Képminőség
Képzaj
Az érzékenységet akár 1/3 fényértékenként is állíthatjuk, ezáltal máris finomabb opciós lehetőségeket kapunk mint például a belépő szintű EOS-1200D-nél. Alacsony érzékenységen egy kicsit magasabb az árnyékos területek zaja, mint a nagyobb szenzorral szerelt DSLR-eké, de a hagyományos kompaktoknál jobb az eredmény.
A magas érzékenységen keletkező zajt nagyon jól kezeli a gép. Sok részlet szűrés után is megmarad, és a zajszint alapból sem magas. A szűrés sajnos nem kikapcsolható. Az alábbi JPEG képek a legkisebb szűrési beállítással készültek.
A RAW képek konvertálására az Adobe Lightroom 5.5 szoftvert használtuk, gyári beállításokkal.
Érzékenység – képzaj
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO3200 RAW
- ISO6400
- ISO6400 RAW
- ISO12800
- ISO12800 RAW
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO3200 RAW
- ISO6400
- ISO6400 RAW
- ISO12800
- ISO12800 RAW
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO3200 RAW
- ISO6400
- ISO6400 RAW
- ISO12800
- ISO12800 RAW
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO3200 RAW
- ISO6400
- ISO6400 RAW
- ISO12800
- ISO12800 RAW
Zajszűrés
Mint az előbb említettem, nincs kikapcsolható magas érzékenységű zajszűrés a gépben. Az alap fokozat a „kicsi”, mely mellett „normál” és „nagy” szűrési erősség választható. Mindez persze a JPEG képekre és a nagyobb ISO értékekre igaz, így az alábbi táblázatban ilyen fotókon vetettük össze a három fokozatot.
Zajszűrés
10 x 15 cm-es papírkép méret
A szokásos ISO tesztképeink mellett azok 300 dpi-s 10×15 cm-es papírmérethez, vagyis 1228 pixel magasságúra átméretezett változatát is közzé tesszük. Digitális laborban ugyanis ekkora papírmérethez ekkora felbontású képet hoz létre a laborgép. A lent látható képeken tehát azt ellenőrizhetjük, hogy egy 10×15 cm-es papírkép nagyító alatt hogyan nézne ki.
Képminőség
RAW fájlok dinamika tartaléka
A 14-bites RAW fájlok jellemzően sokkal több tartalékkal rendelkeznek a képdinamika terén, magyarul a sötét területeken még sokat világosíthatunk, a fényes területeken pedig esetleg sötétíthetünk és új részleteket csalhatunk elő belőlük. E dinamika tartalék megállapításához ISO1600-ban készítettünk egy sorozat alul- és felülexponált képet, majd mindet az eredeti expozícióhoz igazítottuk a Lightroom 5.5 szoftverben.
Az alulexponált képeknél a sötét részeken jelentős zaj a legnagyobb ellenségünk, valamint a dinamika csökkenése. A G1X Mark II esetén -2 fényértékkel alulexponált képet még ezekkel a kompromisszumokkal kivilágosíthatunk, az alatt viszont már nagyon erős zajra, a sötét részek bebukására és a színek változására is számítanunk kell.
Túlexpozíciónál többet vártunk a fényképezőgéptől. Hasonló szenzoros MILC-ek 1,3 vagy 1,5 fényértéknyi túlexpozíciót is kibírnak, itt viszont 1 fényértékkel túllőtt képeinket már nem lehetett minőségromlás nélkül visszahúzni. A csúcsfényes területek és bizonyos színek menthetetlenül kiégtek.
Dinamika tartalék alul- és túlexponált képeken (ISO1600 – RAW)
Makró
A G1X Mark II sokkal jobb makró képességgel rendelkezik mint elődje, hiszen az ottani 20 cm-es munkatávolság helyett a frontlencsétől akár 5 cm-re lévő témára is képes élességet állítani. A gép egy külön makró módot is kínál, melyet könnyen bekapcsolhatunk a bal iránygombot használva.
Az 5 cm-es „közelpont” persze csak a nagylátószögre igaz, kicsit belezoomolva már növelni kell a távolságot, mely tele végállásban 40 cm, de így is alig a fele a G1X hasonló adatának.
A legjobb nagyítást nagylátószögnél kapjuk, ami a minimális munkatávot tekintve kb. 99 mm széles leképezett területet jelent. A geometriai torzítás nem túl jelentős (némi párnatorzítással kell számolnunk) azonban a képsarkok erősen életlenednek, és a csak a képközép marad használhatóan éles. Kisebb tárgyaknál, melyek csak a középső területet töltik ki, ez nem túl nagy érvágás, nagyobb témák fényképezésénél azonban érdemesebb a tele állást használni. Végállásban messzebbről nem sokkal nagyobb (kb. 126 mm széles) terület fogható be.
Stablizátor
A Canon PowerShot G1X Mk II rengeteg stabilizációs módot kínál, de szerencsére ezek jó részét automatikusan állítja be (Intelligens IS), nekünk csak a fontosabb opciókra kell szorítkoznunk. Másféle üzemmódot választ például álló-, vagy mozgóképek esetén, de akkor is, ha a gép svenkelését érzékeli. A stabilizálás lehet Normál (állókép), Dinamikus (videó), Hibrid (makrónál), Követő (svenkelésnél), Powered (lassú bemozdulás), vagy Kikapcsolt (állvány).
Persze azért a fotósnak is van beleszólása, így a menüben megadhatja, hogy a stabilizátor folyamatosan, vagy csak az expozíció pillanatában működjön. Az utóbbi kevesebbet fogyaszt és hatásosabb, a folyamatos remegéscsökkentés viszont tele állásban vagy videónál nyújt remegésmentes élőképet.
Ezen kívül a Dinamikus, videózáshoz fejlesztett üzemmód kétféle opciót kapott. Ezek különösen akkor hatásosak, ha mozgókép felvétel közben sétálunk a fényképezőgéppel.
A készülék 5-tengelyes optikai stabilizátort kapott, melynek köszönhetően a gyártó mérései szerint akár 3,5 fényértékkel hosszabb expozíciókat is remegés mentesen megtarthatunk. Mindezt a tele végállásban mérték, amit mi is megtettünk. Normál esetben a 120mm-es gyújtótávolsághoz ~1/125 mp-es záridő lenne indokolt.
Az optikai stabilizátor valóban hatásosan működött. Rövidebb záridőkkel könnyebb volt megtartani a gépet, így 1/125 mp környékén 2 és 1/3 fényérték előnyt biztosított, a záridők hosszát növelve azonban ez egy egész fényértékkel kitolódott. 1/60 mp-nél a képek 70%-a lett valamilyen mértékben bemozdult, stabilizátorral viszont csak 1/6 mp-es hosszú záridőnél kaptunk ugyanennyi bemozdulást, ami 3 és 1/3 fényértéket jelent.
