Felépítés II.
LCD és kereső
LCD kijelzőben sem csökkent a színvonal, hiszen ismét egy 3” TFT LCD-t kapunk a gép hátuljára, 920 000 képpontos felbontással. Normál nézési távolságból gyönyörű, pixelmentes képet láthatunk rajta mind lejátszáskor, mind a menükben bóklászva. Aki pedig pixeleket akar keresni, annak egy nagyítót ajánlok, de semmi értelme, hiszen a képminőség kiemelkedő a megszokott 230 000 képpontos LCD-hez képest. A kijelző látható mérete méréseink alapján 7,6 cm, vagyis valóban az adatlapon megadott képátlót hozza. A Setup menüben a világossága is állítható (+/-3 lépésben), amelyre élőkép módban is lehetőségünk lesz. Az LCD széles, 170 fokos betekintési szöget biztosít. Komoly ellensége a közvetlen napfény ami jelentősen visszavesz láthatóságából, de az átlaghoz képest még ilyen körülmények között is jobban teljesít. Védelmét a jobb Nikon DSLR-eknél már évek óta alkalmazott, műanyag borítólemez látja el, ami tetszés szerint le is pattinthatunk a gépről és kicserélhetünk.
Az LCD monitor státuszkijelzőként is használható az Info gomb segítségével. Előzőleg beállíthatjuk a háttér és a betűk/számok színét, az infó képernyő alján pedig 10 opciót kapunk, melyek egyenként elérhetők és átállíthatók. Ezek a D3 esetében még nem szerepeltek, itt pedig az Info gomb ismételt lenyomásával érhetjük el őket, majd a nyíl gombbal lapozhatunk köztük. A következő opciókat találjuk ehelyütt: felvételi menü mentési hely (Shooting Menu Bank), magas érzékenységű zajszűrés, aktív D-lighting, színtér, Preview gomb funkciója, egyedi beállítás mentési hely (Custom Setting Bank), hosszú záridős zajszűrés, képstílus, AE-L/AF-L gomb funkciója, valamint a FUNC gomb beállítása.
Az LCD mellett természetesen egy hagyományos, folyadékkristályos státusz kijelző is rendelkezésre áll gép tetején. Mérete valamivel kisebb, mint a D3-nál, de még így is jól olvasható. Sötétben zöld fényű háttérvilágítását is bekapcsolhatjuk, az ON/OFF gomb harmadik állásával. Ugyanez a kapcsoló szolgál a kiiktatására is, de 6 mp elteltével önállóan is kikapcsol. A folyadékkristályos kijelzőn – az előbb felsorolt opciókat leszámítva – nagyjából ugyanazok az alap felvételi információk jelennek meg, mint az LCD státuszkijelzésén. Ide került a felvételi üzemmód, záridő és rekeszérték, az érzékenység, expozíció korrekció, fehéregyensúly, a sorozatban hátralévő képek, a gyújtótávolság (manuális objektíveknél), képméret/minőség, vakumód, többszörös expozíció, vakuszinkron, portrémarkolat, vaku teljesítmény, hangjelzés ikonja, expozíció és vaku sorozat ikonja, AE-L ikon, GPS, időeltolásos sorozat, valamint a színhőmérséklet kijelzése.
