Kipróbáltuk: Olympus OM-D E-M1 Mark II – teszt

0
Hirdetés

Különlegességek

Wi-Fi vezérlő

Bár megfogadtuk már, hogy a Wi-Fi funkciót nem említjük a különlegességek között, hiszen már nem számít különlegességnek, itt most kivételt kell tennünk, mégpedig azért, mert nem egy túlbutított, csupán alap funkciókat adó alkalmazást kínál az Olympus.

Az Olympus Image Share app ugyanis a fényképek importálásán és az egyszerű exponáláson kívül részletesen testreszabható élőképes fotózást is nyújt. Itt nem csupán az érzékenység, rekesz, záridő, vagy expozíció kompenzáció értékei adhatók meg, de az egyébként tárcsával állítható üzemmód is kiválasztható iAuto, P, A, S, M, Art és videofelvétel közül.

Az élőképen kiválasztható a fókuszterület helye (mérete sajnos nem), illetve úgy is beállítható a szoftver, hogy az érintésre exponáljon is a gép.

Igazán pozitív, hogy még time-lapse is készíthető, ahol megadható a készítendő képek száma és a képek közötti idő is, valamint az előzetes önkioldó késleltetése.
Sajnos a képek száma maximum 10 lehet és a képek közötti idő is csak 0,5-3 mp közötti lehet.
Ezen azért még lenne mit fejleszteni.

Gépen belüli RAW konverzió

Bár nem számít kifejezetten ritkaságnak, azért akad még gyártó, akik nem implementálják a fényképezőgép szoftverébe a felhasználó által elérhető RAW konvertálást (pl. Sony).
Az Olympus lehetőséget kínál a RAW-ban készült felvételeink gépen belüli konvertálására, ami pl. akkor lehet hasznos, ha csak RAW-ban fotóztunk, de szeretnénk gyorsan közösségi médián megosztani a készült képeinket.

A RAW konvertálás során beállítható a felbontás/tömörítési fok, a képstílus, a fehér-egyensúly, expozíció kompenzáció, árnyékok, csúcsfények és középtónusok világossága, a zajszűrés foka, a kép oldalaránya, színtere, illetve trapéz (perspektíva) torzítás korrekció is elérhető.

Sajnos a fehér-egyensúly kiválasztásánál nincs lehetőség finomhangolásra, pedig ez felvétel előtt elérhető.

Árnyék és csúcsfény kiemelés

Ahogy elődjében, úgy az E-M1 Mark II-ben is elérhető az árnyékos és csúcsfényes területek világosságának szabályozása. A kijelzőn megjeleníthető gradációs görbén mindkét árnyalati terület ±7 lépésben állítható, azaz világosítható, vagy sötétíthető, illetve van lehetőség csak a középtónus szintén 7 lépésben történő módosítására.

Beállításuk nagyon egyszerű. Alapesetben a gép tetején lévő Fn2 gombbal hívható be az opció, majd az elülső tárcsával a világos területek, a hátsóval pedig a sötét részek állíthatók.

AF finomhangolás

MILC gépeknél nem igazán jellemző az autofókusz finomhangolhatósága. Az E-M1 és az E-M1 Mark II azonban ilyet is kínál, méghozzá a képmező 25 területén, objektívenként külön a nagylátószügű, külön a tele végállásra.
Nyilvánvaló, hogy ez elsősorban a fázis-különbség AF-re lesz hatással, amely után a kontraszt AF úgyis finomhangol, így tehát a ±20 értékben módosítható AF nem befolyásolja a képek végső fókuszának pontosságát, csak a fázis AF-ét.
Más kérdés, hogy ez esetben van-e komolyabb jelentősége, hogy ezt a beállítást a felhasználó kezébe adják, hiszen ellenőrizni úgysem tudja a beállítás pontos hatását.

