Felépítés
Ergonómia
Elődjéhez képest kicsit talán szögletesebb lett a gép, méreteit tekintve pedig egy-két millimétert, és néhány grammot faragtak belőle. Mindez a használatát nem befolyásolja az eddigihez képest. Nem lett kényelmetlenebb, vagy kényelmesebb, bár komfortról az ilyen kialakítású fényképezőgépek esetén felesleges beszélnünk.
A J4-en például ugyanúgy nincs markolat, mint elődein, és az általunk próbált sima, csúszós felületű fehér borítás sem könnyíti meg a biztos fogást. Azért a hátsó részre sikerült a gyártónak odabiggyesztenie egy vékony peremet, hogy legalább a hüvelyujj ne csúszkáljon annyira. Borítása egyébként fém és műanyag ügyesen és igényesen megoldott keveréke, bár ez a fényes fehér változat első blikkre kimondottan műanyagosnak tűnik.
A gép alján lévő állványmenet is fémből készült, és pontosan az optikai középtengellyel párhuzamosan helyezték el. Ez állványról való panorámázáskor jól jöhet, viszont a készülék kis mérete miatt elég közel került a mellette lévő akku- és memória foglalathoz, így a fedelének nyitása állványtalpra erősített gépnél nem lehetséges.
A készülék külsőre szép és letisztult, használhatóság szempontjából viszont nagyon kompaktos hangulatú, a szó rosszabb értelmében. A letisztultság kevés kezelőszervet jelent, mely miatt szinte mindent a menüből kell kikotorásznunk.
Programozható gomb egy szál sem került a J4-re, de a renomét egy kissé menti az egyetlen funkciógombbal (F) előhívható aktív státuszmenü, na és persze az érintőképernyő.
A gombok viszonylag kicsik de még a használhatóság határán belül. Külön piros pont a vezérlőtárcsáért és a különálló videó gombért. Szinte minden kezelőszerv könnyedén elérhető a gépet tartó kéz két ujjával, még a módválasztó tárcsa is. Sajnos utóbbira nem kerültek fel külön a kreatív üzemmódok (P, A, S, M), így ezeket újra csak a menüből tudjuk előbányászni.
A fényképezőgép kis mérete viszont jó hír a víz alatti fotózás rajongóinak, ugyanis kényelmesen használható, gyári búvártokot (WP-N3) is vásárolhatunk hozzá, mely 45 méterig biztosít védelmet a víz nyomásával szemben. A tokhoz Nikon gyártmányú külső, vízálló vaku (SB-N10) is csatlakoztatható.
Optika
A J4 a Nikon 1 rendszer összes optikájával kompatibilis, melyhez jelenleg 9 zoom és 4 fix gyújtótávolságú objektívet kínál a gyártó, köztük két időjárás és ütésálló darabot is. A Nikon 1 optika kínálat meglehetősen új darabja a géphez kiobjektívként adott 1 NIKKOR VR 10-30mm F3,5-5,6 PD-ZOOM, mely a korábbihoz hasonló gyújtótávolságot (27-81mm ekv.) és fényerőt, optikai stabilizátort, valamint elektronikusan vezérelhető zoomállítást kínál. Az optika 4 aszférikus, illetve egy ED és magas áteresztésű lencsetagot is tartalmaz. Mindössze 2,5 cm-rel növeli a gépváz hosszát, bekapcsolt állapotban pedig belső tubusa további 1,8 cm-rel nyúlik előre. A kitoptika érdekessége, hogy a hagyományos kompaktokhoz hasonlóan, a bekapcsolás után növeli meg hosszát, és frontlencsét két automatikusan (kikapcsoláskor) záródó műanyaglamella védi, így nincs szükség elülső lencsevédő kupakra.
Tesztünk során jobbára ezt az objektívet használtuk, kiegészítve egy kiváló fényerejű 1 NIKKOR 18,5mm F1,8-cal (50mm ekv.).
Mint a fentiekből nyilván kitűnt, a szenzor mérete miatt 2,7x-es objektívszorzóval kell számolnunk minden csatlakoztatott objektív esetén. Így kapjuk meg a kisfilmre átszámított gyújtótávolságot, illetve az ennek megfelelő látószöget.
Igaz ez más gyártók, sőt az adapterrel használt DSLR Nikkor objektívek esetén is. A Nikon FT1 bajonett átalakító adapterrel ugyanis bármelyik F-bajonettes objektív is felerősíthető a gépre. AF-S jelölésű esetén működőképes autofókuszt kapunk, ilyen jelölés híján azonban csak kézi élességállításra van mód.
