Kipróbáltuk: Olympus E-400 teszt

0

Felépítés II.

Ergonómia

Míg az Olympus E-500 kis mérete ellenére kényelmesen megfogható markolattal rendelkezett, az E-400-ra igazi markolat nem is nagyon került. Markolat gyanánt a gépre csupán egy néhány milliméteres kiemelkedés került, ez azonban nem elég ahhoz, hogy a gépet egy kézzel is kényelmesen meg lehessen fogni. Kicsit olyan érzése támad az embernek, mint amikor egy téglatest formájú, nagyon vékony ultrakompakt gépet fog a kezébe, annyi különbséggel, hogy az E-400-nak azért tekintélyes súlya is van (még ha a tükörreflexesek között az egyik legkönnyebb is). További kényelmetlenséget okoz a váz elejére szerelt nyakpánt tartó hurok, amely középső ujjunktól veszi el a helyet, és a gép fogásakor kellemetlenül nyomja az ujjunkat.

A hátlapon hüvelykujjunknak viszont igen kényelmes mélyedést alakítottak ki, efölött található a vezérlőtárcsa is, amely így hüvelykujjunkkal könnyedén elforgatható akkor is, ha a gépet egy kézzel fogjuk. A hüvelykujjunk helyét és a “markolat-utánzatot” műbőr hatású gumival vonták be, amely izzadt kézzel is csúszásmentes fogást biztosít.

Ahogy már az E-500-hoz, úgy az E-400-hoz sem kapható portrémarkolat.

LCD és kereső

A kereső által létrehozott kép sajnos a kis szenzorméretnek, és a viszonylag alacsony nagyítási faktornak köszönhetően meglehetősen kicsi. A gyári adatlap adatai 95%-os lefedettségről és 0,92×-es nagyításról mesélnek nekünk, a betekintési távolság 14 mm. Ezen adatokból és a 2×-es fókuszszorzóból 17 fokos, ill. 44%-os (egy 1×-es nagyítású, 100% lefedettségű keresővel ellátott kisfilmes géphez képest) keresőkép számítható.
A számításokat megerősítik a mért értékek, a kereső által adott kép valóban 17 fok alatt látszik (55 cm-es TV látványa 140 cm-ről vagy 17″-os LCD 113 cm-ről), a relatív nagyítás 44%-os. A lefedettség is 95%-nak adódott a tesztképek alapján. A kicsiny keresőkép komponáláshoz elegendő méretű, de kézi élességállításhoz már nem elég, tekintve hogy a gép felbontása is igen nagy, könnyen kaphatunk életlen képet. Az opcionális ME-1 1,2×-esével növeli meg a keresőkép méretét.

A szemüveget viselők közül elsősorban a rövidlátók használhatják szemüveg nélkül a keresőt, a dioptria-korrekció ugyanis -3..+1 dioptriáig állítható. A keresőt műanyag kupakkal zárhatjuk le, ha olyan helyzetben fotózunk, amikor a keresőn keresztül fény juthatna a gépbe. Ilyenkor érdemes is ezt megtenni, ellenkező esetben a hosszú záridőknél kellemetlen hatással lenne a beszűrődő fény a fénymérésre és/vagy a kész képre.

A keresőben, a keresőkép mellett jobbról látható a státusz sor, melyből a legtöbb fotózási paraméter leolvasható: rekeszérték, zársebesség, fókusz megerősítés, vakuhasználat, fehéregyensúly jelzés, fénymérés- rögzítés, expozíció-kompenzáció (számszerűen), fénymérés módja, akku állapot, üzemmód (P, A, S, M). Az itt lévő számok ill. szimbólumok színe zöld, fényereje a környezeti megvilágítástól függően lehet világosabb vagy sötétebb. A fényképezőgépben lévő mattüveg megegyezik az E-1 FS-1 jelű mattüvegével, bár itt ez nem cserélhető. A mattüvegen a három fókuszpont és a középre súlyozott fénymérés köre látható.