HDR

Kreatív módban, bármilyen beállítás mellett is használható a gép HDR módja, amely egy kisebb és egy nagyobb átfogású módra is beállítható, illetve arra is van lehetőség, hogy az egyes képeket ne fűzze össze, csupán készítsen 3, 5 vagy 7 képet 2 Fé eltérésekkel, illetve 3 vagy 5 képet 3 Fé eltérésekkel.

A nagy fényerő különbségű témák esetében a HDR sokat segíthet az árnyékos területek részleteinek elővarázsolásában, illetve a csúcsfények megőrzésében.
Az igazán profi megoldás persze a RAW-ból történő utómunka lehet, amelyet a 2 és 3 Fé-es sorozat tesz lehetővé, de akinek nincs tapsztalata ebben, a gép HDR szolgáltatását is igénybe veheti.

Fókusz sorozat, focus stacking (kép összefűzéssel)

A sorozatot ismertető oldalon már beszámoltunk az automatikus sorozatok között a fókusz sorozatról és a focus stackingről, amely bizonyos objektívek esetében lehetőséget nyújt a kép összefűzésére is.
Most álljon itt példa is a használatáról:

Fókusz sorozat összeillesztés (focus stacking)

Érdemes megnézni nagyban is az összeillesztett képet (kattins a képre, hiszen a fentiek nem 1:1 kivágások!), különös tekintettel a növényke felső részére, ahol jól láthatóan nem tudott mit kezdeni a háttrben lévő fűszálakkal a szoftver.

Multiexpo

Multi expozíció két képpel

Megkapjuk a többképes expozíció lehetőségét is, amellyel két fotót fényképezhetünk egymásra. Alapesetben két új expozíciót illeszt össze a gép, de választhatunk egy már korábban fotózott RAW képet is kiindulásnak, amely után már csak egy felvétel készítésére van szükség. Az így készített fotók nem csak JPEG, de RAW formátumban is elérhetők, szintén a multiexpozíció tartalommal.

Utólag is van lehetőség egymásra exponált kép készítésére, ehhez a lejátszás módban kell az Ok gombot megnyomva a helyi menüből kiválasztani az Átfedés opciót. Az így létrehozott fotó csak JPEG formátumú lehet.

Időeltolásos sorozat és time-lapse

A Time Lapse, vagyis időeltolásos sorozat bármely kreatív (P, A, S, M) módban kiválasztható. Beállításai között megadható a képszám (max. 999), a sorozat megkezdése előtti várakozási idő (akár egy nap), illetve a képek közötti idő, mely szintén akár 24 óra is lehet. A képeket egyenként menti kártyára a gép, de a Movie funkció engedélyezésével mozgófilm is készülhet, akár UltraHD felbontásban.

Trapéz (perspektíva) torzítás korrekció

Csak fotózáskor, azaz utólag lejátszás módból nem érhető el ez a funkció, de így is igen hasznos.
A relatív nagy látószöggel való fotózásnál ha nem tökéletesen vízszintesen előre irányul az objektívünk, hanem kissé felfelé, vagy lefelé döntjük azt, akkor a függőleges vonalak a perspektíva miatt befelé vagy kifelé dőlnek.
Ez korrigálható ezzel a funkcióval, amelynek során már az élőképen látjuk a korrekció hatását.

Trapéz (perpekstíva) torzítás korrekció

Live-Time és Live-Comp

Egyelőre az Olympus gépek kiváltsága ez a két funkció, amely igen hosszú expozícióknál lesz hasznos.
A Live-Time segítségével folyamatosan nyomon követhetjük az expozíciót, így nem kell előre pontosan kiszámolnunk, hány mp-es expozíció lesz szükséges egy asztrotájkép készítéséhez, elég azt megadnunk, hogy hány mp-enként szeretnénk frissítve látni az aktuális expozíció helyzetét. Ezt 0,5 és 60 mp közé állíthatjuk 1 Fé lépésekben, de fontos tudnunk, hogy az aktuális expozíciót ISO400 alatt 24×, ISO400-640 között 19×, ISO800-1250 között 14×, ISO1600-tól pedig csak 9× mutatja meg a gép. Tehát hozzávetőlegesen azért érdemes tudni, milyen expóidő várható.

