Felépítés, kezelés
Ergonómia, kezelés
Mivel külsejében minimális változás érte csak a vázat, így fogása megegyezik az elődökével. Az alacsony gépváz miatt a kissujunk épphogy elfér a markolaton, s a viszonylag vékonyka markolaton a fogás egy kicsit keménynek érződik. Az exponáló gomb környékén kialakított mélyedés azonban kényelmes helyet nyújt mutatóujjunknak (hardcore fotósoknak: exponálóujjunknak). A hüvelykujjunk megtámasztását továbbra is a hátlapon elhelyezett kisebb kidudorodás segíti elő. A csúszásgátló, bőr hatású gumibevonatnak köszönhetően még izzadt tenyérrel is stabilan fogható a váz.
Kezelőszervekből jópár került a gépre, de sajnos a sok gomb ellenére csak egy vezérlőtárcsa segít a beállítások elvégzésében, ami rögtön azt is jelenti, hogy az expozíció kompenzáció értékének beállításához egy gombot+az elülső tárcsát kell használnunk.
A menüt viszont szerencsére kevésszer kell elővennünk, hiszen a legfőbb paraméter közvetlenül a vázról állítható, így az érzékenység, a fehér-egyensúly és a fókusz mód is. A Set gombra további egy funkció rendelhető a C.Fn menüben a következők közül:
- képminőség
- vaku teljesítmény kompenzáció
- LCD ki/bekapcsolás
- menü megjelenítése
- érzékenység
- vaku funkcióbeállítások
Igen, aki most felszisszent, az valóban joggal tette, ugyanis a felsoroltak közül csak a képminőségnek és a vaku teljesítmény kompenzációnak, valamint a vaku funkcióknak nincs saját gombja a vázon. Az LCD ki/bekapcsolás a Disp gombbal, a menü megjelenítése a Menu gombbal, az érzékenység beállítása az ISO gombbal eleve lehetséges. Így viszont nem teljesen érthető, hogy a Canon miért nem tett elérhetővé olyan funkciókat (is), amelyeknek nincs saját gombjuk, mint pl. expozíció sorozat, kép oldalarány, előzetes tükörfelcsapás, csúcsfény árnyalat elsőbbség.
A kezelést igyekszik még segíteni a saját menü, ahová a nekünk szimpatikus menüpontokat helyezhetjük. Szerencsére itt nincs komolyabb megkötés, csupán annyi, hogy maximum 5 elemünk lehet, de így is gond nélkül elhelyezhetők a fenti felsorolás elemei.
Bár kis méretű gépről van szó, ha a fényképezőgép aljára nagy méretű állványtalpat (Manfrotto 410PL) csavarozunk, akkor is cserélhető marad az akkumulátor, s természetesen a kártya is, mivel annak foglalata oldalt található.
Képérzékelő
Az EOS 750D-be új CMOS szenzor került, amely immár 24 Mpixeles felbontást kínál, azaz maximum 6000×4000 pixeles fotók készíthetők. A képérzékelő előtt Anti-Alias szűrő is megtalálható, amely ugyan a képélességet és részletgazdagságot kis mértékben csökkenti, de ugyanígy a moiré kialakulását is megakadályozza. Igaz, ez utóbbit szoftveresen is lehetne csökkenteni, de a Canon itt még kitart az AA szűrő mellett.
Fájlformátumok közül természetesen most is JPEG és RAW áll rendelkezésre, s van lehetőség a kettő egyidejű használatára is, de RAW+JPEG esetén a JPEG kép minden esetben 24 Mpixeles, s finom tömörítésű lesz (a közép- és felsőkategóriás vázaknál a RAW+JPEG-nél bármilyen felbontású és tömörítésű JPEG választható).
LCD
A gépre az EOS 700D-nél már megismert kihajtható, s elfordítható, érintésérzékeny LCD került. Nincs fejlődés ezen a téren, mégis ki kell külön emelnünk a kijelző által kínált lehetőségeket, s nem elégehetünk meg az adatlapon közölt információkkal.
Az LCD-n felvételkor megjeleníthető segédrács, hisztogram, valamint láthatók a különböző paraméterek. Ezek egy részét (amelyek bekeretezve jelennek meg) egy érintéssel könnyedén módosíthatjuk. Élőkép helyett akár a DSLR-ekhez hasonló státusz kijelzés is megjeleníthető, amely ráadásul aktív jellegű, s az érintésérzékeny felületének köszönhetően itt is igen könnyen módosíthatjuk a paramétereket. A státusz képernyőből az exponáló gomb félig lenyomására automatikusan visszatérünk az élőképre.
