Kipróbáltuk: Canon EOS-5D Mark II teszt

Bevezetés, különbségek

Ami az alsó és középkategóriás modelleknél egy-másfél év az az 5D vonatkozásában úgy látszik három, hisz szinte pontosan ennyit kellett kivárniuk azoknak, akik kezükbe szerették volna venni az utódot. Márpedig nem voltak kevesen, hisz az 5D elég szép rajongótábort szerzett magának a haladó amatőr és profi fotósok között, és elég sok irigyet a konkurens táborokból. Köztük a másik nagy, a Nikon egy frappáns riposztot is megjelentetett a D700 képében, ami alaposan feladta a leckét az 5D eljövendő utódjának. Az emlegetett utód a Mark II névvel bővült, de persze nem csak ezzel, hanem seregnyi új képességgel is, amelyek egy részét már láthattuk a Canon egyéb modelljeiben, egy részük viszont valóban az újdonság erejével bírt.

Canon EOS-5D vs. EOS-5D Mk II

Azt hiszem úgy lenne korrekt, ha először az előddel hasonlítanánk össze, mi frisset hozott a Mark II? Az alábbi táblázatban megpróbáltuk részletesen összefoglalni az apróbb nagyobb változásokat.

Elsőként a vázat említhetjük, amely méretben és tömegben közel azonos és külsőben is emlékeztet az EOS-5D-re. Anyaga ugyanúgy magnézium ötvözet, viszont lényeges különbségként több helyen por-, és cseppálló szigetelést is kapott. Hasonlóan a zárszerkezet is inkább idézi a profi gépeket, hiszen a gyártó végre megadta várható élettartamát is.

Az 5D Mark II új fullframe érzékelőt kapott, majd 30%-al nagyobb felbontással és áttervezett struktúrával, amely főként a mikrolencséket érinti. A korábbi EOS modellekből átkerült a szenzortisztítás is. A feldolgozórendszer az eltelt évek alatt több generációváltáson ment keresztül így nem meglepő, hogy az új gépben már a 4. szériás DiGiC processzor dolgozik, és az analóg/digitális konverter is 14 bites. A gyorsabb processzor szinte minden tekintetben gyorsabb gépet is jelent, így például a sorozat sebességet is sikerült növelnie a gyártónak és az EOS-5D Mark II támogatja a villámgyors UDMA csatolós CompactFlash kártyákat is.

A Canon ebben a modellben is folytatta a hagyományt az sRAW formátummal, melyből mindjárt kétféle méretet kapunk. Persze az érzékenységi tartomány is jelentős változáson esett át. Ma már a max. ISO3200 kissé szegényes lenne. Az új gép már ISO25600-nak megfelelő érzékenységre is képes. Ebben a magasságban persze már „emberes” mennyiségű zajszűrésre is szükségünk lesz, melynek mértékét, akár a felhasználó is befolyásolhatja.

A készülékbe több új szolgáltatás is került, melyek révén sokkal több mindenbe beleszólhatunk, sokkal jobban az adott szituációhoz szabhatjuk a gépet. Ilyen a vignettálást csökkentő Periférikus világítás korrekció, a kiégést elkerülő Csúcsfény árnyalat elsőbbség, illetve az árnyékos területeket világosító Megvilágítás optimalizálás.

A hátsó LCD kereső, státusz kijelző és az optikai kereső mind a „jobb és nagyobb” szlogen jegyében születtek újjá. A 3” képátlójúra nőtt LCD VGA felbontást és sokkal szebb képminőséget kapott, a státusz kijelző is méretesebb és informatívabb lett, sőt a tükörreflexes keresőnél is tapasztalhatunk némi méretnövekedést, de új mattüvegnek köszönhetően a jobb képminőségre számíthatunk.

Az elmúlt évek DSLR trendjének megfelelően élőkép (LiveView) funkció is került a gépbe, vagyis a hátsó LCD-n is kapunk folyamatos keresőképet. Ezen kijelző felbontáson már lassan érdemes lesz használni ezt a szolgáltatást. Az LCD infó kijelzése és beállíthatósága is részletesebb a korábbinál.

Az EOS 5D Mark II egyik nagy újdonsága a Full HD minőségű videofelvétel, ami egyedülálló a DSLR világban. Biztos vagyok benne, hogy a LiveView szolgáltatás után 2009-től ez lesz az új sláger a tükörreflexes gépek között. A videóhoz hang is rögzíthető, akár a beépített, akár csatlakoztatott külső mikrofon segítségével, és ahogy az már egy ilyen készüléknél szokás, nem maradt le a HDMI kimenet sem, melynek segítségével külső megjelenítőn is kiváló minőségben élvezhetők a mozgóképek.

