Felépítés
Ergonómia, kezelés
A Nikon D6 külsőre szinte egy az egyben ugyanaz, mint elődje, icipici eltérés csak a csatlakozókat fedő gumilapoknál vehető észre, hiszen kis mértékben változtak az aljzatok pozíciói.
A jókora gép méretes markolattal rendelkezik, így fogása igen kényelmes. A beépített portrémarkolathoz egy plusz joystick, az elülső és hátsó vezérlőtárcsa, az exponáló gomb és egy funkciógomb tartozik. Nem kell aggódnunk viszontagságos időjárás esetén sem, a masszív magnézium ötvözet vázat természetesen időjárásálló szigetelésekkel is ellátták.
Noha a Nikon D5 már érintésérzékeny LCD-vel rendelkezett, ezt a kezelésben csak LiveView üzemmódban tudtuk hasznosítani, amikor fókuszpontot választottunk, illetve lejátszás módban a képek közötti lapozásra, a nagyításra, a nagyított nézetben való mozgásra, illetve a videók visszajátszásánál az előre/hátra csévélésnél. A Nikon D6 ezzel szemben már felvétel módban is hasznosíthatja a kijelző érintésérzékeny tulajdonságát, amelyet mind a menükben, mind pedig az „i” gomb megnyomására megjelenő gyorsmenüben is kihasználhatunk. A menüknél ráadásul a fel-le görgetés is igazán egyszerű vele.
A fókuszpont kiválasztására csak LiveView módban használható, ahogy minden más DSLR esetében (pedig simán el tudnék képzelni egy olyan megoldást, mint a MILC-eknél, ahol az érintésérzékeny LCD-t mint egy touch pad-et használhatjuk a fókuszpontok görgetéséhez).
Maradtak a programozható gombok, így aki sűrűn használ egy-egy funkciót, azt egy gombra ráhelyezheti.
Egyes gomboknál azonban csak néhány funkció érhető el a választható lehetőségek között – ennek logikáját sosem értettem, most sincs ez másképp. Ha már van 25 funkció, amit használhatunk, akkor azt miért csak némelyik Fn gombnál tehetjük meg? Miért szűkítik le az Fn3 gombra programozható funkciók körét? Örök rejtély…
A gép vezérlése ennek ellenére könnyű, hála a sok dedikált kezelőszervnek, meg persze az említett programozható gomboknak. A gyors bekapcsolást az exponálógomb körüli kar szolgálja, üzemmódot szokás szerint a bal oldalon lévő Mode gomb benyomása után bármelyik vezérlőtárcsával állíthatunk.
A menürendszer a szokásos „nikonos”, így a lejátszás, fényképezés, videofelvétel, egyéni beállítások, beállítás és retusálás fő menükbe helyezték el az egyes opciókat. A gép lehetőséget kínál egyéni menü szerkesztésére is, ami helyett a legutóbb használ funkciók időbeli listáját is választhatjuk. A saját menübe bármely menüpont rögzíthető, maximum 20 tételig.
A gép immár rendelkezik beépített Wi-Fi és Bleutooth LE vezérlőkkel is, utóbbinak köszönhetően a Nikon SnapBridge alkalmazásból követlenül indíthatjuk a Wi-Fi kapcsolatot, a gépen nem kell állítani mást (előzetesen természetesen párosítani kell az okos eszközt a fényképezőgéppel, illetve a Wi-Fi hálózatot is be kell állítani, de ezt követően már a Wi-Fi bekapcsolását sem kell a külön menüpontban engedélyezni).
Jó dolog a Bluetooth távkioldás lehetősége, amelynél nem kell Wi-Fi hálózattal bajlódnunk, s amely az alvó gépet is képes felébreszteni.
Ugyanígy Wi-Fi-re kapcsolódáskor is képes a gép Bluetooth-on keresztül ébredni, amely jó hír a távoli fényképezés szerelmeseinek.
