Felépítés II.
LCD és kereső
Jelentős változáson esett át a fényképezőgép LCD kijelzője. Mérete maradt 3”, ami a gépváz viszonylag apró méretéhez képest épp ideális. Felbontása viszont 230 000-ről 920 000-re szubpixelre változott, ami igen komoly minőségjavulást eredményezett. De nem csak a felbontás, hanem a színek és a kontrasztátfogás tekintetében is sokkal jobb kijelzőt kapunk az elődnél. Ennek köszönhetően az élőkép szolgáltatás, és a LiveView-val kombinált kézi élességállítás is pontosabb lehet. Az LCD ezúttal nagyobb betekintési szögű (170 fok) elődjénél, valamint dupla tükröződésmentesítő bevonatot kapott, mely szintén javít a képminőségén, bár tűző napsütésben ez sem tesz csodát. A képernyő világosságát a menüben 7 fokozatban szabályozhatjuk.
Mivel az EOS-500D nem kapott külön státuszkijelzőt (ez ebben a kategóriában a méret miatt nem jellemző), a felvételi információk a korábbi típusokhoz hasonlóan szintén az LCD-n jelennek meg. A státusz képernyőt a DISP gombbal kapcsolhatjuk be és ki, illetve a menüben meghatározhatjuk a háttér és a betűk színét is. A képernyőadatok elrendezése nem sokat változott, újdonság viszont az úgynevezett Gyorsvezérlés képernyő, amely a SET gomb lenyomása után lehetővé teszi, hogy az összes státusz adat között lépdeljünk, és a vezérlőtárcsával azonnal megváltoztassuk az értéküket. Ezzel tovább javult a gép kezelhetősége, hiszen szinte minden fontos opcióhoz egyszerre hozzáférünk, mintha egy gyorsmenüben válogatnánk. A következő beállítások módosíthatók itt: záridő, rekesz, érzékenység, expozíció kompenzáció, vaku exp. kompenzáció, képstílus, fehéregyensúly, fénymérési mód, képméret/minőség, AF-mód, felvételi üzemmód.
A képek és videók lejátszásához egy külön gombot kapunk a gép hátulján. A képek között a jobb/bal gombbal lapozhatunk egyesével, nagyobb lépésekben pedig a fel-le billentyűkkel. A DISP gomb szintén a képadatok ablakainak váltására szolgál, így a nagy nézőképes és minimális adatkijelzést nyújtó képernyő mellett megjeleníthetjük az adott fotó sorszámát és minőségi adatait, valamint a kisebb nézőképes képernyőn a részletes felvételi információkat, világossági és/vagy RGB hisztogramot, valamint a kiégett területek villogtatását. A hüvelykujji részre eső két gombbal nagyíthatjuk, vagy kicsinyíthetjük a kép nézetét. A bal oldali gomb 4 és 9 képes előnézeti képernyőket is a kijelzőre varázsol, míg a jobb gombbal 10x-es értékig nagyítható a kép. A korábbi modellek nagyítási minősége szerencsére a múlté. Korábban csak egy gyenge felbontású előnézeti képet nagyíthattunk ki, így az élesség pontos ellenőrzése lehetetlen volt. Most jelentősen javult a szolgáltatás és végre már erre is lehetőségünk lesz. Nagyított nézetben az iránygombokkal görgethetjük a kivágást, míg a vezérlőtárcsával léptethetünk egyet-egyet a képeken, így azonos témáról készült fotók esetén rögtön összehasonlítható az adott részlet élessége.
A kereső betekintő nyílás alatti szemérzékelő az optikai keresőbe pillantva kikapcsolja a státusz képernyőt, szemünket eltávolítva pedig újra aktiválja az LCD-t. A keresőkép élessége a szemkagyló jobb oldalán lévő dioptriaszabályzó kerékkel állítható, -3 – +1 dioptria között. Mérete és technikai adatai megegyeznek az előddel. Lefedettsége 95%-os, nagyítása pedig 0,87x-os. Ez egy maximális (elméleti) méretű kisfilmes kereső 51,7%-át jelenti, illetve 20,4 fokos szög alatt látható képet, ami egy 17 colos monitor 96 cm-ről való látványának felel meg.
