Felépítés I.
Felépítés
Az EOS-5D Mark II nagy vonalakban hasonlít elődjére, de ha a részleteket is szemügyre vesszük formavilága sokkal inkább idézi már a középkategóriás szériát (Canon EOS-50D vonal). Az 5D még inkább a Pro széria lekerekített formáit próbálta visszaadni úgy, hogy közben nem sokban szakadt el az alacsonyabb kategória külső jegyeitől. Az új modell ívei szögletesebbek, a vaku nélküli prizmaház jellegzetesebb, egyben harmonikusabb, mint az egykori 5D kicsit suta megoldása. Alap jegyeikben azonban nincs változás, három év távlatából is felismerni az új gépen az „ötdés” vonásokat.
A Mark II fogása és markolata szinte teljesen a korábbi változatot idézi. A markolat és a hátsó oldalsó gumiborítást is innen örökölte. Az exponáló gomb és az elülső vezérlő tárcsa is jórészt változatlan, mint ahogy a másik oldalon a hosszúkás objektív kioldó és mélységélesség ellenőrző gombok sem változtak. Az infó kijelző feletti funkciógomboknál csak a sorrendben van változás, viszont a kijelző nagyobb lett, így méretesebb, jobban olvasható karaktereket és ikonokat használt a gyártó. A módválasztó tárcsát kiemelték és más a bordázata is, így könnyebb hozzáférni és elfordítani.
A hátsó rész szintén nem sokban változott. A szemkagyló és a dioptria szabályozó a régi. A nagyobb LCD miatt a menü és infó gombok sokkal ésszerűbben, a bal szélen sorakoznak, bár ezek egy kicsit mélyebbre kerültek az elődhöz képest. Megjelent az olcsóbb modellekben is használt Picture Style gomb, melynek segítségével a képstílusok között váltogathatunk, és új jövevény a automata élességállítást indító AF-ON gomb is. Ez a hüvelykujji rész harmadik gombja, mely miatt az ujjnak nem esik olyan kényelmes és széles felfekvés, mint az 5D-nél. A multi-választó (joystick) is változatlan és a hagyományos gyorsvezérlő tárcsa + SET gomb kettős sem esett át forradalmi változáson.
A komolyabb Canon modellek kisebb hiányossága az elég szerencsétlenül kialakított és kényelmetlen helyen lévő bekapcsoló gomb. Évről-évre mindig faragnak rajta egy kicsit, és az eltelt 3 esztendő is jótékony hatással volt a kialakítására, de ez még mindig nem az igazi. Egyébként a gép, néhány nüasznyi hiányosságot leszámítva nagyon kényelmes és átgondolt kezelhetőségű, de ezt már megszoktuk a korábbi típusoktól.
A fém állványmenet ismét az optikai tengely vonalába került, hasonlóan az összes DSLR-hez. Az akkufedél szintén változatlan maradt. A készülék alján egy újdonságot, egy kis lepattintható (és könnyen elveszthető) gumifedelet fedezhetünk fel, mely mögött a külön megvásárolható portrémarkolat csatlakozója található.
A Canon nem szakított a jól bevált akkutartóba illeszkedő markolat csatlakozással. Az 5D-ben található megoldással a BG-E6 típusú markolat illeszthető a géphez, vagyis ennek ellenére új markolatot kell beszereznünk hozzá, nem használhatjuk a régi modellhez való BG-E4-et. Az említett gumifedél alatti csatlakozó a szintén opcionális WFT-E4/E4A vezeték nélküli összeköttetést is kínáló markolatnak lett fenntartva, amelyen egy külön USB és GPS portot is találunk, illetve vezetékes Ethernet kapcsolattal is használhatjuk.
Az 5D-t sok kritika érte, amiért „profi” gép létére az egyébként igényes magnézium váz nem kapott időjárásálló szigetelést. A Mark II modell már több helyen rendelkezik ilyen szigeteléssel. Ilyen az akku- és memóriakártya fedél, az LCD és a gombok környéke. Az új modellnél a tervezett és tesztelt zár élettartamot is megadja a Canon, ami 150 000 expozíció.