Kevésbé jó hír azonban az, hogy a SnapBridge alkalmazás még mindig (v2.6.2) annyira buta, hogy képtelen kihasználni az egyes modellek közötti különbségeket és még most is tartalmazza a korábbról már ismert korlátozásokat: érzékenységből csak ISO100 és ISO25600 között választhatunk, azaz ISO50, ISO64 és ISO80 nem elérhető, ahogy a felfelé kiterjesztett érzékenységek sem, illetve a fehéregyensúlyban is érthetetlen limitálással kell együtt élnünk, hiszen sem közvetlen színhőmérséklet érték nem adható meg, sem a korábban regisztrált kézi fehéregyensúlyok nem használhatók (ha a gépben mégis ezt állítjuk be a SnapBridge app indítása előtt, akkor az alkalmazás figyelmeztet minket, hogy ez a fehéregyensúly nem használható és átállítja a gépet automatikus fehéregyensúlyra).
Viszont közvetlenül az appból állíthatjuk az érzékenységet, a fehéregyensúlyt (amit enged), a rekeszt, a zársebességet, az expozíció korrekciót, sőt, még az üzemmódot is!
Van lehetőség vezetékes hálózaton (vagy a kiegészítőként megvásárolható Wi-Fi adapteren) keresztül is vezérelni a gépet, ez esetben akár egy böngészőablak is elég a gép beállításainak megváltoztatásához, vagy akár kioldásához. Ráadásul így több gép is kezelhető egyszerre.
A fényképezőgépet állványra helyezve az elődhöz hasonlóan cserélhető marad mind az akkumulátor, mind a memóriakártyák, anélkül, hogy a vázat le kellene szerelnünk az állványról, vagy állványtalpról.
Képérzékelő
A Nikon D6 ugyanazt a szenzort használja, mint a korábbi D5. Ez egyben sajnos azt is jelenti, hogy nincs új LiveView mód, gyors, fázis-különbség érzékeléssel, azt egyelőre csak a D780 tudja a Nikon DSLR-ek közül.
A D6 tehát maradt a jó öreg 35,9×23,9 mm-es, azaz full-frame méretű szenzornál, amelyen összesen 21,3 millió képpont található, ebből 20,8 milliót használ a gép képalkotásra. A résmentes mikrolencsékből felépített mátrixból legnagyobb felbontásban 5568×3712 pixeles kép nyerhető ki, de választhatunk kisebb felbontást is, ráadásul nem csak JPEG, de RAW formátumnál is (11,6 Mpixel és 5,2 Mpixel). RAW-ban egyébként választhatunk 12 vagy 14 bites színmélység között, illetve beállíthatjuk a veszteséges tömörítést, a veszteségmentes tömörítést és a tömörítetlen RAW-t is (mi a veszteségmentesen tömörített RAW-val dolgoztunk, mint alapértelmezett értékkel).
A fenti felbontás a teljes, FX formátumú szenzorfelületre érvényes, de ahogy a régebbi modelleknél már megszoktuk, kisebb kivágásokat is beállíthatunk, így például az APS-C szenzorméretű Nikon DSLR-ek DX formátumával megegyezőt (24×16mm), esetleg 1,2×-es (30×20mm), vagy 5:4 oldalarányú (30×24mm) kivágásokat.
Az érzékenység tartománya igen széles, a jelenleg forgalomban lévő fényképezőgépek között a legszélesebb. A natív érzékenység ISO100, de lemehetünk ISO80, ISO64 vagy ISO50-re is, felfelé pedig ISO102400-ig kínál 1/3 Fé lépésekben értékeket a gép. Itt azonban még nincs vége a lehetőségeknek, hiszen Hi1-ig, azaz ISO204800-ig szintén 1/3 Fé lépésekben lépkedhetünk fefelé, a csúcsot pedig az innentől 1 Fé lépésekben elérhető Hi5 jelenti, amely ISO3276800-nek felel meg.
Az automatikus érzékenység beállításakor nem csak a minimum és maximum érték, de a maximum záridő is megadható, sőt, a gyújtótávolság függvényében kiválasztásra kerülő, reciprok szabály alapján választott zársebesség is eltolható ±2 Fé tartományban (1 Fé lépésekben). Azaz pl. fontos munkáknál, vagy hosszú időtartamú fotózásnál, amikor hajlamosabbak vagyunk a gépet berázni, beállíthatjuk úgy a gépet, hogy a reciprokszabályhoz képest 1 Fé-kel biztonságosabban fotózhassunk, ilyenkor egy 50 mm-es gyújtótávolságú objektívnél nem 1/50 mp-hez fog választani szükséges érzékenységet a gép, hanem 1/100 mp-hez. Ha pedig hatékony stabilizátorral ellátott objektívvel fotózunk statikus témát, akkor pl. -1 Fé-kel módosítva csökkenthetjük a szükséges érzékenységet, mivel a stabilizátor miatt bátrabban használható hosszabb záridő (a példában szereplő 50 mm-esnél 1/25 mp-et, már ha lenne stabilizált 50 mm-es…).
