Kipróbáltuk: Nikon Z 50 – teszt

Felépítés

Ergonómia, kezelés

Külsőre a Nikon Z 50 nagyon hasonlít a Z 6 és Z 7 modellekhez, szélességben és magasságban csupán 5 mm-nyi az eltérés, de mélységben sincs egészen 1 cm. Nyilvánvaló, hogy a kicsivel kisebb vázra kicsivel kisebb markolat is került. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kényelmetlen lenne a fogása! Sőt! A gépet először kézbe véve rögtön az a gondolat ugrik az ember fejébe: hogy lehet ez ennyire könnyű?
A gép ugyanis hadra fogható állapotban (kitobjektívvel, akkuval és kártyával) 585 gramm! Nem lehetetlen tükörreflexesek között sem ehhez közeli tömeget elérni, a D3500 az AF-P 18-55mm f/3,5-5,6G VR objektívvel együtt 620 grammot nyom, nem sokkal több az, mint a Z 50 és a 16-50mm-es objektív. De azért mégis, annyira kellemes kézbe venni a Z 50-et!

A Nikon nem emelte ki a bejelentéskor, hogy a váz időjárásálló szigetelésekkel rendelkezne. S noha a csatlakozókat fedő gumilapoknál találunk dupla szigetelést a víz bejutása ellen, az akkumulátor fedlapjánál ilyet nem alkalmaztak, sőt, egyáltalán nincs gumiperem. Ugyanígy egyébként a két Nikkor Z DX objektív sem rendelkezik időjárásálló szigetelésekkel, bajonett körül gumi peremmel, sőt, még a bajonettjük is műanyag. A Z 50 váz egyébként magnézium ötvözetből készült és a bajonett is fém, szó nincs tehát arról, hogy nagyon műanyag, nagyon egyszerű kialakítású lenne a Z 50, csupán az időjárásállóságot adó szigetelést nem maxolták ki.

Első ránézésre a kezelhetőség ugyanolyan jó, mint a Z 6 vagy Z 7 esetében. A puding próbája az evés, szokták mondani, s bizony tényleg ekkor derül ki, hogy mennyire kézhez álló egy gép, vagy mennyire nem. Nos, a Z 50-nél a bekapcsoló kar az exponáló gomb körül nagyon jó helyen van, a dupla vezérlőtárcsa is kényelmes használatot kínál, ahogy az üzemmód tárcsa is jó pozíciót kapott. Más kérdés, hogy az üzemmódtárcsa nem rögzíthető, de ez a belépőszinten végülis megszokott dolog, inkább csak a középkategóriában számít alapvetőnek.
Szinén furcsa, hogy nincs fizikai gomb a képnagyításnak/kicsinyítésnek. Bizony, az első alkalommal hosszú másodpercekbe telt, mire egyáltalán megtaláltam, hol lehet képbe nagyítani. Ja persze, mert én buta valódi gombot kerestem. Pedig nincs erre fizikai gomb, erre az LCD jobb oldalán lévő érintésérzékeny felületet használhatjuk.
Azt hiszem erre szokták azt mondani, hogy a dizájn megette a funkcionalitást. Noha LCD-n nézve a képeket még csak-csak használható ez a megoldás, de ha az elektronikus keresővel dolgozunk (márpedig miért ne tennénk ezt, hiszen azért van, pont jó, hogy erős napsütésben is jól látható a képe, meg pont jó, hogy élőképen is lehet nagyítani), akkor egyrészt nagyon nem esik kézre ez a virtuális gomb, vagy nevezzük érintésérzékeny fülnek, másrészt nem is érezzük az ujjunkkal, hogy mit is kellene megnyomni/megérinteni. Kár ezért! Apró figyelmesség viszont, hogy a navigáló gombok közepén lévő Ok gombra ráprogramozhatjuk a nagyítás indítás/befejezése funkciót, így ezzel kikerülhetjük az érintésérzékeny fülek problémáját.

