Felépítés II.
Kereső és LCD
A Canon PowerShot G3X nem kapott beépített elektronikus keresőt, de ahogy az EOS M3-nál is, úgy itt is van lehetőség a vakupapucsba opcionális EVF-DC1 típusú keresőt illeszteni, amely 2,36 millió képpontból épül fel. Mivel ilyet sem az EOS M3-hoz, sem most a PowerShot G3X-hez nem kaptunk, így ennek képminőségét és képméretét sem ismerjük.
A hátlapra 3:2 oldalarányú, 3,2″ képátlójú, 1,62 millió pixelből felépülő LCD került, amelyet felfelé 180 fokban, lefelé 45 fokban dönthetünk.
Fontos, hogy ne csak a számadatokat nézzük, s ha kicsit figyelmesebben vizsgáljuk az LCD-t, akkor kiderül, hogy egy RGBW panel került ide. A hagyományos, vörös, zöld és kék szubpixeleket tartalmazó kijelzőkkel szemben az RGBW panelek nagyobb fényerőre képesek, viszont mivel ez esetben nem 3, hanem 4 szubpixel alkot egy valódi képpontot, a számszerű szubpixelszám magasabb, mint az RGB panelek esetében. Az 1,62 millió képpont ezúttal is 780×520 pixelt ad, amely megfelel egy hagyományos RGB LCD esetében 1,22 millió képpontjának.
Egy dolog a pixelszám, egy másik viszont a szubpixelek elhelyezésének módja. Bizonyára sok olvasónk tud az egyik koreai gyártó OLED paneljeinek fejlődéséről, ahol elsőként a szubpixelek elhelyezése miatt a 800×480 pixeles felbontású 4″-os panel sem adott olyan finom képet, mint amire számítottunk volna. Ez esetben is hasonló a helyzet: remek részletetgazdagságú a megjelenített kép, de a nagy felbontás ellenére közelről azért jól láthatóan recések a függőleges vonalak, aminek oka a szubpixelek elhelyezési módja. Ideális eset lehet egy RGB kijelzőnél az inline elrendezés, amelynél a vörös, zöld és kék szubpixelek függőleges vonalakat alkotnak. Itt azonban a fehér pixeleket is el kellett helyezni, ami miatt valamelyik függőleges folytonosságát meg kellett szakítani. Az LCD-t gyártó cég (vélhetően a Sony) úgy döntött, hogy ezt a kék oszloppal teszi, azaz a vörös és zöld szubpixelek még függőleges vonalat képeznek, de a kék szubpixelek már nem. A fehér vonal ezért látszik recésnek. Normál nézési távolságból persze semmi probléma nem tapasztalható, ez csupán a közelről megtekintésnél észlelhető. A szubpixelek elhelyezését az alábbi makróképünkön mutatjuk meg:
A háttérvilágítást 5 lépésben állíthatjuk, emellett éjszakai üzemmód is beállítható a menüben. A színezet azonban nem módosítható.
A kijelző érintésérzékeny felületet is kapott, így a kezelhetőséget is javítja. A multitouch érzékelésnek köszönhetően a képnagyítást az okostelefonoknál elterjedt módon két ujjal is végezhetjük, s persze a görgetés is működik. A nagyított nézetet megtartva is lehetséges a lapozás a fotók között, így könnyen ellenőrizhető egy sor egymás után készült fotó fókuszhelyessége. Felvételkor érintéssel jelölhető ki a fókuszpont, illetve érintésre történő exponálás is kérhető, amely az exponáló gomb megnyomásánál jóval kisebb berázódást eredményez (ha egyáltalán egy enyhe érintéstől berázódik a gép). Mindkét funkció egyébként letiltható, tehát nem szükséges élnünk az érintéses AF és az érintéses kioldás lehetőségével
Érintéssel navigálhatunk a menü összes pontja és oldala között is, vagy akár az élőkép szélén megjelenő Q (gyors) menü összes beállítása között.
A képernyőn látható adatokat elsősorban a DISP gombbal, ezek mennyiségét pedig a menüben szabályozhatjuk. Itt adhatjuk meg például, hogy az élőképre szeretnénk-e részletes adatkijelzést, segédrácsot, élő hisztogramot, vagy kéttengelyes (a döntést is figyelő) elektronikus horizontot. A képernyő alapból nem kapcsolható ki, hiszen egyben keresőként is funkcionál, de a már említett programozható gombokra a menüben rendelhető ilyen funkció.
