Kipróbáltuk: Canon EOS M5 – teszt

0

Felépítés

Ergonómia, kezelés

Ahogy az előző oldal alján a képen is látszott, az EOS M5 kicsit méretesebb, nagyobb lett. A markolat így a korábbinál kényelmesebb fogású, bár a gép elég alacsony, így nehezebb, méretesebb objektívnél már nyomhatja a tenyerünket a markolat sarka.
A tükörreflexeshez hasonló kialakítás ellénére azonban még így is kis méretű gépről beszélhetünk. A kis vázra sűrűn kerültek kezelőszervek, ezek mind a gép tetején, mind hátul megtalálhatók.

A kényelmes és gyors használatot véletlen elfordulás ellen védett üzemmód tárcsa, expozíció korrekció tárcsa, elülső és hátsó vezérlőtárcsa, valamint egy funkció tárcsa segíti, emellett pedig jópár gomb feladata programozható.

A könnyű kezelést nem csak a sok tárcsa és programozható gomb szolgálja, de a felhasználó által testreszabható, akár 5 lapból álló, laponként akár 6 tételt tartalmazó MyMenu is. Ezen kívül ennél a gépnél már a Q/Set gombbal elérhető gyorsmenü is szerkeszthető (főképp a sorrend, de egy-egy funkció le is tiltható).
A gyorsmenüben a következő paraméterek beállításai végezhetők el egyszerűen:

  • AF-mód (arcfelismerés+követés, zóna, vagy egy AF pont)
  • AF-művelet (egyszeri vagy folyamatos)
  • felbontás és minőség (RAW is választható)
  • videó felbontás és képfrissítés
  • egyszeri vagy sorozat mód, illetve sorozat sebesség
  • időzítő
  • fehéregyensúly és finomhangolás
  • képstílus
  • fénymérés
  • automatikus megvilágítás optimalizálás
  • állóképek oldalaránya


Az egyedi funkciók menüben egyes gombok funkciója választható ki, az exponáló gombnak fénymérés illetve fókusz rögzítéssel kapcsolatban, az elülső és hátsó vezérlőtárcsáknál a rekesz és zársebesség beállítás felcserélése, a videófelvétel, a képtörlés, az M.Fn és a négy irányú navigáló gomboknál pedig a következők választhatók:

  • érzékenység
  • kézi élességállítás
  • vaku tiltás
  • érintéses fókuszpont áthúzás
  • automatikus megvilágítás optimalizálás
  • fehéregyensúly
  • képstílus
  • sorozat mód
  • önkioldó
  • AF-mód
  • fénymérés
  • oldalarány
  • RAW vagy JPEG választás
  • AF-művelet
  • érintéses kioldás
  • élkiemelés
  • mélységélesség előnézet
  • kereső/hátsó kijelző váltás
  • gazdaságos üzemmód
  • kijelző kikapcsolása

A fém állványmenet most is pontosan az optikai tengely és a szenzor alá került, ami ideális elhelyezés a panorámázáshoz. Kár, hogy a gép továbbra sem támogat egyszerű, a váz elfordításával készíthető, automatikusan összeillesztett panorámakészítést.

Sajnos mivel az állványmenet szinte a gép közepe alatt található, így már kis méretű állványtalp is akadályozni fogja az akkumulátor cseréjét. A memóriakártya közepes, vagy kis méretű állványtalp használatakor még szűken, de cserélhető marad.

Objektív

Természetesen közvetlenül továbbra is az EOS M rendszerhez fejlesztett, EF-M bajonettes objektíveket használhatjuk, de van lehetőség EF adapter használatával a Canon EF és EF-S objektívek autofókusz támogatású alkalmazására is.

Az APS-C szenzor ezúttal 1,61×-es képkivágás faktort jelent minden felhelyezett objektív esetén, ami a 15-45mm f/3,5-6,3 IS STM új kitobjektívnél akkora látószöget eredményez, mint egy kisfilmes gép ~24-72mm-es objektívvel.

Képérzékelő

A Canon EOS M5-be új, 25,8 millió teljes pixel számú APS-C szenzor került, amely célhetően az EOS 80D-ben is megtalálható. Az effektív felbontás 24,2 Megapixel, így a fotók legfeljebb 6000×4000 képpontosak lehetnek (L méret). Emellett még négy felbontás állítható be, 12 Mpixel, 6 Mpixel és 4 Mpixel méretben. A JPEG képformátum esetén tömörítésből kétféle választható, a legkisebb felbontást leszámítva.
A JPEG mellett 14 bites RAW formátumot is választhatunk, de a Canon DSLR-ekkel ellentétben csak teljes felbontásban, itt nem választható mRAW és sRAW, pedig a 24 Mpixeles szenzornál néha jól jöhetne egy 12 Mpixeles RAW is. Természetesen továbbra is van lehetőség a RAW mellé egyidejűleg JPEG képet is menteni, amely a fentiek közül bármilyen felbontású és bármilyen tömörítésű lehet.