A másik, amiért kár, az a fókuszválasztás módja. Mivel fókuszkar (joystick) erre a vázra már nem került, így csak a négy irányú navigáló gombokat, illetve az érintésérzékeny LCD-t használhatjuk. Utóbbi kényelmes és gyors, ha éppen úgyis az LCD-s élőképen vagyunk, viszont ha az elektronikus keresőbe nézünk, akkor is remek lenne, ha használhatnánk az LCD érintésérzékeny felületét és lehetne ott fókuszmezőt váltani. Azért ez manapság már nem ritka az érintésérzékeny LCD-vel ellátott MILC-ek között.

A menürendszer viszont a Nikon DSLR-eket idézi, így első ránézésre nehéz is lenne megmondani, hogy ez egy tükör nélküli gép, vagy DSLR.
Íme a teljes menürendszer (ha túl gyors lenne, a fogaskerék ikonra kattintva lassítható, illetve szükség esetén meg is állítható a szöveg elolvasásához):

A gombok egy része programozható, így az objektív bajonett csatlakozója melletti Fn1 és Fn2 is, amit jobb kezünk középső és gyűrűs ujjával nyomhatunk meg, de ilyen a hátsó AE-L/AF-L és a videofelvétel gomb is. A választható funkciók megtekinthetők a fenti menürendszer egyéni beállítások menü, f vezérlők menüjének 2-es pontjában. Ezen kívül az Ok gombnak is adhatunk két funkciót, illetve objektíven lévő L-Fn s az elektronikus gyűrű feladata is megadható, utóbbinál élességállítás, rekeszérték, expozíció kompenzáció, érzékenység választható.
Egyébként az objektív bajonett melletti Fn1 és Fn2 gombok teljesen kényelmesen használhatók, mivel a gombok a hátlapra merőlegesen nyomhatók be.

A kezelést segíti a LCD-n megjeleníthető helyi menü is, amelynek tartalma szintén szerkeszthető.

A gép rendelkezik beépített Wi-Fi és Bleutooth LE vezérlővel is, utóbbinak köszönhetően a Nikon SnapBridge alkalmazásból követlenül indíthatjuk a Wi-Fi kapcsolatot, a gépen nem kell állítani mást (előzetesen természetesen párosítani kell az okos eszközt a fényképezőgéppel, illetve a Wi-Fi hálózatot is be kell állítani, de ezt követően már a Wi-Fi bekapcsolását sem kell a külön menüpontban engedélyezni).

A SnapBridge alkalmazás aktuális verziója (v2.6.1) lehetőséget kínál az érzékenység, a fehéregyensúly, a rekesz, zársebesség és üzemmód választásra is. Sajnos korlátozás még mindig van, hiszen érzékenységből csak ISO100 és ISO25600 között választhatunk, így a kiterjesztett érzékenységek nem érhetők el (ISO51200 és felette). Ezen kívül a fehéregyensúlyban is érthetetlen a korlátozás, hiszen sem közvetlen színhőmérséklet érték nem adható meg, sem a korábban regisztrált kézi fehéregyensúlyok nem használhatók (ha a gépben mégis ezt állítjuk be a SnapBridge app indítása előtt, akkor az alkalmazás figyelmeztet minket, hogy ez a fehéregyensúly nem használható és átállítja a gépet automatikus fehéregyensúlyra).

Kellemetlen viszont, hogy Wi-Fi-n keresztüli vezérlés során a gép menüje nem érhető el, így olyan paramétert nem tudunk változtatni, amit az alkalmazás nem tesz lehetővé. Ehhez előbb bontani kell a kapcsolatot, beállítani a kívánt értéket/paramétert a menüben, majd újra létre kell hozni a kapcsolatot. Azért ez elég bosszantó tud lenni bizonyos helyzetekben, amikor épp sietnénk…

Ha a fényképezőgépet állványra helyezzük, akkor mind a memóriakártya, mind az akkumulátor cserélhető marad anélkül, hogy a vázat le kellene szerelnünk az állványról, vagy állványtalpról. Kellemetlenebb viszont, hogy ha az FTZ objektív adaptert használjuk, akkor méretesebb állványtalp már nem fér el az adapter saját állványcsatlakozójáig, az ugyanis lentebb lóg, mint a váz alja, így ilyen esetben át kell szerelnünk a talpat az adapterre (ahogyan azt egyébként a Z 6 és Z 7 esetében is meg kell tennünk).