A fényképezőgépre – kis mérete miatt – státusz LCD nem került, ezen lassan már nem is csodálkozunk, hiszen az számít már különlegesnek, ha egy gépen még megmarad ez a kiegészítő kijelző. A státusz kijelzését a hátsó, 2,5” képátlójú, 5,8 cm-es hasznos képméretű LCD végzi.

Az állapotkijelzés maradt az E-500-nál megismert felosztású, amely azon túl, hogy nagyon látványos, könnyen áttekinthető és minden egyes beállítása a képernyőn lépkedve módosítható. Ezt a módszert már az E-500-nál is megdicsértük, de itt is feltétlenül meg kell említeni, hogy nem nagyon lehet ennél jobb, könnyebben módosítható paraméterezést és annak kijelzését kitalálni. A módosításhoz mindössze az OK gombot kell megnyomnunk és a vezérlőnyilak segítségével kiválasztani a módosítandó értéket. Majd ismét egy OK gomb következik és az új érték megadása után a változatosság kedvéért megint az OK gombbal nyugtázhatjuk. Nem probléma tehát, ha a gép kis méretű és nem fér rá sok dedikált gomb, mint láthatjuk, egy jól kitalált rendszer már az első pillanatban is könnyebben és egyszerűbben használható, mint egy túlzsúfolt, kezelőszervekkel ellátott gép. No persze ennek a megoldásnak is vannak hátrányai, pl. a nagyobb energiafogyasztás, de összességében úgy érezzük, hogy itt már több lett az előny, mint amit elvesztettünk.

A státusz kijelzés során a háttérvilágítás – ha nem nyúlunk a géphez – kb. 10 mp után halványabbá válik, amely csökkenti a fogyasztást. A Sony Alpha megoldása persze ennél kifinomultabb, ott ugyanis ha a gépet szemünkhöz emeljük, a háttérvilágítás kikapcsol. (Sokszor jutott már eszembe, hogy milyen kiváló gépeket lehetne készíteni, ha az egyes gyártók saját innovációikat megosztanák a piac többi versenyzőjével, no persze ez nekik nem áll érdekükben, így érthető, hogy mi, vásárlók csak álmodozunk egy ilyen igazi “all-in-one very best of” gépről.

Az LCD egyébként erős napsütésben is tökéletesen látható marad, köszönhető ez a kijelző alatt elhelyezett reflektív rétegnek. Korábban ezeket a folyadékkristályos megjelenítőket Sunshine LCD-nek nevezte a gyártó, itt azonban nem találtunk ilyen megjegyzést. Ettől függetlenül a működése hasonló: az erős napfény a reflektív rétegről visszaverődik, így nem csökken a láthatóság (a színek persze kissé eltorzulnak, mintha fémesebbé válnának).

eredeti kép (JPEG-ről nagyítva)

Olympus E-400 14x-es nagyítása

Lejátszáskor a képekbe max. 14x-es mértékig nagyíthatunk. A teljesen kinagyított képen általában ellenőrizhető az élesség, elmosódottság közepes mértékben jelentkezik. Érdekes, hogy a teljesen kinagyított képeken JPEG tömörítés nyomait és blokkosodást vélhetünk felfedezni. Ezt már az E-500 kipróbálásakor is tapasztaltam, de most az E-400-nál arra is fény derült, hogy valójában a kép nincs is ennyire túltömörítve. Egy-egy kép elkészítése után a teljes nagyítást megtekintve arra gondoltam: SHQ-ban is ennyire erős volna a tömörítés? Otthon ellenőrizve a képet azonban megnyugodtam: szó nincs ilyen erős tömörítésről.
Hogy mégis mi okozza ezt a jelenséget, azt sajnos pontosan nem sikerült kideríteni: a kijelzőn látható kép sokkal részletgazdagabb ahhoz, hogy az EXIF bélyegkép nagyított mása legyen, viszont sokkal nagyobb veszteségűnek tűnik, mint a kártyára mentett végleges kép. Talán a JPEG dekódolási algoritmussal lehet valami probléma, hiszen csak akkor jelentkezik, ha sok részletet láthatunk a nagyított képen. Mindenesetre ettől függetlenül a képélesség még ellenőrizhető, legalábbis általában. 14×-es nagyításnál azért arra számítani kell, hogy a kép lágyabbnak fog látszani, mint valójában.

