Felépítés
Ergonómia, kezelés
Szeretem azokat a fényképezőgépeket, amik kiegészítő markolat nélkül is kényelmesen foghatók kézbe. Az Olympus OM-D E-M1 is ilyen volt már és ezt a jó tulajdonságát a Mark II is örökölte. Az átlagos méretű tenyérrel megáldottaknak még a kisujjuk sem lóg le a markolatról, a középső ujjunknak pedig egy bemélyedést is kialakítottak, valamint hátul a hüvelykujj megtámasztásáról sem feledkeztek meg, így igazán stabil és kényelmes fogás vehető a gépen.
A váz továbbra is SLR szerű kinézettel rendelkezik, még egy virtuális pentaprizma ház is megfigyelhető a gép felső részén.
A kezelhetőség remek, igaz, a bekapcsoláshoz mindenképpen a bal kezünkre is szükség lesz, mivel a bekapcsoló kar a gép felső részének bal oldalán helyezkedik el. Szintén bal kézzel kezelhető a sorozat/önkioldó/HDR gomb, valamint a fókusz mód, fénymérés mód és kijelző mód váltó gomb. Ezeket leszámítva azonban a bal kéz használható csupán a gép megtámasztására, hiszen a többi kezelőszerv már jobb kézzel elérhető.
A könnyű beállításhoz elülső és hátsó vezérlőtárcsa is segítségünkre lesz, ezen kívül négy irányú navigáló gombok is használhatók, utóbbi főképp a fókuszmező áthelyezésére (amire egyébként az érintésérzékeny LCD is használható). A tárcsák funkciói ráadásul a hátsó módválasztó karral két, általunk előre beállított mód között cserélhetők.
Az üzemmód választó tárcsán egy rögzítő gomb is megtalálható, amely a hagyományostól eltérően működik. Egyszer benyomva kiold és szabadonfutón hagyja a tárcsát, újból megnyomva pedig rögzíti azt az adott pozícióban. Vagyis nem az elfordításkor kell megnyomnunk, mint más gépeknél, hanem a rögzítés és a szabadon futás között választhatunk kedvünk szerint.
A kezelőszervek közül nem kevesebb, mint 9 gomb funkciója általunk kiválasztható, felsorolni is nehéz lenne, milyen sok opció közül választhatunk. Akit komolyabban érdekel a gép ezen képessége, javasoljuk számára a letölthető használati útmutató átolvasását, amely magyar nyelven is elérhető.
A menürendszer felépítése változatlan, a legalapvetőbb beállítások a felvétel menü két külön lapján érhetők el, ezen kívül egy lap van a videózáshoz, egy a lejátszáshoz és egy az általános beállításokhoz (dátum, nyelv, kártyaformázás). A többi paraméter az egyedi beállítások lap 20 oldalán érhetők el. Elsőre ez kicsit ijesztően hangzik, de a 20 oldal logikusan tagolt, így néhány hét után még a más DSLR-ről érkezők is megtalálják majd a keresett paramétert.
Sajnos egyedi menüt nem szerkeszthetünk az általunk legsűrűbben használt menüpontokból, ez egyelőre még hiányzik az Olympus gépek kínálatából.
Az állványmenet pontosan az optikai tengely alatt található, így panorámázásnál is gond nélkül használhatjuk. Az állványra helyezett gépből az akkumulátor és a memóriakártyák is cserélhetők, még nagy állványtalp esetében is.
Képérzékelő
A gépbe új fejlesztésű, 20,4 Mpixeles effektív felbontású aluláteresztő (AA – Anti Alias) szűrő nélküli szenzor került, amely igen gyors képkiolvasást tesz lehetővé. Ez nem csak az UltraHD és valódi Cinema 4k videózást, de a 15 kép/mp-es, sőt, ProCapture módban 60 kép/mp-es sorozatfelvételt is engedi, a gyors képfeldolgozó processzornak köszönhetően pedig ez akár RAW formátumban is elérhető.
A maximális felbontásban 5184×3888 pixeles képeket adó képérzékelő ISO200 natív érzékenységű, de a rendelkezésre álló tartomány ISO100-tól indul és egészen ISO25600-ig tart, az értékeket pedig 1/3 Fé-enként választhatjuk ki. ISO100-nál itt is kicsit erősebb csúcsfényeket kapunk, ha a gép saját JPEG formátumát választjuk. RAW-ból Adobe Lightroommal ilyen jelenség nem adódik.
Használhatunk automatikus érzékenységet is, ez esetben a minimum és maximum érték is megadható, viszont a reciprok szabálytól való pozitív és negatív eltérés (nagyobb biztonság, vagy inkább alacsonyabb érzékenység) nem állítható be, mint némely más profi vagy felsőkategóriás gépnél.
