus (üstököscsóva szerű optikai hiba) a sarkokban gyakorlatilag teljesen megszűnik, csak egy igazán minimális (feltételezhetően laterális, mert képközépen is tapasztalható) színi hiba mard, amely persze rekeszeléssel sem igen csökkenthető, de F5,6-tól kezdve már inkább a diffrakció nyeli le a színhibát (is). Összességében tehát a színhiba nem jelentős.
Legrosszabb esetben a színhiba 10×15 cm-es papírképnél 0,2 mm, 60×40 cm-es nyomatnál pedig 0,7 mm szélességű csíkként jelentkezik a teljes nyitott blendés kép sarkában.
Bokeh
Mivel portréobjektívről van szó, itt igen fontos kérdés lehet a háttérelmosás milyensége, illetve a háttérben lévő fényfoltok formája. Nyitott blendénél természetesen teljesen kör formájú foltokat kapunk, a rekesz szűkítésével a 7 lekerekített lamellából álló rekesz már nem mutat olyan szép kerek formát. Már F2-nél tapasztalható a sokszögesedés, s F2,8-nál már igen erősen érezhető. Bizony, jók voltak az előzetes megérzéseink, a 7 lamella kevés ahhoz, hogy valóban szép bokeht eredményezzen kissé szűkebb rekesznél is.
Geometriai torzítás
Talán kevésbé lényeges kérdés egy portréobjektívnél a geometriai torzítás, persze csak akkor, ha egyébként nincs brutál erős hordótorzítása, amitől a fejek is szépen kerekebbé válnának. Ilyen erős torzítást, ami jelentősen zavarná a képalkotást, még a nagylátószögű zoomobjektívek sem adnak, így bárminemű félelem nélkül estünk neki a torzítás tesztkép meglövésének.
A kapott eredménytől nem lepődtünk meg, a fix gyújtótávolságú objektívek eleve jobban korrigálhatóak, mint a zoomok, s ez itt is bejött: a torzítás gyakorlatilag szemmel nem érzékelhető, s méréssel is csak igen alacsony értéket kapunk
Peremsötétedés
Egy portréobjektívnél ritkán mondanánk hibának a finom átmenetű peremsötétedést, amely igazán kellemes hangulatot is képes a képhez adni. Persze lehet olyan is a vignettálás, amely a sarkok felé haladva hirtelen következik be. Ez nyilván nem volna túl szép. Ennél az objektívnél az átmenet nagyon finom, s a peremsötétedés mértéke sem erős, sőt, egy szép portrénál ennél bőven több is elférhetne a képen. Ráadásul rekeszeléssel igen gyorsan csökkenthető a sarkok sötétedése, F2-től kezdve gyakorlatilag már a minimum környékén járunk.
Makró, közelfényképezés
34,5 cm munkatávolság,
141 mm széles lefedés
Nyugodtan mondjuk ki: egy ilyen objektív nem kifejezetten a makróra és a közelfényképezésre való, így az, hogy mekkora a legkisebb terület mérete, amelyet a legközelebbről le tudunk fotózni, igazából meglehetősen keveseket érdekel. Mi azért ezt is megnéztük, ha már szokásunkká vált. A közel 35 cm-ről készített fotó 141 mm széles területet volt képes lefedni, amely kb. 1:11 leképezési arányt jelent.
Ennyi, most már ezt is tudjuk, lépjünk tovább.
Képminőség
A tesztünk legizgalmasabb része természetesen a portréfotózás volt, amelyhez új modellt kerestünk. Mindhárman nagyon izgatottak voltunk, a modell, én, no és persze a kis Nikon gép, hiszen ilyen mélyvízbe eddig aligha dobták. De mi megtettük.
A fotózás során jól meg is izzasztottuk szegényt, hiszen nem valami középszűk rekeszes általános jellegű portrét akartunk, hanem ki akartuk hozni a lehető legtöbbet. Ehhez egy egész jó megvilágítású folyosót kerestünk, amelyet a szemben lévő házfal gyönyörűen bederített fénnyel. A fényekkel semmi bajunk nem is volt, az árnyékos oldal sötétségét még derítőlappal tompítottuk is. A fénymérő szerint f/1,2 blendénél az ISO160 alapérzékenység mellett 1/1250 mp-es zársebesség adódott, amely jelzi, hogy igen, ez azért nem a vaksötét kategória. A teszthez használt Nikon 1 V3 csúcsmodell azonban meglehetősen kibabrált velünk, ugyanis a fókusz nem nagyon akart oda esni, ahova mi szerettük volna.
Sajnos hiába a mozgatható fókuszpont, a keretet nem tudjuk elég kicsire venni, így nem tudunk nagyon pontosan a szemre fókuszálni. További probléma, hogy a gép sem nagyon akarta az igazságot, az arcfelismerés ellenére sok kép végezte a kukában. Persze ez nem az objektív hibája, inkább a gép fókuszrendszeréé. De mi már tapasztaltak voltunk és eleve úgy indítottunk, hogy szegény modellt felkészítettük a több perces mozdulatlan ácsorgásra (a 10-30-as és a 10-100-as objektívek is ekkor voltak nálunk). A sok-sok készített kép között azért mindig akadt olyan, amely igen jó fókuszú volt. A nyitott blendés képeken ezúttal is érezhető az enyhe asztigmatizmus és a színi hiba, emellett pedig a lágyság is. F2,8 blendével ugyanez olyan tűéles, hogy leugrik a monitorról, mindenféle zavaró színi hibák nélkül.
Nem maradtak ki most sem az általános képminőségről beszélő épületfotók, amelyről szintén jól látható a nyitott blendével jelentkező képi lágyság, ami F2-nél még egy kicsit jelen van, de F2,8-tól teljesen eltűnik.
Értékelés
Összességében azt gondolom, hogy pontosan úgy muzsikál ez az objektív, ahogy egy portréobjektívnek kell. Ha akarjuk, készíthetünk kis mélységélességgel fiatal lányokról szép lágy képeket, de kicsit lerekeszelve olyan részletgazdag fotókat is kaphatunk, amely öregemberek kicserzett bőrének textúráját is csodálatosan visszaadja.
Bár a közelfényképezés nem erőssége a 32mm f/1,2-nek, kis kompromisszummal valamelyest természetfotózáshoz is használható, persze inkább csak a méretesebb virágok esetében. Nem felejthetjük el a csendéletek készítésének lehetőségét sem, amely ezzel az objektívvel szintén pazarul elvégezhető.
Ritkán mondunk ilyet, de most ott tartunk, hogy ez az objektív megelőzte kicsit a rendszerét. A Nikon 1 MILC-einek még fejlődnie kell ahhoz, hogy maradéktalanul kiszolgálhassa ezt a remek darabot. Addig is, aki a Nikon 1 rendszer mellett döntött, s szeret portrézni, nyugodtan ugorjon fejest ebbe az objektívbe, mert megéri! Az objektív ára a teszt készítésének idején bruttó 230 ezer forint körül alakul.
Tesztfotóink Nikon 1 V3 fényképezőgéppel készültek, RAW formátumban, Adobe Photoshop Lightroom 5-tel alapbeállítások mellett konvertálva.
