AF, sorozat, videó
Élességállítás, fénymérés
Az EOS-5D Mark III pont ezen a területen újított leginkább, hiszen megkapta az EOS-1D X fókuszrendszerét és szinte összes AF konfigurálási beállítását. Ezzel szemben az EOS-6D-t ezen a téren „butították le” leginkább, már-már az 5D Mark II szintjére. Azért csak „már-már”, mivel néhány szempontból azért többet kapunk. Először is 11 fókuszpontot 9 helyett, melyből csak a középső keresztszenzoros. Igen itt jogos a felzúdulás, hogy a Mark III-nak viszont, 61 fókuszpontja van, melyből 41 keresztszenzor. A gyártó érezhette azért, hogy ez nem lesz elég, így a középső szenzor érzékenységének növelésével igyekezett túltenni eddigi gépein. Míg a Canon gépek legjobbjainak automata élességállítása -2 fényértéktől működik megbízhatóan, az EOS-6D egyedüliként már -3 fényértéknél is vígan muzsikál, vagyis gyengébb fényviszonyok között is működőképes.
A nagyobb gépek valójában csak a nagyobb területen, sűrűbben elhelyezett AF pontjaikkal nyernek, mely például egy mozgó téma követésekor sokkal jobb eredményt adhat. Sebességben az általam végzett gyorsteszt során egyáltalán nem találtam lassabbnak a 6D-t AF-rendszerét, mint az 5D Mk III-ét. Legalábbis a középső ponton. Ugyanazon körülmények között egy 24-105mm-es kitobjektív 40mm-es állásában (F4,0 rekesszel) végtelenről indulva, vagyis nagy utat bejárva, kb. 0,35 mp-re volt szüksége mindkét gépnek, hogy elkészítse a képet az 1 méterre lévő ábráról. Ebbe a zárkésleltetési idő is beleértendő.
A szélső pontok viszont alkalmasint kicsit lassabbak lehetnek egy profi gépénél, kb. 1-2 tized mp lemaradással, és mivel kevesebb van belőlük, követő fókuszhoz nehezebben használhatók. A nagyobb modellek AF-rendszere ezen kívül sokrétűbben igényeinkhez szabható, így mozgalmasabb témák fotózásához ideálisabbak. Ilyen személyre szabható beállításból a 6D-ben is találunk, mely ismét egy előrelépés, ha az 5D Mark II-vel vetjük össze. Ugyan a C.Fn menüben rejtették el, de beállíthatjuk például a követési érzékenységet – ugyanúgy +/-2 lépésben, mint az 5D Mark III-nál – illetve a követés sebességét (3 lépcsőben) és az AI Servo mód elsőbbségi beállításait is megtaláljuk a csúcsgépekből átmentve.
Normál képfelvételi módokban a szokásos beállításokat kapjuk. A fáziskülönbségen alapuló rendszer One Shot (egyszeri), AI Servo (intelligens folyamatos/követő), vagy AI Focus (a kettő közül automatikusan választó) módra kapcsolható. A fókuszpontok számát és méretét nem szűkíthetjük, az aktív pontot folyamatosan látjuk a keresőben és a navigációs gombokkal, illetve az elülső tárcsával jelölhetjük ki 11 közül a nekünk tetszőt, vagy akár az összeset. Utóbbi esetben a gép automatikusan választja ki, hogy melyik pont(ok)ra állít élességet.
Az AF-rendszert finomhangolhatjuk is, ha nem vagyunk megelégedve az objektív és a gépváz élességállítási pontosságával. Etéren ugyanazt kapjuk mint a nagyobb modellben: +/-20 között beállíthatunk egy általános értéket, mely minden felhelyezett objektívre érvényes lesz, vagy elmenthetünk 10 egyedi objektívet, melyek külön-külön hangolhatók, szintén +/-20 érték tartományban. Természetesen itt sem hagyták ki azt a kis extra opciót, hogy minden egyes objektívnél különhangolható a nagyobb látószögnél és a végállásban tapasztalt AF pontosság.
Sötétben AF segédfény támogatja az autofókusz munkáját, mely letiltható ugyan a menüben, de mivel külön lámpát nem találunk erre a gépen, ez a beállítás a rendszervakuk AF-segédfény lámpájára vonatkozik.
Kézi élességállítást az objektíven kapcsolhatunk, és az optika távolságskálája mellett a keresőben felvillanó jelzés is segít a megfelelő élesség megtalálásában.
