Kipróbáltuk: Olympus E-1 teszt

0

Érzékenység

A fényképezőgép érzékenységét tág határok között állíthatjuk. A 4/3″-os CCD-n elhelyezett 5,6 millió képpont 6,8 mikronos méretű, amely a digitális tükörreflexes vázak között közel a legkisebb pixelméreteket jelenti (ennél kisebb képpontjai a D-SLR-ek közül csak a Nikon D2X-nek van). A képzaj a várakozásoknak megfelelően alakult. A többi D-SLR-hez képest zajosabb képeket kaptunk ugyan, de a ISO400-ig még így is alig látható a zaj. ISO800-tól már eléggé érezhető, zavarónak csak ISO1600-nál nevezhető.





























Érzékenység – zajtartalom
ISO100, F7,1; 1 mp, 2535 kB
ISO200, F7,1; 1/2 mp, 2763 kB
ISO400, F7,1; 1/4 mp, 3073 kB
ISO800, F7,1; 1/8 mp, 3326 kB
ISO1600, F7,1; 1/15 mp, 3463 kB
ISO3200, F7,1; 1/30 mp, 3405 kB

A fotók 20 oC hőmérséklet mellett készültek.

A fényképezőgép legnagyobb zárideje 1 perc, de B módot is használhatunk. A többi D-SLR-rel szemben az Olympus E-1 korlátozza a B mód hosszúságát, maximum 8 percben.

ISO200 érzékenység mellett letakart objektívsapkával készítettünk két 8 perces expozíciós idejű felvételt, egyiket kikapcsolt zajcsökkentés és zajszűrés, másikat bekapcsolt zajszűrés és zajcsökkentés mellett. A zajszűrés nélküli változaton természetesen jelentős számú (a CCD-kre erősen jellemző) hotpixelt kaptunk, valamint a bal felső sarokban kellemetlen sötétzaj látható. A zajszűrt változaton már csak 2-3 darab hotpixel maradt és a sötétzaj is eltűnt. A zajszűrés és zajcsökkentés két részből tevődik össze: egyrészt darkframe eljárással a fényképezőgép készít még egy képet azonos záridővel (újabb 8 perc), majd a második kép hotpixeleit kivonja az első felvételből, a fekete lyukak helyét pedig interpolálással tölti ki, másrészt pedig zajcsökkentést végez a homogén felületeken.

Összességében elmondható, hogy a hosszabb idejű felvételeket elsősorban zajszűréssel érdemes készíteni, de számítani kell ilyenkor a dupla ideig tartó képkészítéssel. A néhány másodperces záridőknél még nem feltétlenül szükséges zajszűrést és zajcsökkentést alkalmazni, ekkor még csak néhány hotpixel látszik a képen.










Hosszú záridejű felvétel (ISO200, 8 perc)
zajszűrés nélkül

teljes kép

kivágott képrészlet
blackframe hotpixel szűréssel és zajszűréssel

teljes kép

kivágott képrészlet










8 mp-es záridejű felvétel (ISO100)
zajszűrés nélkül


blackframe hotpixel szűréssel és zajszűréssel


Bár a fényképezőgép nem rendelkezik beépített vakuval, a géphez kapott FL-50-es rendszervakuval készítettünk pár felvételt, s többek között megvizsgáltuk a vakufény eloszlását is.

A vaku zoomfeje 12, 14, 17, 25, 35, 42 mm-re állítható be (fizikai fókusztávolság értékek), diffúzor használatával 10 mm-es (vagyis 20 mm-nek megfelelő) fókusztávolság bevilágítása is lehetséges. Az objektívünk legnagyobb látószöge 14 mm-es állásban érhető el, ekkor a vaku is 14 mm-es állásra vált. A vaku fénye a kép sarkainál átlagosan kb. 65%-kal gyengébb, mint a kép középső részén. Ez nagyjából átlagos érték. A beépített diffúzort kihúzva jelentősen csökkenthető ez a hatás, ekkora már csak 50%-os fényerőcsökkenést kapunk.

A vaku teljesítmény vezérlése egyébként nagyon jó, még igen kis tárgytávolságoknál is megfelelő eredményt kaptunk. A teljesítmény kompenzáció mind a gépen, mind a vakun beállítható, de míg a gépnél ezt menüből érhetjük el, a vakun csak egy tárcsát kell tekernünk, ami kényelmesebb és egyszerűbb.

Az 50-es kulcsszámú vaku feltöltése gyorsan végbemegy, az 1800 mAh-s Olympus NiMH akkukkal 4,5 mp alatt feltöltötte a teljesen kisütött kondenzátort.




Vakuval készült felvétel fényeloszlása

Diffúzer nélkül 28 mm-nek megf. fókusztávolság
Sarkokban tapasztalható fényerőcsökkenés: ~65%

Diffúzerrel 20 mm-nek megf. fókusztávolság
Sarkokban tapasztalható fényerőcsökkenés: ~50%