De térjünk vissza egy kicsit az LCD-hez, hiszen nem csak a menü és státuszkijelzésre, hanem az elkészült képek visszajátszására és élőképes keresőként is használható. Utóbbiról a következő fejezetben lesz szó. A tárolt fotók visszajátszása a gép hátlapjának bal felső sarkában lévő Playback gombbal lehetséges. A fotók között a nyílgomb jobb és bal irányaival lapozhatunk, folyamatosan nyomva tartva akár gyorsan is. A fel és le irányokkal válthatunk az adott képre vonatkozó információs képernyők között. A menü előzetes beállításától függően megtalálható itt a kiégett és bebukott képterületek kijelzése, a részletes felvételi adatok, valamint RGB és színcsatornánkénti hisztogram megjelenítés. A lejátszás gomb melletti kezelővel törölhetjük az aktuális képet a „kulcs” emblémával ellátottal pedig megvédhetjük a véletlen törlés ellen. Nagyításhoz az alatta lévő +/- gombok használhatók. Az előbbi segítségével 4 és 9 képes előnézeti képernyőn is kereshetünk a fotók között. Összesen nyolc lépésben nagyíthatunk, ami legnagyobb képméret esetén 27x nagyítást, közepesnél 20x-at, kicsinél pedig 13x-at jelent. Tapasztalataim szerint nagyjából a 6. nagyítási fokozatnál kapjuk a legrészletesebb képet, efölött már pixelesedik a megjelenített képrészlet. A mutatott részlet a nyílgombbal görgethető a képernyőn, a hátsó tárcsával pedig a nagyítás megtartása mellett lapozhatunk a következő képre. Az elülső vezérlőtárcsát elfordítva eltüntethető a jobb alsó sarokban megjelenő nagyítási nézőkép, az OK gombbal pedig azonnal elérhető a Retouch menü, melyben megtaláljuk a D-lighting, szoftveres vörösszem eltávolító, képvágó, monokróm, digitális szűrő és színegyensúly beállító funkciókat. Ugyanitt érhető el a két képet egymás mellett összehasonlító Side-by-side comparison opció is.
A tükörreflexes kereső az eddig megjelent fullframe érzékelős gépekhez hasonlóan, rendkívül tágas és világos. A Nikon D3-nál profi, 100%-os lefedettségűt kapunk, a D700 viszont ettől kicsit elmarad, lévén csak 95%-át látjuk az eredeti képnek. Cserébe 0,7x helyett 0,72x nagyítású a kép, ami még így is kisebb egy hajszálnyival a D3-nál. Az 1,6%-al kisebb keresőkép miatt azonban nem hiszem, hogy bárkit is hátrány ér majd. Még így is sokkal tágasabb és kézi élességállításra is jobban használható, mint bármelyik APS-C érzékelős DSLR gép keresője. A betekintési távolsága a nagyobb modellhez hasonlatosan 18 mm, és ugyanazt a kialakítás, valamint kerek, szélén gumírozott szemkagylót kapjuk, mint a csúcskategóriás vázban. A keresőkép élessége ismét -3,0 – +1,0 dioptria között korrigálható, ha jobbján enyhén kihúzzuk, majd elfordítjuk az erre szolgáló kereket. A szemkegyló fém lamellával zárható le a betekintő nyílás bal felső sarkában elhelyezett kapcsolóval. Ez gyorsabb, kényelmesebb és biztonságosabb megoldás az elterjedt, műanyag, vagy gumikupaknál.
A profi gépeknél megszokott funkció, hogy a gyári mattüveg igény szerint cserélhető. Ennek többnyire manuális élességállítású objektíveknél, vagy extra segédrácsot tartalmazó mattüvegek esetén lehet jelentősége. A Nikon D3-nál ugyanazt a B-típusú üveget kapjuk, mint a D700-ban, de utóbbi esetén a gyári adatok nem szólnak a csere lehetőségéről, így valószínűleg nem támogatott. Az viszont nem lehetetlen, hogy később akár a Nikon, akár valamelyik független gyártó elérhetővé teszi a cserét.
