Kipróbáltuk: Olympus E-1 teszt

0

Bevezető

Az Olympus 2003 nyarán jelentette be az E-1-et, mint a 4/3-os rendszer első digitális tükörreflexes vázát. A 4/3-os rendszer elgondolása igen egyszerű, ám annál ötletesebb. A struktúra alapját a 4/3 colos (és 4:3 oldalarányú), Kodak által gyártott CCD képérzékelő adja, amely meghatározza a hozzá készített objektívek által vetített kép méretét is. A hagyományos 36×24 mm-es Leica képkockához képest az érzékelő mérete csak 17,4×13,1 mm-es, emiatt kb. 2x-es fókusz szorzóval kell számolnunk. Mivel a rendszerhez készített optikák pontosan az ekkora CCD-hez szükséges képet vetítik, így egy 25 mm-es fókusztávolságú objektív ugyanolyan perspektívájú képet eredményez, mint egy kisfilmes 50 mm-es optika (a mélységélesség viszont nem lesz megegyező, jóval nagyobb lesz az E-1 esetén). A kisebb vetített kép miatt vagy kisebb méretű optikák, vagy nagyobb fényerejű objektívek gyárthatók. Az Olympus az utóbbi megoldást választotta, hiszen az E1-es váz egyébként sem kis méretű, így inkább a nagyobb fényerő elérése volt a cél. Azonos lencseátmérő mellett tehát a 4/3-os optikák nagyobb fényerejűek lehetnek, mint a kisfilmes objektívek. Ennek köszönhető tehát a 4/3-os objektívek igen jó fényereje, amely a teljes rendszer egyik legcsábítóbb részét képezi.



Az objektívek, a vakuk és a gépváz közötti kommunikáció teszi lehetővé, hogy a rendszer egyes komponensei tökéletesen illeszkedjenek egymáshoz, és minden paraméterüket a legoptimálisabb értékűre állítsák be. Ezáltal lehetőség nyílik például az objektívek peremsötétedésének gépen belüli, automatikus korrekciójára, illetve a vaku gépvázzal együtt történő automatikus bekapcsolására is.



magnézium ötvözet váz Kodak KAF-5101CE CCD

Az Olympus E-1 váza nem mondható sem pehelysúlyúnak, sem kis méretűnek, már első ránézésre is a profizmus érezhető a kidolgozásán. A gépben a Kodak KAF-5101CE 4/3″-os CCD-je található, amelynek teljes pixelszáma 5,5 millió, ebből 4,9 Mpixeles képek készülnek. A CCD-re objektív cseréje alkalmával esetleg felkerülő porszemeket a bekapcsoláskor automatikusan működésbe lépő ultrahangos (SuperSonic Wave Filter) tisztítórendszer rázza le. A CCD Full Frame Transfer kialakítású, vagyis nem rendelkezik elektronikus zárral, így nincs szükség a kompakt gépek CCD-jénél előforduló, pixelek melletti regiszterekre, ami nagyobb pixelméretet tesz lehetővé. Az E-1-ben található képérzékelőn így 6,8 mikronos pixelek helyezkednek el, az alapérzékenység így magasabb, mint ha elektronikus zárral (interline transfer) is működtethető volna a CCD. Analóg erősítéssel a következő szabványos érzékenységek használhatók: ISO100, ISO200, ISO400, ISO800, valamint ha a SETUP menüben engedélyezzük, akkor ISO1600 ill. ISO3200 is. Legnagyobb felbontásban 2560×1920 pixeles képeket kapunk, ezeket RAW (.orf), TIFF és JPEG formátumban menthetjük el. A JPEG tömörítési foka két lépésben változtatható. Az SQ minőséghez tartozó felbontást a menüben adhatjuk meg a következő értékek közül: 1600×1200, 1280×960, 1024×768 és 640×480. Az elkészített felvételek CompactFlash memóriakártyára kerülnek, ezekből mind a Type I, mind a Type II változatot kezeli a fényképezőgép.



A gépvázra a 4/3-os rendszerhez készített objektívek csatlakoztathatók. Ilyen optikákat nemcsak az Olympus fejleszt és gyárt, hanem a Sigma is. A jelenlegi objektívpark az ultra nagylátószögű zoomobjektívektől az ultratele zoomobjektíveken keresztül több fix fókusztávolságú tele és makró objektívet is magába foglal. A választék tehát mára már jelentős, ám az objektívek ára sajnos még magas. Reméljük a rendszer elterjedésével az árak is csökkenni fognak valamelyest.

A bekapcsolás megfelelő sebességgel történik, és bár láttunk már ennél gyorsabban “feléledő” gépet, az E-1 1,6 mp-es ideje nem tartozik a rossz értékek közé, főleg ha beleszámítjuk azt is, hogy ez idő alatt az ultrahangos CCD tisztítás is végbemegy. Sorozat-felvételkor 2,2 kép/mp sebesség használható, a fényképezőgép belső puffere a feldolgozatlan adatokat tárolja, ezáltal a sorozat hosszát nem befolyásolja a kiválasztott képformátum, ill. a téma. Függetlenül tehát, hogy RAW, TIFF vagy JPEG formátumot használunk, a sorozat minden esetben 12 képig tart. A 12 kép elkészülte után viszont meg kell várnunk, míg a puffer teljesen kiürül, csak ezután kezdhetünk újabb sorozatba (1 buszos puffer). Bár ezt a sebességet nem tekinthetjük átlagon felülinek, a sorozat hossza mindenképpen kiemelkedő. A sorozat hangfelvétele itt hallgatható meg (22 kHz, 16 bit, mono PCM WAV, 240 kB).

Ha automatikus expozíció-sorozatot választunk, akkor 3 vagy 5 képet készíthetünk +- 0,3 .. 1 Fé lépésközzel. Ezt az üzemmódot célszerű a sorozatfelvétellel együtt használni. A beállított érték a gép kikapcsolása, majd visszakapcsolása után is megmarad. Expozíció-sorozat esetén is használható az expozíció-kompenzáció, így 0,3 Fé-es expozíció-korrekciót és 0,3 Fé-es expozíció-sorozat lépést választva tulajdonképpen a fénymérés által beállított expozíción túl +1/3 és +2/3 Fé-kel eltolt expozíciók következnek. Természetesen lehet további eltolást is végezni.

Fehéregyensúly-sorozatot választva 3 képet fog elmenteni a fényképezőgép, 2, 4, 6 lépésközt használva. Ezt a sorozatot az automatikus expozíció-sorozattal együtt, kombinálva is használhatjuk.


A kioldást 2 vagy 12 mp-es időzítővel, vagy vezeték nélküli távkioldóval (azonnali vagy 2 mp-es időzítő) végezhetjük.