Az új gépbe az új DiG!C 7 képfeldolgozó processzor került. Az elsőként a Canon PowerShot G7 X Mark II-ben debütált processzor gyorsabb képfeldolgozást kínál, így a sorozat sebesség is nagyobb lehet. Videózni azonban továbbra is csak max. Full HD-ben lehet, max. 60 kép/mp frissítéssel.

Az érzékenység alapértéke ISO100, ezt harmad fényértékenként emelhetjük egészen ISO25600-ig.
Használhatunk automatikus érzékenységet is, de csak a maximum értéket adhatjuk meg, arra nincs mód, hogy minimális zársebességet válasszunk, vagy éppen a reciprok szabályhoz képest való pozitív, vagy negatív eltérést, mint ahogy az EOS 80D-ben.
A Canon EOS M5 is a DSLR-ekben általános automatikus tisztító rendszert használja, amely minden be-, és kikapcsoláskor működésbe lép, de bármikor aktiválható a menüből is. A hardveres eltávolítás fizikailag rázza le a porszemeket a féligáteresztő szűrőről (amely egyébként antisztatikus bevonatot is kapott) egy-egy piezokristállyal rezonanciába hozva azt.
Szoftveres portérkép készítésére és utólagos korrekcióra a gép viszont nem kínál lehetőséget.

LCD és kereső

A gép hátuljára az elődénél egy hajszállal nagyobb, 3,2″ képátlójú 3:2 oldalarányú, kapacitív multitouch LCD került, amely mintegy 1.620.000 képpontjával kiváló felbontást ad.


A nagy betekintési szögű kijelző 85 fokban fel-, illetve 180 fokban lehajtható. A lefelé hajthatóságnak köszönhetően a kijelző a szelfizés mellett fejünk fölüli, a felfelé döntéssel pedig talaj közeli fotózásnál is nagy segítséget nyújt.

A háttérvilágítás fényereje 5 lépésben állítható, és végre az elődmodellel szemben itt az 5., legvilágosabb fokozatot nem a kijelzett tartalom kontrasztjának emelésével, hanem valóban a háttérvilágítás módosításával érték el.

Az LCD-n felvételkor megjeleníthető segédrács, élő hisztogram, elektronikus horizont (elfordulás és döntés is), valamint láthatók a különböző paraméterek. Ezek egy részét (amelyek bekeretezve jelennek meg) egy érintéssel könnyedén módosíthatjuk. Élőkép helyett akár a DSLR-ekhez hasonló státusz kijelzés is megjeleníthető, amely ráadásul aktív jellegű, s az érintésérzékeny felületnek köszönhetően itt is igen könnyen módosíthatók a paraméterek. Mivel a gép elektronikus keresőt is kínál, a státusz képernyőből az exponáló gomb félig lenyomására nem térünk vissza élőképre.

Élőkép módban kérhetünk expozíció szimulációt is, de ha szükséges, akár ezt ki is kapcsolhatjuk (pl. manuális beállításnál, vagy ha rádiós kioldású vakut használunk).

Lejátszáskor a megjelenített fotók az orientációs szenzornak köszönhetően a gép elfordításakor szintén elfordulnak, így a portré formátumú képeket fekvő gépállásnál is helyes irányban látjuk, de a gépet portré állásba fordítva az álló formátumú kép kitölti a kijelzőt, így nagyobb méretben tekinthető meg.

A képekbe kb. 10×-es mértékig nagyíthatunk bele, amit a nagyítás gombbal, vagy az LCD-n két ujjas széthúzó mozdulattal is kezdeményezhetünk. Az értinésérzékeny felületen a görgetés is működik, amely a képek közötti lapozást segíti.

Raszter illesztéses, valós nagyítást igazából nem kapunk, de a nagy felbontású kijelzőnek köszönhetően erre nincs is mindenféleképpen szükség ahhoz, hogy az élességet tökéletesen ellenőrizhessük.

A fókusz ellenőrzéshez segítség, hogy nagyított nézetben is válthatunk a képek között a hátsó tárcsa segítségével, ráadásul ez esetben is a részletgazdag nagyított képrészlet jelenik meg elsőre is, nem az EXIF-be mentett kis felbontású kép nagyított változata.