Maradt az igen nagy igénybevételre tervezett, 400 ezer expozícióra tesztelt redőnyzár, ami részben kiváltható elektronikus első zárral, amely a nagy gyújtótávolságú fotózásnál még hatékonyabban csökkenti a berázás kockázatát. Ezt LiveView módban vehetjük igénybe. Szintén LiveView módban van lehetőség teljes elektronikus zár használatára is (csendes mód).
Ezen felül természetesen az előzetes tükörfelcsapás (expozíció késleltetés) továbbra is rendelkezésünkre áll, akár 3 mp-es késleltetéssel.
A záridő alapesetben 1/8000 mp és 30 mp közötti lehet, de a menüben engedélyezhetjük a kiterjesztett záridőt, amelynek hatására manuális módban 30 mp fölé is mehetünk 1/2 lépésekben, egészen 900 mp-ig.
Szenzor tisztítás
A D6-nál nincs újdonság a szenzortisztítás terén, itt is maradt az ultrahangos szenzortisztítás, amely az érzékelő előtti szűrőréteg gyors vibrációjával rázza le magáról a kevésbé makacs szennyeződéseket. A beállítás menüben beállíthatjuk, hogy a tisztítási művelet be- vagy kikapcsoláskor, esetleg mindkét alkalommal, vagy azonnal fusson-e le. A tisztítás kézzel és szoftverrel (utólag) is elvégezhető. Manuális portisztításnál kellő akkumulátor töltöttség esetén bármikor felcsapható a tükör és nyitható a zár, szoftveresnél pedig egy portérkép fotót készíthetünk a szenzorról, amely alapján a Nikon gyári szoftvere (Capture NX ) elvégzi a hibás képterületek korrekcióját.
Objektív
Az objektívek vonatkozásában nincs semmi változás:
A Nikon összes, autofókuszos G és D optikáját használhatjuk a gépen, és nem csak az AF-S és AF-P jelzésűeket, hiszen a váz beépített fókuszmeghajtással is rendelkezik. Az objektív lehet teljes kisfilmes képmérethez, illetve akár DX szenzormérethez tervezett is. Utóbbi esetben a gép automatikusan észleli a kisebb képkört vetítő objektívet és ehhez igazítja a képkivágást (1,5×).
A bajonett a CPU nélküli, régebbi objektívek felcsatolását is megengedi, ezeknél viszont már némi kompromisszumra kényszerülünk. Ezekből a manuális optikákból csak az AI (Automatic Indexing), vagyis az 1977 után kiadott darabokat használhatjuk, A és M módban. A Régi, manuális rekeszgyűrűs optikáknál a menüben 9 db objektív adatait adhatjuk meg, beleértve a legnagyobb rekesznyílást is. A csatlakoztatott objektív ezután a bajonett körüli gyűrűn keresztül adja át a rekeszinformációt a gépnek.
A nem AI jelölésű manuális objektívek nem használhatók a gépen, illetve a régi tükrös objektívek sem, ezeken a fénymérés és a rekesz kezelése sem megoldott. Részletesen a használati útmutató ír ezekről a 794. oldalon.
Tesztünkhöz leginkább az AF-S Nikkor 24-70mm f/2,8E és az AF-S Nikkor 70-200mm f/2,8E FL ED VR objektíveket használtuk.
LCD
Változatlan a hátsó, fixen beépített LCD, amely 3,2″ képátlójú, 2,36 millió képpontos. A szubpixelek elrendezése nem a szokásos RGB, hanem RGBW kialakítású, pontosabban inkább RGBRGW, ugyanis minden második kék képpont helyett fehéret használtak, amely így nagyobb fényerő létrehozását teszi lehetővé.
Ezen felül a kezelés résznél említettek szerint érintésérzékeny felülettel is ellátták a hátsó kijelzőt, ami a menükben és LiveView módban, valamint lejátszáskor is hasznos lehet: a képek közötti gyorsabb lapozást is lehetővé teszi egy alsó, virtuális csúszka.
A betekintési szög remek, teljesen lentről és teljesen fentről is jól látható a kép, ahogy oldalról is.