A kereső információi szinte teljesen megegyeznek a D3-mal. Ugyebár szintén 51 fókuszpontot kapunk, melyek nagyjából egy tömbben, a kereső közepén helyezkednek el. Folyamatosan láthatók az AF mérőterület határvonalai, valamint a középre súlyozott fénymérési területet jelző vonalak. A Custom menü Display részében külön segédrács is bekapcsolható. Némi eltérés a státuszkijelzésben mutatkozik. A D3-nál jobb oldalt látható az expozíciós skála, míg a D700-nál a kisebb gépeknél is megszokott helyen, alul helyezték el. Az alsó státuszsoron a következő információk olvashatók le: fókusz visszajelző lámpa, fénymérési mód, AE-L, záridő rögzítés, rekeszérték, záridő, felvételi üzemmód, vaku kompenzáció, expozíció kompenzáció, érzékenység, hátralévő képek száma, vaku készenlét ikon, vaku teljesítmény rögzítés, vakuszinkron ikon, expozíciós skála, vaku teljesítmény ikon, Auto érzékenység ikon, színhőmérséklet kijelzése.
Élőkép
A Nikon D700 örökölte szellemi elődei a D3 és D300 egyik legfontosabb újítását az élőkép módot. A Liveview szolgáltatás a meghajtási módokat (egyképes, sorozat) aktiváló tárcsán állítható be, majd az exponáló gombot lenyomva kapcsolódik be az LCD. A képért a képalkotó szenzor felelős, így megjelenítése előtt felcsapódik a tükör és nyit a zár. Így persze az optikai kereső elsötétül és a felvételi információk kijelzése is az LCD-re – annak alsó sorába – kerül. Ugyanúgy látható és a vezérlőtárcsákkal átállítható a fénymérési mód, a felvételi mód, a rekesz és záridő, az érzékenység, és itt ellenőrizhető a hátralévő képek száma is.
Az Info gombbal további adatok is megjeleníthetők képernyő tetején, vagy a képmezőben. Ilyen a képméret és minőség, a képformátum (FX-DX), vagy a fehéregyensúly. Ennél a különböző fehéregyensúly módok váltásával az élőképen is látható a színek változása. Az Info gombbal kompozíciós segédrács és a virtuális horizont is bekapcsolható a képen.
A bal felső sarokban látható az aktuális élőkép mód ikonja, mivel a D3-hoz hasonlóan kétféle üzemmód közül választhatunk:
- Hand-held mód: kézben tartott gépnél használható élőkép funkció. A D700 megszokott fázis detekciós automata élességállító rendszerét, és 51 AF pontját használja, melyek között a nyílgombbal válthatunk. Az automata élességállítás az exponáló gombot félig lenyomva aktiválódik, az élőkép kikapcsol, a tükör alap helyzetbe áll vissza, majd a gomb teljes lenyomására nyílik a zár és elkészül a kép. Ha az exponáló gombot felengedjük az élőkép funkció újra bekapcsol, a zár nyit, a tükör pedig ismét felcsapódik.
- Tripod mód: állványra erősített fényképezőgépnél ajánlott üzemmód. Ilyenkor a gép a kompakt digitális készülékekhez hasonló, kontraszt-érzékelős autofókuszt használ. A megfelelő AF pontot ismét a nyíl gombbal választhatjuk ki, bár ezúttal a képernyő teljes területén. A képmezőn nagyon finom lépésekkel, összesen 125 x 82 ponton állíthatjuk be a kívánt AF mezőt. Az automata élességállítás az AF-ON gomb hatására aktiválódik, az AF mező jelzése pedig pirosról zöld színre vált, ha sikerült beállítani a fókuszt. A kontraszt-érzékelős AF lassabb működésű, mint a kézi-mód fázisészlelésen alapuló rendszere.
Ebben az üzemmódban nem csak egyképes, de lassú és gyors sorozat is készíthető, de ezt nem a megszokott tárcsán, hanem külön menüpont alatt kell beállítanunk. Ha a menüt akarjuk használni az élőkép mód kikapcsol a tükör pedig újra alaphelyzetbe kerül.