Képérzékelő

Bár a Nikon nem jelezte különösebben, a Z 50-ben lévő képérzékelő alapját nagy valószínűséggel a D500 szenzora adta. Erre utal legalábbis a megegyező teljes pixelszám (21,56 millió), a képfelület mérete (23,5×15,7mm) is. Jóllehet, a hibrid fókuszrendszer miatt a Z 50 szenzorán már vannak fázis-különbség érzékelő AF pontok.

Legnagyobb felbontásban 5568×3712 (20,7 millió ) pixeles képet kapunk, aminél persze választhatunk kisebbet, de csak JPEG formátumnál (11,6 Mpixel és 5,2 Mpixel). RAW formátumból 12 és 14 bitest is támogat, a tömörítés módját viszont nem módosíthatjuk (mindenképpen veszteségmentesen tömörített).
A fenti felbontások a DX formátumú 3:2 oldalarányú szenzorfelületre érvényesek, de ahogy a DSLR gépeknél már megszoktuk, itt is választhatunk kisebb kivágásokat, így például 1:1 vagy 16:9 oldalarányút.

A Z 50 -be is került mechanikus redőnyzár, de szenzorstabilizálás sajnos nem.
További érdekesség, hogy az ultrahang frekvencián dolgozó szenzortisztítást, amely a belépőszintű DSLR-eken kívül már alapnak számít a Nikon cserélhető objektíves gépeinél, a Z 50-nél nem alkalmazták. Ez indokolható lehet azzal, hogy ez egy belépőszintű, azaz kvázi D3500 rivális MILC. Legalábbis ha az észak-amerikai Nikon weblap által megjelölt „entry level” címkét vesszük alapul.

Az érzékenység ISO100-51200 között állítható 1/3 Fé lépésekben, de választhatunk még ISO102400-at és ISO204800-at. Más kérdés, hogy ez utóbbi már tényleg a használhatatlan kategória, mind RAW, mind JPEG-nél olyan képet kapunk, ami még 2 Mpixelen is borzasztó minőséget mutat.

Az automatikus érzékenység beállításakor nem csak a minimum és maximum érték, de a maximum záridő is megadható, sőt, a gyújtótávolság függvényében kiválasztásra kerülő, reciprok szabály alapján választott zársebesség is eltolható ±2 Fé tartományban (1 Fé lépésekben). Azaz pl. fontos feladatoknál, vagy hosszú időtartamú fotózásnál, amikor hajlamosabbak vagyunk a gépet berázni, beállíthatjuk úgy a gépet, hogy a reciprokszabályhoz képest 1 Fé-kel biztonságosabban fotózhassunk, ilyenkor egy 50 mm-es gyújtótávolságú objektívnél nem 1/80 mp-hez fog választani szükséges érzékenységet a gép, hanem 1/160 mp-hez. Ha pedig hatékony stabilizátorral fotózunk statikus témát, akkor pl. -1 Fé-kel módosítva csökkenthetjük a szükséges érzékenységet, mivel a stabilizátor miatt bátrabban használható hosszabb záridő (a példában szereplő 50 mm-esnél 1/40 mp-et).

A szenzor előtti redőnyzáron kívül teljes elektronikus zár, illetve csak első redőnyt kiváltó elektronikus zár is használható. A teljes elektronikus zárat a csendes móddal érhetjük el.
Mechanikus zárral 1/4000 mp-es a legrövidebb záridő, amelyet teljes elektronikus zárnál sem léphetünk át. A teljes elektronikus zárnál viszont maximum ISO51200-at használhatunk, az ISO102400 és ISO204800 csak mechanikus, vagy első redőnyt kiváltó félig elektronikus zárnál érhető el.
Az elektronikus zár használatakor a teljes szenzor kiolvasási ideje 24,4 ms, amely átlagos érték (full-frame szenzorra vonatkoztatva 37,3 ms).

