Kipróbáltuk: Nikon D5000 teszt

Mért értékek

A D90 rokonságban lehet valami, hiszen a Nikon D5000, szinte minden téren hasonló sebességeket produkált, mint fejlettebb társa. Ha nem engedélyeztük a szenzortisztítást, a bekapcsolás után kb. 0,2 mp elteltével már látható is a státusz képernyő. Szenzortisztítással a folyamat plusz 2 másodperccel hosszabb, de az exponáló gomb lenyomásával azonnal megszakítható, így ha azonnal szükségünk van a gépre, még ezt sem kell végig várnunk. A bekapcsolás utáni első kép ennek megfelelően igen gyorsan készülhet. Ez az idő lényegében azonos a készenléti idővel, csak attól függ, hogy a bekapcsoló gyűrű elfordítása után milyen gyorsan tudjuk lenyomni a kioldó gombot. Két felvétel között is hasonlóan rövid időnek, 0,25 mp-nek kell eltelnie, ami szintén a D90-et idézi. A zárkésleltetés – nem számítva az AF idejét – 0,04 mp, vagyis a gomb lenyomása után szinte azonnal exponál a készülék. Az automata élességállítás ideje függ a használt objektívtől és a választott AF módtól. Az élőképes üzemmódban elérhető kontrasztérzékelős AF nagyon lassú. 3-4 mp-et is eltölt egy megfelelően kontrasztot témára fókuszálva. Ez sajnos mit sem fejlődött a D90 óta. A normál kereső módban használható fázisdetekciós AF már sokkal gyorsabb. Egy jó objektívvel néhány tized másodpercre szoríthatjuk az élességállítási időt.

Lejátszás módba kapcsolva szintén gyors eredményeket kaptunk. 1-2 tízed másodperc szükséges e funkció eléréséhez és a képek közti lapozáshoz is. A fotók kártyára mentése, mint minden gépnél, erősen memóriakártya függő. Három, különböző sebességű típussal próbáltuk ki és a kapott eredmények ezúttal is hasonlóak voltak az emlegetett nagyobb testvérnél mértekhez. A csúcsérték az általunk használt kártyákkal 12,3 MB/mp volt. Így egy átlagos RAW fájlt kb. 0,8 mp alatt ment kártyára.