Lejátszáskor szintén a DISP gombbal válthatunk a megjelenített kép adatai között, vagy kapcsolhatjuk ki azokat. Ilyenkor a világossági hisztogram mellett színcsatornánkénti hisztogram is megjeleníthető, s persze részletes expozíciós adatok is olvashatók, a gyújtótávolságot azonban nem jeleníti meg a gép.
Vaku
A fényképezőgép felpattintható vakut kínál, amelyet valóban nekünk kell kinyitnunk. No nem kézzel feszegetve, csak egy reteszt elhúzva. De ezt a gép nem teszi meg helyettünk, még teljes automata módban sem.
A vaku teljesítménye tapasztalatunk szerint egyébként nem túl komoly, bár a gyártó kulcsszámot nem adott meg, csak azt, hogy a hatótávolsága 6,8 méter. Nos, persze nyilván ISO Auto állásban, jó nagy érzékenységnél, F2,8 rekesznél. Általában azért egy derítő vakuzásra még elég lehet, ha mégis kevésnek tűnik, az érzékenység emelésével lehet ellensúlyozni, s ilyenkor a környezet fényei is jobban érvényesülnek (egyébként sem célszerű ISO100-nál derítővakuzni, ha gyenge a fény, akkor az érzékenységet is emelve kell a vakut alkalmazni).
A vaku nyitási mechanikája az újabb gépeknél alkalmazott fém zsanéros megoldású, amelynek köszönhetően a villanó akár indirekt állásba is hajtható egyik ujjunkkal. Bár 90 fokig nem emelhető, mert ilyenkor már nem villan el, de 80 fokig még használható. A viszonylag kis teljesítmény miatt azonban indirekt vakuzásnál még alacsony mennyezetű szobában (2,7 m) is elkel az ISO1000 érzékenység, ami a szebb fények miatt még így is jobb választás, mint a szembevakuzás:
Beépített és külső vaku direkt és indirekt vakuzásnál
A vörösszemek ellen elővillantásos vakumód nincs, helyette a gép elején lévő fehér színű LED folyamatos fénye szolgálja a pupillák összehúzódását. Ha mégis vörös szemek alakulnának ki, gépen belül utólagos szoftveres korrekció eszközölhető a lejátszás menüből.
Az objektív központi zárának köszönhetően akár 1/2000 mp-es zársebesség mellett is vakuzhatunk, s ez külső vakukkal is elérhető. Igaz, csak teljes manuális módban választhatunk ilyen nagy zársebességet, a gép valamiért azt gondolja magáról, hogy 1/250-nél nem mehet feljebb.
A vaku teljesítményét ±2 fényérték tartományon belül korrigálhatjuk, illetve kézi teljesítmény is megadható, de csak három érték valamelyikére: kicsi, közepes, maximális.
A gép tetején lévő vakupapucsra középpontos vagy akár Canon E-TTL II rendszervakuk is csatlakoztathatók. A rendszervaku néhány funkciója a gépvázról is vezérelhető, de nem kapunk olyan részletes beállítási lehetőséget, mint a Canon DSLR-eknél, így pl. nagy sebességű vakuszinkron a gépről nem, csak a vakuról választható.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Csatlakozókat a gép mindkét oldalán találunk. Bal oldalon a mikrofon és fejhallgató aljzatokat, míg jobb oldalon a miniHDMI kimenetet, az USB aljzatot, valamint a vezetékes távkioldó 2,5mm-es jack csatlakozóját találjuk.
A gép fotók számára belső tárhelyet nem kínál, így mindenképpen saját magunknak kell gondoskodnunk a memóriakártyáról, amelyből SD, SDHC és SDXC használható. A gyors írási sebesség érdekében a G3X az UHS-I adatátviteli módot is támogatja, így az ilyen típusú kártyák elviekben jól kihasználhatók a géppel. Az újabb UHS-II-t azonban nem kezeli a gép (UHS-II kártya használható, de nem használható ki a maximális sebessége).
A Canon PowerShot G3X a G és SX széria újabban alkalmazott lítium-ion akkumulátorát használja. Az NB-10L 7,4V feszültségű, 920 mAh kapacitású, azaz mintegy 6,8 Wh energiát képes eltárolni. Ez 300 fotó elkészítéséhez elég (érdekes módon az opcionális EVF-fel ez a szám csupán 240).
Az akku töltését külső töltőben végezhetjük el. A lítium-ion technológia ellenére a töltöttséget a gép csupán a lemerülés előtti fázisban jelzi, azt sem túl korán. Ha a villogó piros akkumulátor jelet meglátjuk, akkor szinte már késő: 10-15 kép után garantáltan ki fog kapcsolni a gép.