A 63 zónás, kétrétegű iFCL (Focus, Color, Lighting) fénymérő modul az 5D Mark III-ból került át a 6D-be, de még a 7D-nél fejlesztette ki a gyártó. Ez a fénymérő rendszer nem csak a téma, vagy a képterület világosságát, de a fókuszt, és a színét is figyelembe veszi, így a különböző színhőmérsékletű fényforrások ritkábban zavarják meg a fénymérést. A jól bevált rendszer 1-20 Fé tartományban működőképes, és ugyanazokat a mérési módokat nyújtja, mint a többi felső kategóriás gép:
- Kiértékelő (evaluative): a teljes képmezőn mér, és az összes AF-ponthoz hozzá van rendelve. A fotószituációk nagy részénél ajánlott beállítás.
- Részleges (partial): csak a kép középső 8%-án mér. Nagyobb témák fotózásánál ajánlott, ha a főtéma és a háttér világossága eltér egymástól.
- Szpot (spot): a képközép vagy a kiválasztott fókuszterület közelében, a kép 3,5%-án mér. Makrofotózásnál hasznos, ha a kis téma és a háttere eltérő világosságúak.
- Középre súlyozott (center-weighted): a gép a teljes képmezőben mér fényt, de nagyobb súllyal veszi figyelembe a képközép eredményeit, a széleket pedig kevésbé. Portréfotózásnál ajánlott.
Élőkép
Az EOS-6D élőkép módja jórészt megegyezik a Canon jelenlegi gépeiben általánosan használttal. Ugyanúgy aktiválhatjuk, mint a 7D-ben, vagy a legfrissebb 5D-ben, a keresőnyílás melletti gyűrűvel és Start/Stop gombbal.
Élőképnél nem csak a fázis-, de a kontrasztkülönbségen alapuló fókuszrendszer is elérhető, melyek között ugyanúgy a felső AF gombbal válthatunk. A fázis alapú rendszer itt is a 11 pont valamelyikére állítható, és mivel ez adja a leggyorsabb élességállítást, QuickAF névre keresztelték. Hátránya viszont, hogy minden egyes fókusz aktiváláskor vissza kell csapnia a tükröt alap állásba, így meglehetősen zavaró tud lenni az állandó kattogás. A csendes FlexiZone AF mód kontrasztkülönbségen alapuló rendszert használ, mely jóval lassabb, de a fókuszkeretet szinte a teljes képmező bármely pontjára beállíthatjuk, egészen pontosan 61 x 37 pozícióba. Állókép módban már AF opciókat használhatunk. Ezen kívül arcfelismerésen alapuló autofókusz mód is bekapcsolható.
Ha kézi élességállításnál bekapcsoljuk az élőképet egy fokkal könnyebb dolgunk lesz, mint keresővel, mivel 5x és 10x-es élőkép nagyítást is aktiválhatunk, melynek képkivágása a navigációs gombbal bárhová görgethető. Ez persze csak mozdulatlan témánál, pl. tárgyfotónál jelent majd előnyt, de mégsem kell a szemünkre, vagy csupán a fókuszvisszajelzésre hagyatkoznunk.
Az élőkép kijelzés adatait ezúttal is az INFO gombbal válthatjuk, melynek segítségével akár élő világossági hisztogram, háromféle kompozíciós segédrács és a már említett elektronikus vízszintjelző is megjeleníthető a képen. A képmező két szélén extra beállítási opciók is bekapcsolhatók, melyeket a Q (gyorsmenü) gombbal és a navigációs irányokkal érhetünk el. Beállítható itt a fent említett AF-módok egyike, a meghajtási (egyképes/sorozat) és fénymérési mód, a képformátum és minőség, a fehéregyensúly, a képstílus, valamint az automatikus megvilágítás optimalizálás. Egyéb kezelőszervekkel persze a rekesz és záridő érték, az expo korrekció, valamint az érzékenység is módosítható.
Sorozat fényképezés
A sorozatkép mód megint egy olyan terület, ahol kicsit visszavettek a teljesítményből. Persze a fullframe szenzorhoz, és a 20 megapixelhez képest nem rossz a 4,5 kép/mp – gyorsabb mondjuk egy 5D Mark II-nél – de tudjuk, hogy a gépben lévő DiG!C 5+ processzor akár 6 kép/mp-re is képes az újabb 5D 22 megapixelével. Tehát ismét egy „butított” funkció.
Itt csak egy sorozat módot kapunk, ami a fenti sebességen ketyeg, viszont JPEG-ben egy megfelelően gyors memóriakártyára akár 1250 kép(vagyis szinte korlátlan sorozat) menthető. RAW-ban legfeljebb 17 kép készülhet egyhuzamban, de ehhez is szükség lesz egy UHS-I kategóriás SD kártyára.
