Canon 70-300mm f/4-5,6 IS II USM – teszt

0
1 555

Felépítés

A Canon már túl van egy jó pár 70-300-as objektíven. Jött ugye 2004-ben a kis méretekkel büszkélkedő, Fresnel-lencsés EF 70-300mm f/4,5-5,6 DO IS USM, amit relatív magas ára miatt kevesen vásároltak, majd egy évvel később, 2005-ben az EF 70-300mm f/4-5,6 IS USM, ami viszont épp ellenkezőleg, kedvező ára miatt sokak kedvence lett a hobbi és amatőr szekcióban (nem keverendő össze a filmes gépekhez készült, minőségben bőven az előbbit alulmúló 75-300mm f/4-5,6 IS USM-mel!).

2010-ben megérkezett a magas minőségi igényeket támasztó fotósoknak szánt EF 70-300mm f/4-5,6 L IS USM, tavaly a Photokinán pedig bemutatta a Canon a 70-300mm f/4-5,6 IS II USM modellt, amely a 2005-ös 70-300-as második kiadása.


Az új verzió nem sokkal kerül többe, mint elődje, fejlettebb kialakítása miatt pedig nem kérdés, hogy ezt kell választani a korábbi modell helyett.

De mi is változott?

Külsőben a legszembetűnőbb a tubus felső részére helyezett folyadék kristályos mátrix kijelző (LCD), illetve kicsit konszolidáltabb is lett a kinézet, hiszen nincs már a régi modellre jellemző, tubusból kiemelkedő kapcsoló sor, illetve a zoom- és fókuszgyűrűk bordázottsága is egymáshoz hasonló formájú.

Nagyobb változás érte a belsőt. Az optikát teljesen áttervezték, a megújult rendszerben található 17 lencsetag immár ultra alacsony szórású (UD) tagot is tartalmaz. Szintén új a fókusz meghajtás, a korábbi mikro USM helyett a legmodernebb nano USM motort kapta az objektív, amely ötvözi a gyűrűs USM gyorsaságát a kontraszt alapú élességállításnál hasznos léptetőmotor (STM) előnyeivel, így pedig csendes és villámgyors (valóban az eddigi leggyorsabb, hihetetlen sebességű) automatikus élességállítást kínál, ráadásul nem csak a TTL keresővel elérhető fázis-különbség elvű AF-nél, de LiveView módban is (igaz, a Canon már LiveView-ban is kínál fázis-különbség képző pixelek segítségével PDAF-et).
Canon_nano_usm

A 4 Fé előnyt nyújtó optikai stabilizátort is kínáló objektív belső élességállítású, így a frontlencse se nem fordul el, se nem mozog előre-hátra élességállítás során. A zoom használatakor viszont az objektív hossza jelentősen megváltozik: 70 mm-es állásban az objektív 14,5 cm, míg teljes telében 21,5 cm hosszú (a bajonett csatlakozó belső felétől mérve).

Az objektívhez csak első és hátsó kupakot kapunk, a napellenző külön megvásárolható.

A frontlencse elé 67 mm átmérőjű szűrőt tekerhetünk fel.

A specifikáció a Canon EF 70-300 f/4-5.6 IS II USM adatlapján tekinthető meg.

Használati tapasztalatok

A Canon 70-300 f/4-5,6 IS II USM masszív tubust kapott, s noha nem fémből készült, mégsem érezni rajta bizonytalanságot: semmi lazaság, vagy erős nyomásra ropogás.
A fém bajonett körül gumi szigetelést itt nem találunk, így időjárásállóságról sem beszélhetünk.


Mind a zoomgyűrű, mind a fókuszgyűrű bordázott kialakítású, utóbbi egy kicsit sűrűbben. A zoomgyűrű kb. 4 cm, a fókuszgyűrű közel 1,5 cm szélességű.

A teljes zoomtartomány bejárásakor 90 fokkal forgatjuk el a zoomgyűrűt, az élességállítás teljes tartománya pedig a fókuszgyűrű 210 fokos elfordításával járható be. Bár utóbbi az elektronikus vezérlés miatt lehet akár több, akár egy kicsit kevesebb is. Mindenesetre a pontos kézi élességállítás könnyedén elvégezhető, mivel a gyűrű kellően érzékeny.
Szintén az elektronikus vezérlésnek köszönhető, hogy a lencsetagok csak az AF után, illetve MF állásban mozgathatók el a fókuszgyűrűvel, AF előtt nem, ahogyan egyébként egy gyűrűs USM-nél megtehetnénk.

Kíváncsiak voltunk a fókusz sebességére különböző szituációkban. A Canon EOS 5D Mark IV saját fázis-különbség érzékelő AF modulját használva villámgyors AF-et kapunk, LiveView módban is hasonlóan jó, bár egy hajszállal lassabb az élességállítás. A videófelvétel során finom fókusz és gyors fókusz is használható, utóbbi az exponáló gomb félig lenyomására.

Nem Dual Pixel CMOS AF szenzoros gépnél már nem ennyire szép a helyzet. A fázis-érzékelős hagyományos AF-nél szintén villámgyors a fókuszálás, viszont LiveView módban kontraszt alapú élességállításnál már gyakorlatilag ugyanolyan lassú, mint bármilyen másik objektívvel. Ez persze itt a fókuszrendszer hibája, nem az objektívé.
A lényeg, hogy a nano USM előnyének kihasználásához fázis-különbség érzékelő AF-re van szükség.

Focus breathing minimálisan érezhető, vagyis a közelpontra vagy a végtelenre állított tárgytávolságú kép között minimális a látószög különbség. Az objektív hobbi jellegű videózásra is alkalmas, de nem meglepő módon nem parfokális, tehát a 70 mm-nél beállított fókusz nem ad majd éles képet a teljes zoomtartományban.

A felső mátrix kijelző célja elsődlegesen a távolságskála megjelenítése, amelynek érdekessége, hogy a rajta feltüntetett mélységélesség skála követi a zoomot, azaz nagyobb gyújtótávolságnál össze megy, illetve nagyobb látószögnél kitágul. A tárgytávolságok sajnos az elektronikus kijelzés ellenére csak a szokásos néhány értéket mutatják, így az 1,2 m-es közelpontot, az, 1,5, 2, 3, 5, 10 métert, valamint a végtelent. Jó lett volna, ha lehetőséget ad az objektív a tárgytávolság pontosabb kijelzésére.

A távolságskála kijelzésén túl megjelenítési módnak választhatunk gyújtótávolság értéket (APS-C szenzoros gépnél ekv. érték jelenik meg, azaz 112-480mm), illetve a giroszkóp által mért rázkódás kijelzését is. Utóbbi hosszú expozíciós kép esetén lehet hasznos, ha állványra helyezett gépnél is előfordulhat rázkódás pl. hídon fotózáskor, vagy erős szélben. Ez esetben az expozíció közben nyomon követhetjük, történik-e erősebb berázódás.

Kapcsolóból, illetve gombból összesen három található az objektíven.

Egyik az automatikus vagy manuális fókuszt állító AF/MF kapcsoló, a másik a stabilizátor ki/bekapcsolója, ezen kívül pedig az előbb említett felső LCD kijelzési módját változtató gomb használható még.

Ezek után nézzük, milyen képminőséget kapunk (lapozz)!

Hozzászólások

hozzászólás



Nem lehet hozzászólni.