Fájlformátumok közül ezúttal is JPEG és 12 bites RAW választható, a JPEG fotók háromféle tömörítési fok valamelyikével menthetők. Van lehetőség RAW+JPEG használatára is, ez esetben is bármilyen felbontású JPEG választható. RAW-ból azonban csak a legnagyobb felbontású érhető el.
Az alap oldalarány 4:3, a menüből 3:4, 16:9, 3:2 és 1:1 is választható, amely persze csak a JPEG képek méreteire lesz hatással (a RAW-nál a gyári konverter azért ezt is figyelembe veszi). A szenzor nem multi-aspect kialakítású, azaz nem rendelkezik a 4:3 oldalarányú képhez szükséges pixelekhez képest további pixelekkel, így a képek magassága minden esetben maximum 3888 pixel.
A szenzor elé esetlegesen bejutó por mentesítésére ultrahang frekvenciás szenzortisztító rendszer szolgál.
Objektív
Közvetlenül most is a Micro FourThirds rendszer mFT bajonettes objektívjeit használhatjuk az Olympus OM-D E-M1 Mark II gépen, gyári adapterrel pedig a régebbi Four Thirds SLR-ekhez fejlesztett FT bajonettes Zuiko Digital objektívek is alkalmazhatók, no és persze egyéb adapterekkel más gyártók optikái is feltekerhetők (ez esetben az automatikus élességállítás használata nem garantált).
Kitben megvásárolva a gépet Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm f/2,8 PRO objektívet vehetünk hozzá kedvezményes áron.
Mi 25mm f/1,2 PRO objektívet kaptunk hozzá, így ezzel fotóztuk le:
LCD, kereső
A hátsó kijelző maradt 3″ képátlójú, felbontása sem változott, ezúttal is 1,037 millió képpontból épül fel. Flexibilitása azonban javult, hiszen az első változat csak le-fel dönthető LCD-t kínált, a Mark II modell viszont kihajtható és elfordítható, a bal oldalt leszámítva szinte bármilyen szögből jó rálátást biztosító megoldást kínál.
E módszernek annyi hátránya van, hogy ha fej fölül szerenénk fotózni, akkor kicsit körülményesebb és tovább tart kihajtani és elfordítani az LCD-t, mint a csak dönthető kijelzőnél az egy mozdulattal elérhető lefelé döntés.
A színhelyesség rendben van, egyedül az élénk sárgák látszanak tompábbnak, sötétebbnek, mint egy kalibrált monitoron.
Ha színezetével nem vagyunk elégedettek, ±7 lépésben választhatunk a hidegebb vagy melegebb színezet felé, ezen kívül egy természetes és egy élénk mód közül is választhatunk, utóbbi kicsit teltebb színeket jelent (a természetes azonban közelebb áll a valódi színekhez).
A háttérvilágítás fényereje szintén ±7 lépésben vezérelhető.
Az érintésérzékeny LCD-nek köszönhetően felvétel módban közvetlenül a kijelzőre bökve választhatunk fókuszpontot, vagy akár exponálhatunk is, illetve arra is van lehetőség, hogy az elektronikus keresőbe nézve, a gépet a szemünk elől nem leemelve ujjunkkal az LCD-n válasszunk fókuszmezőt.
Aktív státuszképernyőn az egyes paramétereket tartalmazó rubrikákra bökve választhatunk más értéket a paraméternek, azonban érdekes, hogy ezt már csak a navigáló gombokkal tehetjük meg, a kijelzőre bökéssel nem. Furcsa megoldás.
Maradt az érintésérzékenység is a kijelző fölötti kapacitív rétegnek köszönhetően. Ez kevesebb funkcióra korlátozódik, mint általában a konkurenseknél. Kreatív fotó módokban általában az AF mező kijelölésére és érintőképernyős exponálásra, egyéb automatikus módokban, néhány beállítás kiválasztására, lejátszásnál pedig a fotók és videók lapozására, és képnagyításra. Itt ez csak egy kiegészítő kényelmi funkció, de a magam részéről szívesen látnék több lehetőséget. Aki esetleg ódzkodik az érintőképernyőtől, tökéletesen kezelheti a gépet a hagyományos módon is anélkül, hogy hozzá kelljen érnie a kijelzőhöz.
Nincs most változás az elektronikus kereső (EVF) tekintetében, mind a felbontás, mind a keresőkép mérete (avagy a nagyítás) maradt a régi. A 2,36 millió képpontos, 100% lefedettségű EVF 1,48×-es nagyítású, így akkora keresőképet kapunk, mint egy full-frame szenzoros DSLR 0,74×-es nagyítású keresőjénél.
