Képminőség
Képzaj
Az F300EXR valamivel kisebb szenzort kapott mint elődje, ugyanazzal a felbontással. Ez elvileg gyengébb érzékenységet és több zajt jelenthet ez azonban a gyakorlatban ennél a modellnél nem állja meg a helyét.
ISO100 jelenti az alap érzékenységet, melynél pontosan ugyanúgy kezd a gép mint a korábbi típus. Teljesen ugyanazt a zajszintet hozzák világossági és színzajban is. A jól megvilágított területeket szép részletesen adja vissza a gép, az árnyékos, kevésbé kontrasztos területek azonban a zajszűrés miatt már mosottak lehetnek ezen a fokozaton is.
ISO200-ra emelve az érzékenységet már egy fokkal elmarad az elődtől. 40%-os emelkedés ilyen alacsony fokozaton elég soknak mondható. Az elődtől viszont csak 10%-kal kapunk több zajt. A kék színcsatornát viszont erősebben szűrik, így itt épphogy kevesebbet látunk a képeken. Ennek ellenére több fotón az égbolt homogén felületén már látható lehet a szűrés után visszamaradt zaj.
ISO400-nál ismét fej-fej mellett a két gép, minden téren majdnem ugyanannyi zajt mutatva. A szűrés ennél a beállításnál már a kép egészén feltűnő, gyengébb részletességet hagyva.
ISO800-tól az F300EXR kerül előnybe a korábbi géphez képest. A részleteket romboló világossági zaj terén még nem nagy az eltérés, de a színcsatornák jobban szűrtek, különösen a már említett kék csatorna.
Előnyét egyértelműen ennek a szűrésnek köszönheti a gép, mely ISO800-on még nem, de a következő lépcsőnél már egyértelmű. Sajnos ennek negatív hatását is láthatjuk, hiszen a kevesebb zaj mellett a képek részletessége is gyengébb az F200EXR-hez képest.
Az ISO1600 érték volt az utolsó, melynél nagyobb felbontást használhattunk. ISO3200-nál már 6 megapixel a maximum, vagyis a gép egy picit szerényebb a korábbi modellnél (ezen a fokozaton ott még megengedett volt a max. felbontás). Nagy örömünkre zajban is sokkal jobb a helyzet. Az F200 eléggé eleresztett magát, most viszont csaknem fele annyi zaj termelődik, vagy látható A szűrés pedig…hát az dolgozik szépen, de a kisebb képméret miatt nem vesszük annyira zokon a részletvesztést.
ISO6400-ra kapcsolva már csak 3 megapixel használható. Ennek köszönhetően szintén kevésbé feltűnő a zaj. Igazából nem lesz több mint az előző fokozatban. Szűrése ismételten nagyon erős és már csak a kontrasztosabb, nagyobb témák felismerhetők a képen.
Az utolsó, ISO12800-as beállítás, a „miért ne?” fokozat. Értelme egy ilyen kis szenzoron nem sok, ahogy a produkált szétmosott, zajos kép is mutatja, de ha már van miért ne használnánk néha. VGA-ra méretezett webgalériához talán elmegy.
Érzékenység – képzaj
Zajszűrés
A fényképezőgép nem rendelkezik RAW formátummal, így csak JPG-ben tudtuk megmérni a zajszintet. Sajnos közvetlenül befolyásolható zajszűrési lehetőséget sem kapunk.
„Szegény ember” zajszűrése lehet a képméret csökkentése. A durvább zaj így észrevétlenebb, finomabban van jelen a képen. Sok esetben a kép végállomása úgy is a 10 x 15 cm-es (vagy 10 x 13 cm-es) papírkép, vagy a monitorfelbontás mérete. Ehhez igazodva megvizsgáltuk a 2 megapixelre kicsinyített fotókat is.
Ilyen méretben ISO100-nál szinte tökéletes, szemre rendkívül részletgazdag és zajmentes képet kapunk. Talán csak a sötétebb részeken fedezhető fel némi foltosodás. ISO200-nál is ugyanez a helyzet, de a középszürke és sötét részeken élesebb szemmel már megfigyelhető némi finom szemcsézetű zaj. ISO400-on sincs komoly zajosodás viszont a kép némileg veszít a részletességéből, lágyabbnak hat. Mindez a következő fokozaton válik igazán nyilvánvalóvá, hogy aztán az utolsó 12 megapixeles méretet adó ISO1600-on már nem csak a szűrés, de a hátramaradt zajnyomok is zavaróvá váljanak. Ezután lényegében ugrásszerű a képminőség romlása, hiszen kisebb felbontásról méreteztünk le. Az ISO3200-at mindenesetre még nyugodt szívvel ajánlom kisebb papírképekhez, de a két legmagasabb érzékenységi szinten készült képeket már csak webes felhasználásra, nagyon kis felbontásban.
Érzékenység – képzaj; 10×13 cm-es nyomatokon (szimuláció)
Általános képminőség
A napsütésben készült képeket szemlélve életteli színekkel és nagyon jó kontraszttal találkozunk. Kicsit túlszaturált hatásúak a képek, de méréseink nem ezt mutatták, az F300EXR színtelítettségben tökéletes. Az egyes tartományokat vizsgálva azért árnyaltabb a kép, nem mindenütt pontos ugyanis a színvisszaadás. A világos és sötét bőrszínekkel nagyon jól bánik a készüléket. Nagyon pontos a lombzöld és az égkék is, ahogy jobbára a vörös, bordó és lilás árnyalatokkal sem volt gond. A sárgák egy kicsit hidegebbek és sápadtabbak a kelleténél, a lilához közeli kékek viszont kicsit melegebbek és telítettebbek. Leginkább a ciánkék tért el a kívánatostól, inkább a melegebb égbolt szín felé közeledve.
Az elődre is jellemző töredezett, erősen szűrt hatás sajnos itt is megjelent, nem dobva fel túlzottan a minőségről alkotott véleményünket. Az élek mentén – különösen homogén felületek szélén – a túltömörített képekre hasonlító töredezettség jelentkezik. Az általunk tesztelt készülék nagylátószögnél a sarkokban és széleken sem jeleskedett. A kép jobb széle sok esetben volt életlen. Egyéb tekintetben a képminőség az F300EXR által képviselt kategóriának megfelelő.