A teljes elektronikus zár használatakor nem csak hanghatás nincs, de a rezonanciáktól is mentes lesz a felvételkészítés, így berázódástól nagy gyújtótávolságú teleobjektívnél, állványon sem kell tartanunk. Apró hátulütője ennek a módnak, hogy vaku ilyenkor nem használható és gyorsan mozgó tárgyaknál Jello effektus előfordulhat.

Objektív

A Nikon Z 50-nel – hasonlóképp a DX formátumú tükörreflexesekhez – használhatjuk a full-frame szenzoros gépekhez fejlesztett objektíveket és az APS-C szenzorhoz tervezetteket is. Az új rendszerhez egyelőre két DX formátumú objektív érhető el, a Nikkor Z DX 16-50mm f/3,5-6,3 VR standard zoom és a Nikkor Z DX 50-250mm f/4,5-6,3 VR telezoom. Mindkét objektív összecsukható kivitelű, igaz a telezoom ennek ellenére nem jelentősen kisebb, mint egy DX-es DSLR-hez készült. A 16-50mm-es változat viszont elképesztően kicsi.
Konkrétan amikor a Nikon Z 50-et és az objektíveket egy kisebb dobozban megkaptuk, nekem már gyanús volt, hogy lehetséges, hogy mégis csak egyetlen objektívvel kaptuk a gépet. A doboz kibontása után pedig már biztos voltam benne, hogy csak egy objektívet kaptunk és egy FTZ (F-ről Z-re bajonett átalakító) adaptert.
Aztán ahogy lehámoztam az eszközökről a csomagolást, kiderült, hogy amit FTZ adapternek néztem, az valójában a Nikkor Z DX 16-50mm f/3,5-6,3 VR objektív.

A már említett FTZ adapterrel egyébként a korábbi F bajonettes objektíveket is használhatjuk, de autofókuszt csak a beépített fókuszmotoros (AF-S és AF-P) objektívekkel kapunk.

LCD, kereső

A gép hátuljára 3,2″ képátlójú (8 cm-es), 3:2 oldalarányú, érintésérzékeny, fel-le hajtható LCD került, amely 1,04 millió képpontot tartalmaz, hagyományos (de 90 fokkal elforgatott, azaz vízszintesen in-line) RGB elrendezésben így kellően nagy felbontást kínál a szép, részletgazdag megjelenítéshez. Igaz, a Z 6 és Z 7 modellek 2,1 millió képpontos RGBRGW LCD-jének nagyobb a felbontása, de a Z 50-nél sem érzek ebből adódóan hátrányt (vélhetően az Z 6 és Z 7 RGBRGW elrendezése nagyobb fényerőt kínál, amely erős napsütésben adhat előnyt, de a novemberi bágyadt fények még nem okoztak problémát a Z 50 használatakor).
A részletgazdagság tehát remek, a függőleges vonalaknál sem látni recézettséget, vagy pixelesedést.

A betekintési szög természetesen szintén szuper, teljesen lentről és teljesen fentről is jól látható a kép, aminek a dönthető kijelző miatt egyébként túl nagy jelentősége nincs.
Apropó dönthetőség, az LCD tejes 180 fokban lehajtható, így a szelfizést is segíti, felfelé pedig 90 fokban hajtható, amely a földfelszínhez közeli fotózásnál jön jól. Oldal irányban nem tudjuk forgatni a kijelzőt.

Az érintésérzékeny Disp „gomb” segítségével jeleníthető meg élő hisztogram, elektronikus horizont (amely az elfordulás mellett a döntést is mutatja), és státuszképernyő. Utóbbi a felvételi információk részletes, grafikus megjelenítésére szolgál az LCD-n. Ez a státuszképernyő részlegesen aktív, azaz a megjelenített paraméterek közvetlen módosítására csak az érzékenység, zársebesség és rekesz esetében van mód, a lentebb lévő paramétereknél nincs, pedig az érintőképernyő adná ezt a lehetőséget.