Élőkép módban a gép minden esetben próbál expozíció szimulációt nyújtani, azaz a beállított érzékenység-rekesz-zársebességgel létrehozható képet mutatná. Természetesen van olyan eset, amikor ez nem működhet, pl. gyenge fényben, ilyen esetben a kijelzőn az Exp.sim felirat villog.
Sajnos az expozíció szimulációt nem kapcsolhatjuk ki, ami bizonyos szituációkban problémát okozhat, pl. manuális beállításnál, ha fényforrásnak vakut használunk, ilyenkor az exp. szimuláció miatt szinte teljesen sötét képet látunk a hátsó kijelzőn, megnehezítve ezzel a képek komponálását. Ezt úgy hidalhatjuk át, hogy a kompozíció és az élesség beállításához félautomata módot (pl. Av – rekesz-előválasztás) használunk, majd rögzítjük a fókuszt, s átváltunk manuális módba.
Lejátszáskor valós, raszterillesztett nagyítást nem kapunk, de a nagy felbontású kijelzőnek köszönhetően erre nincs is mindenféleképpen szükség ahhoz, hogy az élességet tökéletesen ellenőrizhessük. A fókusz ellenőrzéshez segítség, hogy nagyított nézetben is válthatunk a képek között a vezérlőtárcsa segítségével, ráadásul ez esetben is a részletgazdag nagyított képrészlet jelenik meg elsőre is, hanem az EXIF-be mentett kis felbontású kép nagyított változata, amit a részletes követne.
A multi-touch érintésérzékeny felületnek köszönhetően a képek lapozása és a képbe nagyítás is elvégezhető magán a kijelzőn.
aktív státuszképernyő és kezelés az érintésérzékeny LCD-n
Kereső
A korábbinál még egy kicsit kisebb lett a keresőkép, hiszen míg az EOS 700D 0,85×-es nagyítású 95% lefedettségű pentatükrös keresőt kínál, az EOS-750 95%-os lefedettségű keresője 0,82×-es nagyítású. Ez azt jelenti, hogy a 750D egy 1×-es nagyítású, 100%-os keresőképet adó kisfilmes gép keresőképéhez viszonyítva kb. fele akkora (50%) képet ad.
Szintén pici visszalépés az, hogy az EOS 750D-ben már nincs meg a betekintés érzékelés, így az LCD kikapcsolása más elven történhet (Disp gombbal, vagy az exponáló gomb félig lenyomásával).
Vaku
A beépített vaku felpattintását a fotós és maga a gép is elvégezheti, ha olyan üzemmódban vagyunk, ahol ez elvárható (A+ és témaautomatikus módok).
A beépített vakuval vezeték nélküli vakuvezérlés is végezhető, sőt, a teljesítménye kézileg is beállítható 1/128 és 1/1 között, 1/3 Fé lépésben. Vezeték nélküli vezérlésnél a leosztási arány is megadható.
A beépített vakun kívül vakupapucs is található a gépen, külön szinkron kimenet azonban nem került az EOS-750D-re.
Fénymérés
Megújult a gép fénymérő szenzora is, amelyet 7560 pixeles RGB+IR típusúra cserélt a Canon. Az EOS 7D Mark II-ben megismert villódzás mentesítés bekerült ebbe a modellbe is, azaz a gép képes érzékelni a villódzó megvilágítást, s az Anti Flicker funkció aktiválása után igyekszik akkor exponálni, amikor a megvilágítás a csúcsánál jár. További részletek erről a funkcióról a Különlegességek oldalunkon található.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Nem változtak a csatlakozók, így a gép bal oldalán továbbra is a kábeles távkioldó (RS-60E3) mikro-jack bemenete, a 3,5mm-es, sztereó mikrofon jack bemenet, valamint az audio/video és USB (2.0 Hi-speed) kombinált kimenet és egy HDMI (mini-C) kimenet található.
Új viszont az akkumulátor, amely az elődéhez képest 7,5%-kal kisebb kapacitású. A töltöttséget négy szegmenses piktogramon ellenőrizhetjük, ezen kívül a menüben egy Akku info menüpont is megtalálható. Sajnos ebben a menüpontban a komolyabb Canon DSLR-ektől eltérően (lásd EOS 60D-től kezdődően) nem látjuk százalékos pontossággal az akku töltöttségét, s az utolsó feltöltés óta készített expozíciószám sem olvasható, de az akku újratölthető kapacitása (elhasználódása) három fokozatban megjelenik.
Az akkumulátor külső töltőben tölthető, amely csak a töltés tényéről informál, a töltöttségi szintről nem.
A kártyanyílás továbbra is a jobb oldalon található, az ajtó elhúzása után annak kinyílását azonban nem segíti rugó, mint az EOS 70D-nél.
