Felépítés
Ergonómia
Hiába a nagyobb szenzor és a jóval méretesebb objektív, a Canon PowerShot G1X nagyon könnyen összetéveszthető a G12-vel. Csak aki szemfüles és ismeri a különbségeket, az veheti észre első ránézésre, hogy a legújabb, nagy szenzoros PowerShot-ról van szó. Ezek pedig az előző oldalon már említett elhagyott bal oldali tárcsa és a mélyebben kiugró objektív, illetve a piros színű, ezáltal eléggé feltűnő videófelvétel gomb. A formavilág, a téglatest forma és a minimális mértékű lekerekítések azonban azonosak. Ami még észrevehető, az a kissé megvastagított markolat. Pozitív lépés, de még mindig messze vagyunk a – szerintem legjobban sikerült – PowerShot G5 markolattól. Ezen felül a Leica-s külsejű exponáló gombot is kissé átdolgozták.
A hátlapon ezúttal is megtalálható a csúszásmentes ujjtámasztó gumiborítás, mely hüvelykujjunk alá esik.
S még egy apró változás: az érzékenység 1/3 Fé-es módosíthatósága miatt a felső érzékenység tárcsán több osztás található.
Az alumíniumból készült állványmenetet közelítőleg a gép középpontja alá helyezték, amely így 2,5 cm-re található az optikai tengely vetületétől. Állványra helyezett fényképezőgépnél sajnos sem a memóriakártyát, sem az akkumulátort nem tudjuk cserélni.
Optika
A Canon PowerShot G1X-be a vadonatúj szenzor miatt teljesen új objektívet kellett fejleszteni. A 11 lencsetagból felépítet optikában két ultra nagy törési mutatójú dupla aszférikus és egy kétoldalon aszférikus tag is megtalálható.
Az objektív fizikai gyújtótávolsága 15,1-60,4 mm, amelynek látószöge az 1,85×-es szorzójú képérzékelővel egy kisfilmes 28-112 mm-es gyújtótávolságú objektívének feleltethető meg. Az objektív fényereje f/2,8-5,8, amely átlagos fényerőt jelent (a legtöbb MILC-hez f/2,8-5,6 fényerejű kitobjektív készül). A rekeszt F16-ig szűkíthetjük
Az objektíven belülre ND szűrőt is beépítettek, így ha az F16 is kevésnek bizonyulna, még 3 Fé-kel hosszabb záridő érhető el (napsütéses időben F16 rekesz + ND szűrő kombinációjával 1/3 mp-es záridő is kihozható).
Kikapcsolt állapotban a frontlencse elé a dobozban mellékelt és szíjjal is ellátott védőkupakot helyezhetjük.
Az objektíven látható gyűrű ne tévesszen meg senkit, nem manuális zoomos objektívről van szó, ez csupán dizájnelem. Ezt a gyűrűt kell egyébként letekernünk, ha előtétlencsét, vagy valamilyen szűrőt szeretnénk az objektív elé illeszteni. Ennek helyére illeszthető ugyanis a szűrők fogadására alkalmassá tett adaptergyűrű, melyet külön kell megvásárolnunk. Erre 58 mm-es szűrők tekerhetők fel.
A PowerShot G1X örökölte a G12 Hybrid IS optikai stabilizátorát, mely az élőképet is képes stabilizálni, de beállítható úgy is, hogy csak az exponáló gomb teljes lenyomására aktiválódjon.
Optikai és digitális zoom
Képérzékelő
Nem lehet elégszer ismételni, hogy a Canon PowerShot G1X legfőbb ereje a szenzorában található. A teljesen új CMOS szenzor eddig nem jellemző méretben készült, számszerűen 18,7×14 mm, mely kissé nagyobb, mint a FourThirds képérzékelők (összehasonlítás képpen, a NégyHarmados szenzorok 17,3×13 mm-esek). A felbontás igazán jól eltalált, se nem túl nagy, se nem kevés (a szenzormérethez mérten), vagyis 14 Mpixel.
A legnagyobb felbontást választva 4352×3264 képpontos felvételeket készíthetünk, de emellett választhatunk 7M, 2M és VGA felbontást is. Akik nem szeretik a 4:3-as oldalarányt, használhatnak 16:9, 3:2, 1:1, sőt 4:5 oldalarányt is.
Az érzékenysséget a gép automatikusan is képes beállítani, ennek maximumát ISO400 és ISO1600 közé választhatjuk. Kézi úton ISO100 és ISO12800 között választhatunk értéket, méghozzá 1/3 Fé lépésekben.
A fotókat kétféle JPEG tömörítéssel, vagy veszteségmentes RAW formátumban menthetjük el. Utóbbi esetben választhatunk a RAW mellé JPEG file mentését is. A RAW fájlok mérete 20-24 MByte közöttiek.
