Kipróbáltuk: Olympus E-3 teszt

0

Képminőség II.

Általános képminőség

Aki szereti a színtelített, enyhén lágy hatású, de mégis kiváló részletességű fotókat, annak kiváló eszköz az Olympus E-3. Bevallom én szeretem, így a gép képminősége pont az ízlésemnek megfelelő. Nagyon szubjektív vélemény, de a 4/3” rendszerek fotóinak minősége mindig is kissé kompaktos hatásúnak tűnt. A kissé elnagyolt éles, erősebb szoftveres beavatkozást sejtettek, mint más gépeknél.

Nos, az idő igazságot szolgáltatott a rendszernek, legalábbis önző szemszögemből nézve. A 10-12 megapixeles APS-C fényképezőgépek ma már semmivel sem tűnnek jobb képminőségűnek, mondjuk az E-3-nál. Sőt! Még a JPEG képek minősége is jól eltalált. A már említett zaj pedig színcsatornánként is egyenletesen növekszik, eloszlása pedig inkább a filmek szemcsézettségét, mint a digitális képhibát juttatja az ember eszébe. A képek enyhe lágysága nagyszerű részletességgel párosul. A fotók külső szoftverrel is jól utómunkázhatók. Persze ehhez azért nem árt egy kitűnő objektív sem, mondjuk a tesztünkben használt Zuiko Digital 12-60mm F2,8-4, amellyel szinte maradéktalanul meg voltunk elégedve.

JPEG

RAW

A gép belső képfeldolgozása a Picture Mode menüpont alatt finomítható. Itt az általános (Natural) beállítás mellett élénk (Vivid), visszafogott (Muted), vagy portré (Portrait) színmód is választható, és mindegyikben 5 lépéses kontrasz, élesség és színtelítettség szabályozást is kapunk. Választhatjuk a Monochrome opciót is, ami alapból fekete-fehér képeket jelent. Ehhez különféle felvételi szűrőket (pl. narancs), vagy színezet beállításokat (pl. szépia) alkalmazhatunk.

Árnyaltság (Gradiation)

A digitális fényképezés ellenérveinek sora valahogy úgy kezdődik, hogy „gyors ugyan, de gyenge dinamikaátfogású”. A gyártók évek óta próbálkoznak a digitális jelfeldolgozás eme viszonylag szerény képességének kiszélesítésén. Ma már szinte nincs is valamire való kompakt – és most már DSLR – gép, amely ne tartalmazna valamilyen azonnali, vagy utólagos kontrasztnövelő eljárást. Az Olympus E-3-nál Gradiation, vagyis Árnyaltság a megoldás neve.

Az Árnyaltág négy fokozatra állítható. A gyári alapbeállítás a Normal, amely érintetlenül hagyja a képet. A High Key fokozatot többségében világos, a Low Keyt pedig sötét témák esetén ajánlja a gyártó. Végül a leghasznosabb opció a bármilyen helyzetben használható Auto beállítás. Működésével kapcsolatban hadd idézzem a gyártót: „Kis területekre osztja a képet, és minden egyes területen külön állítja be a világosságot. Ez a beállítás a nagy kontrasztkülönbségű területekkel rendelkező fotóknál hasznos, amelyeknél a fehérek túl világosnak, a feketék túl sötétnek tűnnek.”

A Gradiation szolgáltatás Auto, High Key és Low Key opcióinál nem használhatjuk a képfeldolgozási beállítások kontraszt lehetőségét.

Az árnyaltság beállítások hatását az alábbi képek szemléltetik:

Normal árnyaltság

Auto árnyaltság

High Key árnyaltság

Low Key árnyaltság

Stabilizátor

Az Olympus E-3 érzékelő-elmozdításon (sensor-shift) alapuló stabilizátort használ. A beépített „bemozdulásgátló” előnye, hogy bármely a gépre helyezett optikával működik, nem kell minden egyes objektívünknél megvenni.

A beépített stabilizátor külön gombot kapott a váz hátulján, IS felirattal. Lenyomva háromféle beállítást választhatunk:

  • OFF: kikapcsolt állás
  • -1-: vízszintes és függőleges stabilizáció. Ez jelenti az alap beállítást. A felvételi szituációk többségénél – főleg teleobjektívhez és/vagy gyenge megvilágításnál – erősen ajánlott.
  • -2-: csak függőleges stabilizációs. Az objektív vízszintes elhúzásánál (például svenkelésnél) nem fogja meg a képet. Mozgásban lévő témák lekövetéséhez ajánlott.

bemozdult fotók aránya különböző zársebességeknél

A Stabilizátort egy Zuiko Digital 50-200mm F2,8-3,5 objektívvel próbáltuk ki, 200 mm-es állásban, kézből fotózva. Ez a 2x objektívszorzóval 400mm ekvivalens kisfilmes gyújtótávval egyenértékű. Ha ismét alapul vesszük a reciprok szabályt, ehhez az értékhez nagyjából 1/400 mp a leghosszabb ajánlott záridő. A bemozdult fotók arányát az alább táblázat mutatja:

A stabilizátor nagyon jó hatásfokkal tette a dolgát. Általában 2 és 3 fényértéket jelentett a bekapcsolása, így bemozdítás mentesen sikerült fotóznunk 1/100 mp-es záridővel, de még 1/15 mp-nél is lett éles fényképünk.

A következő képek 1/20 mp-nél készültek, amely már igen kritikus egy ilyen „hosszú” teleobjektívhez. Bal oldalon a stabilizátor nélküli eredmény, jobbra pedig az 1-es állásban használt stabilizátor hatása látható.

stabilizátor nélkül (1/20 mp)

stabilizátorral (1/20 mp)