Felépítés
Ergonómia
A 100D csaknem harmadával kisebb és könnyebb minden hozzá hasonló képességű Canon digitális tükörreflexes gépnél, ami nem kis előny, ha a kimondottan „kompakt” méret az egyik fő szempontunk. Kényelem tekintetében viszont hátrány, hiszen már a 700D sem erről volt híres, gondoljunk csak a korábbi cikkeinkben is sokat emlegetett, túl kicsi markolatra. A 100D ennek megfelelően még rosszabb fogású, és ugyan egy átlagos kompakttal összevetve férfikézben is elmegy, de leginkább nőknek, vagy gyereknek ajánljuk.
A váz alumínium ötvözetből készült, külső borítása szén- és üvegszálas műanyag, meglehetősen igényes, bár a 700D-nél kicsit olcsóbb kivitelben. Itt nem kapunk a komolyabb gépekre emlékeztető, strukturált felületet, dombornyomott módválasztó tárcsát, és jóval kevesebb a gumiborítás is. Csupán a hüvelykujji rész alá, illetve a markolat aljára került a különleges (nem bőrhatású), geometrikus mintával nyomott borításból. A hasonlóan kialakított felső markolati részen már rideg műanyag borítás fogad. Egyszerűsége azonban jó összerakási minőséggel párosul, amit persze el is várunk bármelyik DSLR géptől.
A gép üzemeltetését 0-40 Celsius hőmérséklet tartományban, legfeljebb 85% páratartalom mellett ajánlja a gyártó, hiszen ebben a kategóriában még nem kapunk időjárásálló szigetelést.
Kezelőszervekből viszonylag kevés került a vázra, amit némileg ellensúlyoz a Gyorsmenü (Q-gomb), mely többfunkciós, programozható gombként is használható. Sajnos ez az egyetlen funkciógombunk, melyhez mást rendelve csak a képernyőről érhető el a gyorsmenü. Kivették a navigációs tárcsa négy irányának felvételkori funkcióit is, mellyel néhány fontosabb beállítás (pl. fehéregyensúly, AF-mód, sorozat) azonnal elérhető volt a nagyobb modellekben. Helyette egy nem körbeforgatható, sima, inkább a kompakt Canon gépekre emlékeztető navigációs gombot kapunk. Az egyetlen pozitívum, hogy az érzékenység beállítást megtartották a gép tetején lévő ISO gombon, de sem ez, sem az érintőképernyő kényelme nem tudja feledtetni, hogy a kezelés kissé fapados, még az eggyel nagyobb márkatárshoz képest is.
Míg e nagyobb márkatársakhoz már kapható gyári portrémarkolat, az EOS-100D-hez nem kínál ilyesmit a Canon, bár alternatív megoldások, külső gyártók ötleteivel, már megjelentek a piacon.
DSLR gépeknél ritka, de ez a modell annyira kicsi, hogy a markolat alján nyitható akku és kártyafoglalat közös ajtaját állványon csak abban az esetben lesz esélyünk nyitni, ha nagyon kis állványtalpra szereltük a gépet. Ellenkező esetben az akku és a kártya cseréje elég macerás. Sajnos ezúttal a kártyafoglalat is alulra került, mint a kompaktoknál.
Képérzékelő
A fényképezőgépbe majdnem ugyanaz a szenzor került, mint az EOS-700D-ben található. A kategóriában megszokott méretű (APS-C), 22,3×14,9 mm-es CMOS érzékelő 18,5 megapixeles, ami a valódi képalkotás során 18,0 megapixelt jelent 5184 x 3456 képpontos maximális fotómérettel. A szenzor munkáját szintén egy DIGIC 5 feldolgozóprocesszor támogatja.