Az INFO gomb segítségével státuszképernyő, azaz a felvételi információk részletes, grafikus kijelzése is bekapcsolható az LCD-n. Az „i” gombot lenyomva helyi menü jelenik meg, ahol néhány paraméter és pár funkció érhető el, mint a Picture control (képstílus), a fényképezés készlet (menu bank), a vaku mód, a hálózathoz való csatlakozás, az AF mód, az AF követés érzékenysége, a színtér, a fénymérés, az aktív D-lighting, az AF mező mód és az egyéni vezérlőkiosztás. A helyi menü/státusz képernyő nappali fényben fehér hátterű, sötétben azonban szürke, hogy ne legyen zavaró. Örömteli, hogy immár ez a helyi menü aktív típusú, így a megjelenített paraméterek közvetlen módosítására is van lehetőség.
LiveView (élőkép) módban az „i” gomb hatására más menü jelenik meg, itt élesség kiemelés, osztott képernyős nagyítás is elérhető, a pontos funkciók itt is egyénre szabhatók (de elektronikus zár bekapcsolása itt nem választható).
A visszajátszott állóképeken a kijelző melletti gombokkal érhető el részletnagyítás, amelynél a nagyítás fokát jelző sáv zöldre váltása mutatja a pixelpontos nagyítást, de ennél nagyobb nagyítás is kérhető. Nagyított nézetben a képek közti lapozásra is lehetőségünk van (erre az érintőképernyőn megjelenő két nyíl gomb is használható), így a 100%-os mérettel kombinálva könnyen kiválaszthatók egy sorozat legélesebb fotói. Az ugyanitt található kicsinyítés gombbal 4, 9 és 72 nézőképes oldal jeleníthető meg.
A lejátszás módban a fel-le gombokkal információs képernyők csalogathatók elő, amelyeken a képkészítés részletes adatai is megtekinthetők.
Az LCD fényerejét és színezetét is módosíthatjuk, a színezet módosításnál egy korábbi fotó is megjeleníthető, így kalibrált monitorunk előtt ülve könnyebben beállíthatjuk a szükséges eltolást, amelyet a kék-borostyán és zöld-bíbor tengelyeken belül tehetünk meg 5-5 lépésben. A fényerő módosítása -5..+5 között lehetséges.
A hátsó LCD-n kívül a profi DSLR-eknél megszokott folyadékkristályos státuszkijelzők is megtalálhatók a gépen, amelyek az előddel megegyezőek.
Szerepük a fontosabb expozíciós és beállítási adatok folyamatos kijelzése. A felső, nagyobb LCD-n minden lényeges adat, vagy beállítás ikonja leolvasható, alul pedig zömében a mellette lévő beállítógombok (sorozat, QUAL, WB) vagyis a sorozat sebesség, képméret/minőség/kártya, fehéregyensúly kerülnek kijelzésre.
A bekapcsoló gyűrűt jobbra húzva mindkettőn acélkék háttérvilágítás kapcsolható be. Igazán pozitív, hogy ekkor nem csak a státusz LCD-k, de a legfontosabb gombok is háttérvilágítást kapnak.
Kereső
Változatlan a pentaprizmás kereső, amely 0,72×-es nagyítást kínál, 100%-os lefedettség mellett, a betekintési távolság maximuma 17 mm (szemüvegesek kissé hátrányban). Az elektronikus mattüvegen az összes fókuszpont, a fontosabb fénymérési területek, valamint kompozíciós segédrács is megjelenhet (ha engedélyezzük), illetve képkivágást alkalmazva a nem aktív képszéleket szürke áttetszőséggel takarja ki a gép.
A gyors tükörmozgatásnak köszönhetően a keresősötétedés igen rövid, nem éri el az egytized másodpercet, ugyanis csupán 60 ms!
Hogy látványos legyen, mutatóba készítettünk két bemutató videót is:
- az első normál sebességgel mutatja be a 14 kép/mp-es sorozatot (sajnos az alkalmazott telefonnál, amellyel a videót felvettük, nem lehetett rögzíteni a fénymérést, így túlexponálttá válik a videó második fele, de a keresősötétedés rövid ideje remélhetőleg így is érzékelhető)
- a második videóban (annak második felében) már 960 kép/mp felvételi képfrissítésű, de 30 kép/mp lejátszási sebességű, 32×-esen lelassított slow-motion mutatja be a tükör fel-le csapását sorozatfelvétel közben.
