Kipróbáltuk: Canon EOS-500D teszt

Felépítés I.

Felépítés

A sorozat indító EOS-300D-hez képest az 500D elődjei leginkább kicsi és szögletes vázat kaptak. A különböző tesztek – köztük mi is – előszeretettel riogattak a korábbi modellek kényelmetlen fogásával. Nos, ez úgy tűnik lassan de biztosan változni látszik. Az 500D (és valljuk be, már elődje a 450D is) a nagyobb modellek gömbölydedebb formáit kezdi magára ölteni, ami nem csak esztétikailag, de a teljes Canon kínálat egységes kinézete szempontjából sem hátrány. Az 50D-ben használt fémszínű üzemmódválasztó tárcsa is kicsit feldobja a gép egyhangú feketéjét.

Teszten legutóbb a 400D járt a kezeim között huzamosabb ideig, ott még a szögletesség és a minél apróbb méret volt az elsődleges. A két generációval újabb 500D azonban érezhetően jobb kiállású. Nem csak kinézetre, de fogásra is. Alig néhány milliméterrel lett szélesebb és magasabb, de a váz így is kompaktnak mondható a DSLR-ek között, bár nem a legkisebbnek. A kimondottan kényelmetlen markolat is az előnyére változott. Kényelmesnek most sem nevezném, ugyanúgy vékony, de jobb rajta a fogás. Az ujjak számára van elég hely és mélyebb kialakítású. A komfortérzetet növeli a kényelmes, bordázott gumiborítás, ami a stabil fogás terén sem utolsó szempont. A gép hátulja is kapott egy kisebb gumibetétet a hüvelykujj alá eső részen.

A kezelőszervek elhelyezése a 450D-t idézi. Minden gombot ugyanott találunk és ugyanaz a funkciója. Egyetlen különbség az LCD jobbján lévő LiveView/videofelvétel gomb. Korábban ez a fehéregyensúly módok beállítására szolgált, most azt a gombot a fel irány helyén találjuk. Ahogy korábban, úgy most is elég sok funkciót vezérelhetünk külső kezelőszervekkel. Kompaktoktól átvett kezelés például a négy iránygomb, melyek a nagyobb DSLR-ektől eltérően nem csak a menü navigációra és a képek lapozására, de néhány lényeges funkció (pl. WB, AF) előhívására is használhatók.

Nagyon apró, típusspecifikus jelekből tudjuk csak megkülönböztetni a két legutóbbi modellt. A nyilvánvaló típusjelzés mellett ilyen a kidomborított EOS felirat, vagy az elől bal oldalt elhelyezett mikrofon, valamint a hátsó, apró hangszóró. Szóval semmi lényeges. A gép most is acélvázra épült műanyag borítás, mely kiváló minőségű és pontos illesztésű. Érezzük, hogy olcsóbb gép van a kezünkben és nem egy pro-modell, de nem kelti vásári bóvli hatását.

A gép alján elhelyezett állványmenet fémből készült, pontosan az optikai középtengely vonalában. A kis méret és a vékony markolat miatt keresztben elhelyezett akkumulátor ajtó miatt nagyobb állványtalpakon már nem nyitható az említett ajtó.

Képérzékelő

A Canon EOS-500D szenzora alig érezhetően, papíron 0,1 mm-t nőtt az elődjéhez képest. A 22,3 x 14,9 mm-es képérzékelő pontosan ugyanolyan méretű és 15,5 megapixelével pontosan ugyanolyan felbontású, mint az egyel magasabb kategóriás 50D-ben lévő. Tényleges képalkotásra 15,1 millió pixelt használ a gép, ami a 450D 12,2 milliójához képest ~24%-os pixeltöbbletet jelent, lineáris felbontás különbségben pedig cirka 11%-ot. A szenzor tehát – mint minden Canonnál évek óta – most is APS-C méretű CMOS, három beállítható felbontással, melyek között a 4752 x 3168 pixeles a legnagyobb. A Canonnál nem divat a 3:2-tól eltérő oldalarány, így maradunk ennél, 3456 x 2304 és 2353 x 1568 kisebb méretekkel. Bármely JPG képmérethez kétféle (finom és normál) tömörítési fok állítható be, melyek 98% és 93%-os minőségűek.

A JPG mellett az elődben is megtapasztalt, kiváló minőségű, 14 bites RAW formátum is választható, vagy a kettő kombinációja (RAW+JPEG). Utóbbi esetben a RAW mellé mentett JPG csak ‘finom’ tömörítésű és maximális felbontású lehet.