A kereső státuszsorában szintén a korábbihoz hasonló adatok jelennek meg: AE-zár, vaku készenlét, nagysebességű vakuszinkron, vakuexpozíció, záridő, rekeszérték, expozíciós skála, érzékenység, csúcsfény árnyalat elsőbbség, fehéregyensúly korrekció, fekete-fehér mód, sorozatban hátralévő képek száma, valamint fókusz kijelzés. Ezek közül a csúcsfény árnyalat elsőbbség ikonja nem szerepelt az elődben, mivel ott még nem volt ilyen szolgáltatás.
Élőkép (Live View)
A Canon fényképezőgépe továbbra is a „hagyományos” LiveView megoldást használja, vagyis a folyamatosan működő CMOS szenzorból kinyert élőképet kapjuk az LCD-re. Ehhez azonban az LV szolgáltatás bekapcsolásakor fel kell csapni a tükröt és nyitva tartani a zárat. Az élőkép aktiválásához a gép hátulján lévő külön gombot használhatjuk, ha közben lejátszás módra váltunk, a felvételi állásba való visszakapcsoláskor ugyanúgy visszakapjuk az élőképet. Bekapcsolás után azonnal figyelmeztet a gép, hogy az automata élességállításhoz a *-gombot kell használnunk. Az élességállítás háromféle lehet:
Élőképes: az LCD-n folyamatosan kapunk élőképet, a tükör pedig a fókuszálás alatt is felcsapva marad. Az AF-rendszer ilyenkor a kompaktokhoz hasonlóan, kontrasztérzékelés elvén működik. Előnye az említett csendes működés (nincs tükörcsapkodás), valamint, hogy a képmező csaknem teljes egészén kiválaszthatjuk a nekünk tetsző fókuszmezőt. Ez 47 x 25 lehetőséget, vagyis 1175 mezőt jelent, melyek közül a nyílgombokkal választhatunk. A törlés gombot lenyomva automatikusan a középső AF mező lesz aktív. Hátránya, hogy fájdalmasan lassú, akár több másodpercet is igényelhet a z élesség megtalálása. Ha a rendszer sikerrel jár a fókuszmező kerete zöldre vált.
Gyors: a fényképezőgép a DSLR-eknél megszokott 9 mezős, fázis eltoláson alapuló rendszert használja. Előnye, hogy gyorsabb, viszont csak az eredeti 9 fókuszpont közül választhatunk és a *-gomb lenyomásával (az AF aktiválásával) minden alkalommal eredeti helyzetbe áll a tükör, hogy a rendszer használható legyen. Az AF állítás alatt az élőkép elsötétedik, majd a fókusz megtalálása után a tükör ismét felcsapódik és megkapjuk a képet.
Arcérzékelő: a kontrasztérzékelő AF-rendszer emberi arcot, vagy arcokat keres a képmezőben és ezekre állítja az élességet. Az észlelt arcok körül egy fókuszkeret jelenik meg, amely a helyes élesség megtalálásakor zöldre vált.
A SET gombot lenyomva a kijelző bal szélén egy kis LiveView menüt kapunk, melynek pontjai között a fel és le iránygombokkal válthatunk, opcióit pedig a vezérlőtárcsával változtathatjuk. Ide került a fent említett három fókuszmód beállítás is, melyeken kívül a képstílusok, a fehéregyensúly, a felvételi mód (egyképes, sorozat, önkioldó), valamint a képméret és minőség állítható be itt.
LiveView módban használhatunk 5x és 10x-es képernyő nagyítást is. Ezt a hüvelykujj alá eső nagyítás gombbal kapcsolhatjuk be. Az iránygombokkal görgethető a nagyítási kivágás. Arcfelismerő módban ez a szolgáltatás nem használható, főként kézi élességállításnál, és/vagy állványon vehetjük hasznát, mivel nagyított nézetben a kép erősen remeghet, és a stabilizátor sem működik ebben a módban.
Az élőképes kijelzés alatt nagyjából ugyanazokat a felvételi adatokat kapjuk, mint az optikai keresőben. Ez a záridő, rekeszérték, expozíciós skála, vakumód, hátralévő képek száma, érzékenység, valamint az akku töltöttsége. A DISP gombbal eltüntethetők az adatok, illetve élő hisztogram kijelzést is megjeleníthetünk.