A kereső betekintő nyílásának jobbján lévő tárcsával szabályozhatjuk a dioptria korrekciót (-3..+1 dioptria között), a bal oldalon lévő kapcsolóval pedig két fémlamellával zárhatjuk le a nyílást, így hosszabb expozícióknál itt nem juthatnak be kósza fények amelyek zavarnák a képkészítést, illetve fénymérést.
Sajnos a keresőben nem látszik a használt formátum (JPEG és/vagy RAW), illetve képméret, a kioldási/sorozat mód, de a fókuszmód is csak akkor, ha megnyomjuk a gép oldalán a fókuszmód választó gombot. Ezek a felső és alsó státusz LCD-n ellenőrizhetők.
Virtuális horizontot akkor jeleníthetünk meg a keresőben, ha ezt valamelyik programozható gombra funkcióként megadjuk. Ekkor a kikapcsolásig folyamatosan látható lesz a keresőben a döntést és elfordulást jelző skála.
A hátsó LCD-n is van lehetőség virtuális horizont megjelenítésére, de csak a beállítás menüből (vagy a saját menübe is helyezhetjük, de gombra nem!). Ez a műhorizont bármely gomb megnyomására azonnal eltűnik.
Vaku
A D6-ra integrált vaku nem került. De nem is baj ez, hiszen egy ilyen géppel senki se akarhat kisvakuval fotózni.
A felső vakupapucs továbbra is elérhető, a szinkronidő maradt az 1/250 mp.
A csatlakoztatott rendszervaku, első- vagy hátsó redőnyre szinkronizált és vörösszem csökkentő, lassú szinkron, illetve utóbbi kettő kevert üzemmódjában használható. Vörösszem csökkentés (szoftveresen) utólag a Retouch menüben is alkalmazható a képre.
Ha valamelyik funkciógombhoz rendeljük, a vakumérés rögzítésére (FL) is módunk nyílik. .
A rádiós kioldókkal is használható felső vakupapucson kívül vezetékes vakuszinkron kimenet is került a gépre.
Memóriakártya, csatlakozók, akku
A dupla kártyafoglalat szinte alap követelmény egy valamirevaló profi fényképezőgépben. A Nikon D6-ban ezt CFexpress kompatibilis dupla XQD foglalat jelenti!
A memóriakártyák foglalata maradt a hátlapon, nyitása a balján lévő felhajtható ajtó mögötti gombbal történik.
A két memóriakártya közül a menüben választhatjuk ki az elsődlegeset. Külön menüpont alatt állítható be, hogy lejátszáskor melyik kártya képei jelenjenek meg. Lehetőségünk lesz különböző kártyaírási módok kiválasztására is. Overflow állásban amint betelik az elsődleges memória, a gép a másik kártyán kezdi meg a mentést. Backup módban képeink és videóink mindkét kártyán egyszerre mentésre kerülnek, így lesz egy biztonsági másolatunk is. RAW/JPEG módban az egyik kártyára csak JPEG, a másikra csak RAW képek kerülnek. A két memória között teljes tartalmukat, külön könyvtárakat, vagy a fényképeket egyenként is átmásolhatjuk.
Minimálisan változtak a csatlakozók, a korábbi micro USB 3.0 helyett immár USB 3.1 Type-C csatlakozó került a gépre, illetve kicsit a pozicionáláson finomítottak: a mikrofon és fejhallgató csatlakozók az Ethernet csatlakozóval egy fedél alá kerültek. Nem tudom, hogy ennek milyen funkcionális oka van, de a videózás szempontjából praktikusabbnak tűnik a régi megoldás, ahol a fejhallgató és mikrofon csatlakozók egymás mellett, önállóan voltak. A D6-on ugyanúgy megtalálható a külön beszerezhető nagy hatótávolságú Wi-Fi adapter aljzata és a mini HDMI csatlakozó is.
A D6 akkuja és töltője nem változott, ezúttal is 10,8 V feszültségű, 2500 mAh kapacitású, azaz 27 Wh energiatároló képességű akkut kapunk.
A méretes akkumulátor mellé egy még nagyobb hálózati töltőt adnak, amely egyszerre két akkut is képes tölteni. Az akku a portrémarkolat aljába csúsztatható oldalról, és egy beépített zárral rögzíthető.