Az EOS-500D-ben már a legújabb képfeldolgozó rendszer a tavaly ősszel bevezetett DiGiC 4 dolgozik. Az érzékenység az elődnél jóval merészebb értékekre is beállítható. Alapértéken ISO100, melyet ISO3200-ig emelhetünk. Ez így is 1egész értékkel nagyobb a korábbinál, de a menüben engedélyezhető kiterjesztett beállítással a 6400, sőt az ISO12800-nak megfelelő Hi beállítás is elérhető. Szélesebb lett az érzékenység automatika számára megengedett tartomány is ISO100-1600 értékekkel.

Az automata szenzortisztítás ma már egyetlen DSLR-ből sem hiányozhat. A használt technológia alapjai azonosak. Többnyire a szenzor előtti védőszűrő nagyfrekvenciás rázásával próbálják eltüntetni az érzékelőre rakódott porszemeket. A Canon is ezt az eljárást használja. Az automata tisztítást a gép be-, vagy kikapcsolására időzíthetjük, de egy külön menüben indíthatunk azonnali tisztítást is. Ha komolyabb szennyeződés került az érzékelőre kézi tisztítás is elvégezhető a tükör felcsapásával. A kisebb porszemek bejutását a tükörakna portaszító rétege is gátolja.

Az EOS-500D szoftveres portörlési adatokat is képes eltárolni. Ehhez egy fehér lapot célszerű lefényképeznünk teleobjektívvel, majd a képet referenciaképként felhasználni. Ez alapján a géphez mellékelt Digital Photo Professional szoftver képes eltüntetni a képekről problémás porfoltokat.

Szoftver

Az EOS-500D dobozában három korongot találtam, melyek közül kettő a Canon EOS termékeinek reklám DVD-je, és egy instrukciós CD a fényképezőgép használatáról. A lényeg a harmadik CD-ROM, melyen a géphez járó segédprogramokat találjuk. A szokásos Windows drivereken kívül megtalálható itt a Canon EOS Utility képáttöltő és vezetékes távvezérlő szoftver, a Canon Zoombrowser EX legfrissebb változata, mellyel fotóinkat rendszerezhetjük, a panoráma képek összeillesztéséhez használható Photostitch v3.1, és persze az elmaradhatatlan gyári RAW konverter, a Digital Photo Professional 3.6 változata. Utóbbi tökéletesen kezeli a készülék képstílusait is, így akár újabbakat is telepíthetünk, vagy a konvertálás előtt kiválaszthatjuk a tetszőleges stílust. Ugyanilyen stílusokat a szintén a CD-n található Picture Style Editor szoftverrel magunk is létrehozhatunk.

Canon Digital Photo Professional 3.6

Canon Digital Photo Professional 3.6

Objektív

Az APS-C méretű érzékelő az EOS-500D-nél a korábbi modellekhez hasonló, 1,6x objektívszorzót jelent. A gépre csatlakoztatott objektívek gyújtótávolságát ennyivel kell szoroznunk, hogy megkapjuk a kisfilmes értéknek megfelelő értéket és látószöget. A készülékhez kapható 18-55mm-es objektívnél például ez kb. 29-89mm-nek megfelelő gyújtótávolságot jelent.

A Canon EOS-500D-hez bármely EOS bajonettes objektív használható. Az anyacég kínálatában ezek az EF és EF-S jelzésű optikák. Utóbbiak, közé tartozik az említett kitobjektív is, melynek stabilizátoros, újabb változata (IS) kapható a géppel. Szintén kitben vásárolható meg a tavaly ősszel megjelent EF-S 18-200mm F3,5-5,6 IS optikával együtt.

Sorozat fényképezés

Az egyképes és a sorozat mód között a bal iránygombbal, vagy a SET gombbal előhívható Gyorsvezérlés menüben válthatunk. A gyártó mérései szerint a fényképezőgép bármely képformátum esetén 3,4 kép/mp sorozat sebességre képes. Ez mindössze 0,1 mp-cel marad el az előd elméleti 3,5 Mp-es értékétől. A beállított képformátum csupán a sorozat hosszát befolyásolja. A nagy fájlméretű RAW-nál 9 kép hosszan, míg a kombinált RAW+JPEG formátumoknál 4 képig tarthat a sorozat. A tömörített JPEG képekből akár 170 db is készülhet egyvégtében.

