A bokeh ördöge: Sigma 105mm f/1,4 DG HSM Art – teszt

0
3 802

Képminőség

Színhiba

Mint láttuk, a Sigma nem kispályázott az objektív fejlesztésekor, hiszen nem kevesebb, mint öt olyan lencsetag került a 105mm f/1,4 Art-ba, amely a kromatikus aberráció csökkentését szolgálja.

A próbánk során igen erős fényerő különbségeket kellett leképeznie az objektívnek. Ha erős színhiba jelentkezne, akkor széles kékes vagy lilás elszíneződést láthatnánk a képsarkok fényes területei mentén. Ezzel szemben még teljesen nyitott blendén sem igazán látni erős kromatikus aberrációt, a 26 Mpixeles tesztképeken csupán 2-3 pixelnyi vékonyka sáv figyelhető meg bizonyos helyeken. Óriási piros pont jár ezért a Sigmának, hiszen igazán remek munkát végeztek: a laterális kromatikus aberráció elhanyagolható.

Színhiba (laterális)

Megvizsgáltuk az axiális (longitudinális) színhibát is, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és képközépen is jelentkezik, s főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten. A színhiba itt sem jelentős, de F2,8-ig még látható ez a zöldes és pirosas elszíneződés a fókuszból kieső világos részletek körül.

Színhiba (axiális)

Bokeh

Mivel portré objektívről van szó, a fókuszon kívüli fényfoltok, azaz a bokeh formája nagyon nem mellékes.
Nyitott blendénél a képsarkok ezúttal is lencse szerű bokeh formát mutatnak, amely kellemes képi hatást kölcsönöz. A rekesz 9 lekerekített lamellából áll, így szűkebb blendénél is kevésbé szögletes bokeh-ra számíthatunk.
A tesztkép alapján azonban jól látszik, hogy már F4 környékén is szögletessé válnak a háttér fényfoltjai.

Nem annyira meglepő ez egyébként, hiszen egyrészt az F4 a fényerőhöz képest már 3 blendével szűkebb rekeszt jelent, másrészt 9-nél több lamellát kevés objektív alkalmaz, még a fényerős portré objektívek között is a 9 a legelterjedtebb. Amivel még lehetne javítani a megjelenő formán, az a lekerekítés pontossága, hogy minél kisebb szögben fedjék egymást a lamellák.

Mindenesetre komoly problémáról nem beszélhetünk, az enyhe szögletesség zártabb blende használatánál más objektívnél is kijön, ha pedig szép kerekded bokeh-t szeretnénk, akkor a fényerőn történő fotózás ezt lehetővé teszi (bár ez esetben erős vignettálással is számolnunk kell).

Ellenfény, becsillanás

A Sigma büszke a többrétegű bevonatára, amely jelentősen csökkenti a becsillanást és azok szellemképeinek kialakulását. A próbáink során valóban minimális becsillanással találkoztunk, itt inkább az erős kontrasztvesztés, fényszóródás okozhat gondot, ha a Nap közvetlenül besüt az objektívbe.

Tény, hogy ez sem kellemes, de talán a kontraszt javítása még mindig egyszerűbb, mint egy nem ideális helyre kerülő becsillanás korrigálása, retusálása. Nekem legalábbis volt már olyan csoportképem, ahol a becsillanás pont az egyik szereplő arcára került, ez pedig a keresőben a legritkább esetben szúrható ki.

Becsillanás ellenfényben

Geometriai torzítás

Kevésbé jelentős kérdés itt a geometriai torzítás, ráadásul mivel az objektív fix gyújtótávolságú, így eleve kisebb torzítás várható.
A tesztképünk bizonyítja, hogy valóban csak igen enyhe párnatorzítás jelentkezik.

Geometriai torzítás

Peremsötétedés

A vignettálás nyitott blendén igen erős, mintegy 35%-kal sötétebbek a képsarkok, mint a képközép, így akkor is érezhető lesz ez a hatás, ha a modellünk vagy témánk általános pozícióban, harmadoló pont környékén található a képen.

A peremsötétedés persze rekeszeléssel jelentősen csökken, F2-nél már teljesen elfogadható mértékű.
Szerencsére ez az a „hiba”, amit utófeldolgozás során, RAW konvertálás előtt könnyedén javíthatunk, ráadásul az objektívhez több féle RAW konverterhez is készült peremsötétedés profil, így egy-két kattintással a hatás szinte teljesen megszüntethető (géptől függően kis zajosodásért cserébe).