Képeink JPEG, illetve RAW formátumúak lehetnek, de választhatunk kombinált RAW+JPEG beállítást is, ez azonban csak egyféle méretű és tömörítésű (legnagyobb/finom) JPEG-et ment. RAW képeink csak maximális felbontásúak lehetnek, a JPEG-ek esetén viszont M és három S méret is választható 3:2, 4:3, 16:9 és 1:1 oldalarányokkal, ami összesen 20 beállítható képméretet jelent. A JPEG fájlok finom és normál tömörítésűek lehetnek.
Az ISO tartomány, vagyis az érzékenység ISO100 és ISO12800 között állítható egész értékenként. Bekapcsolhatunk automatikus ISO állítást is, melynek csúcsértékét ISO400-6400 között adhatjuk meg a menüben. A nagytestvérhez hasonló lehetőség a kiterjesztett ISO opció, mely ISO25600-as értéket jelent.
A szenzort az előtte lévő szűrőréteg nagy frekvenciás rázásával tisztítja a gép, mely minden be és kikapcsoláskor automatikusan bekapcsol, és a menüből manuálisan is aktiválható ez a funkció. Makacsabb szennyeződések esetén kézzel is tisztítható az érzékelő, a C.Fn menüben engedélyezhető a tükör felcsapás és zárnyitás után.
A harmadik módszer a Portörlési adatok rögzítése, mely szintén a menüben aktiválható. Ennek során egy próbafotót ment a gép, hogy később a gyári szoftverben azonosíthassa be rajta a szennyeződéseket. Ilyen esetben az észlelt porszemek szoftveresen, utólag kerülnek eltávolításra.
Optika
A Canon EOS-100D márkatársaihoz hasonlóan a gyártó EF bajonettjét használja, és tökéletesen kompatibilis nem csak a fullframe gépekhez tervezett EF, de a kisebb szenzorokat kiszolgáló EF-S objektívekkel is. A rendszerkompakt sorozathoz fejlesztett EF-M jelű optikák nem használhatók. A gyártó kínálatából kb. 70-féle „lencse” közül válogathatunk, de az egyik legelterjedtebb rendszer lévén, számos egyéb cég kínál hozzá saját készítésű objektíveket.
A készülék maradéktalanul támogatja, és kihasználja a legfrissebb STM (Stepping Motor – léptetőmotoros) optikákat is, mint például a vele egyidőben bejelentett EF-S 18-55mm F3,5-5,6 IS STM. Ezek segítségével jól kihasználható a fényképezőgép Hybrid AF fókuszrendszere, és hangtalan és finoman folyamatos élességállítás videózás közben is előnyt jelent majd.
Sajnos STM objektívekkel ezúttal sem volt módunk kipróbálni a gépet. A teszt során Canon EF 50mm F1,8 II, Canon EF 17-40mm F4,0L USM, és Canon EF 24-105mm F4,0L IS USM objektíveket használtunk.
Az APS-C szenzor ezúttal 1,614x-es képkivágás faktort jelent minden felhelyezett objektív esetén, ami a 18-55mm-es kitoptikánál ~29-88,5mm-nek megfelelő gyújtótávolságot (és látószöget) jelent.
Kereső, LCD
Sokszor emlegettük eddig is az EOS-700D-t, hiszen képességei nagy részét a 100D is megkapta. A kereső és kijelző viszont az a terület, ahol bár sok téren azonos a két gép, némi különbséget is felfedezhetünk. Ilyen például a 3″-os (7,7 cm-es), 1,04 millió képpontos Clear View II TFT LCD monitor, mely ezúttal nem kihajtható, mint az említett modellben, de ugyanúgy érintésérzékeny (kapacitív, multi-touch).
A kijelző minősége kitűnő. Kiváló kontrasztátfogást, részletes megjelenítést és élethű színeket kapunk 60 fps-re emelt frissítési sebesség mellett, mely folyamatosabb, a szemnek kellemesebb élőkép megjelenítést garantál. Ez egyben azt is jelenti, hogy gyengébb fényviszonyok között is szaggatásmentes képfrissítésre számíthatunk.