Az Liveview képernyőt világosíthatjuk is, mégpedig a lejátszás gomb lenyomása után a fel és le iránygombokkal, 7 lépésben. Lehetőség van a keresőkép nagyítására is, ami különösen statikus témáknál, például tárgy, vagy makro fotózásnál jelent könnyebbséget. A nagyításhoz ugyanúgy a bal oldali +/- gombok használhatók, mint a tárolt képek kinagyításánál. Összesen 6 lépésben nagyíthatunk, ami legfeljebb 13x „zoomot” jelent. A kivágás ez esetben is a nyílgombokkal görgethető.
A Liveview mód használata igen erősen növeli a gép fogyasztását és a készülék jobban melegszik, mint a sima optikai kereső használatával.
Élességállítás, fénymérés
Ahogy az imént említettem a Nikon D700 fáziseltoláson alapuló AF rendszert használ, mely 51 AF pontot kínál. Ez ugyanaz a Multi-CAM 3500FX modul, mint a D3 esetében. Az AF mezőket meglehetősen zsúfoltan helyezték el, nagyjából a képmező közepén, aminek nyilván az az oka, hogy DX formátumra váltva is az összes pont használható maradjon. Az 51-ből a középső 15 pont keresztszenzoros, amely jobb élességállítási pontosságot ad. A konkurenciához képest azonban nem csak F2,8, vagy jobb fényerőnél jelentenek előnyt, hanem szűkebb rekeszértékeknél is. Nem kötelező azonban mind a félszáz A mezőt igénybe vennünk. Választhatunk 11 pontos üzemmódot is, amely ugyanakkora területet használ sokkal szellősebben elhelyezkedő mezőkkel.
Terület szerint egyébként többféle beállítás áll rendelkezésünkre, melyeket a nyílgomb alatti háromállású kapcsolóval válthatunk. Az alap opció az egypontos AF terület, amikor a nyílgomb segítségével magunk választhatjuk ki az 51, vagy 11 pont bármelyikét. A közepén lévő gombbal a középső AF pontra ugorhatunk. A nyílgomb a körülötte lévő gyűrű L-állásba kapcsolásával kiiktatható, így véletlenül sem tudjuk átállítani az előzőleg meghatározott AF pontot.
A következő terület szerinti AF mód a Dinamikus AF mező beállítás. Ilyenkor magunk választhatunk ki egy tetszőleges AF mezőt, de a készülék nem csak ezt az egy pontot, hanem a körülötte lévőket is figyelembe veszi az élességállításnál. Lényegében egy csoportot határozunk meg. Ezen belül négy különböző beállítás lehetséges, melyek a menüből választhatók:
- 9 pontos: a választott mező és a körülötte lévő 8 pont.
- 21 pontos: a választott mező és a környékén lévő 20 pont.
- 51 pontos: az összes fókuszmező.
- 51 pontos (3D követéssel): az összes mező, automata témakövetéssel.
Az AF terület kapcsoló utolsó állása az Auto mód, mely az összes AF pontot elérhetővé teszi és a gép szabadon választ közöttük.
Az automata élességállítás működése szerint szintén három mód állítható be az objektívbajonettől balra található C/S/M kapcsolóval.
- C (Continuous AF): folyamatos mód. Ha félig lenyomjuk az exponáló gombot, aktiválódik a folyamatos AF, meky a beállított AF pont alatti területre próbál élességet állítani. Ha a képet átkomponáljuk, vagy a téma elmozdul, az élességállítás igazodik az AF pont alatti területhez. Az AE-L/AF-L gombbal rögzíthető egy bizonyos távolságon a a beállított élesség.
- S (Single AF): egyszeri élességállítás. Úgyszintén a félig lenyomott exponáló gombra indul, de a meghatározott AF ponton élességet találva végleg rögzül a fókusz. Ugyanez az élességállítási távolság marad akkor is, ha az expo gombot folyamatosan félig nyomva tartva átkomponáljuk a képet, vagy a főtéma elmozdul. A távolság itt is rögzíthető az AE-L/AF-L gombbal, így az exponáló gomb felengedésekor is változatlan marad.
