AF, élőkép, sorozat, videó
Élességállítás, fénymérés
A Nikon Df a MultiCam 4800FX AF modult kapta, amit már a D600-ban is megismertünk. A rendszer összesen 39 fókuszterületet kínál. A specifikációk szerint minimum -1 Fé-es megvilágítás szükséges az AF használatához (megfelel ISO100, F1,0; 2 mp záridőnek).
A gép menüjében választhatunk az összes, illetve 11 fókuszterület használata között is.
A 39 fókuszterület mindegyike alkalmas min. f/5,6 fényerejű objektívvel való munkára. Ha f/5,6-nál gyengébb, de f/8-nál jobb fényerejű objektívet alkalmazunk, akkor 33 fókuszterületünk marad (a két szélső 3-3 pont kiesik). Ha az optikánk f/8 fényerejű, akkor még mindig választhatunk 7 fókuszpont közül, de ezekből már csak a középső működik keresztszenzorosként. Mindez képekben (a függőleges vonal a függőlegesen álló szenzort jelenti, mely a vízszintes vonalakat képes érzékelni):
Folyamatos/követő fókuszmódnál van lehetőségünk megadni, hogy a követés mekkora területen legyen aktív. Ez lehet a teljes 39 pont, 21 vagy 9 fókuszpontra korlátozva (nem feltétlenül a középső), de lehet automatikus, illetve 3D automatikus is. Megválaszthatjuk még a követés érzékenységét is 5 lépésben.
Ahogyan a D600-nál, úgy itt is igen egyszerűen választhatunk az AF módok és pontok között. Az AF módot (egyszeri, követő, automata váltás) a bajonett mögött jobb oldalon lévő, AF/M gomb megnyomásával és a hátsó tárcsával állíthatjuk, míg a fókuszpontok közül a hátsó nyolc irányú navigálógombbal választhatunk. A módosítás a hátsó LCD-n, valamint a keresőben is rögtön látható.
Kevés fény esetére a gép nem kínál segédfényt, azt csak rendszervakutól kaphatjuk meg, ha csatlakoztatunk ilyet a géphez.
Manuális élességállításnál ismét rendelkezésünkre áll az elektronikus távmérő funkció, ami gyakorlatilag egy egyszerű fókuszvisszajelző lámpa a keresőben. F5,6 vagy nagyobb fényerejű objektíveknél élesre állt téma esetén egy zöld jelzés villan fel a kereső státuszsorának bal szélén. A témának a 39 fókuszpont valamelyikére kell esnie. F8,0-as fényerejű objektívekkel is működik a szolgáltatás, de már csak 7 fókuszmezőt figyelve.
A gépben 2016 pixeles RGB érzékelő dolgozik a fénymérésen, mely 3D mátrix II, középre súlyozott, vagy szpot elvű lehet. A középre súlyozás köre 8 mm és 20 mm között változtatható, a szpot mérés minden esetben 4 mm-es kört (képmező 1,5%-át) figyel. Arra is van mód, hogy az egyes fénymérési módokhoz finomhangolást rendeljünk 1/6 Fé lépésekben.
Élőkép
Élőkép, vagyis a Live View szolgáltatás alapjai ugyanazok mint a korábbi modelleknél. A LiveView üzemmód bekapcsolása a hátsó Lv gomb megnyomásával lehetséges. E módban segédrácsot, az AF pont, élő hisztogramot és a virtuális horizontot is láthatunk az LCD-n, a szokásos információkon kívül.
Sajnos LiveView módban már nincs lehetőségünk fáziskülönbség elvén működő autofókuszt használni, itt minden esetben a kontraszt alapúval kell beérnünk, amely bár gyorsabb, mint a korábbi modellekben, de még mindig lassúcskának érződik. Külön furcsaság, hogy LiveView-ba lépéskor a gép a kiválasztott rekeszértékre ugrasztja be a blendét, s ha módosítunk is az értékén, azt már csak fotózáskor változtatja meg. Mit is jelent ez? Ha szűk, F16 értékű rekesszel lépünk be a LiveView módba, akkor szűk blendével dolgozik a gép az élőkép módban is, azaz jóval zajosabb képet látunk az LCD-n, mint ha nyitott blendével léptünk volna be. Ráadásul az automatikus élességállításkor is a belépéskor kiválasztott rekeszen marad az objektív, nehezítve ezzel a fókuszálást és adott esetben csökkentve a precizitást. Az oldalsó fókuszmód váltóval és a hátsó tárcsával választhatunk egyszeri (AF-S) és folyamatosan működő (AF-F) módokat, az elülső tárcsával pedig, normál, vagy széles mezős, arcfelismerő, illetve témakövető üzemmódot.