Peremsötétedés

Makró, közelfényképezés

Nem igazán makrózásra termett a Sigma 105mm f/1,4 DG HSM Art objektíve, hiszen közelpontja 1 méter. A relatív nagy gyújtótávolság ellenére a maximális leképezési arány elég gyenge, így jobbára A/4-es lapnyi terület a minimum, amivel kitölthető a teljes képmező. Portré objektívről lévén szó ez persze nem óriási probléma, de felezett portrékhoz már csak szűken lehet elég.
Ha valaki jobb leképezési arányú portréobjektívet keres, számára a Sigma 135mm f/1,8 DG HSM Art lehet még jó választás, amely közel kétszer jobban teljesít e téren.

Képminőség

Remélhetőleg ma már mindenki tudja, hogy a Sigma Art szériája a felső kategóriát jelenti. Ide csak a legjobb objektívek kerülhetnek, ahol a legfontosabb a képminőség. Ez a törekvés látszik a 105mm f/1,4 DG HSM Art modellen is, hiszen üveget nem sajnálva, komoly tömegtől nem megijedve alkották.

Meg is lett az eredménye, hiszen teljesen nyitott blendén is jelentős lágyulástól mentes, kiváló részletgazdag képe van, ráadásul nem csak képközépen, de sarkok környékén is. A cikk elején már említettem a Nikkor 105mm f/1,4 objektívet, amitől annak idején „elájultam”, nos, a Sigma bőven rádobott arra is egy lapáttal. A nyitott blendén történő fotózásnál nincs az az enyhe fátyolosság fókuszon kívül, mint a Nikkornál.
A homogenitás is remek, csak az extrém képsarkokban fedezhető fel némi élességromlás.

Ugyanígy kiváló a színhiba mentessége is, de a tengely irányú kromatikus aberráció is minimális.

A peremsötétedés ugyan jelentős, de ez kevésbé ad aggodalomra okot, mint ha a képélességgel lenne baj.
A nyitott blendés vignettálást leszámítva viszont elképesztő, hogy mit tud ez az objektív! Direkt ellenfényben viszont inkább ne használjuk, illetve a lencse becsillanás szerelmesei sem ebben az objektívben élhetik majd ki ilyen téren a kreativitásukat.

Értékelés

Kár volna további ódákat zengeni, az eddig látottak úgy vélem mindenki számára bebizonyították, hogy a Sigma 105mm f/1,4 DG HSM Art a legkomolyabb igényeket is kielégíti. Más kérdés persze, hogy mindezért mit kell fizetnünk.

Nos, egyrészt nagy méretben kell gondolkoznunk, ez az objektív nem fog elférni egy hagyományos riporter válltáskában anélkül, hogy ne alakítanánk azt át egy kissé (az áthelyezhető térelválasztókra gondolok). Ugyanakkor tömege is igen jelentős, közel kétszer annyit nyom, mint a Nikkor azonos fényerejű és gyújtótávolságú modellje (1,6 kg).

Ezek persze azok a fizikai jellemzők, amiket az igényes, profi minőségű fotókért beáldozhatunk. Műtermi használat során pedig sem a tömeg, sem a méret nem számít.

Annál sokkal fontosabb az ár. Már olyan értelemben, hogy kifizethető-e, vagy marad a kiváltságosok objektíve.
Nos, a helyzet az, hogy egyértelműen nem az amatőr fotósok adják majd a fő vásárlókörét ennek az objektívnek, viszont a profik bőven ki tudják termelni az árát. Azt is mondhatjuk, hogy rettentően alulárazta ezt az objektívét a Sigma, ugyanis gyakorlatilag nagyon kedvező áron vásárolhatjuk meg.
Ha egy (Canon) 85mm f/1,2 objektívért nem kifizethetetlen a 700 ezer Ft, akkor egy 105mm f/1,4-ért – ami szinte kompromisszum nélkül tökéletes képminőséget kínál –, abszolút kedvező ár a 470 ezer Ft. A Nikon saját 105mm f/1,4E ED AF-S verziója szintén remek darab, de 800 ezer Ft-ba kerül.

A Sigma 105mm f/1,4 DG HSM Art DSLR fényképezőgépekre Canon EF, Nikon F, valamint Sigma bajonettel, tükör nélküli (MILC) gépekre Sony E bajonettel érhető el.

Sigma 105mm f/1,4 DG HSM (A) tesztfotók

Modellünk volt: Völgyesi Nikolett