Saját méréseink alapján valóban igaz a „végtelen” JPEG, viszont egy UHS-I SDHC kártyára csak 57 képet sikerült maximális sebesség mellett mentenünk. A sorozat ezután is folytatódott, de kb. fele sebességgel. Teljes felbontású RAW-ban ugyanerre a frissen formázott kártyára 14 képet sikerült menteni. Ezután a sorozat megállt.
| Sorozat sebességek | |||
|---|---|---|---|
| sebesség (gyári érték) |
készíthetõ képek száma (általunk mért) |
||
| Normál sorozat (UHS-I SDHC) | 4,5 kép/mp | JPEG: ~57 kép (folytatódik, de lassabban) RAW: 14 kép |
|
| Csendes sorozat (UHS-I SDHC) | 3 kép/mp | JPEG: ~80 kép (folytatódik, de lassabban) RAW: 16 kép |
|
Amennyiben túl hangosnak találjuk a tükör- és a zármechanika munkáját, beállíthatunk csendes módot is. Ez a szolgáltatás nem csak egyképes, de sorozat módra is állítható. Ilyenkor a tükör sokkal lassabban mozog, de a hangja is kellemesebb. A komótosabb mozgás miatt viszont a sorozattal kombinált csendes mód csak 3 kép/mp sebességre képes.
Az EOS-6D automatikus expozíció sorozatot is kínál, mely a felvételi menüben állítható be 2, 3, 5 vagy 7 kép hosszúságúra, a lépésköz pedig 1/3 és 3 fényérték között bármekkora lehet, így elég széles, az éppen mért expozíciós értékekhez képest akár 8 fényértékkel alul, vagy felülexponált felvétel is készíthető. Ezen kívül választhatunk fehéregyensúly sorozatot is, amit a WB finomhangolásnál állíthatunk be és legfeljebb 3 kép hosszú lehet.
A készülék kétféle önkioldó késleltetéssel (10 és 2 mp) használható, melyek tükörfelcsapással is kombinálhatók.
Videó, mozgóképrögzítés
Az EOS-5D Mark II-t egyfajta mérföldkőként tartják számon a DSLR videóz területén. Utódja az 5D Mark III több téren is megújult, és a kisebb EOS-6D is hozza (nagyjából) ugyanazt a szintet. Minőségben mindenképp, hiszen a nagytestvér egyik újdonsága ALL-I és IPB tömörítés itt is ugyanúgy kiválasztható minden felbontásnál. Maradt a Full HD 1920 x 1080 pixel és a 24, 25 valamint 30 kocka/mp-es frissítési sebesség is, H.264 Quicktime MOV formátumban, rendkívül jó, átlag feletti bitrátával. Emellett 1280 x 720 pixeles méret is választható 50/60 vagy 24 kocka/mp-cel, tárhelyhiány esetén pedig VGA felbontást is beállíthatunk.
A képminőség hasonló az említett nagy modellhez. Az EOS-5D Mark III-t sokan kissé lágy képűnek tartották az erős AA szűrő miatt, mely viszont a zavaró mioré jelenséget is hatásosan szűrte. A 6D-nél egy picivel élesebb képet kapunk, ugyanúgy moiré mentesen, viszont némileg több zajjal. Ez azonban egyáltalán nem jelent sok zajt. Magas érzékenységen is kiváló videó minőséget kapunk bármely más modellel összevetve.
Az alábbi táblázatban magas érzékenységen, de ezt leszámítva ugyanazon körülmények és beállítások mellett teszteltük az EOS-6D-t. A képkivágások a teljes méretű, Full HD mozgóképeikből származnak.
Érzékenység – videó képzaj
A hang mono, sztereo mikrofon csatlakoztatására azonban itt is lehetőségünk lesz. Nincs azonban fejhallgató kimenet, cserébe viszont egy új zajszűrési beállítást kapunk a meglévő szélzaj szűrés és a 64 fokozatban állítható bemeneti jelszint szabályozás mellé.
Jórészt ugyanazt kapjuk tehát videó téren mint a drágább modellben, olyan extrákat kihagyva, mint a csendes vezérlésnél, vagy a több funkciós videó gomb. Van azonban időkód beállítási lehetőségünk, ami több kamerás felvételnél, vagy a hangot külön rögzítve szinte életmentő lehet.
Az EOS-6D-vel 2, 4 vagy 8 mp-es videó pillanatképek is rögzíthetők. Felvétel közben szabadon állítható az érzékenység (max. ISO25600-ig), a rekesz, az expozíció kompenzáció vagy a záridő, és akár autofókuszt is használhatunk, ez azonban elég lassú.
Az elkészült mozgóképek a lejátszás során kockánként is léptethetők, visszatekerhetők és tetszőleges helyen megvághatók.