- M (Manual): kézi élességállítás. A fókuszt a fotós állíthatja be a keresőben ellenőrzött kép és az objektív élességállító gyűrűje segítségével. Ha a menüben engedélyezzük, manuális beállításnál is kapunk élesség visszajelzést a kereső státuszsorának bal oldalán. Az apró nyilak jelzik a szükséges állítás irányát, a felvillanó pont pedig a megfelelő élességet.
Ha a téma nem csak a kiválasztott AF mező(k)ben mozog, nem minden esetben nyújt jó megoldást a folyamatos (C-AF) élességállítás. A már említett 51 pontos 3D követő mód azonban ilyenkor is jó eredményt adhat. Ehhez mindenképpen C állásban, vagyis követő módban kell használnunk a fókuszt, majd a dinamikus mező módok menüjében kiválasztani a 3D-tracking opciót. A nyílgombbal ezután kiválasztható a kívánt AF mező. A témát erre a mezőre „helyezve” és az exponáló gombot félig lenyomva rögzíthetjük a követő fókuszt. Ezután a gépet elmozdítva is folyamatosan a rögzített témán marad az élesség, és ugyanez a helyzet, ha maga a téma mozdul el a képmezőben. Ilyenkor a gép mindig a témának megfelelő helyzetű AF-pontot aktiválja, ezáltal folyamatosan lekövetve azt.
Az automata élességállítás nem csak az exponáló, de az AF-ON gombbal is aktiválható. Beállítható, hogy a gomb nyomva tartása alatt, vagy azután lépjen működésbe, sőt ki is kapcsolhatjuk mellőle az expo gombot, így csak az AF-ON hatására lép működésbe az élességállítás. Az autofókusz működési tartománya -1 – +19 fényérték közé esik.
A D300-hoz hasonlóan AF segédfényt is találunk a gépen – a D3-nál csak külső vakuval volt elérhető), mely 0,5-3 méter között, gyengébb fényviszonyoknál segíti a fókuszrendszer munkáját.
A fényméréshez a Nikon D700 egy 1005 mezős RGB szenzort használ, melynek működési tartománya jellemzően 0-20 Fé. Háromféle módban használhatjuk, melyek az AE-L/AF-L gomb külsején lévő kis gyűrűvel kapcsolhatók:
- Mátrix: 3D színes mátrix II rendszerű mérés, mely G és D jelű objektívekkel működik. Lényegében a teljes képmezőben mér és a világossági, szín, távolság adatok figyelembe vételével határozza meg a szükséges expozíciós értékeket. A legtöbb fotós szituációban jó eredményt ad.
- Középre súlyozott: Szintén a teljes képmezőben mér, de nagyobb súllyal veszi figyelembe a képmező középső területét. Az alap beállítás a 12 mm-es középső zóna, melyet a keresőben látható félköríves határvonalak jelölnek. Ezen kívül 8, 15 és 20 mm zóna állítható be a Custom menüben. Leggyakrabban portré fényképezésnél ajánlott.
- Szpot: csak a képmező egy kis részén, 4 mm-es körben (teljes képmező 1,5%-án) mér. A mérőmező Auto AF pont beállításnál és manuális objektíveknél a középső pont, egyébként pedig megegyezik a beállított AF mezővel. Főként extrém kontrasztkülönbségű esetekben ajánlott, amikor például a kisméretű, világos főtémát sötét háttér előtt fényképezzük.
Vaku
A Nikon egyértelműen a profi kategóriába sorolja a D700-at, hiszen a némileg egyszerűbb képességekkel rendelkező D300-at is így csoportosította. A felső kategóriára pedig nem igazán jellemző a beépített vaku, többnyire csak szinkroncsatlakozót és vakupapucsot találunk a gépeken, nyilván a „profinak van külső vakuja” mottó jegyében. A Nikon D700 a profi vázakat idéző szolgáltatásai ellenére is megörökölte a D300 vakuját, amit csak üdvözölni tudunk, mert igaz, hogy vásárlói jó részének van/lesz külső vakuja, de néha jól jön ám a beépített is. Nem is beszélve a belső villanó által nyújtott wireless vezérlésről.