A Live-Comp ezzel szemben általunk előre megadott záridővel készít fotókat, ahol a záridő 1/2 mp és 60 mp közötti lehet és az így készült képeket egymásra fűzi. Így pl. könnyedén készíthető csillagjárás fotó.

Nagy felbontású fotó

Ezt a lehetőséget már az E-M1 első kiadása is kínálta, persze ott az eleve kisebb felbontású szenzor miatt a végső nagy felbontású kép is kisebb volt, mint a második kiadásnál.
Ennek az üzemmódnak a lényege, hogy egymás után több kép készül a szenzor igen pontos és igen apró, szubpixelnyi mozgatásával, amelynek köszönhetően egyrészt kiiktatható a Bayer alapszínszűrőből adódó utólagos demozaik eljárás, aminek eleve jótékony hatása van a részletgazdagságra, másrészt kvázi megduplázható a létrehozott kép felbontása.

A 20 Mpixeles OM-D E-M1 Mark II nagy felbontású fotó módban 8160×6120 pixeles, azaz 49,9 Mpixeles JPEG, illetve 10368×7776 pixeles, azaz 80,6 Mpixeles RAW képeket tud létrehozni.

Az 50 Mpixeles JPEG képek valóban több részletet tartalmaznak, mint az egyszeri expozícióból létrehozható 20 Mpixelesek, viszont azt is látni kell, hogy itt a gyártó kicsit trükköz, ugyanis az élesítés ez esetben erősebb, mint 20 Mpixelen. Erre akkor derül fény, ha a 80 Mpixeles RAW képeket kikonvertáljuk JPEG-gé és leméretezzük 50 Mpixelre, majd a szokásos enyhe élesítést rakjuk rá. Az ugyanis édeskevés lesz. Így a 80 Mpixeles RAW képekre jóval erősebb élesítést érdemes rakni.

Az üzemmód leginkább állványról használható csak, ott is elsősorban mozdulatlan témáról. Már a szél által hintáztatott gallyak, levelek sem tesznek jót a végső képnek, ott ugyanis szellemképként jelennének meg.

A lenti dobozban a 20 Mpixeles, az 50 Mpixeles nagy felbontású JPEG és a 80 Mpixeles nagy felbontású RAW képekből láthatunk 1:1 kivágásokat, illetve egységesen 50 Mpixelre méretezett változatokból is mutatunk 1:1 kivágásokat, hogy jobban összehasonlíthatóak legyenek az egyes felbontásokban kapott képek részletezettségei.

A mintaképeken jól látszik, hogy a 80 Mpixeles RAW fájlokban nincs jelentősen több részlet, mint az 50 Mpixeles JPEG-ekben, csak egy hajszállal, vagyis konklúzióként levonható, hogy a hi-res módnál túlzás 80 Mpixeles felbontásról beszélni és az 50 Mpixellel valóban közelebb vagyunk a valósághoz. 50 Mpixelen viszont tényleg remek részletesség látható.
A teljes képeken pedig azt lehet szemügyre venni, ahogy a második példaképen a rohangáló hangyák helyett csak néhány kisebb sötétebb foltot látunk.

A tesztfotóink között további nagy felbontású mintaképek is találhatók.

Szenzor stabilizálás

Nem tartozik a nagyon új dolgok közé a szenzor stabilizálás, de az E-M1 Mark II stabilizátorának hatékonysága miatt mégis illik itt is megemlíteni, ugyanis kézből akár több mp-es expozíciók is elérhetők berázás nélkül:

fotó kézből, stabilizátorral!
3,2 mp expozíciós idejű fotó kézből, stabilizátorral!