Sigma 135mm f/1,8 DG HSM Art – teszt

0

Képminőség

Színhiba

A Sigma a lehetőségekhez képest gyaníthatóan mindent megtett azért, hogy az igen nagy fényerő ellenére ne jelentkezhessen zavaró kromatikus aberráció.
Ez az izzasztó nagy fényerő különbségű tesztképünkön tetten is érhető, hiszen teljesen nyitott blendénél sem tapasztalható jelentős színhiba, sőt, kis jóindulattal azt is mondhatjuk, hogy a laterális kromatikus aberráció gyakorlatilag nulla.

E téren tehát a Sigma 135mm f/1,8 DG HSM Art kiválóan teljesít.

Színhiba (laterális)

Megvizsgáltuk az axiális (longitudinális) színhibát is, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és képközépen is jelentkezik, s főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten. A színhiba itt is minimális, más objektívek esetén nyitott blendénél erős zöldes és pirosas elszíneződés látható a fókuszból kieső világos részletek körül, itt azonban alig látható ilyen hatás.

Színhiba (axiális)

Bokeh

Mivel portré objektívről van szó, a fókuszon kívüli fényfoltok, azaz a bokeh formája nagyon nem mellékes.
Nyitott blendénél a képsarkok ezúttal is lencse szerű bokeh formát mutatnak, amely kellemes képi hatást kölcsönöz. A rekesz 9 lekerekített lamellából áll, így szűkebb blendénél is kevésbé szögletes bokeh-ra számíthatunk.
A tesztkép alapján azonban jól látszik, hogy már F4 környékén is szögletessé válnak a háttér fényfoltjai.

Nem annyira meglepő ez egyébként, hiszen egyrészt az F4 a fényerőhöz képest már 2 1/3 blendével szűkebb rekeszt jelent, másrészt 9-nél több lamellát kevés objektív alkalmaz, még a fényerős portré objektívek között is a 9 a legelterjedtebb. Amivel itt lehetne játszani az a lekerekítés pontossága, hogy minél kisebb szögben fedjék egymást a lamellák.

Mindenesetre komoly problémáról nem beszélhetünk, az enyhe szögletesség zártabb blende használatánál más objektívnél is kijön, ha pedig szép kerekded bokeh-t szeretnénk, akkor a fényerőn történő fotózás ezt lehetővé teszi (más kérdés, hogy a mélységélesség adott esetben elképzelhető, hogy túl kicsi lesz, főleg kisebb tárgytávolságoknál).

Geometriai torzítás

Kevésbé jelentős kérdés itt a geometriai torzítás, ráadásul mivel az objektív fix gyújtótávolságú, így eleve kisebb torzítás várható.
A tesztképünk bizonyítja, hogy valóban igen enyhe a geometriai torzítás, amely 0,1% alatti párnnatorzításként jelentkezik.

Geometriai torzítás



<0,1% párnatorzítás

Peremsötétedés

A peremsötétedés főként akkor jelenthet gondot, ha a modelllünk vagy témánk nagyon a képsarokba kerül és emiatt nyitott blendénél sötétebben jelenik meg, mint amire számítunk.

A peremsötétedés egyébként nem elfogadhatatlanul erős, bár nyitott blendén a közel 30%-os sarki fényerővesztés nem csekély, az átmenet igen széles, ami miatt nagyon finom lesz a vignettálás, így nem lesz feltűnő és csúnya (hirtelen) a sarkok sötétedése. Egyébként F4-től már 5% alatti a peremsötétedés, ami gyakorlatilag elhanyagolható.

Peremsötétedés


29%

15%

8%

4%

3%

3%

3%

Makró, közelfényképezés

A viszonylag nagy, 87,5 cm-es közelpont ellenére a 135 mm-es gyújtótávolságnak köszönhetően egész kis területtel lefedhető a teljes képmező, amely itt 16,5 cm szélességet jelent. Ez azt jelenti, hogy gond nélkül készíthető fél arcról felezett portré. A geometriai torzítás ekkor sem jelentős.

Képminőség

A Sigmánál a felső kategóriát jelentő Art szériába a legjobb objektívek kerülnek, így elvárható, hogy a 135mm f/1,8 nyitott blendén is szépen muzsikáljon.

Nincs is probléma e téren, igaz, a szokásos lágyság ezúttal is megfigyelhető, azaz teljesen nyitott blendén egy kicsit lágyabbak a képek, mint enyhe rekeszeléssel. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nyitott blendével is lehet részletgazdag, éles képet lőni, de a legjobb rajzolatot és legprecízebb leképezést F2,8 és F4 között kapjuk.

A homogenitás kiváló, a képsarkokon nem látni jelentős felbontás romlást a képközéphez képest még teljesen nyitott blendén sem.
Összességében tehát igazán dícséretre méltó, ahogyan ez az objektív dolgozik.

Értékelés

A Sigma 135mm f/1,8 DG HSM-nél ugyanazokat a dícsérő szavakat említhetjük, amelyeket a 85mm f/1,4 FG HSM Art „kistesónál” már ellőttünk. Mindkét objektív elképesztően részletgazdag képeket ad, a 135 mm-es modell ráadásul a homogenitásával is példaként szolgálhat. Nincs színhiba, alig érezhető torzítás, jó a közelfényképezés képessége és a kiváló képélesség már F4-nél is nyitottabb blendétől elérhető, ugyanakkor a teljesen nyitott blende sem jelent elfogadhatatlan lágyulást (valójában csak minimális a részletek lágyulása, szinte csak 1:1 pixel méretben érzékelhető, gyaníthatóan 45×30 cm-es nyomaton is nehéz lenne észrevenni, hogy teljesen nyitott blendés képet látunk).

Persze mindennek ára van, így ezúttal is mélyen a zsebünkbe kell nyúlni és a fotóstáskánk vállpántja is jobban fog feszülni, hiszen ez sem egy könnyű darab.

Közvetlen konkurense az első oldalon említettek alapján gyakorlatilag nincs, egy hajszállal gyengébb fényerővel érhető el a Canon EF 135mm f/2L USM és a Nikkor 135mm f/2D DC. Ezek ára 320 ezer illetve 400 ezer Ft.

A Sigma 135mm f/1,8 DG HSM (A) Canon EF és Nikon F, valamint Sigma bajonettes változatokban vásárolható meg, ára cikkünk megjelenésekor bruttó 410.000 Ft.