Felépítés
Ha néhány évvel ezelőtt megkérdeztünk volna profi fotósokat, hogy mi a véleményük a Sigmáról, elképzelhető, hogy sokan úgy válaszoltak volna, hogy kommersz, vagy futottak még kategóriás. Ha manapság feltennénk ugyanezt a kérdést szintén profi fotósoknak, abból viszont nem a Sigmára vonatkozó véleményt, hanem a fotós tájékozottságát lehetne leszűrni, hiszen ha most is azt a választ kapnánk, hogy kommersz külső (3rd party) gyártó, akkor ezzel egyértelműen az derülne ki, hogy az illető fotós nem tájékozott a Sigma termékeiről és még azt gondolja, hogy 2000-et írunk.
A helyzet azonban az, hogy a Sigma a Global Vision koncepciójával nem csupán a korábbi termékeit újította meg, de olyan fejlesztéseket is bemutatott, amelyek nem hogy más külső (azaz nem DSLR-eket is gyártó) objektív gyártónál, de konkrétan sehol máshol nem találhatók meg.
Ilyen a tavaly bemutatott Sigma 135mm f/1,8 DG Art, amely az autofókuszos objektívek között egyedülálló fényerőt kínál a 135 mm-es gyújtótávolságon, de részben ilyen cikkünk tárgya is, az idén év elején bejelentett Sigma 105mm f/1,4 DG Art. Bár ilyen gyújtótávolsággal és fényerővel a Nikon is kínál portréobjektívet, a Sigma modellje mégis egyedülálló, hiszen 90 mm átmérőjű frontlencséje elképesztő külsőt kölcsönöz.
Azt persze nem állíthatjuk, hogy ez volna a legnagyobb fényerejű objektív 100 mm környékén, hiszen a neten sokszor felbukkan a röntgengépekhez fejlesztett néhai Zeiss R-Biotar 100mm f/0,73, de ott van az infravörös fotózásnál használt Leitz 150mm f/0,85 is. Más kérdés, hogy ezek egyrészt nem kínálnak automatikus élességállítást, másrészt hiába van elképesztően magas fényerejük, a rajzolatuk igen lágy.
Márpedig a Sigma Art szériás objektívjei közé nem férne be olyan termék, ami lágy képet ad, nem hogy huszonpár Mpixelen, de 50 Mpixelen! A Nikon 105mm-es f/1,4 fényerejű objektíve 2016-ban igencsak jó benyomást tett rám, azóta azonban megjelent a Sigma 105 mm-ese, ami még magasabbra teszi a mércét!
Így tehát a Sigma 105mm f/1,4 DG HSM Art mégis csak egyedülálló, feltéve persze, ha a rajzolata nem lesz erősen lágy (vagy legalábbis lágyabb, mint a Nikkoré).
De pont ezért próbáljuk ki, hogy megbizonyosodjunk róla (és megbizonyosodhassanak róla az Olvasók is), hogy csak számszerűen különleges-e az objektív, vagy a fotókon is valóban jól teljesít-e.
A Sigma bokeh mesterét 105 mm-es gyújtótávolságával egyértelműen a portré objektívek közé sorolhatjuk, a 135 mm-esnél enyhébb tér-kompressziója (nagyobb látószöge, enyhébb perspektívája) miatt viszont felhasználhatósága is jobb annál.
85 mm-en persze találunk f/1,2 fényerejűt is, de a 105 mm-es gyújtótávolsága révén az f/1,4 mégis kisebb mélységélességet eredményez, mint a profik által használt 85mm f/1,2. (Matematika szerint egyébként a 105mm f/1,4 olyan mélységélességet kínál, mint egy 85mm f/0,9, vagyis tényleg elképesztő kis mélységélességet ad, igaz, a 135mm f/1,8 még ennél is kisebb DOF-ot kínál!)
Az objektív 17 lencsetagja közül három F típusú alacsony szórású (FLD – “F” Low Dispersion) és két speciális alacsony szórású (SLD – Special Low Dispersion), amelyek a kromatikus aberráció minimalizálását szolgálják, ezen kívül a leghátsó tag aszférikus kialakítású, ami a képsarkok kómáját hivatott csökkenteni.
A profi széria tagjaként nem meglepő, hogy az objektív időjárásálló szigeteléssel is rendelkezik, viszont ez olyan mértékű, mint a Sport szériánál, azaz a bajonetten és a frontlencsén kívül további helyeken (pl. a kapcsolók, fókuszgyűrű környékén) is alkalmaztak szigetelést.