Az „i” gombot lenyomva helyi menü jelenik meg, ahol tizenkét paraméter illetve funkció érhető el. Az „i” menü fotózás és videózás módokra külön testreszabható az egyéni beállításoknál (f1 és g1), ahol az alábbiak közül választhatunk (*-gal jelöltük az alapértelmezettként beállítottakat fotó módnál, míg + jel mutatja az alapértelmezetteket videó módnál):

• képterület (csak fotó módnál)
• képminőség* (csak fotó módnál)
• felbontás és képfrissítés+ (csak videó módnál)
• képméret*
• expozíció kompenzáció
• érzékenység
• fehéregyensúly*+
• Picture Control*+
• Színtér (csak fotó módnál)
• aktív D-Lighting*+
• hosszú expozíciós zajcsökkentés (csak fotó módnál)
• nagy érzékenységű zajszűrés (csak fotó módnál)
• fénymérés*+
• vaku mód* (csak fotó módnál)
• vaku kompenzáció (csak fotó módnál)
• AF mód (AF-S, AF-C, MF)*+
• AF mező mód (AF terület mérete)*+
• optikai stabilizátor*+
• elektronikus stabilizátor+ (csak videó módnál)
• mikrofon érzékenység (csak videó módnál)+
• csillapítás (csak videó módnál)
• frekvencia érzékenység (csak videó módnál)
• szélzajcsökkentés (csak videó módnál)
• automatikus sorozat (csak fotó módnál)
• többszörös expozíció (csak fotó módnál)
• HDR (csak fotó módnál)
• néma fényképezés (csak fotó módnál)
• önkioldó/sorozat* (csak fotó módnál)
• egyéni vezérléskiosztás beállítása (csak fotó módnál)
• expozíció késleltetés (csak fotó módnál)
• elektronikus első redőny (csak fotó módnál)
• expozíció szimuláció élőképen (csak fotó módnál)
• élkiemelés
• csúcsfény kijelzés (csak videó módnál)
• monitor/kereső fényereje
• Bluetooth kapcsolat
• Wi-Fi kapcsolat*+
  vezeték nélküli távvezérlő csatlakoztatása

A visszajátszott fotókon a kijelző jobb oldalán lévő nagyító gomb (vagy ha úgy állítjuk be a gépet, akkor az OK gomb) segítségével érhető el részletnagyítás, amelynél a nagyítás fokát jelző sáv zöldre váltása mutatja a pixelpontos nagyítást, ami kb. 10×-es belenagyítást jelent. De ennél nagyobb nagyítás is kérhető. Nagyított nézetben a képek közti lapozásra is lehetőségünk van (erre az érintőképernyőn megjelenő két nyíl gomb is használható), így a 100%-os mérettel kombinálva könnyen kiválaszthatók egy sorozat legélesebb fotói. Az ugyanitt található kicsinyítés gombbal 4, 9 és 72 nézőképes oldal jeleníthető meg.

A lejátszás módban a fel-le gombokkal információs képernyők csalogathatók elő, amelyeken a képkészítés részletes adatai is megtekinthetők.

Az LCD háttérvilágításának erősségét ±5 lépésben változtathatjuk meg, a színezet nem módosítható.

Az elektronikus kereső az aktív státuszkijelzésen kívül ugyanazokat a funkciókat hozza, mint a hátsó LCD és persze itt is elérhető a hagyományos menü és lejátszott képek is. Az OLED keresőben verőfényes napsütésben is jól látható az élőkép és a készített képek.

Bár alapvetően szeretem az elektronikus keresők nyújtotta plusz lehetőségeket (menü a keresőben, jól látható virtuális horizont, előre tudható expozíció, zebra minta, stb.), a Z 50 keresője valahogy nem fogott meg maradéktalanul. Ez főképp az objektívtesztelésnél volt problémás, ahol mindenképpen muszáj tökéletes fókuszú, éles képet produkálnom, de a tapasztalt probléma minden más helyzetben is gond, ahol fontos a jó élesség. A készült képet az elektronikus keresőben nézve ugyanis mindig az volt az érzésem, hogy valami nem stimmel a fókusszal, kicsit lágy, kicsit „nem százas” a kép. Pedig a kereső felbontása jó, a részletgazdagsága megfelelő, az élőkép is rendben van, de valahogy a visszajátszás során a megjelenített kép jóval lágyabbnak látszik, mint kellene. Az LCD-n ilyen problémát nem érezni.