Képérzékelő
A MILC világban a kisebbek közé tartozó 13,2 x 8,8 mm-es szenzorméret ellenére a Nikon bátor lépésekkel egyre csak növeli gépeinek felbontását. Az első Nikon 1 gépszériák 10 megapixeles felbontása óta ma már 18,4 megapixelnél tartunk. Ennyit kapott ugyanis az új J4, mely ezúttal is egy változatlan méretű CX formátumú CMOS érzékelőt használ.
Az előd óta tehát 4 megapixelt léptünk előre, ami az akkori 350 pixel/mm-es képpontsűrűséghez viszonyítva közel 400 pixel/mm-es értéket jelent. A mai normál kompaktok 16-20 megapixeles felbontásához, és 1/2,3″-os érzékelőjéhez képest még így is 4x akkora hasznos szenzorfelületet kapunk, amit a gép jobb képminőséggel fog meghálálni.
A 3:2-es oldalarányú képérzékelő 5232 x 3488 pixeles maximális képméretet nyújt 8-bites JPEG vagy 12-bites RAW formátumban. JPEG-ben kétféle kisebb méret, illetve 16:9-es oldalarányt adó képkivágás is választható. A tömörítés finom (1:4), vagy normál (1:8) lehet. RAW formátumban csak a maximális felbontás, vagy kombinált (RAW+JPEG) választható.
Elődeihez hasonlóan a Nikon 1 J4-be sem került mechanikus redőnyzár. Az elektronikus zár rendkívül csendes működést tesz lehetővé, a „klasszikus” zárhang ezúttal legfeljebb bejátszott hangminta lehet. Persze meg van az előnye is ennek a metódusnak, ugyanis rendkívül gyors záridő (akár 1/16000 mp) érhető el, és mint látni fogjuk a sorozat sebesség is kivételes.
Az érzékenység ISO160 és 12800 között állítható egész fényértékenként (ISO160 és 200 között csak 1/3 Fé az ugrás). Ez épp egy fényértékkel több a korábbi modellben beállíthatónál. Automatikus üzemmódokból ugyanazt kapjuk mint a J3-nál, ami ISO6400, 3200 vagy 800 maximum értéket jelöl ki a gép számára, ez alatt pedig bármit beállíthat.
A J4 egy-két új beállítással is rendelkezik. Az NR6400 és NR12800 állások a normál ISO6400 és 12800 érzékenységhez képest extra zajszűrést adnak, sőt, a meglévő nagy érzékenységű zajszűréshez viszonyítva is pluszt kapunk. Ez esetben a gép valószínűleg több (hangtalan) expozíció egyesítésével éri el a zajmentesebb végeredményt.
Az optika cseréjénél óhatatlanul is por kerülhet a szenzorra, melyet ráadásul még zár sem véd. Ez ellen az érzékelő előtti portaszító üvegfelülettel védekezik a gyártó. Mivel kellő távolságra van az érzékelőtől, még szűkebb rekeszértéket használva sem látszanak rajta a megtapadt szennyeződések, mint a közvetlenül a szenzorra rakódottak, tisztítása pedig egy fokkal veszélytelenebb az érzékelőnél.
Kijelző
A fényképezőgép hátuljára egy fixen beépített, 3″-os (7,5 cm átlójú) TFT LCD került, pont úgy mint a sorban őt megelőző két modellre. Azt azonban nem mondhatjuk, hogy semmi sem változott az előző generációk óta. Először is kismértékben növekedett felbontás, mely az eddigi 921 ezerről 1,037 millióra nőtt. Ami viszont jóval fontosabb, a képernyő érintésérzékeny lett.
A több mint 1 millió képpont kiváló részletességet biztosít, melyet nagyon jó színvisszaadás, kontraszt és képdinamika tesz teljessé. A hátsó monitor bármilyen szögből jól látszódik, és sötétben sem lassul, bár némi zajosodást ilyenkor el kell viselnünk. Képe erős napsütésben nehezen látható, amit némileg a ±3 fokozatú világosság állítással korrigálhatunk.
Az érintésérzékeny vezérlés szintén jóra sikerült. A képernyőn szinte bármire kattinthatunk, így nem csak a képvisszajátszás és az AF pontok kijelölése, de a teljes menü, a státuszképernyő, illetve az élőképen megjelenő keretes értékek is szabadon módosíthatók néhány érintéssel. A kapacitív képernyő érzékenysége a modern okostelefonokkal vetekszik. Beállíthatunk fókuszpont kijelölést és ezzel összekapcsolt érintéses expozíció indítást is, de a két funkció egymástól függetlenül is működhet. Természetesen ha nem szeretnénk rábízni magunkat az érintéses vezérlésre, az egész le is tiltható, de aktiválása sokkal egyszerűbbé teszi a kezelést.