Élességállítás, fénymérés
Az EOS-500D elődjéhez hasonlóan fázis eltolás elvén alapuló, 9 pontos, automata élességállítást használ. A 9 fókuszmező jelzőpontjai gyémánt alakzatban helyezkednek el a képmezőn. A kiválasztott mezőn vörös fényjelzés villan fel az élességállítás aktiválódásakor. A fókuszbeállítás végeztével a kereső státuszsorának jobb oldalán lévő zöld lámpa mutatja a beállítás sikertelenségét (villog), vagy eredményességét (folyamatosan világít). A fókuszpontok kiválasztását bízhatjuk a gépre, de az AF mező gomb és a vezérlőtárcsa segítségével bármelyiket megjelölhetjük aktívként. A gép ezek után erre pontra állít élességet. Az említett gomb bal oldali társát (*) lenyomva rögzíthető a beállított fókusz és vagy expozíciós értékek, melyek a következő képnél is érvényesek lesznek.
Az autofókusz működési módja a jobb iránygombbal állítható be. Ez a következő lehet:
- One Shot: egyszeri fókusz, mely az exponáló, vagy a *-gombot lenyomva aktiválódik és a beállított fókuszpontra eső téma távolságán marad.
- AI Servo: folyamatos (követő) fókusz, mely hasonlóan aktiválható, mint az előző mód, de a beállított pont alatti téma elmozdulásakor – pl. közeledésekor – folyamatosan leköveti azt.
- AI Focus: automata módválasztás, mely a téma jellegétől függően választ a fenti két beállítás között. Statikus témánál egyszeri (rögzített), mozgónál pedig követő fókusz használ.
Az automata élességállítás, normál körülmények között, ISO100 érzékenységnél kb. -0,5 és 18 fényértéktartományban működőképes. Gyenge megvilágítási helyzetben használhatunk AF-segédfényt, melyet a beépített vaku, vagy a külső vaku előzetes felvillanás sorozata biztosít. A segédfény a C.Fn menüben letiltható, illetve csak a külső vakuhoz is hozzárendelhető.
Az automata mellett persze kézi élességállításra is lehetőségünk nyílik. Mivel a Canon EOS rendszernél majd minden objektív tartalmaz beépített fókuszmotort, ezt az optikán lévő AF/MF kapcsolóval aktiválhatjuk és az élességállító gyűrű segítségével szabályozhatjuk. Ha közben félig nyomva tarjuk az exponáló gombot a keresőben felvillanó fókuszjelzés segítséget nyújthat a beállításhoz.
A fényméréshez legfeljebb 35 zónát használ a gép, attól függően milyen mérési módot választottunk. Ezek az alábbiak lehetnek:
- Kiértékelő: mind a 35 mezőben, a képkivágás teljes egészén mér. A legtöbb fotótéma esetén hatásos.
- Részleges: a kép közepének 9%-át használja mér. Tárgy és portréfotózáshoz ideális.
- Szpot: a képközép 4%-án mér. Túlzott világosság különbségű főtéma és háttér esetén, vagy pl. makrofotózásnál alkalmazható.
- Középre súlyozott átlag: a teljes képmezőben mér de fokozott súllyal veszi figyelembe a képközép eredményét.
A fénymérés az exponáló, vagy a * gombbal aktiválható, illetve az utóbbival értékei is rögzíthetők. A fénymérő ISO100 érzékenységnél, EF 50mm F1,4 objektívet használva, kb. 1-20 fényérték tartományban működőképes.