Képérzékelő
Az előd volt az első, nem professzionális képességeket és főleg nem profi árat kínáló teljes kisfilmes képkockát lefedő (fullframe) DSLR. Az utód természetesen folytatja a hagyományt. A saját fejlesztésű Canon CMOS szenzor ennél a gépnél is 36 x 24 mm. Az 5D hivatalos adatlapjain mindenütt 35,8 x 23,9 mm szerepelt, míg a Mark II modellnél 36 x 24 mm. A méretbeli eltérés – ha van egyáltalán – elhanyagolható, a felbontásbeli különbség viszont nem. Az EOS-5D Mark II képérzékelőjére 22 millió pixel került, melyből valódi képalkotásra 21,1 milliót hasznosít.
Ehhez a hatalmas adatmennyiséghez egy teljesen megújult feldolgozórendszerre is szükség volt, mely ezúttal a legfrissebb generációs DIGIC 4 képfeldolgozó processzort jelenti. Az új rendszer tette lehetővé számos fejlett szolgáltatás bevezetését is, mint amilyen az élőkép alatti arcfelismerő élességállítás, a videó funkció, az automata világosság optimalizáció, vagy a 12 bites helyett 14 bites analóg/digitális konverzió.
A jelentősen megnövelt felbontás persze felveti a közel kifogástalan feloldóképességű optikák használatát is, hiszen míg az előd alig 13 megapixeles felbontása elméletben nagyobb érzékelőhelyeket jelentett, kb. 61 vonalpár/mm elméleti felbontás maximummal, melynek az objektívek jó része képes volt eleget tenni. Az új modellben kisebb hely jut egy elemi pixelnek, és felbontás maximuma is 78 vonalpár/mm, vagyis közel 28%-os a lineáris felbontás növekedés. A Canon ez ellen részben úgy védekezik, hogy nem csupán a megapixelek számát növelte, de új szenzor architektúrát is alkalmazott. Csökkentették az érzékelőhelyek előtti mikrolencsék közti távolságot, ezzel növelve a mikrolencsék használható méretét és fénygyűjtő képességüket. Ez némileg kompenzálja a kisebb pixelhelyekből adódó csökkent fényelnyelést, egyben javítja az érzékelők méretéből és a mikrolencsék kialakításából (is) adódó képsarki fényveszteséget.
Az érzékenység tartomány is sokkal nagyobb, mint korábban. A gyártó ezen a téren erősen a konkurenciához igazította a gép képességeit, legalábbis a tartomány tetejével. A szenzor alap érzékenysége ISO100, mely 1/3 fényértékes lépésekben ISO6400-ig növelhető. A használható fokozatok tehát (1/3 lépésközökkel): ISO100, ISO125, ISO160, ISO200, ISO250, ISO320, ISO400, ISO500, ISO640, ISO800, ISO1000, ISO1250, ISO1600, ISO2000, ISO2500, ISO3200, ISO4000, ISO5000, ISO6400. Ha a menüben engedélyezzük a kiterjesztett ISO lehetőséget, a legkisebb érzékenységi érték (L) ISO50-nek megfelelő, a tartomány végén pedig rendelkezésre áll a H1 és H2 beállítás is, amely ISO12800 és ISO25600 értékeknek megfelelő.
Az EOS-5D Mark II kétféle formátumot, a csatornánként 8 bites, tömörített JPEG-et, valamint az immár 14 bites RAW-t támogatja. Mindkettő maximálisan 5616 x 3744 pixeles méretben használható, de JPEG-ből választhatunk 11,1 megapixeles (4080 x 2720), valamint 5,2 megapixeles (2784 x 1856) méretet is. A JPG fájlok finom (98%) és normál (93%) tömörítéssel használhatók. Utóbbi kb. fele akkora fájlméretet jelent. Újdonság az sRAW1 és sRAW2 formátum, melyek a hagyományos, teljes felbontás helyett kisebb RAW méretet jelentenek. Kiváló funkció, hiszen nincs minden fotósnak feltétlenül szüksége a 21 megapixelre, de szeretne RAW-ben fényképezni. Az sRAW-nak köszönhetően 10 (3861 x 2574) és 5,2 (2784 x 1856) megapixeles felbontást is választható.
