Felépítés
Ergonómia
Az építési minőséget most sem adta alább a Canon, így a PowerShot G1X Mk II ezen a téren bátran összemérhető akármelyik középkategóriás vagy komolyabb tükörreflexes gépükkel. Elég csak kézbe venni a készüléket, és már a méretéhez képest tekintélyes súlya is sokat mesél. Ahol csak lehetett, masszív fémborítást kapott a gép, pontos illesztésekkel. Fémből készültek az objektív kényesebb részei is, például a sokat használt vezérlőgyűrűi. Szintén fémzsanéros a dönthető LCD, az akkumulátor és kártyafoglalat ajtaja, valamint a kis felpattanó vaku.
A fényképezőgép szélessége és vastagsága nem nagyon különbözik az elődtől, a magasságából viszont sikerült faragni, köszönhetően annak, hogy itt nem kapunk átnézeti keresőt. Ezzel együtt tömege egy kicsit nőtt, így akkumulátor nélkül is túllépi a fél kilót. Nem az a tipikus ingzsebbe való fényképezőgép.
A markolat elég kicsi, de amit kapunk a lehetőségeihez képest kényelmes. A belső részén gumiborítást is találunk, mely tovább növeli a fogás komfortját. Hasonló berakást kapott a hátlap hüvelykujj alá támaszkodó része, melynél egy kisebb „szarv” is segít, hogy ne csússzon ki a markunkból a gép.
A retro és egyedi kialakítású kezelőszerveket most visszafogták. Gondolok itt az előd egymás fölötti, dupla tárcsáira, vagy a G16-on is látható elülső vezérlőtárcsára. Ezúttal jobbára minden a hagyományos Canon kompaktokat idézi, leszámítva a frissen bevezetett két objektívgyűrűt és a több programozható kezelőszervet. A több feladatra programozható gombok mellett az objektívgyűrűk is több funkciót kaphatnak. A hagyományos kezeléstől alaposan eltéríti a fotóst az érintőképernyő bevezetése is, melyről a későbbiekben lesz részletesen szó.
Apróbb problémák persze itt is akadnak. A hátsó objektívgyűrű elég kényelmetlen helyen van. Nagyon hátra került, és a markolatot szorító ujjaink is gyakran beleütközhetnek a gyűrűt forgató kezünkbe. A gombok és kezelőszervek jó minőségűek, de például a videó gomb alatti S (funkció) gombot annyira a vázba süllyesztették, hogy nem érezni mikor van lenyomott állapotban, emiatt használni is körülményes.
A fém állványmenet közvetlenül az akkumulátor és kártyafoglalat ajtaja mellé került, így – mint elődjénél is – ezek cseréje állványtalpon meglehetősen körülményes lesz. Ennek oka nyilván a terebélyes objektív, mely alatt már nem fért el a menet.
Optika
Mert bizony az objektív jókora méretűre sikerült, ami nem is csoda, hiszen a korábbi modellhez képest nem csak a gyújtótávolság tartományon javítottak kicsit, de sokkal jobb fényerejű is lett. A külső gyűrűk átmérője simán vetekszik egy 18-55mm-es kitobjektívvel, azzal a különbséggel, hogy ez sokkal jobb anyagokból készült és sokkal precízebben jár. Bekapcsolás után dupla objektívtubus bukkan elő a porvédelemre szolgáló műanyag lamellák mögül, és több mint 3,5 cm-rel növeli meg a gép hosszát, egyben orrnehézzé is teszi azt. Sajnos ha letesszük egy asztalra, vagy vízszintes helyre a fényképezőgépet, a kinyúló objektív bármely zoomállásban előrebillenti a gépet. Esetleg úgy fog megállni a talpán ha az LCD döntésével kiegyensúlyozzuk a másik oldalon.
Az objektív kisfilmes értéken 24-120mm gyújtótávolságú lett, mely a nagylátószög tartományban nagy előrelépés. Zárt térben, vagy ha közel kell lennünk a témához, sokkal több minden fér majd a képbe. A tele vég 112mm-ről 120-ra módosult, ami a gyakorlatban csak hajszálnyi előrelépés.