A hátsó képernyőn megjelenő felvételi adatok kétféle módon, egyszerű és részletes formában jeleníthetők meg, de sajnos nem válthatunk köztük gyorsan, illetve nem tüntethetjük el őket teljesen az élőképről. Minden beállítás csak a menüből lehetséges. A kijelző extrái közé tartozik egyféle kompozíciós segédrács bekapcsolása is, mely minden irányban negyedeli a képmezőt. Egyéb extrák (pl. élő hisztogram, vízszintjelzés) nem állnak rendelkezésre.
Lejátszás módban is a menüben válthatók a megjeleníthető adatok, melyek szintén normál vagy részletes kijelzésűek lehetnek, utóbbi esetben világossági hisztogrammal támogatva a képet. A kiégett és bebukott területeken nem jelzi ki a gép. Az adatkijelzés (a menüben) eltüntethető a lejátszott fotóról.
A memóriában tárol képek között a hagyományos módon, a jobb-bal gombbal, vagy az érintőképernyőt igénybe véve, a mobiltelefonoknál megszokott módon lapozhatunk. Nagyításuk is lehetséges két ujjunkat használva. A fotók kicsinyítésénél 4, 9, 16 nézőképes oldalak is behívhatók, tovább lapozva pedig naptár szerint rendezve látjuk őket.
Vaku
A gép tetején lévő felpattanó beépített vakut a J3-hoz hasonlóan a bal oldalába süllyesztett kis gombbal nyithatjuk fel, de csak a készülék bekapcsolását követően. Teljes automatikus módnál önállóan nyílik.
Dupla zsanérja elviekben lehetővé teszi, hogy akár indirekt módon, a plafonra is villantsunk vele, a 6,3-as kulcsszám azonban csak nagyon közeli témáknál ad jó eredményt. ISO160 érzékenység és F3,5-ös rekeszérték mellett ez max. 1,8 méteres távolságot jelent.
A vaku kompenzáció mértéke 3 és +1 fényérték között, 1/3 Fé lépésekben szabályozható. A fénymérés alapesetben automatikus (iTTL), de a menüben kézi módot is találunk, melynek segítségével 1/1 és 1/32 arányban leosztható a villanási teljesítmény. Szinkronideje nagyon kevés, mindössze 1/60 mp, tehát nyitott vakunál a záridőt ennél rövidebbre nem állíthatjuk.
A villanó üzemmódjai a le gomb segítségével érhetők el. Az automata és kikapcsolt álláson kívül derítő, hosszú szinkron, hátsó redőnyre szinkronizált, derítő+hosszú, hátsó redőnyre szink+hosszú, valamint ezek vörösszem csökkentő elővillanással kombinált változatait érhetjük el.
A J4-re nem tehető külső rendszervaku, és szinkronkimenet sem található rajta.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A gép bal oldalán lévő, szépen elrejtett műanyag fedelet kihajtva jutunk az aljzataihoz, mely egy HDMI (Type-D) és egy USB 2.0 csatlakozóhelyet takar. Előbbihez nem kapunk külön kábelt, utóbbihoz viszont igen.
A Nikon 1 J4 a memóriakártya terén is újít. Szakít a megszokott SD kártyákkal és a mobiltelefonoknál megszokott microSD, microSDHC és microSDXC formátumokat hozza be. A foglalat a markolati rész alján nyíló műanyagajtó mögött kapott helyet, közvetlenül az akkumulátor mellett. A készülék nyitott kártyaajtóval is működik. A gyártó 64 GB méretig tesztelte a jobb nevű memóriakártyákat. Egy teljes felbontású, finom tömörítésű JPEG kép kb. 8-9 MB, így egy 8 GB-os kártyára kb. 900-950 ilyen kép fér. RAW esetén 400-430 képet menthetünk egy ilyen kapacitású memóriára.
Az akkumulátor is változott, bár megtartották a lítium-ion típust és méretet, de ezúttal az EN-EL22 típusjelű áramforrás került a gép csomagjába, 7,2 V feszültséggel és hajszálnyival kisebb, 1010 mAh-es kapacitással. Töltöttsége egy négy szegmenses ikonon ellenőrizhető az élőkép bal alsó sarkában. Ideális esetben kb. 3 órát vesz igénybe a teljes töltése és lemerüléséig kb. 300 fotó, vagy 70 percnyi FullHD (30p) videó készíthető.