Saját méréseink is nagyon hasonlóan alakultak a gyártó által megadott értékekhez. A gépbe egy Class10 sebességosztályú SDHC kártya került, majd minden képformátumnál többször megmértük a sorozat teljesítmény. Az eredmény minden esetben átlagosan 3,3-3,4 kép/mp körül mozgott. A készíthető képek száma RAW-nál átlagban 9 (8-10 körül mozgott), kombinált formátumnál pedig 4 volt. A sorozat ezután is folytatódhat, de lényeges lassulással, ami esetünkben kb. 0,6 kép/mp-es sebességet jelentett. JPG képeknél a megadott 170 kép gyakorlatilag a kártya teljes kapacitását jelenti, mint ahogy tesztünk során sem állt le vagy lassult a sorozat ennél az értéknél.

JPEG sorozat hangja
(kattintson a képre!)

RAW sorozat hangja
(kattintson a képre!)

Az EOS-500D expozíció sorozatra is képes, melyet a felvételi menüben állíthatunk be. 1/3 lépésközökkel mozoghatunk, de a három képes sorozat lépései közti távolság akár 2 fényérték is lehet, ami nem túl általános ebben a kategóriában, többnyire csak 1 Fé különbség állítható be. Ugyanebben a menüben találjuk a fehéregyensúly sorozatot is, mely szintén 3 kép hosszú lehet és +/-3 lépésközzel tolhatjuk el a WB-t zöld-bíbor, vagy kék-borostyán irányokba. 1 lépésköz itt 5 mired színhőmérséklet különbséget jelent (mired=10⁶/Kelvin).

Visszatérve a bal gombbal előhívható opciókhoz, a sorozat mód után itt találjuk a 10 másodperces (távvezérlővel is kombinálható, valamint a 2 másodperces önkioldó módot. Az utolsó opció az önkioldó sorozat, amely 10 mp letelte után meghatározott számú képet készít. Ez ugyanitt 2-10 kép között állítható be.

Videó

Nos igen, a fejlődés úgy látszik megállíthatatlan. Legalábbis abba az irányba, hogy minden DSLR-ben videofelvételi szolgáltatás legyen. Még csak a kezdeti lépéseknek lehetünk tanúi, de az EOS-500D egy új állomás az úton – ha nem is mérföldkő, hiszen fontos újítást nem hoz. Az 5D Mark II-ben debütált rendszert viszi tovább egy kis butítással. Az egyik „könnyítés” a képfrissítési sebesség, amely maximális felbontásban legfeljebb 20 kocka/mp lehet. A maximált felbontás ez esetben is 1920 x 1080 pixeles Full HD felbontást jelent, mint a nagytestvérnél. Az 500D-vel külső mikrofon sem használható, csupán a beépített mono.

Full HD video
(Quicktime MOV
1920 x 1080 px, 15mp, 73,1 MB)

Full HD video
(Quicktime MOV
1920 x 1080 px, 12mp, 59,3 MB)

HD video
(Quicktime MOV
1280 x 720 px, 15mp, 48,8 MB)

Alacsonyabb felbontásokban 1280 x 720 pixeles és 640 x 480 képpontos méretet választhatunk, mindkét esetben 30 kocka/mp-es sebességgel. A videók H.264 tömörítéssel készülnek Quicktime MOV formátumban. Egy mozgókép fájl mérete nem haladhatja meg a 4 GB-ot. A következő táblázatban a beállítható felbontások mellett a videók tárhely igényét is közöljük:

• 1920 x 1080 pixel: ~330 MB/perc
• 1280 x 720 pixel: ~220 MB/perc
• 640 x 480 pixel: ~165 MB/perc

videofelvételi beállítások

A videofelvételi üzemmódot a módválasztó tárcsán találjuk. Beállítva azonnal aktiválódik az élőképes LCD és egy külön gomb segítségével indítható és állítható meg a felvétel. Ebben az üzemmódban egy új menüt is kapunk a többi közé, melyben kompozíciós segédrácsot, a fénymérés időzítését, valamint a távvezérlést is bekapcsolhatjuk. Az EOS-500D-nél is használható marad az automata élességállítás, ugyanazokkal a módokkal, mint élőképnél. Ezekről a következő oldalon, az Élőkép fejezetben részletezzük. Nem csak a menüben, de a SET gombot lenyomva is megkapjuk a fontosabb beállításokat, melyek között a fehéregyensúly módok és a képstílusok is szerepelnek. Egyéb manuális opciókat nem kapunk.

Videofelvétel közben lehetőség van állóképek készítésére is, ha lenyomjuk az exponáló gombot. A SET gombbal előhívható képernyő menüben az állóképek mérete és minősége is beállítható.

Sajnos a jelenlegi CMOS technológiának vannak árnyoldalai is a nagyfelbontású, gyors videofelvételi képesség mellett. Ennek köszönhető az összes konkurensnél is előforduló kocsonyaszerű képremegés (kézben tartott gépnél), vagy a svenkelésnél jelentkező utánhúzás jelensége.