Kipróbáltuk: Canon EOS-300D kit teszt

0
8 616

Felépítés

A kereső – tükörreflexes gépről lévén szó – természetesen az optikai tengely felett található. A kereső által létrehozott kép más, drágább kategóriájú tükörreflexes fényképezőgéphez képest egy árnyalatnyit sötétebb, de egyáltalán nem zavaró mértékben. A kép mérete kategóriájának megfelelő, nincs olyan nagy, mint a drágább gépeken, viszont jóval nagyobb a kompakt gépek elektronikus keresője által létrehozott képnél. A kép horizontálisan 20,5 fokos szög alatt látszik, amely megegyezik egy 55 cm-es TV képernyője által létrehozott kép 117 cm-es távolságból felfogott látványával. Dioptria-korrekciós lehetőséget is elhelyeztek, ez a kémlelőnyílástól jobbra – felfelé található, egy apró tárcsa formájában. Ennek beállítása hüvelykujjal lehetséges, nem túlzottan nehéz módon. A kémlelőnyílás körül vékony gumikeret található, ami kényelmessé teszi a használatát. A lefedettség 95%-os, vagyis a végső kép csak csekély mértékben lesz nagyobb a keresőben látotthoz képest. Parallaxis-hibával abszolút nem kell számolnunk, hiszen a tükörreflexes keresőknek pont az a lényege, hogy az optikán keresztül érkező képet látja a fotós (TTL – Through The Lens). A keresőben láthatjuk a 7 fókuszpontot, melyek közül az élesség állítása során pirosan világít az aktív fókuszpont. Az optika által vetített kép alatt egy információs sáv található, amelyen a rekesz és a zársebesség értéke, az expozíció-kompenzáció skálája, a fókusz állapot jelzése (teli kör ha sikerült élességet állítani) és sorozat esetén a sorozatból hátralévő képek száma látható. A státusz sor számainak ill. szimbólumainak színe zöld, fényereje a környezeti megvilágítástól függően lehet világosabb vagy sötétebb: így éjszaka nem világít túl erősen, de nappal is jól látható.




A kereső alatt található a háttérvilágítású LCD, amely a legtöbb esetben a gépváz felső részén szokott elhelyezkedni, itt azonban erre nem volt mód, hiszen a felső részen a hely nagy részét elfoglalják a kezelőszervek. Akik korábban használtak felső státusz LCD-s gépet, azoknak kezdetben furcsának tűnhet ez a megoldás, de igen gyorsan megszokható, ezt tapasztalatból írom, nekem két nap bőven elegendő volt az átszokáshoz. A státusz LCD-n látható a zársebesség, rekesz, fehéregyensúly, akkuállapot, hátralévő képek száma, önkioldó és sorozat mód, képméret és képminőség, valamint az expozíció-korrekciós skála. Az érzékenység beállításakor láthatóvá válik az ISO érték is. A háttérvilágítás narancs színű, a világítás bekapcsolásához és kikapcsolásához a kijelzőtől jobbra lévő gombot kell megnyomni, ám a kikapcsolás automatikusan is megtörténik, ha 5 mp-ig nem nyúlunk a beállító kezelőszervekhez.

A színes LCD 1,8″ képátlójú, nagy felbontású, 118.000 pixeles, így szép képeket produkál. Sajnos az LCD előtt lévő plexi lap egyrészt kellemetlenül tükröződik, másrészt könnyen karcolódik. A háttérvilágítás fényereje 5 lépésben állítató a menüből. Ez a kijelző természetesen csak az elkészült képek megtekintéséhez, vagy a menüben elvégezhető beállításokhoz használható. Élőképet nem mutat, mivel az érzékelőre csak az exponálás pillanatában érkezik fény, előtte a tükör a keresőbe vetíti az optika által létrehozott képet. Tehát a fotó megkomponálására csak a kereső képe használható, az LCD nem, de ez minden tükörreflexes fényképezőgépnél így van (léteznek prizmás – vagyis nem tükrös – gépek is, amelyeknek az LCD-je is használható komponálásra, vagyis az élőképet is mutatják, ilyen például az Olympus E-10/E-20).




A vaku kézzel felpattintható, viszont a gép automatikája is felnyithatja. A vaku az optikai tengely fölé 8 cm-rel emelkedik, amely hatékony elkerülése a vörösszem-hatás kialakulásának. A villanó 12-es kulcsszámú (vagyis az alap optikával teljes tele állásban ISO400 esetén közel 5 m), teljesítménye nem módosítható, bár egy ilyen árkategóriájú gépnél ez elnézhető, hiszen az automatika többnyire helyesen állítja be a szükséges vakuteljesítményt (derítés esetén viszont gátolja a kreativitást). A fényképezőgépre természetesen vakupapucsot is helyeztek, amely a Canon rendszervakuit, ill. más gyártók középpontos érintkezőjű vakuit fogadja. Tesztünk során egy Metz 44 MZ-2 vakuval próbáltuk ki, amely ugyan nem E-TTL kompatíbilis, így csak kézileg beállítva tudtuk használni, de az eredmény remek volt.

Állványra helyezéskor az állványcsavar pontosan az optikai tengely alá kerül, ami nem utolsó sorban nagyjából a gép tömegközéppontjához is közel van. Az állványmenet fémből készült. Ha a gép állványon van, a kártya és az akkumulátor is cserélhető marad.

A csatlakozókat a 300D bal oldalára helyezték egy gumiajtó mögé. A gumilap elég rugalmas ahhoz, hogy elengedése után teljesen letakarja a csatlakozókat, így a kábelek beillesztése közben egyik ujjunkkal folyamatosan ki kell támasztanunk ezt a gumit. Itt találjuk az USB és video kimenetet, ill. a vezetékes távirányító bemenetét. Az infravörös távirányító szenzora a markolaton található, az exponáló gomb alatt.




Az akkumulátor a markolatban található, cseréjekor a markolat alatt lévő ajtót kell kinyitnunk, majd egy műanyag rugós reteszt elhúznunk. Ezt követően cserélhetjük a Li-ion akkumulátort. A beállításokat megőrzendő, egy elem is található a fényképezőgépben, ez szintén a markolatban található, ha a Li-ion akku nincs a gépben, az akkutartó szélén találjuk meg a CR2016 3V-os Li elemet.

A kártya foglalata a markolat jobb szélén található, egy műanyag ajtó mögött. Az ajtó fém erősítésű, ebből kifolyólag nem törik könnyen. A kártyafoglalatba CompactFlash Type I és Type II kártyákat helyezhetünk, akár 2 GB-nál nagyobb kapacitásút is.




Ha a fókuszáláshoz túl kevés a fény, és a vaku nyitott állapotú, vagy automata módban fényképezünk (ekkor a gép automatikusan felnyitja a vakut), akkor a vaku az élesség állítás során kis teljesítményű, rövid ideig tartó fényimpulzusokkal segíti a fókuszrendszert. A vörösszem-hatás csökkentését viszont nem vakuvillanással éri el, hanem a markolat és a bajonett között található fehér színű lámpa használatával. Így elég ritkán kell számolnunk vörös szemekkel, inkább csak nagyobb távolságok esetén, amikor a fehér lámpa fénye már nem elég hatékony, ill. az objektív-vaku 8 cm-es távolsága is nagyságrendekkel kisebb a tárgytávolságnál.