Óriási ugrás viszont a sokkal jobb fényerő, mely a korábbi értékekhez képest nagylátószögnél egy egész, tele állásban pedig több mint 1 fényértéket javult. Az így kapott 1:2,0-3,9-es fényerő már sokkal inkább méltó a PowerShot G-széria hasonló törekvéseihez, és igazi top kompakttá teszi a G1X Mark II-t.
A zoomátfogásunk tehát 5x-ös, ami a táj és városfotóktól a portréképekig nagyon sok fotós feladatra alkalmassá teszi a gépet. Ezen kívül 1,6 és 2x-es fix digitális telekonverter állásokat is bekapcsolhatunk, továbbá maximum 4x-es digitális zoomot. Az optikai és digitális zoomállás nem a két objektívgyűrű valamelyikével (ezek másfajta funkciókat kaphatnak), hanem a szokott módon, az exponáló gomb körüli kis elfordítható gyűrűvel szabályozható.
A rekeszérték viszont az objektív gyűrűivel módosítható. A fényerőnek megfelelően ez nagylátószög esetén F2,0-16, tele végállásban pedig F3,9-16 közötti értéket jelent, 1/3 Fé lépésközökben szabályozva.
Az objektívbe egyébként 14 db lencse került, 11 csoportba rendezve, 3 db aszférikus (köztük 1 UA) lencsetaggal, valamint az elmaradhatatlan optikai képstabilizátor (IS), mely a Canon újabb fejlesztésű, 5-tengelyes Dinamikus IS szolgáltatásával felvértezve kb. 3,5 fényértéket segít tele állásban. A blende 9 lamellás, mely kellően lágy háttérelmosást biztosít.
A Canon PowerShot G1X Mk II-ben is elérhető a korábbi modellekben alkalmazott ND szűrő. A FUNC menü Semleges szűrő pontja alatt bekapcsolható szolgáltatás ezúttal is 3 fényértékkel hosszabbítja az expozíciót, így ha erős napsütésben kis rekeszértékkel szeretnénk dolgozni, és ehhez túl rövid záridő társulna, bekapcsolása megoldhatja a gondunkat.
Az objektívre közvetlenül nem csavarhatunk szűrőket. A teleszkópos optika elején egy bajonett látható, melyre egy külön beszerezhető szűrőadapter gyűrű (FA-DC58E) csatlakoztatható. Az adapterre 58mm-es szűrők vásárolhatók. A napellenző szintén nem alaptartozék. Ezt LH-DC80 néven kereshetjük a fotószaküzletekben, és az említett bajonettre csatlakoztatható.
Képérzékelő
A G1X Mk II nem csak kiváló tulajdonságokkal kecsegtető optikája, de nagyméretű szenzora miatt is csúcskompaktnak számít. A gyártó ismét egy 1,5″-os, vagyis 18,7×14 mm-es CMOS érzékelőt pakolt bele, mely méretében egy lépéssel elmarad az átlag Canon DSLR-ekétől, de egy fokkal nagyobb a Micro4/3″-os MILC-ekben használt szenzoroktól, és kb. 9x nagyobb fénygyűjtő felületet kínál egy átlagos kiskompakt 1/2,3″-os érzékelőjénél.
A G szériánál már szinte megszokhattuk, hogy nem feltétlenül hajszolja a megapixeleket. E modell esetében az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár a képérzékelő teljes felbontása ugyanúgy 15 megapixel mint az elődé, a valódi felbontás, vagyis a végeredményül kapott kép mérete valamivel kisebb annál. Az alapnak számító 3:2 oldalarányban legfeljebb 12,8 megapixeles, 4:3-os aránynál pedig 13,1 megapixeles fotók menthetők. Ennek persze megvan a maga előnye is, hiszen a készülék mindig a szenzor oldalarányhoz igazított hasznos területét használhatja ki, így 4:3 vagy 3:2 oldalaránynál sem szimpla képkivágásokat kapunk, hanem az optika 24mm-nek megfelelő nagylátószöget.
A maximált méret mellett egy sor egyéb is beállítható, sőt oldalarányból is ötfélét kapunk (2:3, 4:3, 16:9, 1:1, 5:4) egyenként 4-4 képmérettel. Mindez persze elsősorban a JPEG képekre igaz, hiszen RAW-ban csak az öt legnagyobb képméret érhető el. A 14-bites RAW-t kombinálhatjuk JPEG-gel is, mégpedig bármilyen felbontásúval vagy tömörítésűvel. A tömörítés kétféle lehet, Szuperfinom, vagy Finom.