A keresőkép egyébként kellően nagy méretű, a 0,68×-es nagyítás (kisfilmes szenzorra vonatkoztatva) kvázi megszokott az APS-C DSLR-ek között, igaz, ez egy MILC és itt lehetne akár nagyobb is, de most nem akarta a Nikon nagyobbra. A kereső felbontása egyébként 2,3 milló képpontos. A részletgazdagsága remek, a sarkok is élesnek mutatkoznak, zavaró asztigmatizmus illetve geometriai torzulás nincs.

Az EVF rendelkezik viszonylag széles tartományú dioptria korrekciós lehetőséggel (-3..+3), valamint betekintés érzékelővel is, így a gépet szemünk elé emelve az automatikusan képes átkapcsolni az elektronikus keresőre. A mellett balra lévő |[]| gombbal ezt az automatizmust felülbírálhatjuk és választhatunk csak elektronikus keresőt, illetve csak hátsó LCD-t is. A betekintési távolság is egészen jó, a DSLR-ek 18 mm-ével szemben itt már 20 mm, így szemüvegeseknek is van esélyük látni a teljes keresőképet. Sőt, a menü megjelenítésénél a gép nem is használja ki a teljes keresőt, így gyakorlatilag még távolabbról is jól látható a menü. A keresőkép méretét viszont nem csökkenthetjük le.

Vaku

A Nikon Z 50-be beépített, felpattintható vaku is került, amelyet minden esetben a fotósnak kell felnyitnia, még a teljesen automatikus módban is. Ezt a vaku bal oldala alatti gombbal teheti meg.

A Z 50 rendelkezik vakupapuccsal is, ahová rendszervaku, illetve rádiós transmitter helyezhető. Vaku szinkronkimenet nem található a gépen, így stúdióvakukkal vagy adapteren keresztül tudunk fotózni, vagy a modernebb rádiós vezérlést használjuk.

A redőnyzár szinkronideje 1/200 mp (ez elérhető elektronikus első redőny használatakor is), csendes módban, azaz teljes elektronikus zárnál vaku nem használható.

Memóriakártya, csatlakozók, akku

Mint belépőszintű fényképezőgép, nem kell rajta csodálkozni, hogy egyetlen SD kártyafoglalat került a gépbe, amely ráadásul nem támogatja az UHS-II szabványt, így az extra gyors memóriakártyák sebességét sem tudjuk kihasználni a Z 50-nel.

A memóriakártya foglalata ugyanott található, ahol az akkumulátoré, azaz a Z 50-nél nem oldalt, a markolatnál kell a gépbe illeszteni a kártyát, hanem lent, az akkufedlapnál. A teljesen műanyag, fémet még a tengelynél sem tartalmazó ajtó időjárásálló szigeteléssel nem rendelkezik (ha véletlen letörnénk az ajtót, az nem befolyásolja a gép bekapcsolhatóságát, ez legalább jó hír).

A csatlakozók mindegyike a gép bal oldalán található, ide került a mikrofon bemenet, a micro USB 2.0, valamint a micro HDMI aljzatai. Fejhallgatót nem csatlakoztathatunk a géphez.

Az energiaellátást új EN-EL25 akkumulátor biztosítja, amely 7,6V feszültségű, 1120 mAh-s és ~8,5Wh energiatároló képességű, azaz nem túl izmos, inkább átlagos. Az akkut vagy a fényképezőgépen belül (micro USB csatlakozón keresztül), vagy külső töltőben tölthetjük fel, utóbbi nem ad információt a töltöttség állapotáról, csak a töltés, vagy készenlét tényéről, előbbit pedig működés közben nem, csak kikapcsolt állapotban használhatjuk.

A fényképezőgép kijelzőin 5 szegmenses piktogram mutatja az akku töltöttségét, százalék pontos visszajelzés ennél a gépnél nem érhető el a menüben sem.