Bár hiányzik kicsit a kihajthatóság, a nagy, 170 fokos betekintési szög azért némileg kárpótol és szinte minden helyzetben kényelmessé teszi az LCD használatát. Ezt erősíti a 100%-os lefedettség is, vagyis pontosan annyit látunk rajta a képből, ami a végső fotóra rákerül. A megjelenítésbe nincs sok beleszólásunk, hiszen csak a világosságot szabályozhatjuk 7 fokozatban
Az előző generációban bevezetett érintőképernyő ismét szinte tökéletesre sikerült, és ezúttal két fokozatú érzékenység beállítása is lehetséges. Ez a szolgáltatás sok tekintetben leveszi a terhet a váz kezelőszerveiről, és persze a fotósról. Elég csak az egy érintéssel kiválasztható fókuszpontot, expozíció indítást, a mentett képek lapozását és nagyítását, vagy a könnyedén navigálható menüt említenem. Az érintőképernyőnek bizony a DSLR-ek közt is megvan a helye, sőt szívesen látnánk a komolyabb modellekben is. Persze aki ódzkodik a használatától, ugyanúgy választhatja a hagyományos kezelést, sőt teljesen le is tilthatja az érintéses vezérlést.
A képernyőn megjelenő információkat felvételkor és lejátszáskor is az INFO gomb segítségével válthatjuk, vagy kapcsolhatjuk ki. Felvételi módban a státuszképernyőt, kétféle kompozíciós rácsot, illetve a fontosabb beállítások listáját, élőképnél a felvételi adatokat és az élő hisztogramot, lejátszásnál pedig a világossági és a színcsatornákra bontott hisztogramot, valamint a kiégett képterületek villogtatását is ezzel a gombbal válthatjuk.
Lejátszás során a hüvelykujj alá eső gombokkal nagyíthatunk (max. 15x-ös mértékig), vagy kicsinyíthetünk a képnézeten. Kicsinyítve 4 és 9 nézőképes oldalak is megjeleníthetők, nagyított képnézetben pedig az elülső tárcsával könnyedén lapozhatunk a tárolt fotók között a nagyítás megtartása mellett is, így könnyedén összevethető az egymás után készült képek élessége. Utóbbinak szerencsére a nagyítás módja sem szab gátat, hiszen pixelpontosan visszaellenőrizhetők a részletek.
Míg kihajtható LCD-jével a 700D-nél az előny, a kereső tekintetében picit egyenlít a 100D, hiszen hajszálnyival jobb a nagyítása (0,87x). Ha egy képzeletbeli 1×-es nagyítású, 100%-os lefedettségű kisfilmes SLR keresőkép méretéhez viszonyítanánk, annak 51,6%-át fedné le, szemben a nagyobb modell 50,5%-os keresőképével. Ez azonban szinte észrevehetetlen előny, és minden egyéb téren azonosat nyújt a két gép.
A pentatükrös keresőben ugyanúgy fix, nem cserélhető mattüveget találunk, a kép élessége pedig -3 – +1 dioptria között szabályozható a szemkagyló jobb felső részén található dioptriakorrekciós kerékkel. A szemtávolság 19 mm. A kereső fölött egy kis szemérzékelő is helyet kapott, melyet elsötétítve – vagyis arcunkkal a szemkagyló felé közelítve – automatikusan kikapcsol az LCD képe és nem zavar a betekintésben.
A féligáteresztő tükör 40:60 arányban engedi át és veri vissza az objektív felől érkező képet. A betekintő nyílás lezárására egy sima gumi kupakot mellékel a gyártó, melynek hosszú (több másodperces) expozíciónál vesszük majd hasznát.
Vaku
A fényképezőgép kis mérete a vaku nyitási magasságában nem annyira érvényesül, ugyanis elég magasra, az optikai középtengelyhez viszonyítva 8,5cm-re nyílik. Ehhez a gép bal oldalán (a villanó alatt elhelyezett) gombot kell benyomnunk, lezárnunk pedig kézzel kell.