Vaku

A vázra felpattanó vakut építettek, amely kicsivel magasabbra emelkedik, mint az E-300-asé, ez esetben az optikai tengelytől 7 cm-re. A vakut a gép automatikusan is felpattinthatja, de egy gomb megnyomásával általunk is felnyitható. Természetesen külső vakut is használhatunk, erre a gép tetején lévő vakupapucs szolgál, ahova Olympus rendszervakut vagy középpontos érintkezőjű, nem TTL vakut helyezhetünk.
A használható legrövidebb szinkronidő: 1/180 mp.

A vörös szemek kialakulását elővillantással csökkenthetjük. Ha esetleg mégis nyusziszemeket kaptunk a fotónkon, lehetőségünk van a gépen belül korrigálni ezt (csak JPEG formátumnál). Az így javított szemek kissé fakók, picit tompák lesznek, egy lehelletnyit természetesellenes hatásúak, de mindenesetre határozottan jobbak, mint vörösben.

vörös szem…

…gépen belül javítva

Élességállítás

Az élességállítás 3 pont valamelyikén történhet, melyek közül a fotós is kiválaszthatja a használni kívántat, de megadható, hogy a gép mindhárom fókuszpontot használja. A fókuszpontok sajnos meglehetősen közel találhatók egymáshoz, nincs nagy távolság közöttük. Kevés fény esetén a vaku elővillantásai szolgálnak AF segédfényként. A fénymérés a szokásos háromféle módon kívül – digitális ESP (Electro-Selective Pattern), középre súlyozott átlagolt, vagy szpot elven (utóbbi esetben a kép 1%-án történik a fénymérés) – történhet. Lehetőség van a HighKey és LowKey fotók készítésekor kifejezetten ehhez létrehozott szpot fénymérést használni.

Ahogy már az E-500-nál is, itt is van lehetőség többféle élességállításra. Az alapvető egyszeri élességállításon kívül választhatunk folyamatos, vagy kézit is, sőt az egyszeri és a folyamatos után hasznlhatunk finomhangolás gyanánt kézi beállítást (egyszeri+kézi ill. folyamatos+kézi).

Memóriakártya, akku, csatlakozók

A fém állványmenet pontosan az optikai tengely és a CCD alatt található. Állványra helyezett gépnél mind a memóriakártyák, mind az akkumulátor cserélhető marad, bár ez utóbbi egy szélesebb talppal (pl. Manfrotto komolyabb állványfejei) már kissé nehezebben nyílik.

A hátlapon egy gumilap mögé helyezték a váz egyetlen csatlakozóját, a kombinált USB és videó kimenetet. DC adapter bemenet nincs.

A kártyafoglalatot szokás szerint a gép jobb oldalán találjuk, a kártya ajtaja teljes egészében műanyag, csak a tengely készült fémből. Az ajtóra érdemes vigyázni, hiszen a kártyafoglalatot biztonsági mikrokapcsolóval is ellátták, így nyitott ajtóval a fényképezőgép nem használható. A kártyafoglalatba xD vagy CF kártyát tehetünk, de saját tapasztalataink szerint a CompactFlash kártyák jóval gyorsabbak az xD modelleknél.

Az akkumulátor fedlapját egy rugós kapcsoló elhúzásával és az ajtó jobbra tolásával nyithatjuk ki. Ekkor az akkumulátor még nem esik ki, azt egy rugós retesz védi. A PS-BLS1 típusú Li-ion akkumulátor 7,2 V feszültségű, kapacitása 1150 mAh. Feltöltése külső akkumulátor töltőben (BCS1) történik. A teljesen lemerült gyári akkut a kezelési útmutató alapján kb. 3,5 óra alatt tölthetjük fel, saját mérés alapján ez az érték 3 óra.