A RAW formátumú fotókat többek között a gyárilag mellékelt Digital Photo Professional programban alakíthatjuk át JPEG-gé (a szoftvert sajnos nem kaptuk meg a géphez, a lenti kép a G11 tesztelése során készült a DPP egy régebbi verziójáról).
A zajszűrést háromféle érték valamelyikére állíthatjuk, teljesen kikapcsolni azonban nem lehet. Érdekes, hogy ha RAW+JPEG módot választunk, a zajszűrés mindenképpen közepes értékűre áll.
Kereső és LCD
A képek komponálását átnézeti keresőn is végezhetjük, amely kis keresőképet nyújt (kb. 13,5 fokos szög alatt látszó kép, illetve 34%-os képméret egy kisfilmes 100%-os 1×-es nagyítású keresőhöz képest). A kis nagyítás mellett a lefedettség a másik tényező, ami nem túlzottan kedvező. Ez az érték ugyanis messze nem 100%, méréseink szerint nagylátószögnél kb. 75%-os, míg tele végállásban 80%. A kereső pozíciója miatt enyhe parallaxis torzításra is számítanunk kell, ráadásul a kereső képének bal alsó sarkába belóg az objektív tubusa, egészen 65 mm-es ekvivalens gyújtótávolságig.
Ezektől függetlenül nagyon jó, hogy került ilyen kereső is a gépre, hiszen sok esetben komoly energiamennyiséget spórolhatunk ennek használatával, s néha kényelmesebb is így a fotózás, mint a gépet magunk elé tartva (más kérdés, hogy ilyenkor semmiféle információnk nincs a gép működéséről az AF helyesség visszajelzésén kívül, így sem a rekeszt, sem a zársebességet nem látjuk, illetve a fókuszpontot sem).
A korábbi 2,8″ képátlójú LCD-t 3″ méretűre cserélte a gyártó. Mondhatnánk azt is, hogy meghallgatta kívánságunkat, ugyanis a felbontást végre 920 ezer szubpixelre emelte, persze merő naivitás lenne arra gondolni, hogy mindez miattunk volt. Az viszont nagyon valószínű, hogy nem csak nekünk hiányzott ez. A betekintési szög is kiváló, még alulról nézve is jól látható képet kapunk, bár ennek a kihajthatóság és forgathatóság miatt komolyabb jelentősége nincs.
Erős napsütésben is egész jól látható képet kapunk, az LCD-re tükröződésmentesítő bevonat is került.
Felvételkor részletes információkat láthatunk a kijelzőn, sőt akár segédrács, élő hisztogram és elektronikus szintező is megjeleníthető. A kijelzésre kerülő információk egy részét az egyedi kijelzés menüpont alatt állíthatjuk be.
Az akkumulátor töltöttségének állapotát folyamatosan nyomon követhetjük az LCD bal felső sarkában, teljes, 2/3, 1/3 töltöttség valamint kimerült állapot szimbólum segítségével.
Visszajátszáskor a képekbe maximum 10×-es mértékben nagyíthatunk bele, amely a kiváló LCD miatt viszonylag jó élességellenőrzést tesz lehetővé. Miért csak viszonylag? A nagyított kép ugyanis lágyabbnak látszik, mint monitoron 1:1 nézetben, mivel komolyabb a nagyítás, mint ami a raszterillesztett megjelenítéshez lenne szükséges. 1:1 nézethez 640 pixel széles terület megjelenítésére lenne szükség, amely a gép felbontását tekintve 6,8×-es nagyítást jelentene. Pontosan ilyet nem tudunk választani, de hozzá nagyon közelit igen (a teljes nagyítástól vissza három lépéssel). Ilyenkor a részletek megjelenítése is már nagyon hasonló a monitoron látható 1:1-es képhez.
A képek között a hátsó vezérlőtárcsával lapozhatunk, s ez igaz a nagyított nézetre is. Ennek köszönhetően könnyedén összehasonlítható két egymás után készült felvétel élessége. A lejátszás képernyőjének üzemmódjai a következők: csak kép, kép minimális adatokkal (képméret, dátum, fájl sorszám), kép részletes adatokkal plusz hisztogrammal (kiégett részek villogtatva, s választható a részletes adatok helyett RGB hisztogram is), nagyított mód teljes képpel. Ez utóbbi esetében a kijelző jobb alsó részében a nagyított képet, bal felső részében a teljes képet láthatjuk. Ez a mód jelenik meg felvételkészítés után is, ha ezt a felvétel menüből kiválasztottuk (másik lehetőség a részletes info nézet).
