Csillagfotózás mobillal

0
1 727

A csillagfotózás nem véletlenül maradt ki abból a 11+1 fotós témából, ami a mobilnak kifejezetten „jól áll”. Ahogy arról már szó volt, a mobiltelefon kamerájának kis méretű érzékelőjére töredéke annyi fény jut, mint egy profi fényképezőgép esetében – márpedig csillagfotózásnál kifejezetten sötét van. Akkor meg minek „erőltessük”? Természetesen azért, mert ott vagyunk a megszámlálhatatlanul sok csillaggal telehintett gyönyörű égbolt alatt, ahol még a Tejút is látszik, és szeretnénk róla megőrizni egy emlékképet pixelek formájában (is). És ez már mobiltelefonnal sem lehetetlen.

A 600-as szabály

Csillagfotózásnál jó ha tisztában vagyunk a 600-as (vagy egyesek szerint 500-as) szabállyal, mely szerint a 600-at (vagy az 500-at) el kell osztani az optika (35 mm ekvivalens) gyújtótávolságával, és így megkapjuk az expozíciós idő maximumát, amelynél még nem mozdulnak be a csillagok. Merthogy mobillal inkább elégedjünk meg ezzel – bár nem lenne lehetetlen, de most ne akarjuk a csillagokat „megjáratni” (nehogy megjárjuk a sok zajjal). A mobilok 35 mm ekvivalens gyújtótávolsága általában 24 és 28 mm között van – az én OnePlus 3-asom kicsit kilóg a sorból a 29 mm-ével (bár erről hivatalos adatot nem találtam, de tapasztalatom is megerősíti: az összes eddigi telefonom közül ennek a legkisebb a látószöge). 600 / 29 kerekítve 21, vagyis ennyi másodpercet kell majd exponálnom – de természetesen nem kell ezt szigorúan venni, 30 másodpercnél se fognak még csíkot húzni a csillagok, csak épp „elindulnak”, ahogy a cikkben szereplő képeken is látható lesz.

A hozzávalók

Csillagfotózásoz kell tehát

  • egy olyan telefon, ami képes több másodperces expozícióra (lehetőleg RAW avagy DNG formátumban),
  • valamint egy kis állvány, vagy egy bármilyen stabil támaszték, ami az expozíció idejére mozdulatlanul tartja a telefonunkat – én egy kis gorillapodot használtam e célra.
  • Önmagában a csillagos égbolt a Tejúttal „megspékelve” sem túl érdekes (pláne a mobilnál jellemző fokozódó „zajba mártva”), vagyis szükségünk lesz egy előtérre is, ami kontextusba helyezi az eget.

A csillagfotók

Számomra ezúttal a Balaton adta az inspirációt, és kedves vendéglátónk megjegyzése (ezúton is köszönet érte), mely szerint csodás csillagos égboltban gyönyörködtek az előző éjszakákon. Felkerekedtünk hát kis családommal, és lesétáltunk a stégre – ők (hulló)csillagokat nézni, én pedig leginkább fotózni.

Feleségem és lányom többször is lelkesen kiáltottak: ott egy „hullócsillag” – de én mindegyikről lemaradtam, mert őket bámultam (sokszor a telefonom kijelzőjén), és próbáltam egy kicsit megfesteni a hátukat lámpafénnyel, hogy ne csak a sziluettjük maradjon a képen. „Milliárd csillag fenn az égen, kettő meg itt a Földön!” – egy kedves ismerősöm találóan így kommentálta az alábbi fotót.

Aztán szeretteim magamra hagytak a fényekkel. A beállításokon végig semmit nem változtattam, minden fotó manuális módban, az élességet végtelenre állítva, ISO100 érzékenységgel, 30 másodperces expozícióval készült (akkor elfelejtettem variálni, de legközelebb kipróbálom az ISO200 és 15-20 másodperc kombinációt is).

Végül beálltam magamnak modellként.

Érdemes csillagokat fotózni mobillal? Hát persze! Feltöltődve tértem vissza a szállásunkra. A képek ugyan zajosak lettek, nem fogok velük fotópályázatokat nyerni (pláne úgy, hogy soha nem is nevezek), de nagyszerű emlékeket idéznek, és a megosztott fotóim kedvelés-számából ítélve még sokaknak okoztak örömöt. De nem ilyenek voltak ám eredetileg.

Az utómunka

A három fotó közül csak a legutóbbi elkészítését mutatom be lépésről lépésre, a többinek lényegét tekintve ugyan ez a receptje – illetve a fekete-fehérré tételről már korábban volt szó.

Ilyen volt az eredeti fotó:

A Lightroom Basic panelén a következőket változtattam:

  • Temp: 5200 (eredetileg 4350 volt)
  • Exposure: +0,70
  • Highlights: -25
  • Shadows: +25
  • Clarity: 20

A tónusgörbe módosításának hatása (ToneCurve panel) az alábbi képen látható:

  • Highlights: +10
  • Lights: +17
  • Darks: +11
  • Shadows: -7

Korábban tanácsoltam, hogy „amit nem tudsz elrejteni, emeld ki” – vagyis ennek értelmében tegyük még zajosabbá a képet! Csak vicceltem, mert azt is hangsúlyoztam, hogy a legfontosabb szabály, hogy nincs szabály – és ebben az esetben egyáltalán nem javasolt a zaj fokozása. A Detail panelen az alábbi beállításokkal szűrtem a zajt (főleg a színzaj csökkentése hoz látványos javulást – ami persze leginkább csak eredeti méretben látszik):

  • Noise Reduction Luminance: 20
  • Noise Reduction Detail: 50
  • Noise Reduction Contrast: 0
  • Noise Reduction Color: 25
  • Noise Reduction Detail: 50
  • Noise Reduction Smoothness: 50

Már csak egyetlen lépés van hátra, ami viszont jelentősen megváltoztatja a kép hangulatát. Így most még minden olyan sárgásbarna, pedig ha az éjszakára, a sötétségre, az égre gondolunk, akkor a színek közül (a feketén kívül) leginkább a kék jut eszünkbe – ami ráadásul komplementere a sárgának, szóval jól fog mutatni, ha az eget lefestjük, alul meghagyva az eredeti színeket. Az ecsetnél (Adjustment Brush) csak a színhőmérsékletén módosítottam:

  • Temp: -80

(Ha az egész kép színhőmérsékletét csökkenteném, bekékülne a nádas is, és határozottan hiányoznának a fotóról a meleg színek.) Így született meg a korábban is látható végeredmény:

A ráadás-videó

Végül íme egy ihletadó videó a türelmesebbeknek, akik hajlandóak kétszer fotózni egy kép kedvéért (nappal és éjszaka, pontosan ugyan onnan). (Csak azzal nem értek egyet, hogy a csillagfotónál 3200-ra csavarja az ISO-t, én maximum 800-at használnék.)

Hozzászólások

hozzászólás



Nem lehet hozzászólni.