Kipróbáltuk: Fujifilm FinePix F300EXR teszt

0

Optika

Kromatikus aberráció

Az ilyen nagy zoomátfogás nem egyszer gondot jelent az optikák számára, mely többek között színhibaként – vagy kevésbé magyarosan – kromatikus aberrációként jelentkezik. Ezzel a problémával az F300EXR-nek is szembe kell néznie, de nem olyan mértékben, mint a néhány korábbi Fujifilm ultrazoom modellnek. Az erős kontrasztkülönbségű területek határán jelen van a színhiba, többnyire vastagabb lila színszegélyek formájában. A gép szoftvere úgy tűnik nem foglalkozik a problémával és ha a kint készült tesztképeinket nézem nem is érzem ezt olyan nagy bajnak. Nevezzük jelenlévő, de nem szemet szúró problémának!

A kromatikus aberráció a rekesz szűkítésével általában eltüntethető, vagy csökkenthető, itt azonban a rekesz helyett ND szűrővel befolyásolhatjuk a bejutó fénymennyiséget, így a legmagasabb rekeszértéken sem látható csökkenés.

Kromatikus aberráció

Geometriai torzítás

Szintén egy akár szoftveresen is csökkenthető optikai hiba. A FinePix F300EXR-en ugyan nem állítható ez a képesség, a szinte tökéletes, torzításmentes képei viszont arra utalnak, hogy használja.

24 mm-nek megfelelő nagylátószögnél szinte csodával határos az elhanyagolható geometriai torzítás, itt még is ez a helyzet. Mindössze 0,1%-os hordótorzítást mértünk. Ebből a szempontból tehát épületfotóra is ideális lehet a fényképezőgép.

Tele végállásban még jobb a helyzet, bár itt nem szokott gondot okozni a torzítás. Esetünkben szinte alig volt mérhető a mértéke, így lefelé, nullára kerekítettük.

Torzítások a gyujtótávolság függvényében

nagylátószögnél (f=24 mm ekv.) hordótorzítás: ~0,1%

tele állásban (f=360 mm ekv.) hordótorzítás: 0%

Közelfényképezés, makró

Az élességállítási tartomány kétféle beállítással választhatjuk meg. Normál értéken 45 centiméterről készíthetünk közelképeket, makró módban 5 cm-ről. Ezt kompaktok esetén többnyire a frontlencsétől számítva mérik, az F300EXR viszont az első lencsétől 2 cm-re lévő témára is sikeresen élességet állított. Ennek köszönhetően egészen jó nagyítást kapunk 45 mm széles leképezett területtel. Ez a közelség persze a minőség szempontjából nem a legideálisabb. Csak a kép közepe marad éles, a szélek és sarkok elmosottak maradnak, és az eddiginél nagyobb, de még így sem vészes geometriai torzítással találkozunk.

A legjobb nagyítást nagylátószögnél kapjuk, de tele állásban is próbálkozhatunk közelfényképezéssel. A közelség ezúttal 110 cm-t jelent a frontlencsétől mérve (az adatlap szerint 100 cm-t). A zavaró optikai hibák megszűnnek a befogott terület mérete azonban „csak” 120 x 90 mm.

Makró képességek

nagylátószögnél (24 mm ekv.), 2 cm-ről legkisebb szélesség: 45 mm

tele állásban (360 mm ekv.) nagylátószögnél, 110 cm-ről legkisebb szélesség: 120 mm

Vignettálás

A képsarkok sötétedése ránézésre még homogén felületen is alacsony. A képet jobban szemügyre véve azonban feltűnhet, hogy kevésbé egyenletes eloszlású, inkább a sarkok végét érinti. Nagylátószögnél átlagos, 13,9%-os vignettálást kaptunk, ami a rekeszérték növelésével alig lesz kevesebb. Nem is csoda, hiszen ez nem a rekesz szűkítését jelenti, csak a már említett ND szűrő használatát.

Tele végállásban valamivel jobb eredményt kaptunk a legalacsonyabb rekeszbeállításon, viszont az értéket növelve egy kicsit magasabbra, 11,4%-osra emelkedett.

Peremsötétedés



sarkok fényerőcsökkenése: 13,9% (0,43 Fé)


sarkok fényerőcsökkenése: 10,8% (0,33 Fé)


sarkok fényerőcsökkenése: 7,2% (0,21 Fé)


sarkok fényerőcsökkenése: 11,4% (0,35 Fé)