| Fájlméretek és tárolható képek száma | |||
|---|---|---|---|
| Felbontás, tömörítés | méret* | 2 GB-os CF kártyán* | 8 GB-os kártyán* |
| 5616 x 3744 RAW+JPEG L | 32 MB | 57 | 228 |
| 3861 x 2574 sRAW1 + JPEG L | 21 MB | 89 | 356 |
| 2784 x 1856 sRAW2 + JPEG L | 17 MB | 110 | 440 |
| 5616 x 3744 RAW | 25,8 MB | 72 | 288 |
| 3861 x 2574 sRAW1 | 14,8 MB | 120 | 480 |
| 2784 x 1856 sRAW2 | 10,8 MB | 170 | 680 |
| 5616 x 3744 JPEG Fine | 6,1 MB | 310 | 1240 |
| 5616 x 3744 JPEG Normal | 3 MB | 610 | 2440 |
| 4080 x 2720 JPEG Fine | 3,6 MB | 510 | 2040 |
| 4080 x 2720 JPEG Normal | 1,9 MB | 990 | 3640 |
| 2784 x 1856 JPEG Fine | 2,1 MB | 910 | 992 |
| 2784 x 1856 JPEG Normal | 1 MB | 1680 | 6720 |
| 1920 x 1080 MOV video | ~ 6 perc | ~24 perc | |
| 640 x 480 MOV video | ~ 12 perc | ~ 48 perc | |
Szenzortisztítás
A készülék új szolgáltatása az automatikus szenzortisztítás. A Canon DSLR gépek körében nem új ez a funkció, de modellről-modellre fejlődik. A védelem első vonala a tükör- és szenzorakna különleges, portaszító anyaga, amely meggátolja a kisebb szennyeződések lerakódását. A második védelmi vonal maga az automata tisztítási metódus, amely az érzékelő előtti alacsony-áteresztő (low-pass) szűrő vibrációjával, mintegy lerázza, az esetleg oda került porszemeket. A szűrőt egyébként fluorit réteggel látták el, mely amúgy is meggátolja a kosz lerakódását. Az automata tisztítás a főkapcsoló OFF, vagy ON állásában aktiválódik és az LCD is tájékoztat a működéséről. A menüből a fotózás során bármikor elindíthatjuk a műveletet.
A fényképezőgéppel úgynevezett portérképet is készíthetünk, mely egy próbaexpozícióval rögzíti a szenzor „gyanús” foltjait. Ezek később szoftveres úton eltávolíthatók.
A végső megoldás a jó öreg körtepumpa, melynek használata előtt felcsaphatjuk a tükröt és nyithatjuk a zárat. A szenzorról ezután néhány jól irányzott légfuvallattal távolíthatjuk el a kevésbé makacs szemcséket.
Objektív
Cserélhető objektíves gép lévén, az 5D Mark II-höz is számtalan optikát használhatunk. A fullframe érzékelő miatt nem kell gyújtótávolság szorzóval „bajlódnunk”, így például egy kisfilmes gépen 24-70mm-nek megfelelő látószöget adó objektív az új 5D-n is ugyanilyen látványt kínál. Korábban ez kimondottan előnynek számított, ma már, ha szőrös szívű lennék, inkább hátránynak mondanám. Az utóbbi időben egyre szaporodó APS-C méretű (1,5-1,6x kisebb) érzékelőkhöz tervezett objektívek nem használhatók a géppel. Ez a Canonnál az EF-S szériát jelenti. Hátránynak csak azóta mondhatjuk, amióta a konkurencia fullframe gépeiben már megjelent a kisebb képkört vetítő objektívek támogatása is, így – igaz felbontás veszteség árán – de használhatók ezek a „lencsék” is.
A Canon EOS-5D Mark II-nél meg kell maradnunk a jól bevált EF-szériánál. Szerencsére a Canon kb. 60 ilyen objektív modellt kínál és a külső gyártók is több tucat terméket hoztak már forgalomba. Az anyacég legendás L-szérája, vagyis a professzionális, munkára fejlesztett objektívcsalád is csak EF változatban érhető el. Ilyen a géphez kitben is kínált EF 24-105mm F4L IS USM objektív is, mellyel tesztfotóink döntő többségét készítettük.