A fényképezőgépben a legújabb szériás Digic 6 feldolgozórendszer működik a Canon iSAPS (intelligent Scene Analysis based on Photographic Space) technológiájával felvértezve, mely egy adatbázis alapján „jósolja” meg a helyzetnek legmegfelelőbb beállításokat, ezáltal javítva az automata élességállítás, az expozíció és a fehéregyensúly beállítás pontosságán.
Az érzékenység beállítható tartományán nem változtattak, most is ISO100 és 12800 között szabályozható, 1/3 lépésekben. Finomodott viszont az automatika, ha a gépre bíznánk a beállítást. Előzetesen ISO400-12800-as AUTO ISO maximum állítható be, mely értéket a készülék automatikája nem lépheti túl.
Kereső és LCD
A G1X Mark II egyik nagy változása az elődjéhez képest az elhagyott átnézeti kereső. Azon nyilván elvitatkozhatnánk egy darabig, hogy mi szükség van egyáltalán egy átnézeti keresőre, de kétségtelen, hogy bizonyos esetekben jól jön („Ha ló nincs…” alapon), abszolút energiatakarékos, és egyfajta hagyomány volt a G-széria kezdete óta. Nos, ezzel nem kell a továbbiakban foglalkoznunk, illetve ha mégis szeretnénk egy keresőt az LCD-n kívül, a vakupapucs belső felén felfedezhetünk egy sor elektronikus érintkezőt. Ebből nyilvánvaló, hogy külső EVF (elektronikus kereső) vásárolható a géphez. A Canon EVF-DC1-nek hívja ezt a kiegészítőt, és egy XGA felbontású (2,36 millió képpontos) LCD-vel látta el. A kényelmesebb betekintés érdekében 90 fokban felhajtható, a szemünkhöz pedig -3 és +1 dioptria közötti korrekciójával igazíthatjuk az élességét. Szemérzékelővel és külön LCD/EFV kapcsolóval is ellátták, melyek segítségével automatikusan vagy manuálisan válthatunk a hátsó kijelző és az elektronikus kereső között.
A hátsó LCD mérete nem nőtt – maradt 3″ (7,6 cm) – de felbontása egy lépéssel javult. Ezúttal 1,04 millió képpontos. Sokkal lényegesebb változás azonban, hogy a G1X Mark II érintésérzékeny kijelzőt kapott. A konzervatívabb fotósok talán elhúzzák a szájukat az érintőképernyő miatt, de egyrészt nem kötelező használni, hiszen kikapcsolható, másrészt több téren nagy előnyt jelent. Ilyen például az érintéssel kijelölhető fókuszpont, melyet gombokkal képtelenség gyorsabban elvégezni, illetve az ehhez kapcsolható érintéses expozíció, vagyis a képernyő bármely pontjára bökve azonnal oda állít élességet a gép, majd rögtön exponál. Természetesen az utóbbit akár le is tilthatjuk, így csak az AF pont kijelölés lesz aktív.
Érintéssel navigálhatunk a menü összes pontja és oldala között, vagy akár az élőkép szélén megjelenő FUNC menü összes beállítása között. Az okostelefonoknál megismert módszerrel lapozhatunk a kész fotók között, vagy két újjal belenagyíthatunk a képekbe. A nagyítás legfeljebb 10x-es mértékig lehetséges. Ellenkező irányban 6, 12, 30 és 110 nézőképes oldalak jeleníthetők meg. A nagyított nézetet megtartva is lehetséges a lapozás a fotók között, így könnyen összehasonlítható egy sorozat egymás utáni felvételeinek élessége.
A kijelző minősége egyébként az elvárható szintet hozza. Részletessége kitűnő, a kontraszt és a dinamika jó és a színek is rendben vannak. Napsütésben viszonylag jól látható, melyen esetleg az 5-fokozatú fényerő állítással tovább javíthatunk. Sötétben viszont sajnos szaggat és zajos is A félhomályhoz néha nem jönne rosszul az átnézeti kereső.