A kontraszt érzékelő AF-nek persze megvan az az előnye, hogy jóval több AF pont választható, mint a fáziseltérés alapján működő rendszer 39 pontja, ráadásul nem csak a pontok számában, de a lefedett terület nagyságában is van eltérés, a kontraszt alapú előnyére. A teljes képmező bármely részét kijelölhetjük AF pontként.
A manuális élességállítást ugyanúgy kapcsolhatjuk, mint normál, kereső módban. Segítségkép az élőkép nagyítására is lehetőségünk nyílik az LCD melletti nagyító gombbal. Az 5 lépéses képnagyítás max. 7,7×-es lehet, amelynél tökéletes képrészletességet kapunk, így a kézi élességállítás gond nélkül elvégezhető.
Sorozat fényképezés
Milyen érdekes, a Nikon Df a sorozat módjaival a D600-at idézi, vagyis felbontástól és képkivágástól függetlenül CH módban maximum 5,5 kép/mp sebességű sorozatfelvételt készíthetünk. Ne feledjük azonban, hogy a D600 ezt 24 Mpixelen teszi, míg a Df-nek csupán 16 Mpixelen kell dolgoznia. Az Expeed 3 tehát bőven bírná még szusszal, ráadásul a szenzor is többre képes (a Nikon D4-ben 11 kép/mp érhető el). Az az érzésem, hogy itt nem technológiai okai vannak a sorozatsebesség 5,5 kép/mp-ben maximalizálásának, aminek a gondolata azért valljuk be, egy közel millió Ft-os masinánál elég fájó tud lenni.
A menüben beállítható a lassabb, CL sorozatmód sebessége 1-5 kép/mp között (1 kép/mp lépésekben), illetve megadhatjuk a sorozatban készíthető képek (JPEG) számát is 1 és 100 között.
Az automatikus sorozatok többségében ugyanazt kínálja a Df is, mint a D600, de az egy sorozatban készülő képek száma itt 3 helyett akár 5 is lehet. Kapunk expozíció sorozatot, vaku sorozatot, fehéregyensúly sorozatot és Aktív D-Lighting sorozatot is. Ezek mindegyike 2, 3 vagy 5 kép hosszúságú lehet. Kissé kényelmetlen, hogy az automatikus sorozat módot csak az egyedi (Custom) beállítások között változtathatjuk meg, pedig a gépre külön BKT gomb is került, így bekapcsolása egyébként egyszerűen történik. Nem lett volna rossz, ha a gomb megnyomására egy dedikált sorozat menü jelent volna meg, ahol a módot is kiválaszthatnánk.
Már a D700-ban is volt időeltolásos automatikus sorozat (Interval Timer), melyet most is megkapunk. Igaz, itt csak fotókat kapunk eredményül, ezeket nem fűzi össze a Df videóvá, pedig erre a D600 is képes.
Az önkioldónál egyrészt megtartották a bevált 2, 5, 10 és 20 mp-es késleltetést, de új opciókkal is gazdagodott. A D800-hoz hasonlóan a Df már nem csak egy időzített felvételt képes készíteni, hanem 1 és 9 között bármennyit, tetszés szerint. A képek közötti késleltetést pedig külön beállíthatjuk 0,5 és 3 mp közöttire.
Arra is van lehetőségünk, hogy az önkioldót expozíció sorozattal kombináljuk.
Videó
Itt sajnos nem írhatunk túl sok jót a gépről, ugyanis videófelvételt nem tesz lehetővé a Nikon Df, pedig erre mind a szenzor, mind a képfeldolgozó processzor alkalmas volna. A helyzet már csak azért is furcsa, mivel LiveView módot egyébként kínál a gép. Újabb korlátozás, ami nem technológiai okokra vezethető vissza?