Az élességállítást ezúttal is gyűrűs ultrahangos motor végzi, amely a nagy méretű lencsetagok miatt a korábbi modellekéhez képest (mintegy 1,3×) nagyobb nyomatékot képes kifejteni a gyors élességállítás érdekében.
Az objektív belső élességállítású, így a frontlencse nem fordul el, illetve előre-hátra sem mozog az élességállítás során.
A brutális méretű, 9 cm átmérőjű frontlencse elé 105 mm-es szűrőt tekerhetünk fel.
Az objektívhez egy gyöngyvászon tokot, cső formájú, szánszál erősítésű napellenzőt, valamint az első és hátsó objektívsapkát is mellékeli a gyártó, de emellett még állványgyűrűt is kapunk.
A specifikáció a Sigma 105mm f/1.4 DG HSM Art adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
Senkinek se legyenek illúziói, a Sigma 105mm f/1,4 DG HSM Art nem csak méretes, de tetemes tömeget is jelent. A 11,6 cm-es legnagyobb átmérőhöz 13 cm-es hossz tartozik, na és persze az említett állványgyűrű, ezek miatt úgy néz ki az objektív oldalról, mint egy összenyomott 400 mm f/4-es teleobjektív.
Az állványgyűrű már sejteti, hogy valóban komoly tömegről van szó, de az 1,65 kg még leírva sem mondja el azt az érzést, mint amikor kézbe vesszük az objektívet. Arra ne nagyon számítsunk, hogy a gépvázra feltekerve majd hosszú órákon át tudunk a nyakunkban lógó fényképezőgéppel sétálgatni. Ha portrémarkolatos a gépünk, az esetleg segíthet a váz jobb megmarkolásában, de ha profi kategóriás gépünk van, annak eleve kellően nagy a markolata. Viszont megkockáztatom, hogy ha van is portrémarkolatunk, akkor talán jobban járunk, ha azt a 300 grammnyi kiegészítő markolatot ez esetben leszereljük.
Fém bajonettje után fém tubus rejti a lencsetagokat, a fókuszgyűrű is fém, felületét azonban bordázott gumival látták el.
Az időjárásálló szigetelésről a bajonett körüli méretes gumi csík is árulkodik.
Az állványgyűrű teljesen körbeforgatható, végét Arca Swiss kompatibilis formára hozták, így ilyen talpat fogadó állványfejre közvetlenül felfogatható (egyébként pedig a szokásos módon állványcsavarral rögzíthető rá talp). Ha nincs rá szükségünk, az állványgyűrűt le is szerelhetjük, ilyenkor a szintén mellékelt takarógyűrűt érdemes felraknunk, enélkül ugyanis elég bután néz ki az objektív.
A fix gyújtótávolságú objektív fókuszgyűrűje 3,5 cm szélességű, a közelpont és a végtelen tárgytávolság közötti út 140 foknyi elforgatással járható be, tehát kézi élességállításnál is könnyű lesz precízen fókuszálni.
Mivel nem filmezős objektívnek készült, így a fókuszlégzés (focus breathing) itt is érezhető, igaz, mértéke igen csekély, de közelpontra állítva a fókuszt egy kicsivel kisebb látószöget kapunk, mint végtelen tárgytávolságnál.
Az élességállító gyűrűt HSM objektívről lévén szó, bármikor elfordíthatjuk, akár automatikus élességállítást követően is van lehetőség kézi finomhangolásra. A követő fókusznál viszont az autofókusz rendszer mindig vissza fog ugrani a szerinte helyes fókuszra. Ennél az objektívnél nem kapunk kézi felülbírálás lehetőséget a követő fókuszhoz (Manual Override).
Távolságskálát a fókuszgyűrű mögött találunk, ezen méterben és lábban tüntették fel a fontosabb tárgytávolságokat, mint az 1 méteres közelpontot, illetve az 1,1; 1,2; 1,5; 1,7; 2; 2,5; 3; 4; 6 métert, valamint a végtelent.
Kapcsolóból egyet találunk az objektíven, az automatikus és kézi fókusz között váltó AF/MF kapcsolót.
A Sigma 105mm f/1,4 DG HSM Art modell kompatibilis a Sigma USB dokkolójával, amelyben finomhangolhatjuk a fókuszrendszert, valamint firmware-t is frissíthetünk. Ezen felül a Canon gépen belüli objektív korrekciójával is kompatibilis.