A képernyőn látható adatokat elsősorban a DISP gombbal, ezek mennyiségét pedig a menüben szabályozhatjuk. Itt adhatjuk meg például, hogy az élőképre szeretnénk-e részletes adatkijelzést, harmadoló segédrácsot, élő hisztogramot, vagy kéttengelyes (a döntést is figyelő) vízszintmérőt. A képernyő alapból nem kapcsolható ki, hiszen egyben keresőként is funkcionál, de némely gombhoz a menüben rendelhető ilyen funkció.
Lejátszáskor szintén a DISP gombbal lapozhatunk a megjelenített kép adatai között, vagy kapcsolhatjuk ki azokat. Ilyenkor a világossági hisztogram mellett színcsatornánkénti hisztogram is megjeleníthető.
Vaku
Beépített vakuból úgy tűnik egy kicsit gyengébbet kapunk az új modellben. A gyártó némileg korlátozottabb teljesítmény adatokat ad meg. Nagylátószögnél 0,5 és 6,8 méter, a tele végen pedig 0,5-3,5 méter közötti tartományban használható a beépített vaku. Használat előtt azonban fel kell nyitnunk a készülék oldalán lévő mechanikus gombbal. Ezt még automata üzemmódban sem végzi el helyettünk a gép.
A felnyitott villanós kb. 6,5 cm-re magasodik az optikai középtengelytől mérve, csakúgy mint az elődben. A jobb navigációs gombbal megnyitott menüben automatikus, derítő, vagy hosszú szinkron módra állíthatjuk, és külön menüpont alatt megszabható az is, hogy első vagy hátsó redőnyre szinkronizálja a villanást. Ezen felül vörösszem csökkentő elővillanás, és ha még is piros szemek sikerültek, utólagos szoftveres eltávolítás is bekapcsolható. A gép saját vakuja mellett akár 1/2000 mp-es záridőt is használhatunk, ami kivételesen jó érték. Normál külső vakuval 1/250 mp-es maximális szinkronidő választható, de HSS funkciós rendszervakukkal 1/4000 mp-et is választhatunk.
Teljesítményét külön szabályozhatjuk +/-2 fényérték tartományon belül. Kézi vakuteljesítmény beállításnál háromféle fokozat áll rendelkezésre.
A gép tetején lévő vakupapucsra középpontos vagy akár Canon rendszervakuk is csatlakoztathatók. A gyártó EX sorozatából bármelyik E-TTL és E-TTL II villanó kompatibilis a géppel. Egy általunk kipróbált 430EX-szel tökéletesen működött. A gép méretéből adódóan inkább a kompaktabb vakuk mutatnak rajta jól (a használati a 320EX és 270EX modelleket emeli ki), semmi akadálya a nagyobb teljesítményű villanók használatának.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A gép csatlakozói a markolati oldalra kerültek, többségében egy kis gumifedél alá. Itt találjuk a kábeles kioldó minijack aljzatát, melyhez a gyári RS-60E3 távvezérlő egység ajánlott. Ezt követi egy kombinált USB 2.0 és audio/videó (A/V) csatlakozóhely, számítógépes kapcsolathoz és hagyományos megjelenítőkhöz. Végül egy HDMI kimenet zárja a sort.
Felvételeinket- legyen az fotó vagy videó SecureDigital (SD), SecureDigital HighCapacity (SDHC) vagy SecureDigital Extended Capacity (SDXC) memóriakártyára menthetjük. Ez a modell már a gyorsabb UHS-I sebességosztályú kártyákat is kezeli. A memóriakártya, csakúgy mint a HDMI kábel nem alaptartozék, USB kábelt viszont találunk a dobozban.
A G1X Mk II-höz egy újabb lítium-ion akkumulátort mellékelnek, NB-12L néven, 1910 mAh-es kapacitással. Bár az utóbbi jelentősen felülmúlja az elődöt, a gép fogyasztása mégis kedvezőtlenebb. Az adatlap szerint egy feltöltéssel, mely bő 3 órát vesz igénybe, kb. 240 fotó készíthető, ami alig marad el a korábbi modelltől, viszont ott volt átnézeti keresőnk, így takarékoskodva az energiával, akár 700 fénykép is készülhetett. Az új típusnál bevezettek egy plusz energiatakarékossági módot, mellyel ~300 felvétel készülhet.