Vaku
A készülék méretéhez képest igen magasra, az optika középtengelyétől mérve több mint 9 cm-re nyílik a beépített vaku. Felnyitásához a bal oldalt lévő gombot használhatjuk, míg lezárását kézzel végezhetjük. A vaku nyitott állapota egyben a bekapcsolt is. Az összes kreatív felvételi módban kézzel kell bekapcsolnunk a villanót, míg a témaprogramok alatt a gép automatikusan dönt a használatáról, illetve néhány üzemmódban letiltja a vakuzást. A villanó a következő üzemmódokban használható: kikapcsolt, derítő (mindig villan), vörösszem csökkentő elővillanás (bármely módban), szinkron 1. és 2. redőnyre. A menüben azt is meghatározhatjuk, hogy a beépített vaku kiértékelő, vagy átlagoló mérés alapjáén működjön, illetve +/-2 fényérték között, 1/3 Fé lépésekben szabályozható a teljesítménye. A gép villanója 13-as kulcsszámú, tehát a 18-55mm-es kitobjektívvel, nagylátószögnél, ISO100 érzékenység és F3,5 rekesz mellett 3,71 m-ig nyújt hatásos megvilágítást.
Ha külső villanót szeretnénk használni a géphez a tetején lévő vakupapucsot használhatjuk, mely a Canon legújabb E-TTL II rendszerű vakuit, és hagyományos középérintkezős villanókat is fogad. Utóbbiak esetén ügyelnünk kell az alacsony kapocsfeszültségre. A vakupapucs az újabb Canon szériákhoz hasonlóan már nem feketére festett, ami örvendetes változás, mert komolyabb használatnál a festék lekopott az elődökről, ami esztétikailag nem növelte a gép nívóját.
Az EOS-500D-hez egy új, kompakt méretű külső vakut adott ki a Canon Speedlite 270EX néven, mely 27-es kulcsszámával kb. 2x nagyobb teljesítményű a beépítettnél, és felfelé billenthető feje segítségével indirekt fényt is biztosíthatunk. Természetesen emellett a Canon összes hivatalos rendszervakuja használható a gépen, akár a csúcsmodell, a Speedlite 580EX II is.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A Canon EOS-500D bal oldalán egy félrehajtható gumilap mögött három csatlakozót találunk. Legfölül a vezetékes távkioldó (RS-60E3) minijack aljzata nyitja a sort. Ezt természetesen külön vásárolhatjuk meg a géphez, mint ahogy külön szerezhető be az RC-1 és RC-5 típusú infra távvezérlő is. Középen a szokásos, analóg A/V kimenet kapott helyet, mely egyúttal a számítógép és közvetlen nyomtató csatlakozásra szolgáló USB 2.0 Hi-speed kimenet is. Ezekhez a funkciókhoz természetesen saját kábelt is mellékelnek a géphez. Alul egy HDMI kimenet található, mellyel nagyfelbontású TV-hez csatlakozhatunk, hogy tárolt képeinket és videóinkat minél jobb minőségben megtekinthessük. A HDMI csatlakozáshoz szükséges HTC-100 kábel szintén külön beszerezhető.
Az akkumulátor a markolat alján lévő foglalatba helyezhető. Az ezt takaró ajtó meglehetősen strapabírónak tűnik. Az akku kicsúszását egy kis rugós műanyag retesz gátolja. Az LP-E5 típusú áramforrás a gép alaptartozéka, ahogy a hozzá való hálózati töltő is. Az 1080 mAh kapacitású akku teljes töltéséhez kb. 2 órára lesz szükség és nagyjából 500 kép elkészítésére nyújt majd energiát, ha nem használjuk a beépített vakut. Folyamatos LiveView használat mellett ez az érték jóval kevesebb mint a felére, 170 képre is csökkenhet. Videofelvételnél a teljesen feltöltött akkumulátor kb. 60-70 percnyi mozgóképhez elegendő. Külön vásárolhatunk hálózati tápegységet is a géphez, mely szintén az akku foglalatába csatlakozik.
Az EOS-500D-hez gyári portrémarkolat is beszerezhető, BG-E5 típusszámmal, mely a kényelmesebb használat mellett két lítium-ion akkumulátor, vagy külön kazettával hat AA méretű ceruzaelem/akku használatát is lehetővé teszi.
A markolat jobb oldalán egy elhúzható, fémzsanéros kis ajtó mögött találjuk a kártyafoglalatot, melyben SD és SDHC (Secure Digital és Secure Digital High Capacity) memóriák használhatók. Ha nagyfelbontású videókat is szeretnénk rögzíteni érdemes legalább Class 6-os sebességosztályba tartozó SDHC kártyákat beszerezni.