Sorozat fényképezés
A közel 30%-os felbontásnövekedés és a 64%-al több pixel ellenére is van annyi tartalék a DIGIC 4 rendszerben, hogy némi sebességnövekedést kínáljon ezen a téren. Ez persze nem jelent valami nagy ugrást, így közel sem kapunk olyan teljesítményt, mint a 8-10 képkocka/mp-es sebességre képes profi fényképezőgépek.
Az 5D papíron 3 kép/mp-es sebessége 3,9 kép/mp-re hízott a gyártó szerint és a sorozat hosszánál is sikerült kipréselniük még néhány JPEG-et a gépből. Így 60 helyett, elméletileg 78 JPEG fotót készíthetünk egyhuzamban. RAW-ban viszont már nem elég az újabb modell megnövekedett számítási teljesítménye. Míg az előd 17 képig, az utód csak 13-ig bírja. A gyártó által megadott értékeket az alábbi táblázat tartalmazza:
| Sorozatban készíthetõ képek száma | |||
|---|---|---|---|
| Képméret/formátum | Fine | Nomal | |
| RAW+JPEG L | 8 | ||
| sRAW1+JPEG L | 8 | ||
| sRAW2+JPEG L | 8 | ||
| RAW | 13 | ||
| sRAW1 | 15 | ||
| sRAW2 | 20 | ||
| JPEG L | 78 | kártya kapacitása | |
| JPEG M | 310 | kártya kapacitása | |
| JPEG S | kártya kapacitása | kártya kapacitása | |
Persze mi is elvégeztünk egy-két sebességtesztet, melynek eredménye az, hogy a készíthető képek száma nagyban függ a használt memóriakártya sebességétől is. Egy frissebb kiadású, gyors kártyával elérhetjük a gyártó által megadott képszámot, de egy lassabb darabbal már gondjaink lehetnek. Egy régi Kingston 2GB CF kártyával (normál széria) például 12 db RAW és 48 JPEG fotó készülhetett egyhuzamban, míg egy Sandisk Ultra II-vel már a maximális képszámnál jártunk – sőt JPEG-ben például jóval többet sikerült készíteni 78 képnél. A sebesség azonban kártyafüggetlen volt és minden esetben 3,85 kép/mp körüli átlagot mértünk, vagyis nagyon közeli eredményt a gyárilag megadotthoz.
Csak egyféle sorozatmód választható a gépben, mégpedig a státusz kijelző fölötti AF-DRIVE gomb lenyomása és a hátsó tárcsa elfordítása után. Itt választható ki a 10 és 2 másodperces önkioldó mód is.
A menüben úgynevezett automata expozíció sorozat (AEB) is beállítható, amely 3 kép hosszan tarthat 1/3 – 2 fényérték lépésközökben. Ez ugyanaz mint az elődnél, annyi különbséggel, hogy itt a sorozat tartomány +/-2 fényérték között eltolhatjuk, így lehetséges a mérté értékhez képest 4 fényértékkel eltolt kép készítése is. Választhatunk ezen kívül fehéregyensúly sorozatot is +/-1 – 3 lépésben, legfeljebb 3 kép erejéig. Ennek beállítása és használata teljesen megegyezik az előddel.
Videofelvétel
Az EOS-5D Mark II egyik legfurcsább újítása a videofelvételi lehetőség. Sok keményvonalas SLR hívő bírálja ezt a szolgáltatást, mondván, „az ilyesmi nem való egy tükörreflexes gépbe”. Az élőképes technológia és gépek árának csökkenése azonban újabb rétegek számára is elérhetővé teszik ezeket a gépeket, akik sok esetben igénylik az ehhez hasonló funkciókat.