A vaku átlagos, 12-es kulcsszámú, vagyis ISO100 érzékenység és F2,8 rekesz mellett, kb. 4,3 méterig nyújt hathatós megvilágítást. Használhatjuk első és hátsó redőnyre szinkronizált, lassú szinkron, vörösszem csökkentő és derítő módban. Az üzemmódok a gép oldalán lévő gomb lenyomásával és a hátsó tárcsa elfordításával állíthatók be. Ugyanekkor az elülső tárcsát elfordítva -3,0 és +1,0 értékek között szabályozhatjuk a villanási teljesítményt. Felnyitásához és egyben bekapcsolásához a bal oldalán lévő kioldógomb használható.
A beépített vakut a következő vezérlési módokban használhatjuk:
- TTL: a Nikon által az elmúlt években bevezetett i-TTL vezérlést jelenti, melynél a szükséges teljesítményt a vaku elővillanás sorozatának témáról visszavert fénye és a környezeti fény kiértékelése alapján állapítja meg a gép.
- Manual: kézi villanási teljesítmény beállítás, mely lehet teljes (Full) , illetve 1/128-ad teljesítményig leosztható érték. A villanási teljesítmény 1/3 lépésekben állítható.
- Repeating flash: a zár nyitásának ideje alatt vaku felvillanás sorozatot végez. A menüben beállítható a kimeneti teljesítmény (Output), a villanások száma, 2-35 között (Times), valamint a villanások gyorsasága (Frequency).
- Commander mode: vezeték nélküli vezérlés. A beépített vakuval egy vagy több külső villanót vezérelhetünk. Csak az erre alkalmas, gyári rendszervakuk esetén lehetséges a kommunikáció, így Nikon SB-900, SB-800, SB-600, vagy SB-R200 modelleket kell használnunk. A külső vakuk két külön csoportban (A és B) lehetnek, melyek külön-külön szabályozhatók. A menüben beállítható a belső vaku vezérlési módja (TTL, Manual) és teljesítmény kompenzációja, valamint ugyanezen opciók az A és B csoport villanóira is. Ha SB-900, vagy SB-800 vakukat vezérlünk az automata rekesz (AA) beállítás is elérhető. A fentieken kívül 1-4 közötti értékekben határozható meg a kommunikációs csatorna.
A Nikon D700 legrövidebb vakuszinkron ideje 1/320 mp, ha külső vakut használunk, a beépített villanónál pedig 1/250 mp. A kívánt szinkronidő egyébként 1/60-1/250 mp között állítható. Beállítható a gép által használt leglassabb záridő is (automata és rekesz előválasztás módban), 30-1/60 mp közé. SB-900, SB-800, SB-600 és SB-R200 vakuk esetén Auto FP beállítás is használható 1/250 és 1/320 mp értékekben. A Nikon D3 esetében csupán 1/250 mp a legrövidebb szinkronidő.