Több olyan kezelőszerv, vagy kiegészítő szolgáltatás is a gépbe került, amelyek az eltelt három évben már megszoktunk a Canon gépektől. Ilyen a programozható AF-ON gomb, a külön Képstílus gomb, de találunk itt egyénileg összeállítható menüt és több felvételi üzemmód helyet is, melyek egy kattintással előcsalják saját beállításainkat. Teljesen új, az 50D-nél már látott, funkció a CA (kreatív auto) felvételi mód, amely a kezdőknek nyújt némi segítséget.

A meglehetősen energiaigényes élőkép mód új akkumulátor használatát tette szükségessé. A nagyobb kapacitású LP-E6-tal kb. ugyanannyi kép készíthető, mint az előddel, viszont sokkal pontosabb az ikonos és a menüben elérhető állapotkijelzése is.

Végül egy másik kiegészítő, a portrémarkolat, amelyből szintén újat kell vennünk a géphez, de ehhez a modellhez már kétfélét is kínál a Canon; egy normált és egy WiFi képességgel ellátottat, amely mellesleg opcionális Ethernet és GPS csatlakozással is rendelkezik.

Canon EOS-5D Mk II vs. Nikon D700

Ha konkurenst kéne keresnünk az 5D sorozatnak, nyilván többnyire a Nikon D700 neve merülne fel. Árkategóriában és a megcélzott vásárlói réteg tekintetében is nagyjából ez az a fényképezőgép, amelyet párhuzamba állíthatunk velük. Annak idején röviden összemértük az 5D-vel is, bár életkorbeli különbségeik miatt az az összehasonlítás nem volt teljesen fair. A D700 és az EOS-5D Mark II kiadásukat tekintve jóval közelebb áll egymáshoz, bár most közvetlen összemérésre nem volt lehetőségünk, így csak adataik alapján mérkőzhetnek egymással. Persze nem lehet mindent téren összemérni őket pusztán az adatlapok alapján (DiGiC 4<>EXPEED, LiveView szolgáltatások), de igyekeztünk az adott körülmények között teljességre törekedni.

A táblázat gondolom önmagáért beszél. Csupán annyiban foglalnám össze, hogy a Canon EOS-5D Mark II egyértelmű előnye a felbontás és a videó terén figyelhető meg. Ennek köszönhetően egy kicsit lassabb géppel van dolgunk. Például a sorozatfényképezésnél a 22 megapixel csak közel 4 kép/mp-es sebességet tesz lehetővé, míg a 12 megapixeles Nikon D700 5 kép/mp-re, markolattal pedig akár 8 kép/mp-re is képes. A Canon videó képességével egyelőre nem veheti fel a versenyt a Nikon, hisz nincs ilyen funkciója, bár a D90 után sejthető, hogy az újabb modellekben azért fel fogják venni az 5D Mark II-vel lezserül odadobott kesztyűt.

Az új 5D-nél nagyon tetszik az sRAW lehetőség, a Nikon nehézkes TIFF-jéhez képest, cserébe a D700 simán kezeli a DX-es objektíveket is, igaz kisebb felbontással, viszont jobban konfigurálhatók a fájlformátumok.

A Nikon D700 előnyeit pont ezzel lehetne összefoglalni: szélesebbkörű szabályozhatóság. A Canon sok új funkciót vezetett be az 5D Mark II-vel, de a Nikon szinte minden téren széles beleszólást enged a gép beállításaiba. Elég csak egy apróságot a 2-20 mp között, 1 másodperc lépésenként, állítható önkioldót említenem, de gondoljunk csak az automata érzékenység beállítható tartományára Ezek persze apróságok, de van még egy terület, ahol egyelőre a Nikon gépénél az előny. Ez pedig az autofókusz. Sajnos a Mark II megmaradt a 3 évvel ezelőtti AF-nél, ami nem igazán ellenfele a D700 51 pontos, 15 keresztszenzoros, 3D fókuszkövetéses (stb-stb.) rendszerének. Másik előny a D700-nál a beépített vaku, ami tényleg nem válna kárára az új Canonnak sem. Az 5D Mark II ezzel szemben egy kicsit nagyobb keresőt kapott és tömegben/méretben valamivel kompaktabb. Egy szó, mint száz, ebben a ringben a nagyobb felbontás és a kiváló videó képesség küzd, az úgy látszik utolérhetetlen szolgáltatás dömpinggel és kiváló AF-al.