Az új modell a világ második ilyen szolgáltatással ellátott DSLR gépe. Néhány hónappal korábban a Nikon jelent meg ugyanezzel egy sokkal olcsóbb modellben, 1280 x 720 pixeles felbontást kínálva. A Canon 5D Mk II azonban ennél is fejlettebb képességekkel rendelkezik. Maximális felbontása 1920 x 1080 pixel, 30 kocka/mp képfrissítéssel, amely megegyezik a modern megjelenítők Full HD értékével. A másik beállítható érték a 4:3 oldalarányt adó 640 x 480 képpont. Jelentős újítás még, hogy ez a gép automata élességállítást is képes használni videózás közben.
A DSLR-ekkel való videózásnak kétségtelenül nagy előnyei is vannak. Korábbi tesztemben már kitértem erre. Gondoljunk csak a rengeteg cserélhető objektív adta széleskörű lehetőségekre, vagy a kommersz videokamerákhoz képest hatalmas érzékelőre, az ezzel járó alacsonyabb zajra, és a mozi-hatást adó mélységélességre.
Ugyanakkor az eddig látott két modell még mindig azt mondatja velem, hogy ennek a szolgáltatásnak van hová fejlődnie. Eleve mindkét gépnél olyan érzésem volt, hogy utólag, sebtében biggyesztették a gép szolgáltatásai közé. Nos, ez nem biztos, hogy igaz, de mindkét esetben kiforratlan még a videó funkció. Mozifilm hatást kapunk, de nem szabad profi kezelést és funkciókat várnunk az új 5D-től. A képminőség számomra tökéletes, és ügyes kezekben – ahogy a neten már tucatjával tölthető videókon látszik – néha torokszorítóan profi érzetet kelt. De ahogy a korábbi Nikon, úgy ez a modell is, inkább kameramozgás nélküli, stabil állványos felvételekhez ajánlott, függetlenül az AF lehetőségtől. Az élőképnél is használható AF amúgy is nehézkes kezelésű és nagyon lassú, sok esetben másodpercekig vadászik az élességre, ami felvétel közben elég zavaró tud lenni. Sokkal könnyebb az objektív fókuszgyűrűjével előre beállítani a szükséges távolságot, mint videó alatt játszani az AF-al. Már csak azért sem ajánlom, mert a készülék mikrofonja nagyon érzékeny minden zajra, még az alig hallható gyűrűs USM objektívek élességállításának „suttogását” is tökéletesen hallani egy csendesebb felvételen, nem beszélve az objektív gyűrűinek elfordításáról, a gomboknyomásokról, a stabilizátor zümmögéséről, és úgy egyáltalán minden fotós által keltett apró neszről. Szerencsére a hangfelvétel kikapcsolható. A használati útmutató persze figyelmeztet minderre és külső mikrofon csatlakoztatását javasolja.
87 MB, MOV (H.264)
A másik probléma a fenti Nikon gépnél is megfigyelhető ‘jelly’ effekt. Szabályos geometriai formáknál, például épületeknél megfigyelhető a videón a vízszintes képsorok lassú frissítése, ami egyfajta lassú imbolygást ad a képnek. Mint egy nagy tányér kocsonya, vagy zselé, kiborítva egy tálcára. Persze mielőtt úgy tűnne, hogy porba akarom döngölni a Mark II videó képességeit hozzátenném, hogy a legjobb videó szolgáltatást kapjuk ma a digitális fényképezőgép piacon. Szolgáltatásban talán a Casio EX-F1 viszi jelenleg a pálmát, de képminőségben ehhez fogható jelenleg a nagyobb videómúlttal rendelkező kompaktok között sincs és fullframe érzékelő híján nem is nagyon lesz egyhamar.
Családi „akciókhoz” nem igazán ajánlott a gép. Inkább állványos, hang nélküli felvételekhez, videósnittekhez, melyekre utólag új hangot, zenét keverünk. Pont mint a webes bemutatóvideókban. A mozgóképek egyébként MOV kiterjesztésű, H.264 tömörítésű fájlként kerülnek a kártyára, a felvett hang Linear PCM kódolású. Külön hangfelvétel, vagy képhez csatolt hangjegyzet nem készíthető. A videofelvétel indítását a SET gombhoz rendelhetjük, mindeközben pedig a normál kioldógombbal állóképeket is készíthetünk.