Kulcsszáma valamivel kisebb (9,4) mint a nagytestvéré, vagyis ISO100-nál, és F3,5 rekesszel kb. 2,7 méterig hatásos. Villanási szöge egy 18mm-es objektív látószögét képes lefedni. Újratöltése viszonylag gyors, átlagban kb. 3 mp-et kell várnunk az újabb kisütésre.
Egyéb tekintetben jórészt ugyanazt kapjuk mint a 700D-ben. Legrövidebb szinkronideje 1/200 mp, melyet Av (rekesz előválasztás) módban 1/60-1/200 között adhatunk meg, teljesítményét pedig +/-2 Fé közötti tartományban, 1/3 Fé lépésekben szabályozhatjuk. Manuális módban 1/128 – 1/4 leosztásokban állítható a villanás erőssége.
Legnagyobb erénye a külső rendszervakuk vezeték nélküli vezérlése. Ilyenkor kiválaszthatjuk a kommunikációs csatornát (1-4), a beépített és külső villanók teljesítmény aránya (8:1 – 1:8), és részletesen a menüből állítható a külső vakuk egyéb funkciója is, és a menüben olyan beállításokat is eszközölhetünk, mint az E-TTL II fénymérési mód, a vakuszinkron idő, vagy a külső vaku egyedi funkcióinak beállítása.
Külső vakut közvetlenül a géphez is csatlakoztathatunk, a tetején lévő vakupapucsra. A gyártó elsősorban saját E-TTL II rendszerű készülékeit ajánlja ehhez a feladathoz, hiszen a teljes kompatibilitás csak ezekkel garantált. A Canon kínálatból gyakorlatilag bármelyik újdonsült vaku megfelel erre a feladatra. A gép szinkronkábeles csatlakozással nem rendelkezik.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Az összes csatlakozót a gép bal oldalán lévő gumifedél mögött találjuk. Lényegében ugyanazokat, melyek a 700D-n is megjelentek. Ezek közül a sztereó mikrofon csatlakozó számít különlegesnek, mivel bár egyre több modellen kezd megjelenni, korántsem számít elterjedtnek. Rajta kívül egy kábeles távvezérlő aljzatot, kombinált A/V (audio/video) és USB 2.0 csatlakozót, valamint egy HDMI kimenetet kapunk. Utóbbi felbontását nem állíthatjuk, de használata szükség esetén letiltható a menüben. HDMI kábelt nem mellékelnek a gép mellé, az USB kábel viszont alaptartozék.
A 100D-hez külön megvásárolható RS-60E3 vezetékes, RC-6 típusú infra távkioldó, valamint szintén külön beszerezhető GPS adapter is csatlakoztatható.
Ahogy az ergonómiánál említettem a méret miatt az akkumulátor és a memóriakártya foglalata is a markolat alján nyíló műanyag ajtó alá került, mint a kompakt gépek többségében. Akkumulátorból a 875 mAh kapacitású LP-E12 lítium-ion áramforrást mellékelik a fényképezőgéphez, melyhez természetesen egy hálózati töltő is jár. Töltöttségének szintje 4 fokozatú ikonon ellenőrizhető a kijelzőn és a keresőben. Egy töltéssel kb. 480 kép készülhet szobahőmérsékleten, élőkép és vakuhasználat nélkül. Ha a Live View funkciót is bekapcsoljuk és néhányat villantunk a vakuval ez kb. 100 képpel lehet kevesebb.
Az EOS-100D a kategóriájától megszokott SD memóriakártya foglalatot kapta. A foglalatban SD, SDHC és SDXC kártyák használhatók, akár a leggyorsabb UHS-I sebességosztályba tartozók is. A gép a vezeték nélküli átvitelre képes Eye-Fi SD kártyákkal is kompatibilis. Belső memóriája nincs.