Ahogy a legnagyobb modellben, itt is elérhető az automata vaku sorozat, melynél nem csak a vakuteljesítmény, de az is megszabható, hogy a rekeszt, vagy záridőt (esetleg mindkettőt) is változtassa a készülék. A sorozat expozíció+vaku (AE&Flash), valamint csak vaku (Flash only) értékre állítható.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Nikon szokás szerint a komolyabb gépek egyes csatlakozói nem csak a váz bal oldalán, de az elején is megtalálhatók. Baloldalt egy méretes gumilapot kihajtva négy aljzathoz férhetünk hozzá. Legfölül egy HDMI mini csatlakozó található, melynek segítségével nagy felbontást támogató TV készülékhez köthetjük a fényképezőgépet. A menüben többféle kimeneti méret is beállítható, mint a 480p, 576p (PAL), 720p (HD), vagy az 1080i (Full HD). A legjobb felbontást adó 1080p (Full HD) szabvány nem támogatott. A HDMI aljzat alatt egy hagyományos videókimenet található, amivel normál, régi TV készülékekhez csatlakozhatunk. A csatlakozáshoz egy kábelt is mellékeltek a készülékhez, RCA véggel. Ezt követi egy USB aljzat a számítógépes, illetve PictBridge kompatibilis (pl. nyomtató) kommunikációhoz. A Nikon D700 a Hi-speed USB 2.0 szabványt támogatja és az ehhez szükséges kábel része a csomagnak. Végül egy hálózati tápcsatlakozó zárja a sort, amelyhez külön vásárolhatjuk meg az EH5, vagy EH-5a típusú tápot.
A gép elején további két csatlakozóhely található, melyeket különálló, de a vázhoz rögzített kerek gumisapkák védenek. A felső egy vaku szinkroncsatlakozó. Megfelelő kábelt vásárolva, külső villanók (pl. stúdióvakuk) csatlakoztathatók ide. Alatta egy távvezérlő csatlakozót helyeztek el, amelyhez nem csak a gyári, kábeles és infra távvezérlőket, vagy egyéb 10-tűs kábelvégeket csatlakoztathatjuk, hanem a szintén opcionálisan beszerezhető MC-35 GPS adaptert is. Az adapter kábel másik végének 9-tűs D-sub csatlakozójára minden GPS vevő egység ráköthető, melyhez hasonló aljzatú kimeneti kábelt köthetünk. A gép alján is elhelyeztek egy csatlakozót, mégpedig a portrémarkolatét, melyhez egy gumikupak levétele után férhetünk hozzá
A Nikon D700 ugyanazt az akkumulátort kapta, mint a D300. Az EN-El3e típusú lítium-ion akku, a szokott helyre a markolat alatti foglalatba helyezhető. A foglalat ajtaja kellően masszív és gyorsan nyitható. Állványra helyezve is könnyedén cserélhetjük az akkut, anélkül, hogy le kéne szerelnünk gépet az állványtalpról. Az áramforrás kifelé megszorul a foglalatban így elvileg nem esik ki az ajtó kinyitásával. Gyakorlatban azonban néha túlzottan is ragaszkodik pozíciójához, és egy ilyen komoly gépnél bosszantó tud lenni, ha ki kell rázogatni belőle az akkumulátort.
A gép státusz-, és felső kijelzőjén és a keresőben a szokásos ikonos kapacitáskijelzést kapjuk, amely csak hozzávetőlegesen, hat fokozatban tájékoztat az akku teljesítményéről. Az utolsó fokozat a teljesen merült állás. Ha részletesebb kapacitás kijelzésre vágyunk a Setup menüben találjuk a Battery Info pont alatt. Itt 1%-os pontossággal visszaellenőrizhető a hátralévő kapacitás, valamint a legutóbbi töltés óta készült képek száma, és az akkumulátor jelenlegi életciklusa is.
A készülékben CompactFlash Type I-II (UDMA), valamint MicroDrive memóriakártyák használhatók. Hasonlóan a D300-hoz, csak egy foglalatot kapunk (a D3-ban ugyebár két azonos kártyafoglalat van). A kártyahely a szintén a markolat jobb oldalán egy por és cseppálló szigeteléssel ellátott ajtót kihajtva tűnik elő. Érdekes módon a Nikon többi komolyabb fényképezőgépétől eltérően most nincs külön memóriafoglalat ajtónyitó gomb vagy kallantyú. A hagyományos hátrahúzható, majd kihajtható megoldást választotta a gyártó, amely egy fokkal kényelmesebb és gyorsabb az említetteknél.
