fényképezőgépek

Kipróbáltuk: Olympus E-1 teszt

szerző:

2005-03-20 18:00

Optika I.

Az Olympus E-1-et kitben megvásárolva Olympus Zuiko Digital 14-54mm/F2,8-3,5 objektívet kapunk a géphez. A 15 lencsetagot közül 3 aszférikus kialakítású, a lencséket 11 csoportba rendezték. Az optika nagy fényerejű, 14 mm-nél (vagyis 28 mm-nek megfelelő fókusztávolságnál) F2,8, míg 54 mm-nél F3,5. A kifejezetten 4/3-os rendszerhez készített optika igen jó minőségű, ezt ára is jelzi: külön megvásárolva 172.990 Ft-ot kell érte fizetnünk.

Az optika ránézésre is a profizmust sugallja: széles zoomgyűrű, távolságskála, belső élességállítás. A méretes és nem könnyű objektív élességállító gyűrűje elektronikus, vagyis nincs közvetlen kapcsolatban a lencsékkel. Az élességállítás során azonban észrevehetetlen a különbség, nem hasonlítható a fél-professzionális kompakt gépek elektronikus élességállító gyűrűihez, azok jóval lassabbak, lomhábbak, ennél az optikánál csak akkor tűnik fel, ha nagyon gyorsan tekerjük el a gyűrűt, ilyenkor kis késéssel követik csak az objektív lencsetagjai.

Automatikus élességállításkor a motor nem hangos, az élesség beállítása precíz és gyors.

A kromatikus aberráció jelentéktelen, a legrosszabb esetben is mindössze 3 pixel szélességben jelentkezik, ami 3 Mpixelre vonatkoztatva kb 2 pixelnek adódik. Ez egy 10×15 cm-es 300 dpi-s papírképen észrevehetetlen, mérete mindössze két tized milliméter! A színi hiba elsősorban nagylátószögnél, teljesen nyitott rekesznyílásnál jelentkezik. A blende szűkítésével, illetve nagyobb fókusztávolságoknál már nem észlelhető. A kromatikus aberráció minimalizálásából jelest adunk a gyártónak.

A tesztfotók F3,2 és F9 blendével készültek. Az alsó két fotó a természetes környezetben előforduló kromatikus aberrációt szemlélteti, itt is jól látható, hogy a hatás alig észlelhető.

Kromatikus aberrációk