Az OLED elektronikus kereső 2,36 millió képpontból épül fel, így kiváló felbontású. Pixeleket nem igazán láthatunk rajta, még a számok megjelenítésénél sem, ahol a ferde élek egyébként kisebb felbontás esetében meglehetősen lépcsősek lennének.

A kijelzett kép 23,4 fokos szög alatt látható, amely megfelel egy 1×-es nagyítású 100% lefedettségű SLR kereső közelítőleg 60%-ának, ami gyakorlatban annyit jelent, hogy kb. azonos méretű a keresőkép, mint egy EOS 80D-nél.

Az elektronikus keresőt dioptria korrekcióval is ellátták, ennek csúszkája a kereső alatt található, illetve az EVF rendelkezik betekintés érzékelővel is, így amikor belenézünk, az LCD-ről automatikusan átkapcsol az élőkép az EVF-re.

Vaku

Az EOS M3-nál még a gép sarkából pattant fel a beépített vaku, az EOS M5 esetében a villanó az objektív felett, a vakupapucs előtt található.

A felpattanó vakut egyébként minden esetben kézzel kell felnyitnunk, ezt a gép önmaga nem teszi meg helyettünk, még a teljesen automatikus módban sem. A villanó a vakutól jobbra található mechanikus gombbal nyitható fel. Az 5-ös kulcsszámú (ISO100, m) vaku csak néhány cm-re emelkedik a gépváz fölé, így vörös szemekre távolabbi képeknél mindenképpen számítanunk kell. Ezeket a fotókat utólag, lejátszás módból korrigálhatjuk

A vaku teljesítménye a menüben -2..+2 Fé tartományban módosítható, illetve kézi vakuteljesítmény is választható, de csak legkisebb, közepes és nagy értékek közül. Beállítható még az E-TTL II fénymérés módja is, amely lehet kiértékelő vagy átlagoló. Ezen kívül választhatunk első vagy hátsó redőnyre szinkronizálást. A vakuszinkronidő minimuma 1/200 mp, a gép a saját vakujával 1/200-1/60 mp közötti zársebességet választ.

A külső vakupapucsba középpontos vagy Canon rendszervaku is illeszthető, Speedlite vakukat használva azok egyedi beállításai a gépvázról is beállíthatók. A vaku segédfényét azonban sajnos nem használja a gép.

Rádiós kioldót használva akár kreatív megvilágítás is elérhető.

Stúdióvakuk számára közvetlen PC szinkronkimenet nem található az EOS M5-ön, ezt átalakítóval, vagy rádiós kioldóval oldhatjuk meg.

Csatlakozók, memóriakártya, akku

Csatlakozókat a gép mindkét oldalán találunk. Bal oldalra a sztereó mikrofon bemenetet (3,5 mm jack) és a mikro USB kimenet, valamint a vezetékes távkioldó (2,5 mm-es jack) aljzatát helyezték, míg jobb oldalra a micro HDMI csatlakozót helyezték .

Memóriakártyából SD és SDHC mellett SDXC-t is kezel a fényképezőgép, s az UHS-I nagy sebességű interface lehetőségeit is kihasználja, de az UHS-II-ét sajnos nem. A memóriakártyát ugyanazon ajtó mögé kell helyeznünk, amely az akkumulátort is rejti. Időjárásállóságot adó szigetelés sem a csatlakozókat, sem az akkut rejtő fedlapnál nem található, viszont az ajtót fém megerősítéssel is ellátták. Erre szükség is van, hiszen ha eltörik a fedlap, a gép nem lesz bekapcsolható.

A fényképezőgép a korábban is alkalmazott LP-E17 jelű lítium-ion akkumulátorral működik. Az akku töltöttségi állapotát mindig leolvashatjuk a kijelző felső részén lévő, négy állapotú ikonról (tele, félig töltött, egyharmadig töltött, kevesebb, mint egyharmadig töltött (villogás)), de százalék pontos megjelenítés a menüben nem elérhető.

Az akksi két cellás, azaz 7,2V-os, kapacitása 1040 mAh, így összesen 7,5 Wh energiát képes tárolni. Ez egy átlagos turistáskodós naphoz kb. elegendő is lesz.

Az áramforrás a mellé csomagolt LC-E17E hálózati töltővel teljesen üres állapotból kb. 2 óra alatt tölthető fel teljesen. A töltés során nem kapunk visszajelzést az akku töltöttségi szintjéről.