További érdekesség, hogy a képek automatikus elforgatása nem csak felvétel állásban, de lejátszáskor is működik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a portré formátumban készített képeket valóban portré képként jeleníti meg lejátszáskor (álló formátumban, nem kell a gépet elforgatnunk a helyes megjelenítéshez – ez a felvételi orientáció visszaadása), de a gépet elforgatva viszont a teljes kijelzőt kihasználva nézhetjük vissza a fotót (a képet elforgatja, így a lejátszási orientáció felülbírálja a felvételit).
Vaku
A Canon PowerShot G1X új elhelyezésű vakuval rendelkezik. A korábbi fix beépítés helyett erre a fényképezőgépre felpattintandó vaku került. A felpattintott vaku 6,5 cm-re helyezkedik el az optikai tengelytől.
A vakut mindenképpen kézzel kell kinyitnunk, a gép ezt nem teszi meg helyettünk (kezdő fotósoknál ez nem biztos, hogy a legideálisabb megoldás). A vaku üzemmódok között hosszú szinkron idejű és második redőnyre szinkronizált, valamint vörösszem csökkentő is választható. Megadhatjuk a vaku teljesítmény kompenzációját ±2 Fé tartományban, itt választhatunk biztonsági üzemmódot is, amely során a gép felülbírálhatja a megadott értékeket. Arra is van lehetőségünk, hogy kézileg adjuk meg a vakuteljesítményt, legkisebb, közepes, legnagyobb értékben.
A vörösszem csökkentő vakumód nem elővillantással, hanem az AF segédfény folyamatos világításával próbálja meg összehúzni a pupillát. Az ötlet jó, de csak akkor működik, ha az alany szemébe világítunk (vagyis az alanyunk szeme képközépre kerül, ami kompozíciós szempontból viszonylag ritkán előnyös). Másik hátránya az elővillantással szemben, hogy csak egy személyre alkalmazható, csoportképnél a vakus elővillantás minden személynél hatásos lehet. Más kérdés persze, hogy egyik módszer sem mindenható, az optikai tengelyhez közel lévő vaku miatt óhatatlanul kialakulhat a vörösszem (ennek elkerülésére érdemes külső vakut használni).
Azt is kiválaszthatjuk, hogy közvetlenül fotózás után hajtson-e végre szoftveres vörösszem korrekciót a gép, vagy sem. Ha mégsem kérjük, lejátszás módban még utólag is van mód ezek javítására. Ennek során a fényképezőgép felméri a kép azon területeit, ahol vörös szemek találhatók, de arra is lehetőséget biztosít, hogy kézzel válasszuk ki a vörös szemeket, ha az automatika nem, vagy nem jól ismerte fel ezeket.
A fényképezőgépre Canon rendszerű vakupapucs került, amelyre E-TTL ill. E-TTL II kompatibilis rendszervakuk csatlakoztathatók, valamint rádiós kioldó is használható.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A csatlakozókat a fényképezőgép jobb oldalára helyezték egy rugós műanyag ajtó mögé. Itt található a kombinált A/V és USB kimenet, a vezetékes távkioldó (2,5″ jack), valamint a HDMI kimenet csatlakozói.
Az elkészült felvételeket SecureDigital (SD), SecureDigital HighCapacity (SDHC) vagy SecureDigital Extended Capacity (SDXC) memóriakártyára rögzítheti a fényképezőgép. Gyári csomagolásban nem kapunk memóriakártyát a géphez, s a gépben sincs belső memória.
Új az akkumulátor is. Azt gondolhatnánk, hogy a nagyobb LCD és a nagyobb szenzor miatt bekövetkező nagyobb fogyasztás miatt a gyártó komolyabb akksit választ. Ez azonban sajnos pont ellenkezőleg történt. A korábbi 7,4 V-os 1050 mAh kapacitású NB-7L helyett a G1X 7,4 V-os 920 mAh-s (a PowerShot SX40 HS-ével megegyező) NB-10L-t használ. Bár az is elképzelhető lehetne, hogy jobb optimalizálással tovább bírja a G1X, mint egy G12, de a gyakorlat nem ezt mutatja. Egy masszív tesztfotózásos nap után a teljesen teli akku szinte csontra kiürült. CIPA ajánlású gyári mérések szerint egyébként 250 képet készíthetünk egy feltöltéssel (a G12-re 370 képet adtak meg). Az energiával jelentősen tudunk spórolni, ha az átnézeti keresőt használjuk .
Az akkumulátor és memóriakártya közös fedlapját fém megerősítéssel látták el, ennek ellenére is érdemes rá vigyázni, mert kinyitott (vagy letört) ajtóval a fényképezőgép nem használható.