A kereső cserélhető gumi szemkagylóval ellátott betekintő nyílásának jobb oldalán egy szemérzékelőt helyeztek el, amely arcunk (vagy bármilyen árnyékoló tárgy) közeledése esetén automatikusan átvált hátsó kijelzőről keresőre. Balra találjuk a dioptria szabályzó kereket, ezzel -4,0..+2,0 dioptria között állítható az élesség. A kereső világossága szintén ±7 lépésben befolyásolható, színhőmérsékletét pedig ugyanennyi fokozatban állíthatjuk. A kereső adatkijelzése háromféle stílusú is lehet.
A hátsó kijelzőn és a keresőben ugyanazok a paraméterek láthatók, illetve persze van lehetőség élő hisztogram, két tengelyes virtuális horizont és segédrács megjelenítésére is, valamint a felvételi képernyőn még a kiégésre illetve bebukásra hajlamos területek is kijelezhetők. Az EVF-ben viszont a menüt nem hívhatjuk elő, az csak a hátsó kijelzőn kezelhető.
Lejátszáskor a képekbe akár 14×-es mértékben is nagyíthatunk, a nagyított nézetben az érintésérzékeny LCD-n ujjunkkal mozoghatunk a képen belül, illetve az elülső tárcsával a képek között is válthatunk, miközben a nagyítás megmarad.
Van lehetőség 4, 9, 25 vagy 100 képes indexképes nézetre és naptár alapú megjelenítésre is.
A megtekintett képeknél RGB, vagy világosság hisztogram is bekapcsolható, és lehetőség van a kiégett és bebukott részek megjelölésére is.
Vaku
Ez a gép sem kínál beépített vakut, ahogy elődje sem. Vakuzásnál max. 1/250 mp-es szinkronidő érhető el a redőnyzárral, elektronikus zárat használva 1/50 mp a legnagyobb zársebesség, ami vakuzásnál elérhető. Rendszervakunál elérhető a Super FP-nek nevezett nagy sebességű vakumód is, amellyel 1/8000 mp-ig mehetünk el (redőnyzárral).
Vakupapucs mellett szinkron kimenet is található a gépen, így műtermi fotózásnál is igénybe vehetjük a vezetékes összeköttetést.
Az első E-M1 modellnél még elérhető volt a vakupapucs alatti kiegészítő csatlakozó, amelybe bluetooh vezérlő, vagy makró LED lámpa volt csatlakoztatható, az E-M1 Mark II-ről ez a csatlakozó lemaradt.
Csatlakozók, memóriakártya, akku
A gépen a már előzőleg említett elülső vaku szinkron kimenet, a bal oldali gumi ajtók mögé sztereo jack mikrofon bemenet, fejhallgató kimenet, micro HDMI és micro USB 3.0 Type C aljzatok, valamint a jobb oldalon a vezetékes távkioldó csatlakozója találhatók.
Memóriakártyából immár kettőt is használhatunk egyszerre, amely lehet SD, SDHC vagy SDXC is. A dupla kártyafoglalat előnye a nagyobb adatbiztonság, hiszen egyszerre mindkét kártyára menthetjük a felvételeinket, így az egyik kártya esetleges meghibásodása esetén a másik kártány még megmaradhatnak a képeink. Ezen felül olyan működés is beállítható, hogy az első kártya megtöltése után kezdődjön a második kártya használata, vagy az első kártyára a fotók, a második kártyára a videók kerüljenek.
A kártyafoglalatok közül az első UHS-II kompatibilis, amely elviekben akár 300 MByte/mp átviteli sebességet is enged, a másik foglalat viszont csak UHS-I-es, amelynél a teoretikus maximum 100 MB/s. További információk az átviteli sebességekről a Mért értékek oldalunkon olvashatók!
Az új géphez új akkumulátor készült, a BLH-1 jelű lítium-ion akku közel 12,4 Wh energiát képes eltárolni, amely CIPA ajánlású mérés szerint 440 fotó készítésére elegendő. A tapasztalatuk azt mutatja, hogy ezzel az akkuval egy napnyi fotózás gond nélkül kivitelezhető.
Az akkumulátor töltését külső töltőben végezhetjük, a töltő a rajta lévő sárga LED villogásával jelzi a töltési szintet (<50%, 50-80% között, 80-100% között, tele).
A fényképezőgépen a kijelző bal felső sarkában százalékos pontossággal ellenőrizhető az akkumulátor töltöttsége.
